Az intenzív búzatermesztés gyakorlata 2017-ben

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Horváth Tamás, szaktanácsadó, Baki Agrocentrum Kft., 2017/08/11

Egyre inkább alkalmazzuk a nyugat európai modellt, miszerint adott területen próbálunk minél nagyobb termést realizálni, akár nagyobb hektárköltséggel is. A fajtahasználatunk is ehhez kezd alakulni, egyre inkább jellemző és népszerű az intenzíven gazdálkodó termelők körében a nyugati típusú búzafajták használata, pedig véleményem szerint a hazai nemesítések közül is válogathatnánk!

Mire is törekszik egy intenzíven gazdálkodó termelő, amikor a búza éves technológiai tervét összeállítja? Nos, az utóbbi években megdőlni látszik az eddigi irányzat, miszerint termesszünk jó minőséget adó búzafajtát, a piac azt úgyis minőségi felárral jutalmazza. Napjaink időjárási, illetve terménypiaci anomáliái sajnos összezavarják, illetve meghatározzák a termelők búzatermesztési stratégiáját, és egyre több gazda jut arra a megállapításra, hogy mindegy milyen a minőség (majd a vevő eldönti…), csak teremjen sokat, de azt biztosan!

A nagy termések eléréséhez a búza egész vegetációs ciklusa alatt optimális ökológiai, agronómiai, növény-egészségügyi és időjárási feltételek szükségesek! Ezeknek a fent megnevezett tényezőknek az optimális összhangja határozza meg a búza termését befolyásoló, a nagy termés elérését lehetővé tevő, termésmeghatározó tényezők nagyságát, mint például:

• a lehető legtöbb legyen az egységnyi területen lévő kalászok száma, optimális esetben ez 600–850 kalász/m2;
• a lehető legtöbb legyen az egy kalászban lévő épp és egészséges szemek száma, ez optimális esetben 30–40 db szem/kalász;
• a lehető legjobb legyen a szemek ezermagtömege, ez 40–50 gramm/1000 db mag szokott lenni, ebben a termésképző tulajdonságban a fajtajellegnek, illetve genetikának nagy szerepe van.

Az imént említett három termésképző elem összhatása adja a búza termését, illetve okozhatja kedvező esetben a búza rekordtermését, ami Zala megyében a 2016-os évben nem ritkán a hőn áhított 10 t-ás rekord közelében járt táblaszinten!

Ahhoz, hogy a termést meghatározó tényezők a gazdának kedvező formában alakulhassanak, ahhoz több egymásra ható faktor szükséges! A faktorok egy részét tudjuk irányítani és befolyásolni, a másik részét nem. Az időjárás is egy olyan tényező, amit nem tudunk befolyásolni, de a búza érzékeny fenológiai szakaszaiban lévő kedvező időjárási feltételek nagyban hozzájárulhatnak egy jó termés eléréséhez! Az időjárási elemek közül az ez évi búzatermesztés kapcsán kiemelném a 2016-os enyhének induló őszt, majd gyors lehűlés következett, ami a búza fejlődése, őszi bokrosodása szempontjából nem volt előnyös, a téli csapadék nem érte el a kívánatos szintet, valamint hideg volt a tél, szeles, néhol eltűnt az a vékony, gabonákat megvédő meleg hótakaró is! 2017 januárjában mértünk –16 fokot, fagyzugosabb helyeken mértek –22 fokot is!

Léghőmérséklet Lenti mérő állomáson

2017 áprilisában a tavalyi évhez hasonlóan megismétlődtek a visszatérő kései fagyok, április 20–21-én –1 fokot mértünk, ez a 2016-os –6 fokokhoz képest szinte nem okozott szemmel látható, illetve termést érintő kárt a gabonákban, mint tavaly. A tavalyi évben ezek a fagyok sajnos főleg a korábbi árpáknál az alsó padkaszinteken, fagyzugokban az egész kalászt elvitte, illetve meddővé tette!

1. ábra. Részben meddő kalász

A 2016/17-es gazdasági év csapadékeloszlása szintén nem kedvezett a gabonafélék jó terméskilátásainak, mint ahogy a 2. ábrán, a 3 utolsó év csapadékadatai mutatják.

2. ábra. Csapadékviszonyok az utolsó 3 vegetációs periódusban

A diagram összehasonlításképpen mutatja az elmúlt 3 év vegetációs periódusainak adott hónapjaiban lehullott csapadék összehasonlításait, illetve mutatja, hogy a tárgyévben a tavalyihoz képest régiónkban szinte fele annyi csapadék hullott, az is kedvezőtlen eloszlásban!

A talaj is egy általunk részben befolyásolható tényező, nagy terméseket csak kedvező fizikai, biológiai és kémiai állapotú, jó hő- és vízháztartású és optimális kémhatású talajon várhatunk, éppen ezért meghatározó technológiai elemnek tartjuk a talajok kémhatásának a helyreállítását. Erre a célra legelterjedtebben a hazai bányákból származó dolomitőrleményeket használják, beltartalmukban a kalcium mellett a magnézium is jelen van. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a zalai agyagtalajok a talajvizsgálati eredmények szerint magnéziumban jól ellátottak, viszont kalciumban nem! Újabban terjednek olyan, csupán csak kalciumtartalmú, granulált mésztrágyaféleségek, amelyek kijuttatása nem igényel speciális célgépet, hanem hagyományos röpítőtárcsás műtrágyaszóróval szórhatók 400–700 kg/ha-os mennyiséggel. Ezek a talajjavító anyagok kijuttathatósága, szórhatósága (akár 24 m-es homogén szóráskép), magas beltartalma (akár 75% CaO-tartalom) vonzó és könnyen kivitelezhető módszer akár kis- és középgazdaságok részére is!

A kémiai talajjavítás mellett feltörőben van a különböző baktériumféleségekkel végzett bio­lógiai talajjavítás, illetve talajkondicionálás, köszönhetően egyrészt a motivációt adó AKG-programoknak, másrészt persze a mikroorganizmusok hatásának is! Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy 8 tonnás termésű búza, persze fajtától, illetve technológiától függően hátrahagy kb. 12–15 tonna szalmát, amit ha a tarlóra szakszerűen rászecskázunk, akkor is pentozán hatást válthat ki a következő őszi vetésű kultúrában, feltéve, ha azt baktériumtrágyák segítségével el nem bontatjuk!
Zala megyében nem találunk mészlepedékes csernozjom talajokat, ami a búzatermesztés szempontjából a legkedvezőbb, de a mi kötött, gyengén savanyú barna erdőtalajainkon is tudunk nagy körültekintéssel és odafigyeléssel jó búzát termelni!

Az általunk befolyásolható tényezők közül legelső az elővetemény kérdése. Nem mindegy, hogy mely növény után vetjük a búzát. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a korán lekerülő, kis tarlómaradványt hátrahagyó növények, a zalai viszonyok között például a repce és a szója a legideálisabb előveteményei a búzának. Néhány növény után termesztve a búza növény-egészségügyi problémákat vetne fel, ilyen a kukorica után termesztett búza esetében a kalászfuzárium kérdése, főleg csapadékos virágzáskori időjárás esetén, amelyre sajnos a tavalyi évben sok példa volt, de az idei évben csak elvétve találkoztunk toxinnal szennyezett búzával. A búza monokultúrában maga után is termeszthető, de felhívnám a gazdák figyelmét arra, hogy az itt fellépő gyökérrontó gombák nagy termésveszteséget okozhatnak, nem is beszélve a sárgarozsdáról, aminek fellépését a monokultúrás vetés hatványozottan feljavítja.

A sárgarozsdáról beszélvén először 2014 nyarán szembesültünk vele, Zalában, de az egész Dunántúlon nagy kárt okozott, ha nem vették észre és nem védekeztek időben ellene! Fellépését akkor az enyhe tél segítette elő, még a legöregebb növényvédősök sem emlékeztek az elmúlt 25 évben ekkora sárgarozsda-járványra, mint ami 2014-ben volt! Sajnos a hazai búzanemesítés sem készült fel a sárgarozsdára, ugyanis a vegyszeres prevenció mellett genetikailag tudnánk legjobban védekezni! A nyugati típusú búzák nemesítésének egyik fő szegmense a sárgarozsda elleni rezisztencia, mivel náluk a fertőzés gyakori! A 2017-es évben sárgarozsda fertőzéssel nem találkoztunk, talán az átlagnál hidegebb január segített ebben, bár az egyes rozsdafajok hidegtoleranciája nagyfokú szórást mutat a hazai kutatások szerint!

3. ábra. Rozsdás búza

Ha már a fajtáról beszélünk, azt én személy szerint az egyik legfontosabb terméselemnek nevezném. Hazánkban több mint kétszáz államilag elismert búzafajta létezik, ez a szám a 90-es évek elején még 50 alatt volt. A termelők a hazai fajták mellett előszeretettel nyúlnak nyugati típusú búzákhoz is, kedvező beltartalmuk, nagy terméspotenciáljuk, vagy ellenálló képességük miatt (bizonyos mértékű sárgarozsda-tolerancia) miatt, viszont örvendetes, hogy az utóbbi években a hazai nemesítés is felzárkózott, és itthonról is tudunk már a nyugatiakat mind minőségben, mind termésben túlszárnyaló fajtákat vetni! A búza termesztése során eddig fajtabúzákat vetettünk, az utóbbi 3 évben terjedt el és egyre nagyobb területen folyik a hibridbúzák termesztése.

A hibridbúza termesztéstechnológiája néhány ponton különbözik a fajtabúzától, viszont az a termelő, aki azt betartja, az zalai viszonyok között is terméstöbbletet realizálhat a fajtabúzához képest! Mik a főbb termesztéstechnológiai különbségek, illetve azok az elemek, amelyeket a terméstöbblet reményében be kell tartanunk! Az első a vetésidő, itt alapozunk meg mindent! A hibridbúzát a zalai viszonyok között szeptember végéig el kell, hogy elvessük, 1,5 millió csírával, (kb. 75–80 kg/ha). Ilyen korai vetés esetén a kukorica elővetemény szóba sem jöhet! Folynak tőszám- és vetésidő-kísérletek a hibridbúza termesztéstechnológiájával kapcsolatban, és a nemesítők véleménye szerint egy megfelelő időpontban, 750 ezer csírával elvetett hibridbúza (kb. 40 kg/ha vetőnormával) is tud intenzív körülmények között teremni annyit, mint a fajtabúzák! Sajnos gépészeti szempontból nem tudjuk még ezt a kis magmennyiséget olyan pontosan kijuttatni, mint ahogy az kívánatos lenne! Az egyik piacvezető német gépgyártó kirukkolt egy olyan fejlesztéssel, ami szinte szemenként tudja a magárokba adagolni a gabona vetőmagot, így már látszik a vetéstechnikai megoldás, amely lehetővé teszi az ilyen ki vetőmagmennyiség szabályos kiadagolását.

A korai vetést lehetővé teszi a rovarölő szerrel becsávázott vetőmag (vírusvektorok ellen!). Fő előnye az, hogy a hibridbúza még az ősszel bokrosodik, így a termésképzés szempontjából szükséges kalászszám már az ősszel nagy biztonsággal kialakul!

4. ábra. Fajtabúza és hibridbúza

Az őszi bokrosodás serkentéséhez késő ősszel a megszokott 60 kg foszfor és 60 kg kálium hatóanyag mellett, a fajtabúzával ellentétben még 30 kg N hatóanyag kijuttatása is szükséges!
A korai vetéshez okvetlen jár az őszi gyomirtás is, ami a gyomkonkurencia korai kikapcsolását teszi lehetővé, valamint az egyre inkább terjedőben lévő magról kelő egyszikűek (Zalában főleg a nagy széltippan) elleni védekezés legeredményesebb módja! Az őszi védekezést ajánlanám minden olyan gabonát termelő kollégának is, aki a tavaszi munkacsúcsokat csökkenteni szeretné, illetve csak későn tudná a tavaszi gyomirtást elvégezni. Az őszi védekezést nem utolsósorban azok figyelmébe is ajánlanám, akik erős széltippan-fertőzöttséggel rendelkeznek, hiszen ősszel tudjuk a legolcsóbban, illetve leghatékonyabban ezt a terjedőben lévő gyomnövényt kiirtani!

A tavaszi technológiai elemek között fontos az osztott N-kijuttatás, a tavaszi induláskor, amint lehet, 2 nódusznál, majd virágzásban, ez utóbbinak minőségnövelő, az első kettőnek pedig termésnövelő hatása van! Általánosságban igaz, hogy a termelők zöme függetlenül attól, hogy fajta- vagy hibridbúzát termeszt, a tavaszi N-adag tekintetében a 170–180 kg tiszta hatóanyagot kijuttatja, ez évekkel ezelőtt azért még valamennyivel kevesebb volt.
A nagy adagú N-trágyázás következtében a megdőlés megakadályozására okvetlen használnunk kell szárcsökkentő készítményeket, tapasztalat, hogy a beltartalomra is előnyös hatást gyakorolhatnak (főleg a hormontartalmúak) a fehérjetartalom emelése miatt! Sokan abba a hibába esnek, hogy rutinszerűen minden körülmény között alkalmazzák a szárcsökkentést, pedig stresszhelyzetben (aszályos tavasz vagy hideg idő) negatív, akár terméscsökkentő hatása is lehet!
A gombaölő szeres kezelések tekintetében, ami a technológiai sor szintén egyik legfontosabb eleme, elmondható, hogy minimum kettő (szárba indulás és virágzás), de sok esetben három védekezés elvégzése is szükségeltetik! Az idei év nem kifejezetten „gombás” év volt, inkább kellett figyelnünk a vetésfehérítő elleni védekezésre, viszont a korai lisztharmat alattomos támadását néhányan késve vették észre, és addig az alsó leveleken is megjelent már! A szerválasztás igen fontos! Több száz engedélyezett készítmény áll a rendelkezésünkre, de mindig azt a hatóanyagot használjuk, és abban az engedélyezett legmagasabb dózisban, amiben kell, különben a rezisztencia, illetve a kalászos gombabetegségeknél főleg a tolerancia kialakulása nagy gond lehet!

5. ábra. Precíziós gabonavetőgép

Nagyon jó példa volt a 2016-os évben, hogy a sárgarozsda elleni védekezés esetében a tebukonazol hatóanyagok sűrű használata miatt a gabonákban a rozsdát az adott hatóanyag csak gyéren fogta, ellenben az epoxikonazol hatóanyag erősen csökkentette a fertőzést. Erre 2014-óta jöttünk rá, azóta megelőző jelleggel a szárba indulás környéki védekezések alkalmával alkalmazzuk is! Ez évben is a kalászosok esetében kora tavasszal, az április végi hidegek után sok helyen összetévesztették a termelők a sárgarozsdát a búza élettani levélcsúcs-sárgulásával, ami a növény számára kedvezőtlen viszonyok miatt alakul ki (jelen esetben a megfázás miatt), és ez egyes fajták különféleképpen produkálták, az egyik jobban, másik kevésbé. Az említett tünetek a vegetáció előrehaladtával mérséklődtek és elmúltak! A betakarítás előtt viaszérésben nem láttunk fuzáriumfertőzéseket, lévén hogy ebben az időszakban csapadék nem is esett, valamint megtanulták a termelő kollégák már a saját kárukon, hogy kukorica elővetemény után őszi búzát inkább ne vessenek!

6. ábra. Fuzáriumfertőzés kalászon

A fuzáriumos fertőzés, mind mennyiségben, mind minőségben kárt okozott a termelőknek, nem is beszélve arról, hogy bizonyos toxintartalom felett az ilyen búza nem eladható!
A búzák beltartalmi mutatóira visszatérve sajnos elmondható, hogy hiába voltak jók a fehérjetartalmak, az alacsony sikértartalom és hektolitersúly lehúzta a minőséget!
Az idei év pedig, mint ahogy az előzőek is, arról szól, hogy a túlkínálati terménypiacon csak az vehet sikerrel részt, aki minőséget tud termelni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai