A közösségi gazdaság adózása

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Czenki Péter, szakértő, 2017/08/07

Ennek lényege, hogy a fogyasztókat és a termelőket közvetlenül összekapcsolva lecsökkenti a közvetítési költségeket és elérhető áron biztosít friss- és biozöldségeket ellenőrzött gazdaságból. A fogyasztók hosszabb vagy rövidebb időre – jellemzően 1 évre – elkötelezik magukat egy kisgazdálkodó vagy termelő mellett és meghatározott díj ellenében rendszeresen, közvetlenül a gazdaságból származó zöldségeket és egyéb terményeket vásárolnak. A termelő pedig biztosítja, hogy terményeket termel fix áron és rendszeresen, általában hetente átadja azt a fogyasztónak. Jellemzően erről a kölcsönös elköteleződésről megállapodást kötnek. Egyes közösségi termelők a megállapodásban arra is adnak lehetőséget, hogy a fogyasztó évente 1–2 alkalommal közreműködjön a termelésben vagy a gazda által meghatározott munkákat elvégezzen. A megállapodások az egyes termelők tekintetében jellemzően lényeges eltéréseket is tartalmazhatnak, pedig adózási szempontból az egyes kötelezettségek meghatározása miatt nagy jelentőséggel bírnak az abban foglaltak.

Ez a közvetlen kapcsolat gazdálkodó és fogyasztó között több előnnyel is jár mind a két fél részére. Ugyanakkor ez a fajta rendszer – hasonlóan a közösségi gazdaság, vagy lánykori nevén a sharing economy gazdasági formához – rengeteg szabályozási kérdést vet fel, amelyből az adózósási kérdések sem jelentenek kivételt. Ennek fő oka, hogy a jogszabályi környezet nem nevesíti külön az ilyenfajta tevékenységet, így jelenleg nem létezik speciális szabály, ami meghatározná az ilyen formában történő tevékenység adózását. Ezt bonyolítja, hogy – ahogy a cikk bevezetőjében is szerepelt – a gazdaság vagy termelő függően más és más feltételek szerepelnek a megállapodásban, mely a jogügylet részleteit szabályozza, ami további adózási kérdéseket is érinthet. Speciális szabály nem lévén pedig a jogügylet megítélése csak a meglévő általános szabályok szerint történhet. Mindenből az következik, hogy az egyes ügyleteket, megállapodás típusokat egyenként kell minden esetben vizsgálni, és ennek megfelelően megtartani a vonatkozó adózási szabályokat.

Az nem kérdés, hogy alapvetően ilyen szolgáltatást kizárólag adószám birtokában lehet végezni. Ugyanakkor például nem lehet elmenni a pénztárgép kötelező használatának kérdése mellett, valamint amellett sem, hogy milyen adózási vonzata lehet annak, ha a gazdaságban évente 1–1 napot a fogyasztó is tulajdonképpen munkával tölt.

Adózási forma

Gazdasági tevékenységéről lévén szó, természetesen a termelést végzőnek – ha addig még nem tette meg – be kell jelentkeznie az állami adó- és vámhatósághoz és adószámot kell kiváltania. Adózási szempontból az, hogy ezen tevékenység milyen gazdálkodási formában történik nincs megkötve, így akár egy egyéni vállalkozó is végezheti, úgy mint egy őstermelő vagy kistermelő is. Mivel a felek jellemzően alapvetően arról állapodnak meg, hogy ellenérték fejében a termelő rendszeresen meghatározott típusú zöldséget, gyümölcsöt vagy más mezőgazdaságból származó terméket szállít, így jellegénél fogva ez a jogügylet rendszeresnek és üzletszerűnek tekintendő. Ez magában hordozza azt, hogy a tevékenység értelemszerűen adószámos magánszemélyként nem végezhető, másrészt az áfatörvény hatálya alá tartozik, így áfaalanyiságot eredményez. Értelemszerűen választható az alanyi mentesség is, ha annak a feltételei egyébként fennállnak.
Azt is meg kell jegyezni természetesen, hogy ha a termelő őstermelői igazolvánnyal is rendelkezik, akkor az ehhez kapcsolódó speciális szabályokat is alkalmazhatja.

Pénztárgép használata

Általánosabb esetekben is kérdésként szokott felmerülni a pénztárgép használatának szükségszerűsége, így egy ilyen jogügylet végképp nem lehet kivétel ez alól. Főszabályként – az áfatörvény okán – számlát kell kiállítani az értékesítésről, vagy ha a teljesítés időpontjáig az ellenérték megtérítése megtörténik, akkor természetesen pénztárgéppel előállított nyugta is adható. Mivel a közösségi termelés keretei között gyakori, hogy a termelő meghatározott időszakonként egy előre meghatározott összeget – függetlenül a szállítás ütemétől és gyakoriságától – kér a vásárlóitól, így a legpraktikusabb a számla kiállítása. Abban az esetben azonban, ha a fizetés mindig az áru átvételekor, vagyis a teljesítéskor történik, akkor a számla helyett akár nyugta is adható. A kérdés ez esetben az, hogy a nyugtát kötelezően pénztárgéppel kell kiállítani, vagy helyesen járunk-e el abban az esetben, ha azt a nélkül, kézi nyugtával teljesítjük. Ez esetben lényeges lehet az, hogy a felek között kötötti megállapodás mit tartalmaz. Ugyanis a kötelező pénztárgéphasználat TEÁOR kódokhoz kötődik. Ez azt jelenti, hogy például a 47.8 TEÁOR csoportba tartozó mezőgazdasági termény és élő állat piaci értékesítése esetén nem kötelező a pénztárgép használata. Minden más esetben a nyugta csak engedélyezett pénztárgéppel állítható ki.

Fontos, hogy a pénztárgép kötelező használatának megítélése szempontjából önmagában nem elegendő az, hogy a megállapodás mit tartalmaz, valamint az, hogy a termelő milyen TEÁOR kódokat jelölt meg az adóhatósághoz történő bejelentkezéskor, hanem a felek között végbemenő tényleges és valós jogügylet jellege a döntő.

Foglalkoztatás

Többször olvasni olyan közösségről, ahol a felek között kötött megállapodásnak része, hogy a termék felvásárlójának vállalnia kell, hogy évente egy-egy napot a termelőnek „dolgozik”. Itt is sok múlik a megállapodás tartalmán, vagyis azon, hogy a termelésben történő részvétel milyen formát ölt. Gyakran az szerepel a megállapodásban, hogy ez a közreműködés önkéntes formában történik. Ennek kapcsán azonban két lényeges és jelentős szabályt kell kiemelni. Az egyik, hogy az önkéntes munka megítélése kérdéses lehet abban az esetben, ha azt a megállapodás kötelezően előírja, ugyanis csak akkor lehet önkéntességről beszélni, ha azt a vásárlónak egyébként joga van eldönteni, hogy részt kíván-e venni benne vagy sem. Vagyis nem lehet egy jogviszonyt önkéntesnek hívni, ha annak vállalása kötelező a megállapodást aláíró vásárlónak.

A másik oldala ennek, hogy az önkéntes munkáért ellenérték nem adható, mivel az önkéntesség lényege, hogy az ellenérték vagy ellenszolgáltatás nélkül történik. Ennek azért van nagy jelentősége, mert amennyiben ez nem megfelelően van a megállapodásban rögzítve, úgy az önkéntes munkának hívott jogviszony valójában munkavégzésre irányul, és mint ilyen, komoly adózási vonzata is van. Ez azt jelenti, hogy a termelő – ha egyébként korábban nem, akkor is – kifizetőnek fog minősülni, és mint ilyen, nagyfokú adminisztrációs teherrel kell számolnia. Alapvetően ez a fajta „bedolgozás’ végezhető egyszerűsített foglalkoztatás keretében, mely a felek számára talán a legpraktikusabb. Abban az esetben azonban, ha ennek előzetes bejelentése elmaradt, akkor az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai nem alkalmazhatók, és az általános bejelentési, és adózási szabályok szerint kell az adókötelezettséget bevallani és megfizetni, ami komoly terhet jelenthet a termelő részére.

Az egyszerűsített foglakoztatás keretén belül választható a mezőgazdasági idénymunka, vagy ha az ellátandó feladatok jellege azt nem teszi lehetővé, akkor az alkalmi munka. Mezőgazdasági idénymunkának a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati, vadászati ágazatba tartozó munkavégzés, továbbá a termelő, termelői csoport, termelői szervezet, illetve ezek társulása által a megtermelt mezőgazdasági termékek anyagmozgatása, csomagolása – a továbbfeldolgozás kivételével – tartozik.
Az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentése a 17T1042-es számú adatlapon kizárólag elektronikus úton vagy telefonon keresztül a 185-ös hívószámon történhet, mind a két esetben előzetes ügyfélkapus regisztrációt követően. A bejelentést mindenképp a foglalkoztatás megkezdése előtt kell megtenni.
A közteher mértéke foglalkoztatottanként és naptári naponként mezőgazdasági idénymunka esetén 500 forint, alkalmi munka esetén 1000 forint. A közteher megfizetésével nem terheli a kifizetőt szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség.

Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő jogviszonyról a bevallást a tárgyhót követő hónap 12-éig kell kizárólag elektronikus úton benyújtani a 1708-as számú bevallás egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó lapján. Tudni kell azt, hogy ha a kifizető, jelen esetben a termelő az év valamely hónapjára – akár csak az egyszerűsített foglakoztatás okán is – bevallás benyújtására volt kötelezett, onnantól kezdve az év további hónapjaira is fennáll ezen kötelezettsége, még akkor is, ha a jogviszonyok már lezárásra kerültek. Tehát ilyen esetben az év többi hónapjára is be kell nyújtani 0-ás adattartalommal a bevallást, vagy azt kiváltva lehetőség van a bevallási határidőt megelőzően az NY megnevezésű 0-s nyilatkozat benyújtására az adóhatósághoz, mellyel kiváltható a havi esedékességű, nullás adattartalmú 1708-as járulékbevallások benyújtása.

Kérjünk állásfoglalást!

A közösségi termelés kapcsán természetesen ezen legfőbb kérdéseken kívül további más adózási kérdések is felmerülhetnek, annak függvényében, hogy pontosan a felek miről állapodnak meg egymással. Lényeges, hogy a fenti említett kérdéskörök a főszabályokra és konkrét esetre értelmezhetők, de ahogy a cikk elején is szerepelt, a speciális szabályozás hiánya miatt az egyedi esetekben érdemes lehet állásfoglalást kérni az adóhatóságtól, hogy egy konkrét kérdésben is megnyugtató választ kapva folytathassuk a tevékenységet.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai