Komplex kiszolgálás a Takarékban

Kategória: Agrártámogatások | Szerző: H.GY., 2017/08/06

Fórián Zoltán,
a Takarékbank vezető agrárszakértője

– Fórián úr, milyen szándékkal jött erre a nagyszabású kiállításra?

– Annak a pénzintézetnek, amely jelentős szerepet vállal az agrárfinanszírozásban, az ilyen nagyszabású rendezvényeken jelen kell lennie. Nemcsak azért, mert itt mindenki megfordul, aki nagy potenciállal rendelkezik, s ezáltal kapcsolati hálót lehet és kell építeni, hanem azért is, mert a mezőgazdasági megmozdulásokon előremutató dolgok történnek. Rendkívül fontos időszakot él a magyar mezőgazdaság, ezért nagyon fontos, hogy az emberek találkozzanak. Jómagam szinte éjjel-nappal úton vagyok, mert a gazdálkodókhoz el kell juttatni az információt. Ha ugyanis nem gondolják át középtávon a gazdálkodási tevékenységüket, és nem használják ki az egyedülálló lehetőségeket, amelyek most adottak, akkor bizony lemaradnak. Arra gondolok, hogy ilyen kedvező kamatkörnyezet még nem volt a pénzpiacon, és szerintem nem is igen lesz a jövőben sem, így a külső forráshoz jutás kondíciói soha nem voltak még ilyen jók. Rendelkezésre állnak az uniós források mellett – az I. és a II. pillér támogatásai –, a hazai támogatási források is, s az uniós támogatásokról már tudjuk, hogy 2020 után változni fognak. Most viszont megfelelő piaci nyomás is van arra, hogy átgondoljuk a helyzetet. Nem szabad megengedni azt, hogy a magyar gazdák továbbra is úgy végezzék a fejlesztéseiket, ahogy ezt évtizedekig tették, vagyis csak a támogatás irányítsa a fejlesztéseiket. Az nem jó motiváció, hogy csak erre építjük a jövőt, mert sokaknak zsákutcát jelent ez a szemlélet. Mi elsősorban azt próbáljuk elérni az ügyfeleinknél, hogy legyen középtávú üzleti tervük, gondolják át, hova szeretnének négy-hat-tíz év múlva eljutni. Ehhez mi előrejelzést is adunk, ami egyedi szolgáltatás, mivel Magyarországon három éve létezik csak az a piaci előrejelzés, amit mi működtetünk. Az ügyfeleinkben tehát tudatosítani szeretnénk, hogy most van a döntő pillanat. Az időpont jelentőségét az is nyomatékosítja, hogy a gazdák heteken belül kézhez kapják a Vidékfejlesztési Program támogatói okiratait. Várható tehát, hogy minden nyertes elmegy a finanszírozójához, és a tervezett beruházást pénzügyi szempontból is felépíti. Ennek nagyon fontos új eleme az, hogy ötven százalékos előleget lehet felvenni, viszont száz százalékos fedezetet kell biztosítani hozzá. Ezért léptünk ki már hetekkel ezelőtt a piacra azzal a termékünkkel, amely a fedezet biztosítását segíti elő. Ha a mi ügyfelünk megkapja az okiratot, akkor a Takarékokban rövid időn belül megkapja a bankgaranciát az előleghez, illetve a finanszírozást, és indíthatja a beruházást. Azt látjuk, hogy lesznek szűk keresztmetszetek, mert a közbeszerzés, az építési kapacitás oldalán bizony lesznek nehézségek.

– Való igaz, nem csak a határidő, de az Ön által említett kapacitások is szűk keresztmetszetet sejtetnek, mivel jövő augusztusban már az első mérföldkővel is el kell számolni…

– Pontosan, ezért is kell mindenkinek a határidőket pontosan betartania.

– Miben tudnak a Takarékok segíteni ezen a téren?

– Mi komplex kiszolgálásra törekszünk: Persze, nem tudjuk senki helyett a könyvelést, a közbeszerzést elvégezni, de mindenben támogatjuk az ügyfeleinket. Vannak olyan partnereink, akikkel évtizedekre nyúlik vissza a kapcsolatunk, mondhatom, hogy az ügyfélkör egy jó közösség is, hiszen több mint 1500 kirendeltségünkben az ország minden pontján jelen vagyunk. A Takarékoknál régi szlogen, hogy a személyes kapcsolatok igen erősek, s erre építjük a tevékenységünket. Más iparágakkal is jó kapcsolatokat ápolunk, így az ügyfeleknek nemcsak a mezőgazdasági ügyekben tudunk segíteni, hanem mondjuk a befektetés területén is. Az agrárpiaci tanácsadás mellett – ezt a Takarék Agrár Központ végzi – a komplex gondolkodásra is ösztönözzük a partnereinket. De nemcsak az ügyfelekre kell gondolnunk, hiszen az egész társadalom sincs tisztában azzal, hogy ma milyen nagy kihívásokkal jár a mezőgazdasági tevékenység. Elég, ha csak azt említem, hogy mindenkinek lépést kell tartania a termelésben a világgal, amellett a kereskedelemben is tájékozottnak kell lennie. Ugyanakkor a pályázatírásban, a könyvelésben, a humán erőforrás menedzselésében, az adminisztrációban, a piaci elemzésben és a támogatási kérdésekben is otthon kell lenni. Komplex kihívásoknak kell megfelelni, s ha körülnézünk, bizony sok a foghíj ezekben a képességekben, ezért is mondom, hogy a gazdálkodókra ráfér a segítség. Szakmailag, pénzügyileg is szükség van egy olyan stratégiai partnerre, akihez a problémákkal fordulhatnak. Gyakran emlegetem az adminisztrációs terheket, mert a gazda sokat panaszkodik arra, hogy milyen sok papírmunkára van szükség. Ugyanakkor a másik oldalon látni kell, hogy a jövedelmük nagy részét a támogatások biztosítják, vagyis papírmunkával keressük a nyereségünk nagyobb részét a mezőgazdasági termelők vonalán, ezért ezt komolyan kell venni. Az is egyértelmű, hogy a Közös Agrárpolitika fejlődésének, reformjának sajnos nem az az iránya, hogy csökken az adminisztráció, sőt… Tessék tehát komolyan venni, megtanulni az adminisztratív munkát is, mert ezért pénzt kapunk. Statisztikák igazolják, hogy a támogatások mit jelentenek a különböző agrárágazatoknak.

– Milyen kitörési pontot lát a jelenlegi helyzetben?

– Nehéz és összetett a kérdésére adandó válasz. Látni kell, hogy nem tudunk elmozdulni arról a termelésszerkezeti pontról, amely évtizedek óta jellemzi a mezőgazdaságot. S ez nem jó, nem szabad ilyen mértékben tömegcikkek termelésére szakosodni. A mi adottságaink ennél sokkal-sokkal jobbak, s a világpiaci verseny is arra kell, hogy ösztönözzön, hogy próbáljunk meg a részpiaci stratégiák felé elmozdulni. Mi üzemi szinten végezzük a tanácsadást, így mindig elmondjuk, hogyan tud a gazda a búza-, kukorica-, napraforgó- és repce-termesztés bűvköréből kilépni. Az olajos magvakkal még nincs is olyan nagy probléma, mert középtávon is jók a piaci kilátások, viszont a kommersz gabonafélékkel már nem ez a helyzet. A probléma évről évre nagyobb lesz, amit a mezőgazdasági termelőnek is éreznie kell. Soha ennyi felesleget nem termeltek gabonából a földön, mint az utóbbi években. Óriási készletek vannak ezekből a terményekből, amelyek nem teszik lehetővé az árak emelkedését. Most is tudjuk, hogy egy átlagos hozammal nem lesz nyereség, a támogatás oldja meg ezt a kérdést, de közben elmossa a gondolatainkban a lényeget. Mi időben szeretnénk mindenkit figyelmeztetni arra, hogy át kell állni a részpiaci termékekre, a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítására, biogazdálkodni, kertészkedni kell stb. Nagyon sok tehát a kitörési pont. Mi jövőkutatással is foglalkozunk, vagyis azzal, hogy mit vár tőlünk, a piacainktól a fogyasztó. Jól látható, hogy napról napra nyílnak, bővülnek a lehetőségek. Az ökotermékek mellett a táplálkozási problémákkal küzdők (laktózérzékenyek, glutinérzékenyek stb.) köre sajnos nő, mégpedig elég gyors ütemben, így az ő igényüket is ki kell szolgálni. Jó volna, ha hazai termékekkel történne mindez. Az élelmiszer ma már stratégiai kérdéssé vált, ami viszont új igények kielégítését is jelenti. A fejlett országokban már az élelmiszertől elvárt extra igényeket is megfizetik. Kétségtelen tény, hogy a fogyasztói magatartás is változik, mégpedig eléggé gyorsan. Ma már nem csak az árra figyelünk, hanem az E-számokra is, nevezetesen arra, hogy milyen összetételű az adott termék, mi van és mi nincs benne. Én is azt tapasztalom, hogy az internet világa kiszélesítette a látókört, s a fogyasztó utánanéz az adott terméknek. Ha például valamire ráírják, hogy valamitől mentes, ez nagyon jó hívó szó.

– De ehhez az élelmiszeriparnak is valódi húzóágazattá kell válnia…

– Meggyőződésem, hogy az élelmiszeripar fel fog nőni a feladathoz, mert kihagyhatatlan szereplője a piacnak, s neki kell a megfelelő csatornát megkeresnie. Vannak kemény korlátok. A hálózatos kereskedelemtől nem vehetnek el 20 százaléknál nagyobb piacot a kis, rövid ellátási láncok. Nem lehet külön beszélni az élelmiszeriparról, mert amikor arra ösztönzöm a termelőt, hogy speciális alapanyagot állítson elő, akkor szükség van a feldolgozói jelenlétre is, mert nélküle nem megy. Az élelmiszeripari szereplőkkel együtt lehet gondolkodni a különleges élelmiszerek előállításakor. Magyarországon nincsenek élelmiszerbotrányok, ami jelzi, hogy megbízható, jó minőségű termékeket állítunk elő. Ezt akár brandként is használhatjuk, s a múltunk is erre utal, hiszen mi mindig is agrárország voltunk. Magyarországon mindig is gyártottak helyi, speciális, különleges élelmiszereket, régiónként sorolhatjuk ezeket, persze az arányokra is figyelni kell. Itt helye van a kis-, a közepes, és a nagyüzemnek egyaránt. Hiszek a jövőben, ezért is foglalkozom 25 éve az agrárium és az élelmiszeripar fejlesztésével.

– De változik-e a gazdálkodói szemlélet?

– Szerintem igen, s az utóbbi években fel is gyorsult ez a szemléletváltozás. Ma már azt tapasztalom, hogy gondolkodnak a generációváltásban, a fiatalításban, a modernizálásban, abban, hogy minden szempontból legálisan kell megszerezni a piaci jövedelmet. A támogatásnak is megvan a helye ebben a rendszerben, de nem alapvetően az üzem fenntartására, életben tartására, hanem a fejlesztésre, a jövedelempótlásra kell azt fordítani. Jó azt látni, hogy a gazda tenni, változtatni akar, sok jó példát tudnék sorolni. Itt említem meg ismét a biogazdálkodást: egyelőre olyan mértékben nő a kereslet a biotermékek iránt, amit a hazai termelés nem tud teljesíteni. Persze az is tény, hogy szűkül a hazai biopiac, ami azt is üzeni, hogy még mindig egyedül akarjuk megoldani a termelést, az értékesítést, és nem akarunk együttműködni abban, hogy megfelelő kínálati méreteket érjünk el. Az a termelő, aki integrációban, termelői szervezetben termel, többet kap a termékéért, mint az, aki egyedül jelenik meg a piacon. Stratégiai partnerséget kötöttünk a Biokultúra Szövetséggel annak érdekében, hogy a termelési potenciált összehangolják, növeljék.

– Visszatérnék a tanulási folyamatra, amit Ön is fontos szempontként kezelt. Ma már kényszerpályán is mozog a gazda akkor, amikor fejleszt, hiszen olyan precíziós műszerekkel kell a gépeket kezelni, amihez komoly szaktudás szükséges.

– A magyar mezőgazdasági termelő rendkívül óvatos a hitelfelvétellel, nagyon konzervatív a gondolkodásuk ezen a téren. Ezért közelítjük szakmai oldalról a kérdést. Nagyon furcsa, hogy az elmúlt évi mezőgazdasági beruházások 82 százalékát önerőből finanszírozták. Nem szabad ekkora korlátot szabni magunknak, mert ez azt jelenti, hogy csak az önerő mértékéig vagyunk hajlandók beruházni. Ez versenyhátrányt okoz, elrobog mellettünk a világ, s nem engedhetjük meg, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a készpénzállományunk ér. Igenis, ilyen kamatkörnyezetben érdemes hitelt felvenni, s ezért fontos az edukáció, a tanulási folyamat felgyorsítása. Új szempontok szerint bíráljuk el a gazdálkodói igényeket. Nem az árbevétel az elsődleges, hanem az a szemlélet, ahogy az üzletét vezeti, az a piaci gondolkodás, ahogy a termékét értékesíti. A hagyományosan versenyképes Takarék-termékek mellett támogatott hitelkonstrukciók – például az Agrár Széchenyi Kártya, az MFB-agrárcsomagok stb. – is rendelkezésre állnak, sokan igénybe is veszik ezeket, nem szabad tehát megtorpanni, tovább kell lépni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai