Szállítási feladatok aratás idején

Kategória: Gépesítés | 2014/05/10
Címkék: betakarítás, szemtermés, pótkocsi, átrakodó pótkocsi, szalmaszállítás

Jelen cikkünkben az aratás szállítási műveleteit és eszközeit tekintjük át Kelemen Zsolt: Szállítási és rakodási techno­lógiák az agrárgazdaságban (Szaktudás Kiadó Ház) című kötete alapján.

Szemes termény szállítása

A gabona-betakarításhoz kapcsolódó anyagmozgatási feladatok mind kalászos gabona, mind kukorica esetében azonosan jelentkeznek, és azt az alkalmazott arató-cséplő gépek, gépcsoportok betakarítási teljesítménye határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a szállítókapacitást a betakarítási teljesítmény 1,2–1,5-szeresére kell méretezni. Természetesen a szemszállítás esetében is az üzemméretet, a termőterület nagyságát is figyelembe kell venni.

Kisebb üzem és termőterület esetén a betakarítás az arató-cséplő gépek egyedi üzemeltetésével történik még akkor is, ha a betakarítás agrotechnikailag optimális időszaka nem tartható be és az minőségromlást eredményez. Ezekben az esetekben tehát a szállítás történhet a traktoros pótkocsikkal. Mivel a betakarítási teljesítmény ilyen esetekben alacsony, a táblán álló cserepótkocsis megoldás látszik a leggazdaságosabb megoldásnak. Ez az eljárás kalászos gabona és kukorica-betakarításban is jól alkalmazható.

1/a–b ábra. Kétfázisú szállítási technológia őszi búza aratásakor

A nagyobb termőterületű vállalkozások – 300–1000 ha között – a betakarításra több közepes vagy néhány nagy teljesítményű arató-cséplő gépet alkalmaznak. Tehát a szállítási kapacitás meghatározásánál már nagyobb teljesítményre kell számolni és emellett figyelembe kell venni a szállítási körfolyamat végén jelentkező tisztítási-szárítási kapacitást is. Éppen ezeknek a közepes üzemeknek az esetében jelent az anyagmozgatás nagy és pillanatnyilag megoldatlan problémát, mert a termelési volumen már jelentős, a betakarítási teljesítmény is magas, a betakarítási időszak rövid a minőségi károk csökkentése miatt, viszont jelenleg még nem rendelkeznek megfelelő tisztító-szárító kapacitással. Ez azt jelenti, hogy az esetek többségében mind kalászos gabona, mind kukorica esetében az anyagot bérszárítóra, vagy közvetlenül a nagykereskedő felvásárló telepére szállítják. Tehát a szállítás nagy távolságra történik közúti szállítóeszközökkel, a fuvarozást is rendszerint bérvállalkozók végzik.

Mindezekből következik, hogy mind a fuvaroztató, mind a fuvarozó a szállítóeszközök maximális kihasználásában érdekelt. Ugyanakkor az alkalmazott nagy teherbírású közúti járművek, kamionok a mezőgazdasági viszonyoknak megfelelő jó minőségű földúton is csak korlátozottan, míg a szántóföldön egyáltalán nem képesek mozogni. Ebben az esetben az a gyakorlati megoldás, hogy az arató-cséplő gép a magtartályában összegyűlt anyagot kiviszi a tábla egyik vagy mindkét végén várakozó szállító járműhöz és ott kiüríti a terményt. Ez a megoldás jelentősen csökkenti az arató-cséplő gépek teljesítményét és jelentős taposási kárral jár. Tehát a közepes nagyságú gabonatermő területtel rendelkező vállalkozások esetében a búza- és kukoricabetakarítás anyagmozgatása pillanatnyilag nem tekinthető megoldottnak, szükséges a kétfázisú szállítási technológia alkalmazása, műszaki-technikai feltételrendszerének kialakítása.

A nagy, 1000 ha feletti termőterülettel rendelkező vállalkozások az arató-cséplő gépeket csoportosan üzemeltetik, nagy betakarító kapacitást koncentrálnak. A betakarítási teljesítmény meghatározásához fontos tudni a betakarító gépek teljesítményét. A szállítókapacitást ezzel a teljesítménnyel összhangban kell meghatározni. A szállítókapacitás meghatározásához tehát egyrészt ismerni kell a betakarító gépek produktív időre vonatkoztatott teljesítményét, valamint a szállítóeszközök szállítási teljesítményét.

Az 1000 ha vagy annál nagyobb termőterülettel rendelkező vállalkozások általában rendelkeznek saját tisztító-, szárító-, illetve tárolókapacitással. Ezt a tényt, valamint az időegység alatt elszállítandó volument figyelembe véve a gépcsoportban üzemelő arató-cséplő gépektől a szemszállítás nagy teherbírású, 40–42 t összgördülő-tömegű terepjáró és alacsony nyomású gumiabroncsozású futóművel szerelt pótkocsis tehergépkocsiból álló szerelvények alkalmasak. A kukoricabetakarítás időszakában az időjárás csapadékos, a betakarítást gyakran nedves talajviszonyok mellett kell végezni, ezért az alacsony nyomású gumiabroncsozás alapvető követelmény, de a gumihevederes járószerkezetek alkalmazása ez esetben biztosan megtérülhet.

2. ábra. Alacsony nyomású gumiabroncsozás és gumihevederes járószerkezet

Gyűjtő-átrakó pótkocsik

A gyűjtő-átrakó pótkocsik az adott anyagmozgatási feladat körülményeinek megfelelően különböző konstrukciós kialakításúak és különböző elven működnek.

A gyűjtő-átrakó kocsik csoportosításánál a konstrukciós eltéréseken túl elsősorban a technológiai alkalmasságot célszerű figyelembe venni. A gabona betakarítás során az arató-cséplő gépek folyamatos üzemeltetését az átrakó csigával szerelt csigás vagy gravitációs ürítésű átrakó pótkocsik használatával lehet biztosítani. A gyűjtő-átrakó pótkocsik alkalmazásánál a jó terepjáró képesség is nagyon fontos szempont. A könnyebb terepviszonyok és általában jó talajállapot esetén az egytengelyes futóművel szerelt változatok is megfelelőek, nehéz terepviszonyok és talajállapotok mellett pedig a tandem futóműves, vagy a kormányzott, többtengelyes futóművel szerelt változatok használhatók jól.

A gyűjtő-átrakó pótkocsik sok tekintetben hasonlóságot mutatnak, de az eltérő használati körülményeknek megfelelően szerkezeti kialakításukat tekintve különbözőek lehetnek. A gyűjtő-átrakó pótkocsik futóművei a jó terepjáró képesség és a kedvezőbb vonóerő-igény biztosítása érdekében alacsony nyomású gumiabroncsokkal vannak felszerelve.

A gyűjtő-átrakó pótkocsiknál az alváz erős, robusztus kialakítású négyszög vagy háromszög alakú keretszerkezet, melyhez rendszerint hegesztéssel, csavarkötéssel csatlakozik a vonórúd. Az alvázszerkezet és a vonórúd rendszerint hidegen hajlított „U” vagy „C” profilú acél hossz- és kereszttartókból áll.

A kocsiszekrény fixen, csavarkötéssel van rögzítve, vagy – a billenthető változatoknál – csapszegek körüli elfordulással billenthető az alvázhoz képest. A kocsiszekrény minden esetben lemezből készült. A kisebb teljesítményű átrakó csigával szerelt változatok billenthető kocsiszekrényének keresztmetszete téglalap alakú, míg a nagyobb teljesítményű átrakó csigás változatok kocsiszekrényei téglalap- és trapéz keresztmetszettel készülnek.

3. ábra. Gyűjtő-átrakó pótkocsik fontosabb szerkezeti részei:
1. vonórúd; 2. alváz; 3. futómű; 4. hajtásátvitel; 5. kocsiszekrény; 6. magasító; 7. átrakócsiga behajtva; 8. takaróponyva

A kisebb teljesítményű átrakó berendezések adapter jelleggel készülnek és a hagyományos billenőszekrényes pótkocsi hátsó falára szerelhetők fel. Ezek a berendezések elsősorban vetőgépek magfeltöltésére használhatók. Fontosabb szerkezeti részei: a tartókeret a fogadógarattal, a szállítási helyzetbe, ürítési helyzetbe – hidraulikus munkahengerekkel – kihajtható átrakócsiga, hidrosztatikus hajtásátvitel, működtető és rögzítő mechanizmus. A profilacélból kialakított tartókerethez csapszegen keresztül elfordíthatóan csatlakozik a fogadógarattal egybeépített átrakó csiga. Az átrakó csiga leveleit a magtörés elkerülése végett műanyag sörtékkel borították be. Az átrakó csiga végére az átrakodási veszteségek minimalizálására jól irányítható, flexibilis csőtoldatot szereltek. A csiga hajtását a csőtengelyére épített hidromotor végzi.

A billenthető kocsiszekrényű, nagyobb teljesítményű változatok átrakó berendezése az előzőekhez hasonló kialakítású, csak a kocsiszekrény hátsó falára gyárilag rögzítve van. A billentett kocsiszekrényből az anyag ez esetben is az átrakó csiga fogadógaratjába kerül, ahonnan a magot a csiga a közúti szállítóeszköz kocsiszekrényébe szállítja. A csiga a hajtását szintén a tengelyére épített hidromotorról kapja. Az átrakott anyag egyenletes elterítése érdekében a csiga átadó nyílására elektromotorral elfordítható terelőlapot építettek.

A nagyteljesítményű gyűjtő-átrakó kocsik kocsiszekrényének alsó része trapéz keresztmetszetű. Ebben az alsó részben helyezkedik el az anyagkihordó csiga. Az anyagkihordó csiga csőtengelyére nagy menetemelkedésű csigaleveleket hegesztettek, a csigatengelyt pedig a kocsiszekrény mellső és hátsó falába csapágyazták. Az anyagkihordó csiga a terményt az átrakó csiga fogadógaratjába szállítja. A ki- és behajtható átrakócsiga kialakítása és működése az előzőekhez hasonló. A nagy átrakodási teljesítmény nagy hajtási teljesítményfelvétellel is jár, éppen ezért ezeken a gépeken a csigák hajtása homlok- és kúpfogaskerekes hajtóműveken keresztül mechanikusan, az üzemeltető traktor TLT tengelycsonkjáról kardántengelyen keresztül történik.

Ajánlott kiadványokDr.Takátsy Tibor:
Elektronika, mérés, mérnöki pontosságDr. Tóth László:
Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetéseDr.Szabó István:
Növények ápolási munkáiBakos István:
Kertészet részfoglalkozású termeléssel - Almáskerti tapasztalatok, mesterfogások

Ez is érdekelhetiAratás két héttel korábbanA korszerű arató-csépelő gépek szerkezeti megoldásaiAz arató-cséplő gépek adapterei, vágóasztalok