Konzerváljuk a versenyképtelenséget

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Valkó Béla, 2017/07/20

Dr. Apáti Ferenc,
a FuitVeb alelnöke

– Hogyan látja a hazai gyümölcságazat múltbeli fejlődési tendenciáit, és ezeknek milyen hatása volt a jelenlegi helyzetre?

– A gyümölcstermesztésünk termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. Az elsődleges termelési teljesítményünk enyhén csökkenő tendenciájú, de e mögött néhány ágazat enyhe növekedése vagy stagnálása, illetve számos ágazat jelentős vagy kritikus mértékű visszaesése áll (1. és 2. táblázat). Minimális növekedésre vagy stagnálásra csak az alacsony tőke-, munkaerő- és szaktudásigényű fajok (pl. bodza, dió, meggy) voltak képesek (alacsony szaktudásigény alatt azt értve, hogy kevesebb olyan pont van a technológiájában, ahol a termést „el lehet rontani”, így sokan – bár tévesen – extenzív fajnak tekintik). A tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes szakágazatok jelentősen visszaestek (pl. málna, szeder, alma). A termelési színvonalunk katasztrofális, a kor elvárásaihoz relativizálva még az 1980-as évek szintjén sincs. Ez – a fejlesztések elmaradása mellett – arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazatban nem játszódott le a piaci letisztulás, vagyis az alacsony színvonalon termelő vállalkozások kihullása, jóllehet ez a piacgazdaságban egy teljesen törvényszerű, a versenyképesség növekedése irányába ható folyamat (amennyiben ezt szabályozóeszközökkel nem akadályozzuk).

1. táblázat. A fontosabb gyümölcsfélék termőterületének alakulása az utóbbi
10 évben (2012–2013. évek átlaga viszonyítva a 2003–2004. évek átlagához)
Forrás: KSH (2014) adatok alapján saját szerkesztés

2. táblázat. A fontosabb gyümölcsfélék termésmennyiségének alakulása az utóbbi
10 évben (2012–2013. évek átlaga viszonyítva a 2003–2004. évek átlagához)
Forrás: KSH (2014) adatok alapján saját szerkesztés

– Melyek a főbb problémák, fejlődést hátráltató tényezők? Rendelkezik-e egyáltalán az ágazat valamiféle stratégiával?

– A Vidékfejlesztési Minisztérium 2013 őszén – jelentős részben a FruitVeb ágazatfejlesztési dokumentumaira alapozva – elkészítette a Magyar Zöldség-gyümölcs Ágazati Stratégiát. A FruitVeb fejlesztési dokumentuma 50%-os termelésbővítést céloz meg a következő 7–10 év vonatkozásában 507 Mrd forint fejlesztési költség, illetve 232,5 Mrd forint beruházási támogatási igény mellett (ebből 182,5 Mrd forint a termelés, 50 Mrd forint a ráépülő feldolgozóipar támogatása). Le kell szögezni azonban, hogy a pozitív minisztériumi törekvések ellenére hazai zöldség-gyümölcs ágazati stratégia nincs! A megalkotott anyag mindössze egy minisztériumi dokumentum, és a Kormány általi elfogadására ez idáig nem került sor! Kormányrendelet szintjén – legjobb tudomásunk szerint – egyetlen agrárágazat rendelkezik fejlesztési stratégiával: a sertés, továbbá rendelkezünk vajdasági és kárpátaljai gazdaságfejlesztési stratégiával.
A hatékonyságnövelés egyetlen érdemi tartaléka egyértelműen a magas fajlagos hozamok elérésében rejlik – magas szintű termésbiztonság és a piac által megkívánt minőség egyidejű teljesítése mellett. Hosszú távon kiegyenlített magas hozamokat és jó termékminőséget minden ágazatban csak tőkeigényes intenzív művelési rendszerrel, termelési módokkal és termesztőberendezésekkel, korszerű nagy hozamú fajtákkal, magas ráfordításokkal (forgótőke, munkaerő), professzionálisan kivitelezett termesztéstechnológiával és a mindezeket egységbe foglaló, magas szintű szaktudással lehet elérni, az időjárási káresemények elleni védelmi technológiák egyidejű megléte mellett. A gazdaságosság javításában a ráfordítások, termelési költségek csökkentése, vagyis az extenzív gazdálkodás téves irány!

– Közismert a gyümölcstermesztőket „sújtó” tőkehiány. Milyen következményekkel járt, jár ez az állapot?

– A fejlesztésekhez nem állt rendelkezésre elegendő tőke a múltban. Ennek egyik oka a nehéz hitelhez jutás (főleg a biztosíték oldaláról) és a magas hitelkamatok voltak, bár ez az utóbbi 3–4 évben jelentősen enyhült, de a kertészeti termelés még mindig kockázatos a bankok számára, illetve egyéi vállalkozásoknak és őstermelőknek szinte lehetetlen a hitelhez jutás. A másik ok, hogy az ÚMVP/EMVA kertészeti fejlesztési fejezete 2007–2013. között kudarcot vallott, meglehetősen kevés forrás jutott a kertészeti vállalkozások fejlesztésére, azon belül is a legszükségesebb területekre, továbbá a rendszer működése nagyon lassú, túlbürokratizált és túlszankcionált volt, ami fokozta a támogatások impotenciáját. Az elmúlt 10 évben tapasztalható tőkehiányhoz hozzájárult a gazdálkodói saját forrás hiánya is, ami főleg a felszaporodó időjárási káreseményekre vezethető vissza. Mindezek miatt sok hazai üzem kénytelen elavult termesztőberendezésekben, ültetvényekben, korszerűtlen technológiában és alacsony ráfordításokkal, extenzíven termelni, ami nem fenntartható.
A területalapú közvetlen támogatások káros hatását abban látjuk, hogy az ágazat pénzügyi segítése helyett sokkal inkább a versenyképtelen gazdaságok, termőfelületek életben tartásához járultak hozzá, ami ágazati szinten sok kárt okoz. Ennek alapvető oka az volt, hogy ezen támogatások mellé szinte semmilyen, a fejlődést motiváló kertészeti-szakmai, versenyképességi vagy gazdálkodási követelmény nem tartozott. Amennyiben támogatást arra adunk, amit a gazda „egyébként is csinál”, akkor – sok esetben – a jövőben is csak annyit fog csinálni. Ez lényegében leállítja, akadályozza a fejlődést.

– Sokan bírálják az AKG-kiírásokat is…

– Döntés született az első körben kiírt agrár-környezetgazdálkodási támogatási kérelmekről is, ami szintén jelentős vitát szült az ágazaton belül: nagyon sok, magas színvonalon működő gazdaság – melyek az előző két ciklusban is benne voltak az AKG-ban – nem kapta meg a támogatást. Ennek orvoslására jelenleg fut egy második körös kiírás. A probléma megítélésünk szerint jól jelzi azt a régóta hangoztatott szakmai véleményt, miszerint az odaítélés feltételei nem vagy csak nagyon kevés kertészeti-szakmai feltételt tartalmaznak, így egy gyenge színvonalú vagy egyenesen gondozatlan ültetvény ugyanolyan eséllyel kapja meg a 150–300 ezer Ft/ha-os támogatást, mint a legkorszerűbb, profi ültetvények. A jelenség azonban – a támogatások magas hektáronkénti összege miatt – az előző 10 évhez hasonlóan újra oda fog vezetni, hogy ezen tízmilliárdok leginkább az alacsony termelési színvonal és ezzel együtt a versenyképtelen termelési szerkezet konzerválásához járulnak hozzá – a fejlődés és előrelépés helyett. Ezt a folyamatot fogják erősíteni a szintén különösebb szakmai feltételrendszer nélkül kiosztott – hektáronként közel 100 ezer forint összegű – termeléshez kötött támogatások is.

– A munkaerőhiány mára az ágazat fejlődését leginkább akadályozó tényezővé lépett elő.

– Magyarországon sem mennyiségében, sem minőségében nem áll rendelkezésre elegendő munkaerő, már az „egyszerűbb” fizikai munkákhoz sem. A szakemberképzés mélyebb színvonalon áll, mint valaha. Középfokú szakmunkás- vagy technikus-képzésről alig beszélhetünk, a felsőoktatásból kibocsátott hallgatók jelentős része pedig gyengén kvalifikált, alacsony tudásszinttel rendelkező „szakember” lesz.

Akkut problémát okoz az, hogy a 2011 óta egyre inkább felduzzasztott közmunka program most már évente mintegy 200–250 ezer főt von el a reálgazdaságtól: a havi állományi átlaglétszámok alapján 2013-ban 134 ezer fő, 2014-ben 178 ezer fő, 2015-ben 207 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban. Megjegyzendő: mindezt úgy, hogy érdemi értéket nem állít elő, és 2011 óta közel 1200 milliárd forintba került a nemzetgazdaságnak.

A fentiekben részletezett főbb problémák idézik azt elő, hogy a 20–30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest mintegy 300–500 ezer fő munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerőpiacról.

A munkaerőhiány három különböző módon okoz kárt a zöldség- és gyümölcstermesztés számára a betakarítás előtti, illetve betakarítási munkák során, valamint hosszú távon:

Nem lehet megfelelő biológiai határidőben elvégezni a különböző fitotechnikai, állománykezelési, termésszabályozási és zöldmunkákat, ezért a termés mennyisége és/vagy minősége kárt szenved, vagyis a tervezettnél alacsonyabb hozamot és szerényebb minőséget, mindezzel együtt alacsonyabb árbevételt, illetve eredményt lehet realizálni.

A kialakult termést nem lehet megfelelő időben betakarítani, melynek következménye egyszerűen „csak” minőségvesztés lesz, de előfordulhat, hogy a termés egy része betakarítatlanul marad, ami mennyiségi kiesést, illetve árbevétel-csökkenést jelent.

A munkaerőhiány éves átlagban közvetlenül és áttételesen legalább mintegy 50–80 milliárd Ft kárt okoz a zöldség-gyümölcs termelésnek.

A zöldség-gyümölcs ágazatok többsége tőke-, szaktudás- és munkaerő-igényes tevékenység. A termelésbe fektetett tőke a gyümölcstermesztésben még a legkisebb beruházásigényű ágazatokban is 5–6 millió Ft/ha (termőföld nélkül), a legintenzívebb ágazatokban viszont elérheti a 30–35 millió Ft/ha értéket is. Az éves működtetéshez szükséges forgótőke-igény fajtól függően 700–6000 ezer Ft/ha között van. A szabadföldi zöldségtermesztésben – szintén a termőföld értéke nélkül – 3–6 millió Ft/ha befektetett tőkéről, és 1–5 millió Ft/ha közötti forgótőke-igényről beszélhetünk. A hajtatott termesztés a legtőkeintenzívebb tevékenység: a fóliás termesztésben 50–120 millió forint, az üvegházi termesztésben 250–350 millió forint a hektáronkénti beruházási költség, és előbbinél 10–30, utóbbinál 40–80 millió Ft/ha az éves finanszírozáshoz szükséges forgótőke.

Magyarországon abszolút nem áll rendelkezésre a nagy szakértelmet igénylő kertészeti munkákhoz szükséges szakképzett munkaerőbázis. Egyre gyakrabban már mennyiségében sem áll rendelkezésre elegendő munkaerő, döntően betanított munkásokkal kell dolgozni. Legfőképpen a kertészeti túlsúlyú térségek küzdenek vészes munkaerő-hiánnyal egy-egy csúcsidőszakban. Alapvetően nem is a bérezés nagysága vagy módja a kérdés, hanem egyre gyakrabban azzal kell szembesülni, hogy az emberek többsége nem akar kertészetekben dolgozni. A még munkába állók nagyobb része pedig igen gyengén kvalifikált, a munkához való hozzáállása, a motiváltsága és ezzel együtt az általa elvégzett munka mennyisége és teljesítménye is igen szerény. Megfigyelhető tendencia a munkaerő elöregedése is, az alkalmazottak nagyobb része 50 év feletti, így kérdés, hogy 10–15 év múlva ki fog dolgozni.

– Súlyos teherként emlegetik szaktudás és háttértámogatás hiányát…

– A hazai zöldség-gyümölcs termelők nagyobb részének nincs meg a versenyképes termeléshez szükséges tudásszintje. A jó színvonalú hazai vállalkozások többnyire rendelkeznek a legkorszerűbb fajtákkal, termelési módokkal, művelési rendszerekkel, termesztés-technológiával kapcsolatos ismeretekkel, de ezek is többnyire külföldről importálják a tudást, és természetszerűen nem is adják ki. A hazai zöldség-gyümölcs kutatási szféra mintegy 10–15 éve nem tudja „szállítani” a hatékony termeléshez szükséges szaktudást, aminek az oka egyrészt, hogy a kutatóintézetek érdemi kutatómunkája a pénzügyi és infrastrukturális feltételek hiányosságai miatt abbamaradt, másrészt nincs meg az a független szaktanácsadói rendszer (elsősorban technológiai szaktanácsadást értve alatta), amely az ismereteket, illetve az igényeket hatékonyan közvetítené a kutatási és a termelői szféra között

– A klímaváltozás vélhetően megnövelte a természeti tényezők szerepét.

– Az ökológiai adottságaikban semmilyen érdemi versenyelőnyünk nincs a versenytársakkal szemben. Becslésünk szerint – a fenti négy ok miatt – nem tudja teljesíteni a gazdaságos hozamszinteket a gyümölcstermelők kb. 90%-a a termőfelület kb. 2/3-án, és a zöldségtermelők kb. harmada-fele, a termőterület mintegy 1/4-én.

A versenytársakhoz képest fennálló technológiai és technikai lemaradásunk egyik legfőbb oka éppen az öntözés hiánya. Ennek ellenére az árutermelésben a zöldségfélék termőterületének 65–70%-a, míg a gyümölcsültetvényeknek mindössze 15–20%-a öntözhető.

A helyzet fenntarthatatlan, és további megoldatlansága vagy netán romlása esetén most már reális veszély, hogy több ezer – és éppen a legprofibb – zöldség-gyümölcs termelő gazdaság hagyhat fel a termeléssel, amivel egyben munkahelyek tízezreit is elveszítjük!

Öntözés nélkül a gazdák a feldolgozóipart sem tudják ellátni megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyaggal.

Tiszteletben tartjuk a természetet, a környezetet, hiszen mi abban élünk és azzal együtt dolgozunk évtizedek, évszázadok óta, és nem várunk elvtelen támogatást, de dolgozni szeretnénk, amihez azonban megfelelő szabályozó környezetet kell teremteni!

– Mi a fejlődés, ágazatnövekedés realitása ebben a korántsem kedvező gazdasági környezetben?

– Megítélésünk szerint az a sokat hangoztatott célkitűzés, miszerint 5 éven belül 1,5-szeresére kell növelni az ágazati kibocsátást, nem fog megvalósulni, mert a növekedéshez szükséges eszköz- és feltételrendszernek csak nagyon kis része fog fennállni. A realitás az, hogy a következő 5 évben a gyümölcs ágazat tovább stagnál, 2020 után pedig – a támogatások esetleges megszűnésével vagy mérséklődésével – akár további 10–20%-os területi és 5–10%-os mennyiségi visszaesést szenved el.

A jelenleg belátható gazdasági környezetben viszont nem lesz képes érdemi növekedésre a gyümölcságazat. Az, hogy az ágazatban csak az extenzív, kevésbé tőke- és munkaerő-igényes ágazatok voltak képesek (kis mértékben) növekedni a múltban, a versenyképesség és a piacgazdaság törvényszerűségeivel tökéletesen ellentétes folyamat!

A hazai kertészeti vállalkozások képtelenek kigazdálkodni a jelenlegi bérterheket. Ehhez a termelési színvonal – és ezzel a realizálható nyereség – nagyon jelentős emelése kellene, amihez azonban együttesen jelentős állami és termelői akarat szükséges. Ennek legfőbb elemei:
professzionális szintű kutatási-szaktanácsadási rendszert kell felépíteni, amely korszerű szaktudást szállít a termelő vállalkozásoknak;
magas foglalkoztatást biztosító, intenzív ágazatokat preferáló, közvetlen támogatási rendszer szükségeltetik, az extenzív termelési szerkezetet konzerváló rendszer helyett (pl. a hazai gyepterületek – rét, legelő – évi mintegy 60–70 milliárd forint közvetlen támogatásban részesülnek, míg a hajtató kertészetek szinte semmit sem kapnak!)
a fejlesztések megvalósításához szükséges tőkét számottevő részben biztosító, jól és gyorsan működő pályázati rendszer lenne kívánatos a lassú, túlbürokratizált és túlszabályozott támogatási rendszer helyett.

Ezek csak a legfőbb feltételek a teljesség igénye nélkül, de jelenleg ezek is csak nyomokban vannak meg a hazai zöldség-gyümölcs szektorban. Mindemellett számos adó- és foglalkoztatáspolitikai, valamint ágazatszabályozási kérdést rendeznünk kellene.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai