Végig kell menni az úton

Kategória: Kamara | Szerző: SZB, 2017/09/02

Zászlós Tibor,
alelnök

– Ön szerint melyek ma a magyar mezőgazdaság legfőbb teendői, amelyekben az előrelépés létkérdés?

– A magyar mezőgazdaság egyik fontos jövőbeni feladata a szövetkezés és az integráció megvalósítása. E nélkül nem fogunk tudni lépést tartani Európa többi országával, megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket majd a kelet-európai EU-bővítés hoz, és annak a világkereskedelmi nyomásnak sem, ami Európára nehezedik még a külön megállapodások ellenére is. Magyarországon a szövetkezés, az integráció a franciához, hollandhoz, némethez képest „gyerekcipőben” jár, ezért ebben lényeges változásokat kell elérni.

Ehhez azonban társulnia kell a birtokviszonyok rendezésének. Itt elsősorban az osztatlan közös tulajdonra gondolok, ami nagymértékben hátráltatja a családi gazdaságok fejlődését. Hiába van ugyanis valakinek megfelelő birtoknagysága, egy családi gazdaságnak akár több száz hektára, ha az sokszor 30-40 tagban, egymástól olykor 20 km-es távolságban, pár hektáros darabokban van, azt gazdaságosan művelni nem lehet. Ezért elkerülhetetlen a birtokösszevonások, birtokcserék megvalósítása. Ugyanígy elkerülhetetlen hosszú távon az öröklődési szabályoknak a megváltoztatása, hiszen ha egy osztatlan közös tulajdonú táblában most van 60 tulajdonos, holnapután már lehet, hogy 60 feletti lesz, mert valaki elhalálozott, és a gyermekek száma szerint a tulajdon tovább osztódott.

Fontos feladat lesz a talaj termőképességének és szerkezetének megőrzése, a tápanyag-ellátottságának biztosítása, a vízmegőrzéses technológia, az ún. okszerű gazdálkodás természetessé tétele. Ha intenzív termelésben, a termésbiztonság növelésében, valamint az éghajlatváltozás szélsőségeinek kivédésében gondolkodunk, és mi másban lehetne Európának ezen a részén gondolkodni, akkor nem lehet elodázni egy olyan nagy, össztársadalmi beruházást, amelynek célja a csatornaépítés és az öntözővíz biztosítása. Természetesen ezzel párhuzamosan elkerülhetetlen a tudás fejlesztése, vagy másképp mondva, a tudáshiánynak a pótlása. Részben erre is megoldást nyújthat, de természetes szükségszerűség is a generációváltás megvalósítása az agráriumban.

Amikor a természettel harmonizáló, fenntartható mezőgazdaságról beszélünk, az állattenyésztés és növénytermesztés helyes arányának a helyreállítása is a legfőbb feladatok közé tartozik.
Van tehát bőven teendő a magyar mezőgazdaságban. Számtalan törekvés van kormányzati szinten is ezek megvalósítására, de ezeknek a folytatása, illetve intenzívebb megvalósítása a jövő nagy kihívásai közé tartozik.

– Az elmúlt négy évben mely területeken sikerült a kamarának a legfontosabb eredményeket elérnie?

– Először is, a megalakulást követően a társadalom minden rétege, még a gazdák számára is el kellett fogadtatni azt a másfajta szerepkört, gondolkodásmódot, amit a törvény erejénél fogva és magunk szakmaisága alapján a kamara magára vállalt.

Mit értek ez alatt? Az elején, ha valamilyen a gazdákat érintő problémát vetettünk fel, előfordult, hogy még a hivatalok is meglehetősen hosszas határidővel és elkerülő válasszal reagáltak a felvetésünkre. Meglepetés volt számukra, amikor ezt követően jeleztük, hogy a kérdésünkre nem kaptunk megfelelő választ, ezért az irányítóhatósághoz fordulunk, és sajnáljuk, hogy esetleg az ő segítségük nélkül kell törvénymódosítást kezdeményezni. Nem volt tehát benne sem a gyakorlatban, sem a társadalmi köztudatban, hogy egy kamara végigmegy az úton, és a végsőkig próbálkozik egy probléma megoldásával, ha kell törvénymódosítással, ha kell akár brüsszeli rendelkezésmódosítással. Így a kamara mára már olyan tekintélyre tett szert, hogy bármelyik hatósághoz, minisztériumhoz, hivatalhoz fordul, valóságos válaszokat kap, a megoldások pedig közösen kerülnek kialakításra.

Nyilvánvaló, hogy ezt a változást ki kellett érdemelni valóságos szakmai felvetésekkel, alátámasztott információadással, a gazdaság szereplőinek jó értelmű kiszolgálásával. Az életszerűtlen jogszabályok ellen folytatott küzdelem eredményeként csökkenteni tudtuk a bürokratikus háló nyomását is, a gazdák egyértelmű örömére. Csak példaként említem, hogy ma a mezőgazdasági dolgozóknak már nem kell hét napra előre meghatározni a munkavégzését, de Brüsszelben van többek közt az a módosítási javaslatunk is, amely enyhítené a nitrát-érzékeny területekre vonatkozó – természetesen a természetvédelmi előírások betartásával – növénytermesztés és állattenyésztés ellenes, időnként okszerűtlen rendelkezéseket, különösen a szervestrágyázás időbeliségét illetően. Amikor az anyatehén és üsző arány miatt nagyon sok termelő nem kapott volna támogatást, mert az eredeti értelmezés alapján nem lettek volna rá jogosultak, így ezt is és sok hasonló rendelkezést sikerült időben, a jogszabályi lehetőségek mentén, a hatóságok hozzájárulásaival, közreműködésével a gazdálkodók javára módosítani.

Vannak azután azok a tevékenységek, amelyekben az eddigi eredmények mellett folyamatosan vannak további teendők is. Ilyen mindenekelőtt, hogy sikerült elérni, hogy 650 szaktanácsadó „kézen tudja fogni” a gazdákat, és el tudja vezetni őket a pályázatok, a gazdálkodás, netán a különböző bürokratikus brüsszeli szabályok útvesztőin keresztül az eredményes munkához. De beszélhetnénk a gazdaság fehérítéséről is, amikor a piacon már mobiltelefonnal ellenőrizhető, hogy az őstermelő valóban olyan tevékenységet folytat-e, mint amilyen árut éppen árul, az valóban benne van-e a tevékenységi körében. De részt vett a kamara az áfaszabályozás kedvező megváltoztatásában, az illegálisan fúrt kutak legalizálásában, és természetesen sorolhatnám a dolgokat még tovább is.

Évente közel 200 jogszabály véleményezése, formálása, több mint 150 000 gazdálkodó egységes kérelmének beadása is a munkánkhoz tartozott. Ezen kívül számtalan olyan törvénymódosítási javaslatunk volt, ami szó szerint a gazdák érdekeit szolgálta.

Ha megnézzük az utóbbi évek leghosszabb és legmélyebb tejtermelési válsága alatt Európa legnagyobb tejtámogatását kapták a magyar gazdák, ami alapján nálunk nem voltak utcai demonstrációk, mert a termelők megértették azokat az erőfeszítéseket, törekvéseket, amiket a szakminisztériumok, a Tej Terméktanács és a kamara az érdekükben tett, pedig így is igen súlyos költségterheket kellett elviselniük. Ha úgy tetszik, ez egyfajta összefogásnak is tekinthető. Ebben pedig a kamarának elévülhetetlen szerepe volt.

Nagyon fontos eredmény, hogy nemcsak szavakban hirdettük, hogy egy asztalhoz fogjuk leültetni a termékpálya szereplőit. Számtalan olyan tárgyalás és eredménnyel zárult értekezlet volt a kamarában, amelyeken a multinacionális kiskereskedelmi áruházláncokkal bezárólag a termékpálya összes szereplője ott volt. Legutóbb is, a tej átvételi árának az emelése érdekében leültek a termelők, a feldolgozók és a kereskedők, és annak emelése mellett döntöttek. Mivel Európa más részén emelkedik a tej ára, a hazaiak pedig stagnálnak, így elkerülendő, hogy a magyar termelők külföldre szállítsák a tejet, itthon pedig tejhiány alakuljon ki. Amikor az ilyen alkalmak már rendszeres gyakorlattá válnak, teljesen világos lesz minden szereplő számára, hogy ennél a közös asztalnál kell érdeket érvényesíteni, együttes megoldásokat keresni, már kicsit könnyebb lesz a helyzet.

A munkát jól jellemzi, hogy előttünk soha ennyi médiamegjelenése nem volt a kamarának: 2016-ban 53 sajtóközleményt adtunk ki, és 6000-nél is több sajtómegjelenésünk volt. Igen aktív a kamara a társadalmi szerepvállalásban is: a Magyarok Kenyere program, a határon túli magyar gazdák támogatása, ezek mind olyan programok, amelyekből a kamara tisztességgel kivette, kiveszi a részét. Aktív szereplői vagyunk a V4-ek, valamint a Copa-Cogeca tevékenységének. Ezen szervezeti tagságunkat is arra használjuk, hogy eredményeket tudjunk elérni. Jelenleg is több olyan beadványunk van, amelyek megvalósulása esetén a magyar gazdák lehetőségei bővülhetnek, eredményességük növekedhet.

– Milyen feladatok várnak a most megválasztandó új vezetésre?

– A felsorolt eredmények ellenére is az útnak az elején járunk, de azt tudjuk, hogy ez az út vezet a valódi együttműködéshez a társadalom szereplői között.
Jó példa erre a jövőben megvalósítandó a jégelhárító rendszer kialakítása, amely 1 forintnyi befektetéssel 30 forintnyi értéket lesz képes megmenteni. Azt azonban itt is hangsúlyozni kell, hogy ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesz jégeső, hanem hogy nagy mértékben csökken a jég mérete, és ezáltal a károkozás. Ha ezt a kamara a tagdíjakból meg tudta volna oldani, akkor már működne a rendszer, de ehhez több anyagi forrásra van szükség. Hozzáteszem, az azért elgondolkodtató, hogy amíg általában beszélünk a jégelhárításról, addig mindenki akarja, de amikor a konkrét megvalósításról van szó, már cizellálódnak az érdekek. Pedig ez nemcsak az agráriumnak válik hasznára, hanem a társadalom többi szereplőjének, a lakosságnak is.

Továbbra is foglalkoznia kell a kamarának a mezőgazdaság – beszélgetésünk elején említett –megoldandó feladataival, mert ezek mindegyikében nagyon is komoly szerepe és megoldandó részfeladatai vannak. Például, ha csak az öntözést nézzük, annak a szakmai megalapozottságát, az igényét kell a gazdákban erősíteni, hiszen amerre az öntözőcsatorna el fog menni, a munkálatok földterületeket fognak érinteni, amihez hozzá kell járulni. Tudomásul kell venni, nincs más alternatívája a termelésbiztonságnak, mint az öntözés.

Az oktatás tekintetében nem megkérdőjelezhető a duális képzésnek a mind átfogóbb bevezetése. A duális képzési tanács munkájában részt vesz az agrárkamara is. A cél, hogy az egyetemről kikerülő szakemberek ne csak évek múlva váljanak igazán „hadra fogható”, magasabb beosztásba helyezhető agrárszakemberekké, hanem az egyetemi padból kikerülve közvetlenül.
A szakmaiságnak a megőrzése és megerősítése mindenképp fontos a jövő szempontjából. Akár bemutatóüzemek létesítésével is, ahol a gazdák megfelelő információkkal találkozhatnak és megfelelő technológiákat tudnak elsajátítani az eredményesebb gazdálkodáshoz.

De része ennek a gyakorlati bemutatók, kiállítások és vásárok megrendezése, mint amilyen az idei évben a NAK Szántóföldi Napok és Agrárgépshow volt. Ami abban újszerű volt, hogy a gazdák nemcsak láthatták a gépeket, nemcsak megmutatták nekik a gyakorlatban, hogy milyen munkák elvégzésére képesek, hanem saját maguk is felülhettek és kipróbálhatták azokat, hogy ki tudják választani a maguk számára ár-érték arányban legmegfelelőbb géptípust. Az ilyen jellegű bemutatók, szakmai napok maradandó és hasznos információs anyagot biztosítanak a gazdálkodóknak.

A magyar agrárium fentebb felsorolt kihívásai – integráció, birtokrendezés, okszerű gazdálkodás, a talaj védelme és az öntözés – mind-mind olyan feladat, amiben a kamara megválasztandó vezetőinek oroszlánrészt kell vállalnia a magyar mezőgazdaság további fejlődése érdekében.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban