Gúzsba kötve táncoló malomipar

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: H. Gy., 2017/09/16

Dr. Lakatos Zoltán,
elnök-vezérigazgató

Dr. Lakatos Zoltánnal, aki 22 évig volt a szövetség elnöke, és ma a gabonafeldolgozók tagozatát vezeti, a malomipar helyzetéről beszélgettünk.

A tagozatban malmok képviseltetik magukat. A malomipar tevékenységéről szólva a tagozatvezető elmondta, hogy az elmúlt két-két és fél évtizedben jelentősen megváltoztak a hazai fogyasztási szokások, aminek következtében az egy főre jutó éves lisztfogyasztás jelentősen csökkent. Az 1,5–1,6 millió tonna búzaőrlés 1,2 millió tonnára mérséklődött, ráadásul úgy, hogy ebből mintegy 150–200 ezer tonnát a külpiacon értékesítenek. Igaz, 50 ezer tonna liszt importként jelenik meg a hazai kiskereskedelmi polcokon, a legtöbb import liszt Szlovákiából érkezik, míg a lisztkivitelünk legnagyobb felvevőpiaca Románia, és Szlovákia. A magyar lisztet azért kedvelik Romániában, mert a román liszt minőségét jelentősen javíthatják a magyar liszttel, így javító lisztként viszik a magyar terméket. Így stabilabb, jobb minőségű tésztát gyártanak.

Mozgásban a malomipar

Az elmúlt években a magyar malomipar komoly változáson és technológiai megújuláson ment keresztül, új malmok jelentek meg a piacon, míg mások kénytelenek voltak felhagyni tevékenységükkel. Az ezredforduló óta a 142 malomból 52 malom maradt meg a hazai termelésben, míg a 92 tulajdonosból 42-en maradtak. Ebből látszik, hogy nagymértékű koncentráció ment végbe az iparágon belül. Elsősorban a kisebb, közepes kapacitású malmok zártak be, míg a 150 tonna/nap kapacitásnál nagyobb malmok stabilizálták a helyzetüket. Az 52 malom napi kapacitása 7300 tonna búza őrlésére alkalmas, ami azt jelenti, hogy 1,6–1,7 millió tonna búzát tudnak éves szinten megőrölni. Mindez azonban jelzi, hogy a hazai malomipar – sok más európai országhoz hasonlóan – még mindig jelentős kapacitás-felesleggel küzd.

Lakatos Zoltán szerint igen erős a hazai piaci verseny, s oly mértékben „egészségtelen” ez a versenyfutás, hogy a cégek egymással versengve jelentősen leszorítják az árakat, így igen kicsi az iparág jövedelemtermelő képessége. Az árverseny következtében alig marad valamekkora eredmény a tevékenységen, így nem csoda, hogy az utóbbi öt évben patinás cégek is bezárták a kaput. Ide sorolandó a Szabolcs Gabona Zrt., amelynek éves forgalma 50 milliárd forint volt, vagy a Cerbona, amely 15 milliárd forintos árbevétellel rendelkezett. Megszűnt a Sikér Vállalat, amely éves szinten 100 ezer tonna lisztet őrölt, 10 milliárd forint volt a bevétele, és egymillió embernek biztosított élelmiszert. Megszűnt a Cornexi is, amely szintén 4–5 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkezett. Mindez a kemény árversenynek a következménye, valamint a Versenyhivatal döntései is hozzájárultak a cégek megszűnéséhez.

Koncentrálódás

Jelenleg a legnagyobb tíz vállalat biztosítja a hazai liszttermelés 85 százalékát. De az tény, hogy a kapacitások folyamatosan koncentrálódnak, hiszen tíz éve a legnagyobb cégek 73 százalékban részesedtek a hazai termelésből, míg 2008-ban 79 százalék volt ez az adat. A versenyben két menekülési út látszik. Az egyik a megszokott előre menekülés, ami azt jelenti, hogy a nagy cégek a legkorszerűbb malmokat hozzák létre, fejlesztenek. Ehhez nagy mennyiségű pénzre van szükség, de elmondható, hogy ma már világszínvonalú malmokban gyártják a lisztet. A másik út a költségek csökkentése, a gazdaságosabb, hatékonyabb termelés, kisebb létszámmal. Nagyobb kapacitású üzemekben lehet termelni, s a költséget csökkenteni. A fejlesztéseket tehát nem könnyű megvalósítani, mert elsősorban az önerőre támaszkodhatnak a cégek vezetői. Az iparág csak 2009-ben kapott uniós támogatást, csupán 2,3 milliárd forintot, ami igen kevés, de némi segítséget azért jelentett, mert a cégek el tudtak indulni a fejlesztéseikkel. Ma már 10-12 olyan malom van Magyarországon, amelyek a világ bármelyik részén megállná a helyét.

A malomipar tehát gúzsba kötve táncol, mert az alacsony piaci igények miatt a kapacitás kihasználása nem száz százalékos, ugyanakkor a piaci igény növelésével a kapacitások tovább bővíthetők. Lakatos Zoltán szerint az árversenyben a minőség is elsikkad, ugyanis a hazai fogyasztók egyértelműen az ár alapján veszik a termékeket. Lakatos Zoltán a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója is immár 26 éve, így a saját tapasztalatai alapján mondja, hogy a román, pontosabban az erdélyi piacon azért kedvelik a magyar lisztet, mert még mindig dívik a házi tésztagyúrás. Itt pedig már számít a minőség, ezért nagyobb tiszteletben tartják a magyar jó minőségű lisztet, mint idehaza.

Azt is hozzá kell tenni, hogy az iparág meghatározó része, mintegy 40 százaléka már nem magyar tulajdonban van, így a tőkeerő is rendelkezésre áll a versenyben. S az is tény, hogy részben felhígult a szakma, mert olyan társaságok is megjelentek a tulajdonosok között, akiknek nem alaptevékenységük a lisztgyártás. Akad olyan cég, amelyik nyolcféle tevékenységet folytat, ezek közül csupán az egyik a malomipari tevékenység. Ez pedig nem hogy tisztítja a versenyt, hanem bonyolítja is, mert a tiszta tevékenységi profil nem jut érvényre.

Kérdőjelek az áfa körül

Rontja a versenyt az is, hogy az áfa 27 százalékos. A tagozat vezetőjének még nem sikerült meggyőznie a döntéshozókat abban, hogy a malomipar termékeinek csupán 10 százaléka fogy el lakossági körben, és csupán ennyit érintene az áfa csökkentése. A többinél oda-vissza kell az áfát elszámolni, így ez nem érintené a költségvetést. Ha a lakossági fogyasztásnál 27 százalékról 5 százalékra csökkenne az áfa, akkor kitisztulna malomiparban a verseny, s a lakossági áfamérséklés csupán 2,2 milliárd forinttal csökkentené az állami bevételt. De 3–3,5 milliárd forinttal több árbevétel jönne az államnak a verseny tisztulása következtében. Magyarán a feketepiac nagysága csökkenne, s ami elvész a réven, az visszajönne a vámon. A malomiparban azért nőtt meg a feketepiac, mert amikor bevezették a fordított áfát a gabonapiacon, akkor az áfacsalásra megszűnt a lehetőség, így a malomiparba nyergeltek át azok, akik továbbra is manipuláltak az áfa lehetőségével. A tagozat vezetője szerint, ha a sütőipari termékeknél is 5 százalékra csökken az áfa, akkor az összes csaló a malomiparban jelenne meg.

A hazai malomipar helyzete ma már nem a fejlesztési pénzek hiányától függ, mert aki fejleszteni akart, az már megtette. Öt nagyvállalat viszi a termelés 73 százalékát. A gondot az jelenti, hogy a sütőipari termékek árai jelentősen elmaradnak a nyugat-európai színvonaltól. Ez nem teszi lehetővé, hogy a liszt árát emeljék, mert a sütőipar is csak azt az árat tudja elfogadni, amivel még meg tud élni. Nagyobb a különbség a sütőipari termékek áraiban a nyugat-európaihoz képest, mint a liszteknél. A piac akkor nyugodna meg, ha mindenkinek biztosított lenne az a tisztességes jövedelem, amiből meg tud élni. A malomipar így is sokat vállal, mert egyedüli iparágként tette meg azt, hogy a bérköltségek növekedéséből adódó többletköltséget nem terhelte a liszt árára. A malomipari szakma úgymond lenyelte ezt a békát, és a nyereségének nagy részét elveszítette a kötelező béremelések végrehajtása következtében.

A tagozatvezető hozzátette, hogy ha az áfa 5 százalékra mérséklődne, akkor nem kellene a liszt árát sem emelni, viszont a piac jelentősen tisztulna, és sokkal ellenőrzöttebb piac alakulna ki. S talán ekkor a minőségnek is nagyobb szerep jutna a hazai piacon. Azzal, hogy a kenyérminőség is változik, remény van arra, hogy a liszt minősége is nagyobb szerepet kap a vásárláskor, nem csak az ár lesz a döntő. Lakatos Zoltán örül a változásnak, mert mindig a minőség pártján állt, és azt támogatta, hogy a fogyasztókat csak jó minőséggel szolgálják ki. Véleménye szerint a lakosság is jobban jár, mert a rozskenyérben lesz elegendő rozsliszt.

Tisztán hazaiból

A malomipar hazai eredetű gabonát dolgoz fel, és szemben más élelmiszeripari ágazatokkal, 100 százalékban képes kielégíteni a hazai szükségletet, nem szorulunk importra. Átlag lisztfogyasztásunk éves szinten 80 kg/fő. Az étkezési búza termesztésének azonban nem kedvez a mostani időszak. Nem véletlen, hogy 958 ezer hektárra zsugorodott a búzatermesztés területe (1,2 millió hektáron is vetettek búzát), mert az étkezési búza minőségét nem ismerik el az árban. A malomipar sem szívesen emeli az árat, de ha a sütőiparnál lehetne árat emelni, akkor a búza esetében is megtörténne ez. A búzánál alapvetően az export árak határozzák meg a belpiaci árakat, de az export árak nem magasak, mert nagy volt a termés a világ minden pontján, így magasak a készletek, nagy a kínálat. S az is tény, hogy az étkezési és a takarmánybúza árkülönbsége nem jelentős. A gazda inkább a nagyobb hozamú, takarmány minőségű búzát termeszti, mint a kisebb hozamú, jó minőségű étkezési búzát.

A tagozatvezető szerint a gazdák összefogásának hiánya sem segíti elő a piac tisztulását. Ő volt az első, aki a kilencvenes években már – igaz nem integrátor néven – összefogott a gazdákkal és zöldhitelt biztosított a termeléshez. De volt egy olyan időszak, amikor a termelők nem fizették vissza a hitelt, így a cég csak nagy nehézségek árán tudott talpon maradni. Az integrátori tevékenységre azért van szükség, mert így lehetne biztosítani a megfelelő minőségű alapanyagot.

A malomipar megrekedt az 1,2 millió tonnás termelési szinten, s úgy tűnik, hogy a koncentrációs folyamat még nem ért véget. A tagozatvezető azt szeretné, ha a verseny tisztességes mederben folyna, legyen egy olyan áfamérték, amely kizárja a csalás lehetőségét, s a piaci versenyt a minőség döntse el. A cégek eredményessége pedig a cég vezetésének ügyességén múljon. A fogyasztókat jó minőségű termékekkel kell ellátni, ehhez jó minőségű alapanyag szükséges, aminek előállításához a magyar adottságok kiválóak.

Minőségi liszt 170 éve

A Hajdú Gabona Zrt. éves szinten 100 ezer tonna lisztet termel. Lakatos Zoltán büszke arra, hogy 26 éve áll a cég élén, pedig ez nem volt mindig könnyű. De bármilyen pofon érte is a céget, mindig tudták, hogy mit kell tenniük. A legfontosabb céljuk, hogy minőségi lisztet termeljenek, s ennek érdekében rendelték alá a fejlesztéseket is. A Hajdú Gabona Zrt. múltja több mint 170 évre tekinthet vissza, hiszen a debreceni István malmot 1843-ban kezdték el építeni. A malom 1848-ban készült el, s 1862-ben a londoni kiállításon valamennyi kategóriában az első helyet szerezték meg a malom liszttermékei. A cégtörténelem fontos személyisége volt Pekár Imre, akinek a neve a malmos szakmában olyan, mint Puskás Ferencé a fociban. Pekár Imre a debreceni István malom főmolnára volt, és ő találta ki a lisztminősítés gyors formáját, amikor a szín alapján minősítik a terméket. Az egész világon a mai napig így minősítenek, s akármelyik malomban találkozhatunk a Pekár-késsel, amely fényes, nikkeles kés, s amellyel a színt ellenőrizhetik. A Hajdú-lisztcsaláddal megpályázták a hungarikum cím elnyerését, túl vannak már a megyei értéktári felvételen.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai