Megőrizni a vidék versenyképességét

Kategória: Kamara | Szerző: SZB, 2017/09/03

Ifj. Hubai Imre,
a NAK alelnöke

– Az elmúlt négy év alapján milyen eredményeket mondhat magáénak a kamara a vidékfejlesztés területén?

– Az agrárkamara az elmúlt négy év alapján fajsúlyos tényezővé vált egy olyan felhatalmazás alapján, amit a parlament hagyott jóvá. A parlament és a kormány erősítette meg a kamara kezében lévő eszközöket mind a törvényalkotásban, mind a jogszabályok véleményezésében. A kamara pedig komoly feladatot kapott – és vállalt is önállóan – mind a kezdeményezésben, mind a végrehajtásban. Elébe mentünk azoknak a folyamatoknak, amelyeket termelőként, gazdálkodóként, élelmiszer-feldolgozóként, nagykereskedőként a tagjaink elénk tártak. Segítettük a különböző területek ágazaton belüli egyeztetését. Az osztályok működtetésén keresztül feltártuk a problémákat, végigvittük a megoldási lehetőségeket, és végére jártunk nagyon sok olyan dolognak, ami már évek, évtizedek, de minimum a rendszerváltás és az uniós csatlakozás óta valamiféle megoldásra várt a mezőgazdaságban. Ehhez jó partnerünk volt a kormányzat.

Fontos eredmény, hogy sikerült egy asztalhoz ültetni ezeket a különböző érdekek által orientált csoportokat, a termelői, a felvásárlói-feldolgozói, illetve a viszonteladói-nagykereskedői oldalt, és sikerült elindítani a kommunikációt. Most már beszélünk a problémákról, nyíltan a felszínre hozzuk őket, közösen keressük a megoldást, és a végén a nagy többség által elfogadható, kompromisszumos megoldások kialakítására törekszünk. Ez mindenféleképpen újdonság, eddig sem a hazai agráriumnak, sem a vidékfejlesztésnek nem volt ilyen kohéziós ereje. A kormányzati intézmények, minisztériumok, háttérintézmények nagyon sokat tettek a vidék felemelkedéséért, de hiányzott az a fajta érdekegyeztetési mechanizmus, amit a mai kamara nyújtani tud, amely egyrészt megkerülhetetlenné vált az elmúlt években, másrészt fajsúlyos tényezővé vált, vagyis hogy a kamara falain belül elhangzó és végül kialakuló, konszenzusos vélemények mindenféleképpen közös fellépésre serkentik a kamara teljes tagságát.

Nyilván nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, de ahogyan a ránk rótt feladatok megvalósításán folyamatosan dolgoztunk, az előrevetíti, hogy egy ilyen szerepkörű mezőgazdasági kamarára nagyon hosszú ideig szükség lesz. Mindaddig, amíg a termelői, felvásárlói, feldolgozói és nagykereskedői oldal üzletpolitikáját akár a kereslet-kínálat, a nemzet- és világgazdaság, akár az uniós támogatáspolitika, akár az uniós vagy világkereskedelmi keresleti és kínálati piac határozza meg, addig szükség lesz erre a mechanizmusra. Mert nem önmagunkért vagyunk gazdálkodók vagy felvásárlók, kereskedők, a vidékfejlesztésben érdekelt szakemberek, hanem egymásért. Egymás munkájának a sikere nélkül nem lehetünk sikeresek. Hiszen ha valamelyik réteg folyamatosan elszívná mások elől a levegőt, az egy idő után elfogyna, és abba mindenki belepusztulhatna.

– Milyen feladatok megvalósítását, célok elérését tűzi maga elé a kamara a következő négy évben?

– Itt van tehát egy jól körvonalazódó stratégia, hogy a kamara szeretne az elvárásoknak megfelelni, ugyanakkor szeretnénk új problémákat, szituációkat is felszínre hozni, amelyeknek a megoldására a tagsággal közösen keressük a lehetőséget.

Gondolok itt többek között arra, hogy átalakul az uniós agrárpolitika, támogatáspolitika, megváltoznak a fogyasztói szokások, a népesség összetétele, a korosztályok, öregszik a termelői réteg, tehát Európában mindenütt munkaerőhiánnyal küszködnek, mind a korábban, mind a később csatlakozott uniós tagállamok, sőt összességében is öregszik Európa. Erre kell egy olyan uniós, agrártípusú választ adni, amely legalább az utódlást, a gazdaságok átvitelét, a finanszírozási lehetőségek megoldását, a piaci anomáliák és termelési korlátok feloldását tartalmazza.

Meg kell honosítani a precíziós gondolkodásmódot, a precíziós gazdálkodási formát a növénytermesztéstől az állattenyésztésen és a feldolgozáson át a tudatos vásárlói réteg kineveléséig, a fogyasztásig. Végig kell vinni ezt a precíziós gazdálkodási modellt egészen a szántóföldtől az asztalig. Úgy kell optimalizálni a jövedelemviszonyokat, hogy az minden réteg számára kiszámítható jövőképet mutasson, akkor van lehetőség, van remény az utódlásra, a folytatásra. És az sem sokadrangú kérdés, hogy ehhez a szaktanácsadás és a szakképzés rendszerének az átalakításával, az aktívabb kamarai részvétellel mi hogyan tudunk hozzájárulni. Szeretnénk olyan szaktanácsokkal ellátni a gazdálkodókat, amire bátran építhetik az üzletpolitikájukat, a stratégiájukat, amivel a jövedelemtermelő képességük az optimumhoz közelíthet. Szeretnénk a szaktanácsadás rendszerét a feldolgozásra és a piaci lehetőségek kihasználására is kiterjeszteni.

Szeretnénk a különleges minőségű, helyi, eredetvédelemmel ellátható termékeknek nagyobb hírverést csapni, és olyan támogatási lehetőségeket kidolgozni a kormányzattal, amivel az ilyen különleges minőségű magyar élelmiszerekre, legyen az kistermelői, kisüzemi vagy közép- és nagyüzemi eredetű, fel tudjuk hívni mind a helyiek, mind Magyarország lakossága, mind az Európai Unió vagy akár az egész világ figyelmét. Szeretnénk öregbíteni a hírét a magyar mezőgazdaság termelési kultúrájának és annak a különleges minőségű magyar élelmiszernek, aminek a piacra jutását már hosszú évtizedek óta a kereslet határozta meg, azaz ennek a piacnak a fenntartható növekedését hosszú évekre, évtizedekre előre biztosítani. Ehhez pedig minden segítséget meg nkell adni a gazdálkodóknak, a feldolgozóknak és a kereskedőknek. Nem önmagunkért vagyunk, pláne nem azért, hogy egy bürokratikus hivatalt építsünk, bár a tagdíjfizetés minden évben egy neuralgikus pontja a kamara körüli híreknek. De én ezen túl is lépnék, hiszen ha valaki ismeri a törvényt, és tudja, hogy minden évben mi mindent kell leróni és befizetni, hát nem éppen a kamara korlátozza leginkább a jövedelemtermelésben a gazdákat! Sőt, éppen ide érdemes tagdíjat fizetni, mert azért cserébe itt olyan információkat, olyan tudást, olyan bázist kap a kamarai tag, ami nemcsak a működőképességét, hanem a jövedelemtermelő képességét is meg tudja erősíteni.

– Hallani olyan híreket, hogy 2020 után a direkt mezőgazdasági termelői támogatások kárára erősödni fognak a vidékfejlesztési támogatások. Valóban van ennek realitása?

– Ez egy nagyon érdekes kérdés. Itt még számtalan egyeztetésre van szükség, hogy valójában mit is szeretne a magyar vidék. Nyilván a kormányzat törekvéseiből világosan kiolvasható még egy laikus számára is, hogy a jelenlegi támogatási struktúra fenntartása alapvetően érdeke lenne Magyarországnak és a kamara tagságának is. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy csakis olyan beruházásokba érdemes akár támogatást, akár valamilyen visszatérítendő állami forrást fektetni, amely valóban hozzájárul a vidéki életminőség felemeléséhez, hosszú távon helyben tartja mind a gazdálkodót, mind az ő munkaerejét, mind a feldolgozókat, hogy ne néptelenedjen el a vidék. 
De a vidék versenyképességét nemcsak vidékfejlesztési támogatásokkal lehet segíteni.

Nagyon fontos kérdés, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő minőségű infrastruktúra, egyáltalán a települést meg lehet-e közelíteni, van-e rendes óvoda, iskola, van-e tisztességes egészségügyi ellátás, van-e valamilyen szórakozási, kikapcsolódási lehetőség. Magyarul, milyen életminőségben lehet élni azon a településen. Ez is befolyásolja, hogy az a település, vagy tágabb értelemben véve a település és vidéke milyen módon tud fejlődni. Élnek ott gazdálkodók is, és nem gazdálkodók is. De ha a vidékfejlesztéssel egyoldalúan csak a gazdálkodókra koncentrálunk, akkor nyilván nem érjük el célt. Ezért mondtam, hogy a jelenlegi támogatáspolitika fenntartása mindenképpen érdeke a magyar társadalomnak, de nemcsak vidékfejlesztési támogatások vannak, hanem területi felzárkóztatási programok is, amiben az infrastruktúra fejlesztése is benne van, benne van a kultúra fejlesztése, az oktatás, az egészségügy, és a hosszabb távú jövő kiépítéséhez szükséges mindenféle igény kielégítésére a jövőkép. És ha ezeket sikerül összehangolni a vidékfejlesztési típusú, tehát jellemzően agrártípusú támogatásokkal, és sikerül megfelelően az eredményességhez, a korszerűséghez, a foglalkoztatottsághoz, a jövedelemtermelő képességhez kötni ilyen támogatások elnyerésének a lehetőségét, akkor az ilyen módon megreformált vidékfejlesztési program mindenféleképpen szolgálni fogja a vidék felemelkedését.

Ha ezt nem tennénk, akkor önthetnénk a feneketlen kútba a vizet, akkor néhány nagy vagy nagy volumenűnek tűnő fejlesztés kaphatna támogatást, de nem érne semmit emberek nélkül, dolgozók, munkások nélkül. És ha a térségből elvándorolnak a legjobbak, mert nem tudnak megfelelő életminőségen élni, akkor hiába viszünk egy sokmilliárdos beruházást az ország legelmaradottabb térségébe, ahol a foglalkoztatási, a népegészségügyi, halálozási egyéb statisztikák mind a legrosszabb képet mutatják.

Nem ezzel kell tehát felemelni a vidéket, hanem azzal kell kezdeni, hogy építsünk egy tisztességes utat, legyen végre a családok boldogulásához megfelelő szociális, társadalmi, kulturális és egyéb bázis, élhessenek a családok olyan életet, hogy ne is akarjanak elvágyódni arról településről. Ehhez nagyon-nagyon sok minden kell. Például az is, hogy ha helyben élelmiszert állítanak elő, a rövid ellátási láncból részesedve minél nagyobb szeletet tudjanak hasítani a nagy egészből, tehát a nemzet élelmezésre szánt forrásaiból, minél könnyebben juthassanak be a támogatott programokba, akár az étkeztetésbe, akár más szociális és kulturális programokba, és minél könnyebben pályázhassanak a termelői közösségek vagy akár lakóközösségek olyan típusú rövid kapcsolattartásra, ami közvetlenül a termelő szántóföldjétől vagy a sertéstelepétől egészen a fogyasztók asztaláig ér.

Én leginkább gyermekes családokat tudok elképzelni a hagyományok továbbvitelére, ahol a gyermekek nem azért születnek, mert az adókedvezmény szükséges velejárói, hanem azért, mert bennük van a reménység, és a családok valóban látják, hogy érdemes gyermeket vállalni, mert az ő hosszú távú boldogulásukra helyben is megvan a lehetőség. Ne azért szüljenek a magyar anyák gyerekeket, hogy egyenes útjuk legyen Sydneybe, New Yorkba, Londonba vagy Bécsbe! Sőt azért se szüljön, hogy akár csak egy országrésszel is odébb kelljen költöznie, hogy boldogulhasson. Mert egy kicsit torz az, ami az elmúlt évtizedekben Nyugat-Magyarország műszakilag és iparát tekintve fejlettebb régióiban, de ugyanígy Közép-Magyarország régióiban is lezajlott. Nagyon jó és nemes a szándék, hogy a kormányzat most már ezekből a régiókból igyekszik elterelni a támogatásokat, és a támogatáspolitika más elemeit is igyekszik az elmaradottabb régiókba irányítani.

Nyilván fontos, hogy kellő súlyt fektessünk a vidéki turizmusra, hiszen nyilván az iparilag fejlett nagyvárosokban a stressztől, a pörgéstől, a tömegtől megcsömörlött emberek szeretnek egy kicsit rekreálódni, és mondjuk hétvégenként olyan környezetben eltölteni az időt, ahol szívesen látják őket, emberségesen szólnak hozzájuk, és beleláthatnak egy kicsit a vidéki életbe. Újra felfedezni a városi embereknek a vidékiek értékrendjét, kultúráját és azokat gyökereiket, amelyeket ápolnak. Így mindenki rálelhet, akár újra felfedezheti a saját gyökereit is.

Vonzóvá kell tenni a magyar agrárium termékeit, a magyar gazda életformáját, és nem ripacsot csinálni belőle, nem egy hencegő, nagy pénzeket zsebre tevő embereknek beállítani őket, mint azt egy-két médium teszi. Sokkal inkább megmutatni az embert, megmutatni a mögötte rejlő életutat, felvázolni, hogy mi is tartotta őt meg magyarságában, helybeliként, vidékiként, mi az, ami őt meg tudta erősíteni. Ezzel példát is mutatni a jövő generációinak. És talán pár év vagy egy-két évtized múlva elindulhat egy visszaáramlás, amikor a tanult, nagy tudással, nagy gyakorlattal rendelkező, világot látott nagyvárosi emberek talán elkezdenek visszaáramlani vidékre, és letelepítik azokat a civilzációs értékeket, amelyeket érdemes.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai