A magyar vidékstratégia alapjai

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor, CsC, c. egyetemi tanár, 2014/04/10
Címkék: vidékfejlesztés, megújuló energiák, természeti erőforrások, vidéki foglalkoztatás, falu

A nemzeti stratégia által vezérelt állami működés hatásfokának és szolgáltató jellegének további javítása nélkül nem számíthatunk a vidék felemelkedésére (sem). Ezen a téren az utóbbi időben számos intézkedés történt, amely által van esély arra, hogy az állam szerveinek működési mechanizmusa jó irányba változzék.

A vidék állam által felismert nemzetgazdasági és népességmegtartó jelentőségének az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kell kapnia a nemzeti stratégiában és az azt megvalósítani segítő programokban, szabályozásban. Hiszen a magyar vidék semmivel nem pótolható módon járul hozzá a nemzet jólétéhez; nemcsak az általa előállított anyagi javakkal, de olyan nélkülözhetetlen életfeltételekkel is, mint a tiszta ivóvíz, a vegetáció által megtisztított vizek és levegő.

Alapfeltétel és kiindulási alap az, hogy a vidéki térségek sokoldalú adottságait stratégiavezérelt módon feltárjuk, majd ezek hosszú távon fenntartható hasznosítását megtervezzük, a hasznosítást megvalósítsuk. Az ennek nyomán képződött bevételek, jövedelmek helybeni gyümölcsöztetését kifejezetten preferálja az állam a szabályozás eszközeivel (is).

A Nemzetgazdasági Minisz­tériumban létrejött a nemzeti stratégiát tervező, gondozó Tervezés­koordi­ná­cióért Felelős Államtitkárság, amelynek küldetése: „A Kormány gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatos célkitűzései teljesüléséhez a stratégiai tervezés és elemzés hatékonyságának és minőségének javulására van szükség, mely hozzájárul a magyar nemzetgazdaság kiemelt és tervezett fejlesztéséhez, ezáltal hazánk versenyképességének erősítéséhez.”

(Újra)iparosítás és a természeti kincsek hasznosítása

A vidék egyik legfontosabb kitörési pontja az (újra)iparosítás. Ez főként a versenyképes feldolgozóiparok telepítését, fejlesztését jelenti, amelynek feltételei a képzett munkaerő, az innováció, a korszerű műszaki feltételek és termékértékesítés, valamint a hálózati gazdaság elemeinek kiterjedt alkalmazása, a közös beszerzések-értékesítések hatékony rendszere. Ennek eléréséhez a közgazdasági szabályozásnak és a pénzügyi szolgáltató rendszernek még kedvezőbb helyzetbe kell hoznia a hazai kis- és középvállalkozásokat. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a helyi erők összefogjanak, támogassák egymást és kölcsönösen kiaknázzák a helyi szinergiákat.
A környezeti és megújulóenergia-ipar és a hozzájuk tartozó kutatás–fejlesztés–innováció, valamint a szolgáltatások rendszerének kialakítása, művelése, a szükséges eszközök, berendezések, technológiák hazai gyártása és minél nagyobb arányú exportja. Mindkét ipar a jövő ipara, és mindkettőben behozhatatlan előnyökkel rendelkezik a magyar vidék. Különös lehetőség van a hazai biológiai és agrártudás, valamint a kétszáz éves ipari kultúra eredményeinek ötvözésére, hiszen mindkét ipar alapja a biológiai és információs–informatikai forradalom. Amelyik nemzet erre a vonatra nem száll fel, az nagyon sokat fog veszíteni. De ezen a téren sem lehet érdemi előrehaladást elérni addig, amíg nem tesszük stratégiai céllá, és nem rendeljük hozzá a megvalósításhoz szükséges céltudatosságot, vállalkozói szellemet és kreativitást, a minőségi munkavégzés zsigerekbe bemart igényét.

Hosszú távú és az ágazati előnyöket érvényesítő programmal kell kiaknázni a termálvízben, a táji szépségben, a gyógyturizmusban lévő páratlan lehetőségeinket. Ehhez gyógyító országgá kell lennünk. Az eddig ezen a téren megvalósított programok sok lehetőséget feltártak és sok vidéki embernek adnak biztos megélhetést. Ám ezen a téren is növelni kell a helyi együttműködések hatókörét és hatásfokát is. Nem kell mindig az államra várni, mert a helyi erők együttműködéséből kisarjadó többlet eredmények az állam közreműködése nélkül is elérhetővé válnak.

Kiváló agráradottságok

Elsőrendű nemzeti és vidékfejlesztési érdek a hazai páratlanul jó agráradottságok sokkal jobb kiaknázása, a jelenlegi agrártermelés és -export legalább további 50%-os értéknövekedésének elérése; főként a zöldség-gyümölcs termelés és a minőségi állattenyésztés terén.
A nagy hozzáadott értékű élelmiszer-ipari termékek, a minimális vegyszertartalmú élelmiszerek előállításának megkétszerezése és hatékony hazai, valamint export marketingjének összehangolt megszervezése, megvalósítása olyan tartalék, amely alapvető vidékfejlesztési lehetőség. Ugyanis nem legenda, hanem valóság az, hogy a hazai élelmiszerek alapanyagai, a hazai talajon és klíma alatt termett zöldségek, gyümölcsök, a hazai állati termékek olyan íz- és tápanyagtöbblettel bírnak, amely behozhatatlan előnyt jelenthet, ha ésszerűen és sok-sok leleménnyel élünk ezekkel a páratlan adottságokkal.

Eddig alig kiaknázott lehetőség a mezőgazdaság mint zöld- és megújulóenergia-termelő ágazat kiépítése, de csakis stratégiavezérelten. Ezzel együtt a legkedvezőtlenebb termőhelyeken is új, nagyszámú, fenntartható munkahely keletkezik.
A vidék lesz az új, korszerű, megújítható energiafélék előállításának legfontosabb színtere, hiszen Magyar­ország ötödik a nemzetek sorában a geotermálisenergia-készlet egy lakosra jutó mennyiségében. Ezen kívül a nap-, a víz-, a szélenergia kiaknázásának is elsőrendű tere­pe a magyar vidék.

Ez olyan új vidékfunkció, amelyet szintén csak stratégiára alapozottan lehet kiaknázni, és persze úgy, ha a monopol érdekekkel szemben a nemzeti-közösségi távlati érdek kap elsőbbséget; ahogyan ezt az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk.

Hálózati gazdaság, fejlesztési pólusok, városok

Sok feltáratlan és mindeddig kiaknázatlan lehetőséget tartalmaz a hálózatosodás, az összefogás, az érdekhálók, integrációk mentén hatékonyabban működő ipari, agrár-, szolgáltatási és kvaterner szektor nemzeti/vidékstratégia-vezérelt, fenntartható fejlesztése.
Az 1. ábrán bemutatjuk a hálózati gazdaság alapvető elemeit.

1. ábra. A hálózati gazdaság alapvető elemei

A hálózatosodás keretein belül megvalósítható együttműködés a kis- és közepes vállalkozások számára alapvető, mert versenyképességüket meghatározza az, hogy milyen módon és mértékben képesek a nagyvállalatok által támasztott kihívásokra reagálni, mennyire képesek megfelelni a beszállítói, bedolgozói követelményeknek. A 20. század utolsó harmadától egyre fontosabb szerepet tölt be a gazdaságban az információ, egyre inkább valódi erőforrássá válik. A szelektálatlan, hatalmas mennyiségű információ között nehéz eligazodni, ezért növekszik azon intézmények szerepe, amelyek lehetővé teszik a hasznos információkhoz való gyors hozzáférést.

A cégeknek, elsősorban az innovatív cégeknek olyan hálózatokra van szükségük, amelyekben gyorsabb az információáramlás.
A hálózati gazdaság elemeinek térnyerése nélkülözhetetlen a vidéki térségek adottságainak hosszú távon fenntartható hasznosítására és a vidéken folyó gazdasági tevékenység versenyképességének hosszú távú növelésére. Minél újabb és minél összetettebb tevékenységről van szó, annál fontosabb az, hogy a hálózati gazdaság elemeit hasznosítsuk a tevékenységek megszervezése és vitele során.

A verseny és kooperáció olyan, a konkrét helyzetekhez alkalmazott egyvelege segíti a vidékfejlesztést, amely növeli az ország és a vidék versenyképességét. Ez azt jelenti, hogy ahol a verseny szolgálja a közjót, ott minden eszközzel elő kell segíteni a tiszta versenyviszonyok érvénysülését. Mivel a kooperáció minden körülmények között elősegíti a helyi gazdasági szereplők megerősödését, ezért minden együttműködési lehetőséget ki kell aknázni anélkül, hogy állandóan az állam szervező tevékenységére várnánk. Az államnak pedig minden szabályozási eszközzel arra kell sarkallnia a vállalkozókat és civil szervezeteket, hogy fogjanak össze.

A fejlesztési pólusoknak az eddiginél is érdemibb tevékenységet kell végezniük a vidéki térségek fejlesztési lehetőségeinek tervezésében és megvalósításában. Ám nem úgy, hogy a fejlesztési pólusok bezárkóznak, hanem úgy, hogy azzal (is) mérik magukat, ahogyan a hatásterületükön élő vidékiek lehetőségei javulnak.

Ha a foglalkozatási potenciállal rendelkező városok köré szervezett, stratégián alapuló fejlesztés nagyobb szerepet kap, akkor lehet arra számítani, hogy ez a tényező is növelni fogja a munkalehetőségeket. A városok és a környező települések között olyan – kulturális, közösségi, közigazgatási, szolgáltatási, gazdasági – munkamegosztás kialakítására van szükség, amely mindegyik szereplő adottságait figyelembe veszi és egyesített erejüket mindenki javára megnöveli.

Az emberi tényező

Mentalitás- és attitűdváltásra van szükség, amely a kitartó szorgalmat, az igényességet, az összefogásokat, a tiszta eszközökkel megvalósított teljesítményt helyezi előtérbe. Vagyis a vidékfejlesztésben is érvényes az a fejlett szociális piacgazdaságokra érvényes törvényszerűség, hogy minél kevesebb a korrupció, annál nagyobb a teljesítmény. Minél nagyobb a (helyi) társadalmi bizalom, annál kevesebb a bürokrácia, és annál nagyobb a súlya az adott szónak.

A vidéki élet minőségének emelésében, a magyar vidék versenyképességének növelésében a kulcsot a tudáshozzáférés esélyével megvalósuló humán fejlesztés jelenti, aminek azt kell eredményeznie, hogy megváltozik a tudáskészlet, a mentalitás, és a munka iránti motiváció. Csak akkor számíthatunk áttörésre, ha az értékteremtő munka mindenki számára – aki erre képes – alapvető létformává válik.
Nyilvánvaló, hogy a jelenleginél jobb helyzetet a magyar vidéken csak a tudás általános szintjének alapvető mértékű növelése által lehet elérni. Ha rátekintünk a 19 és 20. század fordulóján készült európai iskolázottsági térképre és azt összevetjük a nemzetek mai életnívójával, akkor megállapíthatjuk, hogy ma azok a nemzetek élnek a legjobb körülmények között, amelyek már 114 éve is a legiskolázottabbak voltak. Vagyis a skandinávok, a németek, a hollandok, az osztrákok és a svájciak.

Az élethosszig való tanulás ethoszának térnyerése a vidéki térségekben is alapvető tényezője a felemelkedésnek, és valljuk meg, ezen a téren is nagyon sok még a tennivalónk.

Ki kell teljesíteni azt a jelenlegi tendenciát, amely közelíti a magyar kapitalizmus szabályrendszerét, működési módját a skandináv/német modellhez, mert a valóságosan működő társadalmi szolidaritás nélkül azok sem fogják jól érezni magukat ebben a hazában, akik rendszeresen megengedik maguknak a közteherviselésből való trükkös kibúvókat. Itthon sem tartható az a világszerte kibontakozó tendencia, amely sok-sok trükk bevetésével kikerüli a közteherviselést. És ahogyan a középkorban a nemesség nem adózott, újabban az a helyzet, hogy minél gazdagabb valaki, annál kisebb késztetést érez arra, hogy adót fizessen. A legnagyobb baj pedig az, hogy ha valaki „ügyes”, akkor ezt minden további nélkül meg is teheti.

Ennek nem mond ellent az a követelmény, hogy a magyar vidéknek, de az egész országnak is elemi érdeke, hogy tovább haladjon azon az úton, amelyen moderálni képes a csillapodni nem akaró túlszabályozási és túladóztatási dühöt.

A komparatív előnyök hasznosítása

Mondandónk szentenciája az, hogy hosszú távú, legalább 15–25 éves nemzeti stratégiára alapozott regionális stratégia, valamint az abból levezetett, illetve azzal szinergikus hatásrendszerben lévő kistérségi/települési stratégia nélkül nem lehetséges a vidék felemelkedése.

A vidékfejlesztést a helyi komparatív előnyöket figyelembe véve kell megtervezni és megvalósítani. Ilyen komparatív előnyök a lenyűgöző szépségű táj és természeti környezet, a levegő és a víz kiváló minősége, a gyógyforrások és a termálvíz, a zöldség–gyümölcs–szőlő–bor–állattenyésztési–növénytermesztési kultúra és az ezekre alapozható turisztikai ipar. További komparatív előny a közel kétszáz éves ipari és bányászati kultúra, természetesen a szükséges képzésekkel, átképzésekkel együtt. Komparatív előny a fás szárú zöldenergia-termeléshez rendelkezésre álló több százezer hektár. Növelni kell a munkahelyteremtő, vállalkozástámogató, vállalkozási környezeti feltételeket javító, humáninfrastruktúra-fejlesztő tevékenységek regionális, megyei és kistérségi szintű összehangolását. A területfejlesztési és humáninfrastruktúra-harmonizálási tevékenység felértékeli a kistérségi centrumok és városok szerepét és felelősségét anélkül, hogy hátrányt jelentene a kisebb településeknek.

Sőt, a kisebb települések csak az előbbiek révén szerezhetnek esélyt arra, hogy tartós fejlődési pályára állhassanak. Kutatásaink által is alátámasztott meggyőződésünk az, hogy a magyar vidék felemelkedésének jó esélyei vannak, mint ahogy a magyar nemzetnek is, hiszen gazdagok vagyunk a jó minőségű, gazdag ízű élelmiszer-termelési lehetőségekben, bőségesen állnak rendelkezésünkre a megújuló energiaforrások és az élet alapját jelentő ivóvíz, de szellemi vagyonunk is nagy, noha annak kiaknázásában (is) van még tartalék. Rajtunk áll, hogy egy közösen megalkotott nemzeti és vidékstratégia alapján fölemelkedünk-e a jobb sorsú, harmóniában élő nemzetek közé. Ez a nemzeti felemelkedés csakis a magyar vidékkel együtt történhet meg.

Ajánlott kiadványokLukács Gergely Sándor:
Sikeres vidékLukács Gergely Sándor:
Kisvállalkozások a vidékfejlesztésértDr. Tóth Tamás (szerk.):
Terület- és projekttervezésDr. Labay Attila:
Kertészek, kertbarátok és az Európai Unió

Ez is érdekelhetiÚjabb 12 milliárd a kistelepüléseknek a Magyar falu program keretébenVidékfejlesztési Program 2019 - előrehaladás, várható módosítások, pályázatok újranyitásaFolytatódik a Népi Építészeti Program 2019-ben