Kertészeti és ültetvénytraktorok

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Szente Márk MGI – Gödöllő, 2014/05/10
Címkék: kertészeti traktorok, ültetvénytraktorok, erőgépek, szőlő, gyümölcsös, kis sortávolság

A kertészeti munkákban használatos univerzális traktorok funkcióikban, feladataikban nem különböznek szántóföldi változataiktól. Az ültetvényekben is kell talajt művelni, szállítani és sokféle adaptert üzemeltetni. Ugyanakkor a kertészeti ágazat sok tekintetben speciális erő- és munkagépeket igényel. Ezért a kertészeti és ültetvénytraktorok is számos jellemzőjükben eltérnek a velük hasonló teljesítményű, szántóföldi univerzális traktoroktól. Használatukat ezenkívül számos egyéb körülmény is befolyásolja, ilyenek az eltérő domborzati viszonyok, a művelt kultúrák jellemzői (sortávolság, ültetvény magasság) stb. Különböző igények jelentkeznek a szabadföldi kertészeti és az üvegházi vagy fólia alatti technológiák esetén, valamint a szőlő- és gyümölcsültetvényeken. Ezért a gyártók és a piac is felismerte, hogy a kertészeti traktorok mind műszaki, mind piaci szempontból külön kategóriát képviselnek.

Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet Gép­minősítő Közhasznú Társaságában (FVMMI GM Kht.) az ültetvénytraktorokkal végzett összehasonlító vizsgálat eredményei alapján általánosságban a következő sajátosságok, illetve követelmények különböztetik meg ezeket az erőgépeket a standard univerzális traktoroktól:

• motorteljesítményük általában nem haladja meg a 90 kW-ot (18–70 kW a jellemző motorteljesítmény-tartomány), fontos szempont a
• motor kipufogócső-elvezetése;
• sebességváltómű – jellemző, a megszokottnál sokkal nagyobb számú fokozat, követelmény a mászó fokozat;
• kormányzás – fordulékonyság;
• több fokozatú (és több – elöl, hátul) TLT-hajtás;
• a beépített motorteljesítményhez képest a standard traktoroknál nagyobb arányú hidraulikus teljesítményátviteli lehetőség, nagyobb számú kihelyezett hidraulikacsatlakozó;
• univerzálisabb munkagép-csatlakoztatási lehetőség (elöl, hátul, oldalt);
• geometriai méretük kisebb, jellemző az alacsony felépítés;
• nagyobb kerékméret (abroncsméret) választék;
• nagyobb vezetőfülkés és vezetőfülke nélküli típusválaszték;
• fontos a design – a lágy, ívelt vonalvezetés (burkolat) nemcsak a traktorvezető, hanem a növényzet védelmét is szolgálja.

Teljesítmény és motor

A munkagépek igényelt munkasebessége, az ültevény sortávolsága és nem utolsó sorban a traktor mérete behatárolja a szükséges motorteljesítményt. A 40–70 kW teljesítményű traktorok a legelterjedtebbek. Motorjuk 3 vagy 4 hengeres dízel, 250–350 Nm nyomatékkal, folyadék- vagy léghűtéssel és ma már környezetkímélő égésvezérléssel. A motorok zömének, a TLT-teljesítményre számolt fajlagos hajtóanyag-fogyasztása 235–250 g/kWh között alakul. Az erőátviteli rendszer a motorok névleges teljesítményének több mint 90 százalékát képes átvinni a TLT-re. A motorok nyomatéki rugalmassága általában 25–35 százalék között változik. Ezekben a traktorokban is megjelentek már az elektronikus vezérlésű, hengerenként többszelepes, két teljesítményszinten dolgozó, korszerűbb (common rail, azaz közös nyomócsöves befecskendezésű) motorok, amelyek az energiatakarékosság és a füstgázemisszió tekintetében megfelelnek a szigorúbb elvárásoknak is.

Sajátosságuk, hogy a kipufogórendszer nem függőlegesen, hanem oldalt vagy egyes típusoknál a traktor hasa alatt kerül elvezetésre.
A motorteljesítményt behatároló paraméterek egy-egy traktor ültetvényben nyújtható munkateljesítményét is meghatározzák. A technológia megszabja a munkasebességet, a sorközök mérete pedig a választható munkagépek méretét, ezért a nagyobb teljesítményű univerzális kategóriák gazdaságosan nem használhatók az ültetvényekben.
A traktorok üzemanyagtartályának térfogata 50 és 120 liter között változik. Több traktorba építenek be kiegészítő póttartályt, ebben az esetben 150 liter fölé emelkedhet a betölthető üzemanyag mennyisége, ami már egész napos üzemelésre is elegendő.

Erőátvitel

Az ültetvénytraktorok egyik fontos sajátossága, hogy azokat gyakran a szántóföldi univerzális traktorokhoz képest sokkal kisebb haladási (munka) sebességgel kell üzemeltetni. Ezért ezekben a traktorokban alapkövetelmény, hogy a sebességváltómű rendelkezzen ún. mászó sebességfokozattal, melynek segítségével az 1 km/h haladási sebesség is rendelkezésre állhat (van olyan típus, ahol akár 60 m/h a legkisebb sebesség). A kisebb teljesítményű traktoroktól eltekintve az erőgépek végsebessége 30–40 km/h. A magasabb végsebességet akkor célszerű választani, ha jelentős a szállítási tevékenység, illetve nagy távolságokra kell a traktoros gépcsoporttal „vándorolni”.

A kisebb teljesítményű és egyszerűbb felépítésű erőgépekbe általában 24 fokozatú (12/12, vagy 16/8) sebességváltóműveket építenek be. A kertészeti traktorok felső motorteljesítmény-tartományába eső traktorokba a teljesítmény növekedésével egyre nagyobb fokozatszámmal rendelkező sebességváltóműveket használnak. Így nem ritka a 30 fokozat feletti, 40, 60 vagy akár a 80 fokozat sem. A jövőben várhatóan a nagyobb teljesítményű kertészeti traktorokban is meg fog jelenni a fokozatmentes sebességváltómű.

Az ültetvény-, illetve kertészeti traktorok esetén az üzemeltetés sajátosságai miatt gyakran fontos, hogy a traktor hátramenetben ugyanannyi fokozattal rendelkezzen, mint előremenetben. Ezt a szimmetrikus felépítésű váltóművek tudják biztosítani. Az ültetvényekben üzemelő traktorok esetén jelentős az igény a gyakori irányváltásra is. Ilyen esetekre szinte valamennyi modern traktorban megtalálható (legalább opcióként) a hidraulikus vagy elektrohidraulikus kapcsolású irányváltó (Power Shuttle, Shuttle Command stb.). Ezzel egy időben megjelentek a terhelés alatt kapcsolható, ún. Power Shift fokozatokkal rendelkező sebességváltóművek is (főleg a felső teljesítménytartományban).

A nagyobb vonóerő-kifejtő képesség és a menetbiztonság érdekében ezek a traktorok általában össz­kerék­hajtással rendelkeznek, a mellsőkerék-hajtás legtöbbször elektrohidraulikus úton kapcsolható (az összkerékhajtás csak a szántóföldi munkavégzéskor megengedett). A mellső és hátsó hidak differenciálzárral szereltek, amelyek a felszereltség szintjétől függően mechanikus vagy elektrohidraulikus kapcsolásúak.

Kormányzás

A szembeötlő különbség a standard univerzális traktorokhoz képest a kiemelkedő fordulékonyságot eredményező, magas mellső kerék bekormányzási szög. A bekormányzási szög esetenként eléri a 70–76 fokot, ami különleges műszaki megoldásokat igényel (megakadályozandó, hogy a mellső kerekek a traktor vázához érjenek). Különlegesen kiemelkedő fordulóképességüknek köszönhetően ezek a traktorok az ültetvény egymás után következő soraiba is képesek egy menetben, hurkos forduló nélkül behajtani. Ezt igazolták az FVMMI GM Kht. vizsgálatai is, amikor a vizsgált traktorok a 3 m sortávolságú szőlőültetvény egymást követő soraiba is képesek voltak egy menetben bekanyarodni.

TLT-hajtás

A kertészeti és ültetvénytraktorok jellegzetessége, hogy az univerzális traktoroknál csak kisebb számban meglevő mellső TLT- és a több fordulatszámú hátsó TLT-hajtás ezeknél a traktoroknál majdnem minden esetben alapfelszereltség. A mellső TLT fordulatszáma 1000 1/min, míg a hátsó TLT fordulatszámára több változat található a kínálatban, így az 540/540Eco, 540/1000, 540/750/1000 1/min fordulatszám egyaránt rendelkezésre áll. Ezzel a változatos fordulatszám-igényű munkagépek széles választékának üzemeltetésére nyílik lehetőség. Ugyanakkor ezeken a traktorokon gyakran felfedezhetjük az ún. útarányos TLT-hajtást is.
A TLT-hajtások kapcsolása, a felszereltség szintjétől függően történhet mechanikusan, hidraulikusan, elektrohidraulikusan vagy elektromos módon is.

Hidraulika rendszer és munkagép-csatlakoztatás

A kertészeti és ültetvénytraktorok a kapcsolt munkagépek nagyobb hidraulikusteljesítmény-igénye miatt nagyobb teljesítményű hidraulikarendszerrel szereltek, mint a teljesítménykategóriájuknak megfelelő univerzális erőgépek. A nagyobb teljesítményű erőgépekben gyakran három hidraulikaszivattyút is találhatunk, egyet a traktor segédberendezéseinek (hidrosztatikus kormánymű), egyet a hidraulikus emelő­berendezés, egyet pedig a külső hidraulikakörök működtetésére.

A 3-pont függesztő szerkezetek szabványosak. Hátul az ISO I vagy II kategóriának megfelelő mérettel, míg a mellső függesztő szerkezetre az ISO I kategória a jellemző. A 3-pont függesztő szerkezetek emelőképessége a traktorok méretétől (tömeg és tömegelosztás), valamint teljesítményétől függően széles skálán változhat. A hátsó függesztőszerkezet emelőképessége a 600–3500 kg tartományban, míg a mellső a 400–1000 kg tartományban található. A hátsó hidraulikus emelőberendezések (füg­gesztő szerkezetek) az univerzális traktoroknál megszokott mechanikus vagy elektrohidraulikus helyzet- és erőszabályozással, az elektrohidraulikus szabályozás esetén ezen kívül még ún. vegyes szabályozással is rendelkeznek.

Egyes típusoknál (vagy opciós tételként több típusnál is) lehetőség van a traktor oldalára kapcsolt munkagép üzemeltetésére is. Ehhez a megfelelő mechanikus kapcsolóelemek és hidraulikus gyorscsatlakozók is rendelkezésre állnak.
Pótkocsi csatlakoztatásához a nagyobb teljesítménykategóriában rendelkezésre áll a pótkocsi légfékcsatlakozás lehetősége.

Geometriai méret

Az ültetvények és kertészeti kultúrák sajátosságainak megfelelően az azokban üzemelő traktorral szemben elvárt követelmény, hogy minél szűkebb helyen képes legyen a munkavégzésre.

A kisebb teljesítményű és méretű traktorok szélessége 1 m körüli, míg a felső teljesítménykategóriában a szélesség megközelítheti a 2 m-t, de általában megmarad az 1,4-1,7 m tartományban. A legnagyobb szélességet nagyban befolyásolja a kerékméret, illetve a kerék felszerelési módja, így amennyiben nem annyira kötött a szélességi méret, a nagyobb biztonság (stabilitás) érdekében a kerekek kifordításával a szélességi méret 2 m közelébe növelhető.

A stabilitást, illetve a hegyvidéken történő használhatóságot nagyban befolyásolja a traktorok súlypontjának magassága. Ez a legtöbb esetben a 800–950 mm tartományba esik. Ennek oka az alacsony építés, ami miatt viszont kisebb a traktorok szabadmagassága (has­ma­gas­sága) is. Kedvezőtlenül befolyásolja a stabilitást a traktorok kisebb tengelytávolsága, ami ugyanakkor kedvező hatással van a for­dulé­konyságra.

A traktorok legnagyobb magassága attól függőem, hogy vezetőfülkével, illetve borulásvédő kerettel (ROPS) szereltek vagy a nélküliek, eltérő lehet. A vezetőfülkés és ROPS védőszerkezettel szerelt típusok magassága általában 2–2,5 m. A védőkeret nélküli traktorok legnagyobb magassága 1–1,4 m.

Vezetőfülke és design

A kertészeti és ültetvénytraktorokat előszeretettel gyártják vezetőfülke nélküli kivitelben, amelynek elvitathatatlan előnye a kis magasság és a kiváló látómező (a vezetőhelyből belátható tér). A vezetőfülke nélküli kivitelben gyártott traktorokat elsősorban az alacsony koronájú ültetvényekben, pergolatípusú gyümölcs- és szőlőültetvényekben, valamint a védőhálóval fedett ültetvényekben használják. Hátrányuk, hogy mostoha időjárási körülmények között nem nyújtanak védelmet, valamint az egészségre veszélyes növényvédelmi munkák esetén egyéni védő­felszerelés használata szükséges, ami kényelmetlenséggel jár. Az univerzalitás fokozása érdekében több traktor­gyártó is kínál lehetőséget a vezetőfülke és a borulás­védő keret átcserélhetőségére, így a körülményeknek megfelelően mindkét felszereltségében üzemeltethető a traktor.

A vezetőfülkével szerelt traktorok vezetőfülkéi sok tekintetben eltérnek a szokványos univerzális traktorokon alkalmazottaktól. A szokványos, szántóföldi használathoz képest az ültetvényekben nagyobb fontossággal bír a „munkaterületre” való rálátás minősége, ezért ezekből a vezetőfülkékből jobb a kilátás (nagy üvegfelületek, keskeny oszlopok), és a látómező (kevesebb területet takarnak az oszlopok, a sárvédő, motorház burkolat stb.). Szinte minden nagyobb teljesítményű ültetvénytraktorra kínálnak legalább opcióként túlnyomásos és speciális szűrőrendszerrel felszerelt vezetőfülkét. Ez megvédi a vezetőt a levegőbe került permetlécseppektől.

Mind a vezetőfülkés, mind az anélküli változatokra jellemző az ívelt felületek alkalmazása, a behajtható visszapillantó tükör és még számos olyan megoldás, amely egyrészt védi a traktorvezető és a traktor épségét, másrészt a növényzetet is óvja a traktor okozta mechanikai sérülésektől.

Ajánlott kiadványokOrbán Gergely:
Metszés és zöldmunkák - A szőlőtermesztés technológiája I.Buza Péter (szerk.):
A nagy KADARKAkönyvMikó - Papp - Kristó - Boros - Imre:
Agrár- és vidékfejlesztési igazgatásHusti István:
Műszaki és beruházási ismeretek

Ez is érdekelhetiFelszámolják a gondozatlan szőlőültetvényeket az FD fitoplazmával fertőzött területekenA szükséges talajerő-gazdálkodás szőlőültetvényekbenA szőlő védelme a második félévben