Földet véd az állam

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Virág Tamás, 2014/05/10
Címkék: termőföld, földpiac, földtörvény, földbizottság, földhasználat, haszonbérlet, földtulajdon

Május 1. után sok minden másképpen van az egyik legsajátosabb piacon, a termőföldek forgalmában. Lejárt a 2004, uniós belépésünk óta érvényes moratórium, amely alapján merev korlátozással tilthattuk a külföldi személyek magyarországi földvásárlását.

Lapunkban – miután az egyik legalapvetőbb nemzeti kincsünkről, a hazai agrárgazdaság mindenféle tevékenységének legfontosabb bázisáról van szó – többször is beszámoltunk a szabályozás alakulásáról, várható változásairól. Ezért csak emlékeztetőül idézzük fel, hogy belépésünkkor az Európai Unió engedélyezte, hogy szabályozásunkban ne érvényesítsük a közösség egyik alapelvét, a tőkék szabad áramlásának korlátmentességét. Az erről szóló egyezség elvileg 2011-ben lejárt, de végül sikerült újabb hároméves hosszabbítást elérnünk.

A tíz éven át fenntartott korlátozásra mindenféle józan megközelítés szerint szükség volt. Belépésünkkor az egyébként kiváló minőségű hazai termőföld az európai átlaghoz viszonyítva 22–25 százalékot ért a piaci forgalomban, de a nemzetközi agrárbizniszben is komolyan részt vevő országokéhoz képest (például Hollandia, Dánia, Franciaország vagy akár Nagy-Britannia) a 10 (!) százalékot sem érte el. Ezért valóban fenyegetett az a veszély, hogy a teljes forgalmi feloldás spekulációs célú befektetőket vonz majd a magyar földre: a hazai termelők alól kivásárolják a földet, majd az árak növekedésével külföldi gazdálkodóknak adják tovább, a mi termelőink pedig béresek lesznek saját hazájukban.

De mindenki tudta azt is, hogy a moratórium előbb-utóbb lejár, a földvédő szabályozás pedig egyre csak váratott magára. Végül tavaly megszületett a magyar birtokforgalom új szabályait rögzítő törvény, ami gyakorlatilag az államot, illetve az annak elvárásait teljesítő helyi szervezeteket hozza elsőbbségi helyzetbe a piacon.

Elővásárlás

Március végén jelentette be az agrártárca: elővásárlással akadályozta meg az állam, hogy a jogszabályokat kijátszva termőföldek kerüljenek külföldi kézbe Veszprém megyében. 425 millió forint értékben több településen összesen 363 hektár földhöz jutott a földalap. A megvásárolt földeket – egyebek mellett Csabrendeken, Rigá­cson, Ukkon, Mezőlakon – a szokásos módon, pályázati úton adják bérbe a helyi gazdáknak, mégpedig nagyon rövid időn belül. A zsebszerződéses ügyek felgöngyölítésében a tárca, a földhivatal és a kormányhivatal működött közre, bevonták az ügyészséget és a rendőrséget is. A hivatalos szervek több más zsebszerződés gyanús ügyletre is bukkantak Veszprém megyében. A közlemény szerint 18 településen 24 birtoktest „próbál gazdát cserélni” 1,5 milliárd forintért.

Bitay Márton vidékfejlesztési államtitkár szerint erről az összesen 2200 hektárnyi területről is egyértelművé vált, hogy a hatályos jogszabályokat kijátszva akarnak földet szerezni külföldiek, ezért a Vidékfejlesztési Minisz­térium vizsgálja, hogy léphet közbe.
Az állami beavatkozás és az arról szóló közlemény időzítése aligha véletlen, hiszen néhány nap múlva követ­keztek az országgyűlési választások, a kampány egyik fő témája pedig a magyar megvédése volt a külföldi spekulánsoktól.

A példa jól jelzi, milyen szélessé vált a kormányzat eszköztára birtokpolitikai ügyekben. A földforgalmi törvény értelmében minden adásvételbe és bérleti szerződésbe beleszólhat az úgynevezett prioritási listán élre került magyar állam (konkrétan a földalap), és ha a szerződésekben immár kötelezően megjelenített árakat az adófizetők pénzéből megfizethetőnek tartják az arra illetékesek, akkor a vásárolni-bérelni akaró magánszemély, vagy az utóbbi esetben talán cég, kiesik az üzletből: a terület a nemzeti földalap tulajdonába, hatáskörébe kerül.

Kamarai szerep

Mindezen ügyletek felügyeletét elvileg a helyi földbizottságok gyakorolják majd, amelyek azonban a törvény előírásai ellenére – jórészt technikai okok miatt – nem álltak fel időre. Az erre vonatkozó kormányrendelet tervezete szerint a földhasználó gazdálkodók március 14-éig kérhették volna a települési jegyzőktől, hogy vegyék fel őket az úgynevezett gazdálkodói közösségi névjegyzékbe, amelynek összeállítására a helyi földbizottságok megalakítása miatt lett volna szükség. A tavaly nyáron elfogadott új földforgalmi törvény hivatalos szövege szerint a földbizottságok feladata, hogy véleményezzék a május elseje után megkötött földadásvételi szerződéseket (erre a dátumra mindenütt fel kellett volna már állniuk a bizottságoknak), és állásfoglalásaikat a földvásárlási megállapodásokat vizsgáló földhivataloknak figyelembe kellene venniük. A földbizottságok megalakításának részletes szabályairól kormányrendeletet kellett volna kiadni, de az végül nem jelent meg.

Ez azonban a tárca álláspontja szerint fennakadást nem jelent, hiszen az adásvételeket eddig is ki kellett függeszteni a helyi önkormányzatoknál, ami harmincnapos elbírálási határidőt jelent, addig ezt a „kisebb késést” helyre tudja hozni a szaktárca. A Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontjáról viszont egy körlevél tanúskodik. Ezt a jegyzők tájékoztatása céljából adták ki. A minisztérium nem érzi aggályosnak a helyi földbizottságok megalakulásának az elmaradását, hiszen a törvény lehetővé teszi, hogy a megyei földhivatal az agrárkamara területi (megyei) szervét vonja be az eljárásba, ha a településen 2014. május 1-jéig a helyi földbizottság nem alakul meg.

Lehetnek gondok

Nagy kérdés azonban, hogyan is fog kinézni mindez a gyakorlatban. Akad például olyan 67 hektáros tábla ma Magyarországon, amelynek – nem tévedés – 385 bejegyzett tulajdonosa van. A területet a helyi termelőszövetkezet jogutódjaként létrejött gazdasági társaság bérli. Az erre vonatkozó, jövőre lejáró szerződéseket az új szabályok szerint elvileg egyenként, vagyis tulajdonrészenként kell megújítani. Ez ugyebár 385 hirdetményt is jelent, amelyek mindegyikére bejelentkezhet az állam, akár egy tulajdon-ezrelék erejéig is. Aligha kell részletezni, hogy ez a kiméretlen területeken milyen gondokat okozhat a művelésben éppúgy, mint – mondjuk – a területalapú támogatások igénylésekor.

Ráadásul elvileg életbe lép az a szabály is, amely az egy gazdasági érdekeltségben működő birtokok nagyságát korlátozza. Ez elvileg 1200 hektár, különböző egyéb tényezők (állattartás, foglalkoztatás, tájfenntartás stb.) esetén felmehet 1800-ra. A mai tömeges árutermelés zömét adó mintegy 1500–2000 társas gazdaság zömének használt területe ezt a mértéket pillanatnyilag biztosan meghaladja. Az új rendelkezések értelmében az engedélyezett birtokméret feletti részt fel kell adni, így ezek a területek mintegy „szabad prédaként” jelennek meg a földbérleti piacon a következő években.

Az ügyeskedők ellen

Ha erre az új piacra intenzíven benyomul az állam, az viszont nagyon drága mulatság lehet. A jogszabály szerint ugyanis mind a haszonbérlet, mind az adásvétel esetében a szerződésben rögzített árat kell figyelembe venni akkor, ha az állam az elővásárlási jogával élni kíván. Innentől kezdve elvileg ismét szerephez juthatnak az ügyeskedők. Hiszen valójában csak az a kérdés, vajon tudja-e az eladó és a vevő, hogy az adott terület érdekli-e az államot vagy sem. Ha igen, nyilván magasabb árat írnak be a szerződéstervezetbe, mint azt a realitás engedné. Ezt a földalap aztán vagy kifizeti, vagy sem, a magánüzlet pedig akár meg is hiúsulhat. Ha viszont bejelentkezik a birtokpolitikai hatóság, akkor kedvezményes bérletben adja tovább az éppen érvényes birtokpolitikai elveknek megfelelően a helyi gazdáknak, ezzel viszont beavatkozik az amúgy is ellentmondásokkal teli bérleti piac viszonyaiba. Az állami bérlet jelenleg nagyjából harmada az üzleti alapú kontraktusok értékeinek, a földalapú támogatás viszont mindenkinek egyformán nagyjából hetvenezer forint hektáronként. A jogok és a hatalom (hivatalok), illetve kellően sok költségvetési pénz hátterével el lehet érni, hogy ez a szubvenció mind nagyobb arányban jusson el a valódi termelőkhöz. A folyamatok helyi kézben tartásához pedig elengedhetetlen lesz a földbizottságok megfelelő működése.

Kötelező megalakítani a bizottságokat

Minden településen létre kell hozni azokat a helyi földbizottságokat, amelyek május elseje után beleszólást kapnak abba, hogy egy-egy földadásvételi ügylet létrejöhet-e vagy sem. A testületek 3–9 tagúak lehetnek a településekhez tartozó földterület függvényében. Az 1000 hektárnál kisebb mezőgazdasági területtel rendelkező településeken a testületekbe három, 1000–5000 hektár között öt, 5000 hektár felett hét, 15 000 hektár felett pedig kilenc tagot választanak.
Ha a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlása során a fővárosi és megyei kormányhivatal törvénysértést észlel, megfelelő határidő megjelölésével – a jegyző útján – felhívja a helyi földbizottságot a törvényesség helyreállítására. Ha a helyi földbizottság működésképtelen, vagy a működésképtelenné válás közvetlen veszélye fenyeget, a fővárosi és megyei kormányhivatal megfelelő határidő megjelölésével felhívja a helyi földbizottságot, hogy állítsa helyre a törvényes működését, továbbá felhívja a jegyzőt, hogy a helyi földbizottság ülését hívja össze.

Ajánlott kiadványokMikó - Papp - Kristó - Boros - Imre:
Agrár- és vidékfejlesztési igazgatásDr. Husti István:
Mezőgazdasági vállalkozói kézikönyv Dr. Imre József :
TermőföldünkDr.Posta László:
A termőföldhasználat gazdasági kérdései

Ez is érdekelhetiKözel 1400 hektár állami föld kerülhet a szociális földprogrambaA minimális talajborítást fenn kell tartaniA talaj megfelelő védelme elengedhetetlen