A talaj védelme: nem kényszer, hanem lehetőség

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Sztahura Erzsébet, szakértő, NAK, 2017/08/08

Sokszor elhangzott alapigazság, hogy talajkészleteink hazánk természeti erőforrásai között megkülönböztetett jelentőségűek, ezért azok ésszerű hasznosítása, védelme, sokoldalú funkcióképességének megőrzése, termékenységének fenntartása a mezőgazdaság és a környezetvédelem közös feladata, melyet összehangolt intézkedések által kell ellátni.

A nem kellő gondossággal végrehajtott talajhasználatok által okozott károk hosszútávon a földhasználó számára is érzékelhető negatív hatásokat produkálnak, ezáltal egyre nagyobb ráfordítással válnak regenerálhatóvá talajaink. A nem kellő odafigyeléssel művelt, nem megfelelően trágyázott, gondozott talajok szerkezetének minősége csökken – hiányzó szerves anyag, illetve vázalkotó, szegényedő talajflóra, -fauna, kedvezőtlen irányba ható kémhatás – melynek eredőjeként a talajaink pufferkapacitása, stressztűrése is hanyatlik. A szerkezetromlás révén a talaj nem tud megfelelően nedvességet és tápanyagot raktározni, így nem tudja azokat a növényeink számára a kellő időpontokban biztosítani, holott talajaink lennének a legnagyobb vízraktározók, ha a felszíni talajrétegek szerkezetességét fenntartanánk. Ennek érdekében a talajok csökkenő szervesanyag-tartalmát pótolni kellene, ügyelve arra, hogy a nedves állapotban végzett talajmunkákkal szerkezetét ne roncsoljuk, tömörítsük.

Fontos az is hogy felszámoljuk az „eketalp” rétegeket a középmély lazítással annak elősegítésére, hogy a talajba jutó csapadék ne a felszínen távozzon, elszállítva ezzel a poros szerkezetűvé vált felső rétegeket, hanem a mélyebb rétegekbe szivárogva az aszályos periódusban a kapillárisokon keresztül biztosíthassák a nedvességet a növények számára.

A talajok vonatkozásában fontos elem a megfelelő flóra és fauna jelenlétének biztosítása, melyhez ugyancsak nélkülözhetetlen a megfelelő kémhatás – savanyú közegben gátolt például a nitrifikáció –, nedvesség, szerves anyag, levegő. A növények tápanyagfelvételére a gyengén savanyú, illetve a semleges közeli kémhatás az ideális, mivel a lúgos kémhatás kedvezőtlen, különösen a mikroelemek felvételére. A nem kellő odafigyeléssel és tudatossággal végzett munkálatok hatásaként csökkenni fog a talajok termékenysége, ezáltal a termesztett növények termésmennyisége, minősége, a ráfordítási igény pedig növekedésnek indul, ami végső soron negatívan hat a gazdálkodás jövedelmezőségére.

Ne pusztán a támogatásért

Uniós szinten is egyre nagyobb hangsúly helyeződik arra, hogy a támogatásokért cserébe a gazdálkodók nagyobb figyelmet szenteljenek a környezeti elemek védelmének, melynek tudatosítása igen fontos az ösztönzők által. Lényeges célkitűzés, hogy a gazdálkodók ezen „kötelezések” és vállalások eredőjeként érzékeljék azt, hogy nem feltétlenül felesleges rossz az előírások kötelező alkalmazása, mert az hosszútávon nemcsak a talaj állapotára, hanem a gazdálkodásukra is pozitív hatással van. A talaj védelme, különösen a vidékfejlesztési program keretében meghirdetett agrár-környezetgazdálkodási kifizetések vállalásaiban, valamint a zöldítés elemeiben kap hangsúlyt. Nem véletlen a szerves trágya, zöldtrágya alkalmazásának ösztönzése a talaj szervesanyag-készletének pótlására irányítva a figyelmet, a talaj szerkezetének javítása érdekében, hiszen mint említettük, ezen agrotechnikák rendszeres alkalmazásával a kijuttatott tápanyagok hasznosulását, megkötődését biztosíthatjuk. Elősegítve a talaj víztartó képességét az aszályosabb periódusban is vizet juttathatunk növényeink számára, ami által a gazdálkodó számára biztosítható a nagyobb haszon. Talajaink igazi raktárbázisaink lehetnek a kellő gondosság révén.

Az ókori görögök is ismerték a zöldtrágyázást, a hüvelyesek termésnövelő szerepét, alkalmaztak ásványi trágyákat, mint például márgát, gipszet, meszet, fahamut, és tudomásuk volt a növényváltás előnyeiről. Persze tudjuk, hogy a mai intenzív gazdálkodáshoz ezen ismeretek nem elégségesek, de a talaj védelme, a gondoskodás ma sem elhanyagolható szempont.

Mint említettük, nem mellőzhető a megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás érdekében az eseti középmély talajlazítás elvégzése sem, melyre a különböző mélységben kialakult tömör állapot megszüntetése érdekében van szükség. A talaj összporozitását tekintve a 40%-nál kisebb már erősen tömörödött.
A tömör talaj hatásai a következők:

• romlik a talaj víz-, levegő- és hőforgalma (levegőtlenség, belvíz);
• lassul a mikrobiológiai tevékenység, a földigiliszták aktivitása;
• megszűnik például a mikrobiális szervesanyag-lebomlás, csökken az ebből származó növénymaradványok humifikálódása, a tápanyagok feltáródása;
• lelassul a növények tápanyag- és vízfelvétele (aszályhatás, növénypusztulás);
• nagyobb a kórokozók és kártevők elszaporodásának lehetősége;
• a talaj felső rétege védtelenné válik az erózióval és a deflációval szemben.

Szaktanácsadás segítségével

Ugyancsak egyes támogatások alapfeltétele a tápanyag-gazdálkodási terv, illetve növény- és talajvédelmi szakirányító alkalmazása. Az általuk adott szaktanácsadás ajánlásainak betartása révén ugyanis csak annyi hatóanyag kerül a talajba, amennyi a növény zavartalan fejlődéséhez kell az adott termesztési feltételek között.

Magyarországon több szaktanácsadási rendszer létezik. Támogatás szempontjából bármelyik használható, mert biztosítják, hogy egy adott területen – figyelembe véve a talaj tápanyag szolgáltató képességét és a növény tápanyag igényét – nem fog kikerülni több tápanyag, mint amit a növény felvesz. A szaktanácsadási rendszereknek biztosítaniuk kell, hogy a gazdálkodó által tervezett termésszint ne legyen irreálisan magas, mivel azt a szaktanácsadónak az előző években elért átlagtermésekből kell meghatároznia. A szakértelem, a talaj- és a gazdasági ismeretek együttes alkalmazása szükséges a megfelelő tanácsadáshoz.

Talajmintavétel

A jó szaktanácsadás alapja a megfelelő mintavétel, melynek alapvető módszerét a 90/2008 (VII.18) FVM rendelet 4. melléklete tartalmazza. A pályázati felhívásokban is az e rendeletben foglaltakat vették át, és minimumként az ott rögzítettek szerinti – 5 ha-ként a meghatározott mélységekig – mintavétel alkalmazását írják elő. A mintavétel alapszabályait itt és most nem ismertetjük, hiszen az számtalan hírben megjelentésre került.

A minimumelváráson túl természetesen már sokkal korszerűbb, pontosabb mintavételek léteznek, s kerülnek alkalmazásra a precíziós gazdálkodásban, mely az egyre tudatosabb erőforrás-gazdálkodás nélkülözhetetlen elemévé válik. Természetesen az általánosan 5 ha-t reprezentáló talajmintavételre alapozott szaktanácsadás és azt ténylegesen figyelembe vevő gazdálkodás, tápanyagpótlás is fontos előrelépés a csak megszokásból történő trágyahasználattal szemben. A „szokásos” dózisok nem feltétlenül küszöbölik ki a talajjellemzőkből eredő relatív vagy abszolút tápanyaghiányt, s ebből eredően előfordulhat, hogy a terméseredmények, minőség sem az elvártak szerint alakul. Sok esetben nem is a N-P-K hatóanyagok hiánya a rosszabb eredménynek az oka, hanem csak egy kis mikroelem, amiről sokszor és sokan elfelejtkeznek.

Ez az alapmódszer tehát a tábla átlagát veszi figyelembe ma is. Akár több száz hektáros táblákon is. Akkor is, ha szemmel láthatóan nem egyöntetű a terület. Általánosan azonban elmondható, hogy nincs átlagos talaj, átlagosan alkalmazható módszer. Várallyay és társai (1992) szerint az átlagok sok esetben azokat a különbségeket fedik el, amelyek felhívnák a figyelmet a változtatás szükségességére.

A gazdálkodó maga is tudja, látja, hogy területein a talaj fizikai és kémia tulajdonságai különböző léptékű heterogenitást mutatnak, ami a növényállományban is megmutatkozik. Amennyiben az eltérő egységeken is javítani szeretné a növényei habitusát, úgy a mintavételi és a szaktanácsadási módszereken is modernizálnia kell.

Egyre precízebben!

Ezen további szemléletváltásnak egyik lehetséges módszere a precíziós gazdálkodás, amely az 5 ha-os átlagos táblaismereten túlmenően a táblán belüli eltérő adottságokat is feltérképezi és ezen különbségeknek megfelelően, eltérő kezeléseket és tápanyag kijuttatást eszközöl. A precíziós vagy helyspecifikus technológia lehetővé teszi, hogy a termelés hatékonyságának megtartása mellett a táblán belüli különbségeket is figyelembe tudják venni. Ezzel jelentős anyagmegtakarítás érhető el, miközben környezetünket is megóvjuk. A precíziós gazdálkodás általi mintavételezés, az arra alapozott tápanyag-gazdálkodás természetesen mindenben megfeleltethető a támogatások, jogszabályok által megkövetelt alapkövetelményekkel, hiszen ez utóbbi az 5 ha-on belül a problémásnak vélt területi egységeken további vizsgálatokat is beiktat. Így szakmailag és jogilag is megfelelő és optimálisabb.

Manapság a precíziós gazdálkodásról örvendetes módon egyre több fórumon hallani – e cikkben a szakmai alátámasztottságára nem is térünk ki, nem is cél –, ami jelzi az innovatív gondolkodás, az újdonságokra fogékony gazdálkodói kör megerősödését. A fejlesztések természetesen költségigényesek, illetve komoly szemléletváltást igényelnek, de a terület változékonyságának és a gazdaság méretének függvényében – különös tekintettel arra, hogy környezetgazdálkodási szempontból is hasznos – a módszert alkalmazók véleménye szerint a technológia bevezetése megtérül.
Miért is? A kimutatások szerint a növénytermesztés költségszerkezetének közel egynegyedét teszik ki a trágyázási költségek, ezért mindenképp érdemes a racionalizálásra nagyobb hangsúlyt fektetni. „Az alkalmazkodás költségei eltörpülnek a tétlenség következményei mellett” (José Graziano da Silva).

A tápanyag-gazdálkodás fogalma nem azonos a műtrágyázással, feladata a talajtermékenység fenntartása, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szinten történő tartása, a környezet-kímélő növénytáplálás. Vizsgálatok is megállapították, hogy a tartós szárazság kára kimutathatóan súlyosabb a fizikai és biológiai állapotukban leromlott, tápanyagban elszegényedett talajokon. Kimutatható, hogy a talajok jó fizikai és biológiai kondíciója jó esélyt ad a termőhely aszálytűrő képességének növeléséhez. Fentieken túl a gazdaságossági számítások igen sokszor és régóta kimutatták, hogy nem lehet cél a területen elérhető maximumhozamokra való törekvés – igen sok inputanyag bevitellel –, sokkal inkább a nyereségmaximumra kell törekedni, azaz arra, ahol a ráfordított költséggel a legtöbb nyereséget könyveljük el.

Összefoglalva: Ne csak a támogatások kötelező jellege, vagy jogszabályi kötelezettség miatt fordítsunk kiemelt figyelmet a talajmintavételre, a tápanyag-gazdálkodás tervezésére, a talajaink kondíciójára, hiszen a kötelezettségek teljesítésén túl, a gazdálkodás során is jelentős költségmegtakarítások érhetők el, hosszútávon pedig nagyobb nyereség optimalizálható, tervezhető. A gazdaságossági kérdések mellett fontos szempont továbbá a környezetkímélő tápanyag-utánpótlás végrehajtása, a természet felesleges terhelésének csökkentése. Azt se felejtsük el hogy a növénytermesztés alapeleme a talaj, melynek optimális, vagy ahhoz közeli kondíciójának fenntartásával a gazdálkodó hosszútávon önnön gazdaságosabb gazdálkodását biztosíthatja.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai