Helyére kell tenni az ár-érték arányt

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: SZB, 2017/10/07

Dr. Mesterházi Péter Ákos,
csoportvezető

– Jellemzően milyen eszközökkel vágnak bele a hazai gazdálkodók a precíziós gazdálkodásba?

– Az első lépés, amivel tapasztalatunk szerint már a kisgazdaságok is belépnek a precíziós gazdálkodásba, az a sorvezetés. A mezőgazdasági sorvezetők hasonlóan az autók navigációjához, csak irányt mutatnak, mondják, hogy jobbra vagy balra tekerjem a kormányt. Már ez is nagy segítség talajmunkánál, permetezésnél, műtrágyaszórásnál ahhoz, hogy ne legyen nagy az eltérés az iránytól. Ezzel már normális csatlakozási pontossággal lehet dolgozni. Különösen nagy a jelentősége dombos területeken és éjszaka végzett munkánál. Ezek a berendezések egyszerűek, és nem jelentenek igazán nagy beruházást még a kisgazdaságoknak sem.

A nagyobb gazdaságok esetében a szántóföldi növénytermesztésben tipikusabb, hogy a technológiát az automata kormányzással indítják. Magyarországon nem véletlen, hogy ez a legnagyobb felhasználói kör. A nagyobb gazdaságokban, ahol már szétválik egymástól, hogy ki a döntéshozó, és ki az effektív munkavégző, jobban számít a megtérülés, míg a kisebb gazdaságokban esetleg hajlamosabbak erre azért is hamarabb áldozni, mert ott a tulajdonos ül a gépben is, és élvezni akarja ennek a berendezésnek a kényelmét. Azokban a kultúrákban, mint a kertészet, ahol a terület ugyan kicsi, de nagy termelési értéket tudnak a kis területükön előállítani, ott már egészen kicsi területhatár esetén is alkalmazzák. Ismerünk olyan spárgatermesztő kertészeteket, ahol azt mondják, hogy ha a talajmunka nincs jól megcsinálva, vagyis elhagynak területet, és tömör lesz a talaj a spárga mellett, akkor visszaesik a minőség, vagy fordítva, ha ráhúzzák a gépet és kárt tesznek a növényzetben, akkor akár egy rossz kapálás során elbukják egy robotpilótának az árát.

– Az látható-e, hogy mekkora a minimális területhatár a belépéshez?

– A minimális gazdaságméret egyre inkább csökken. Pár éve még 300-500 hektár volt, ma viszont azt látjuk, hogy 150 hektáros kisgazdaságok is érdeklődnek. Az már más kérdés, hogy aztán ők mit tudnak kihozni belőle.

– Mi szokott lenni a következő lépés?

– Nem annyira tipikus, de van egy kör, akik éppen a másik oldalban, a helyspecifikus munkavégzésben látják a jó lehetőséget, ők a tápanyag-kijuttatással, esetleg a tőszám szabályozásával operálnak. Tipikus példája ennek az olyan területeken való gazdálkodás, ahol nagyon eltérő talajfoltok jelennek meg a táblákban. Ott nem lehet mást tenni, mint a műtrágya mennyiségét szabályozni. Sokfelé lehet világosabb, homokos foltokat látni, ott visszaveszik a műtrágya mennyiségét, hiszen azokon a részeken a víz úgyis gyorsabban átfolyik, tehát a tápanyagok úgysem tudnak érvényesülni, vagyis nem marad más, mint ezeket a foltokat kvázi extenzívebben művelni, mint a tábla többi részét. Tudok olyan gazdaságot, ahol például robotpilótát nem is használtak, de már évek óta alkalmazzák a helyspecifikus tápanyag-visszapótlást. Ugyanennek a következő fokozata, amikor az ilyen foltokkal már annyira nem tudnak mit kezdeni, hogy ezeken már a tőszámot is megritkítják.

– Máris eljutottunk a precíziós gazdálkodás alapjához, a hozamtérkép fontosságához.

– Tápanyag-vizsgálatot normális esetben ötévente csinálunk, de közben is jó lenne azért valamilyen képet kapni arról, hogy mi is történik a táblán belül. Erre jó a hozamtérkép, amelynek a segítségével akár évente fel lehet mérni, hogy mi kerül le a területről. Mondjuk terveztem 8 tonnát, de egyes táblarészeken csak 4 tonna lett, így bizonyos elemek, foszfor, kálium ottmaradhattak a földben. A következő évi tápanyag-kijuttatást tehát ennek megfelelően célszerű korrigálni. És nem elég egyszer megcsinálni, az adatokat több éven át kell gyűjteni és kielemezni, a problémás területeket időről időre megvizsgálni. Ez így egy nagyon komoly munka.

Mondhatjuk tehát, hogy a precíziós növénytermesztés induló csomagja Magyarországon a robotpilóta. Ez a legegyszerűbb és a leghamarabb előnyöket hozó alkalmazás. Nagyon fontos a kényelmi funkciója a munkavégzés során: beülök a gépbe, megnyomok egy gombot, és tökéletes munkát végez helyettem is. Így a gépkezelőnek több ideje van figyelni a munkavégzés egyéb szempontjaira. Tekintettel arra, hogy a csatlakozások javulnak, időt és üzemanyagot tudunk megtakarítani. Ezek olyan előnyök a precíziós gazdálkodás mellett, amit könnyű belátni.
A folytatás – amit már kevesebben tesznek meg kezdő lépésként – a helyspecifikus gazdálkodás. Ez viszont már komoly munkát igényel a gazdaságok részéről is. Van olyan gazdaság, ahol 650 hektár egy tábla. Eddig azt mondták, hogy erre nitrogénből, káliumból és foszforból ennyi meg ennyi megy ki, és kész. Ez a 650 hektár azonban, ha helyspecifikusan gondolkodunk, attól függően, hogy mennyire heterogén a terület, lehet, hogy 10-20-30 kisebb kezelési egységre lesz felbontva, amelyek mindegyikére külön kell meghozni a döntést, ami 10-szer, 20-szor, 30-szor annyi munka. Manapság egyre több adat képződik, ezt mind gyűjteni kell, feldolgozni, kiértékelni, és abból döntést hozni. Emiatt a többletmunka miatt kicsit nehezebben is terjed a helyspecifikus művelési mód. Ugyanakkor bizonyos esetekben nagyon markánsan megmutatkozik az előnye.

– Mekkora a fontossága 2,5 cm pontosságú RTK-jelnek?

– Az automata kormányzási rendszerek árát lényegileg nem befolyásolja, hogy milyen pontosságú a GPS-vevő, ami benne van. Nyilván drágább, ami pontosabb, de egy ilyen pontosságú kormányzás képes arra, hogy télen-nyáron, éjjel-nappal ±2,5 cm pontossággal ugyanazon a nyomon menjen végig. Erre van szükség vetésnél, a vetés utáni sorközművelésnél. Lehet, hogy azt mondjuk, talajművelésnél erre egyáltalán nem biztos, hogy szükség van. Pedig ha megnézzük, 4,5 méteres munkaszélességnél, ha kézzel kormányzunk, akár 40–50 cm-t is rá fogunk fedni. Ez azt jelenti, hogy minden tízedik fordulóban van egy felesleges menet! Ez plusz 10 százalékos idő- és üzemanyag-felhasználást jelent egyben, nem beszélve a talaj taposásáról. Végeztünk ilyen kísérletet: egy 13 hektáros táblában majdnem 15 százalékos volt az ebből adódó felesleges taposás és üzemanyag-felhasználás. És nyilván éppen a kisebb munkaszélességű eszközök azok, ahol ezek a plusz ráfordítások nagyobb arányban meg fognak nőni!

A másik komoly érv a nagyobb pontosságú technológia mellett a táblavégi forduló. Ha nem robotpilótával megyünk, akkor kénytelenek vagyunk az előző nyomunkhoz igazodni, ha vetünk, akkor a nyomjelzőhöz, talajmunkánál pedig az utolsó fogáshoz. A táblavégeken ilyenkor többszöri irányváltással, tolatgatással tudunk megfordulni. Ilyenkor a gépet is jobban nyúzzuk, meg a talajt is tapossuk. Míg ha GPS-jelet használunk, akkor nem szükséges a nyomjelző, oda fordulunk be, szinte folyamatosan haladva, ahová akarunk, ha a harmadikba, akkor a harmadikba. Ez nyilván gyorsabb, és sokkal jobban kíméli mind a gépet, mind a talajt. A kísérletünk szerint egy ilyen fordulónál félperces időkülönbséggel nyugodtan lehetett számolni, ami az adott 13 hektáros táblánál fél óra plusz időráfordítást jelentett. Ezek azért kézzelfogható előnyök.

A magyar gazdaságokra tehát jellemző, hogy automata kormányzást sokan használnak, és ezek a rendszerek ráadásul modulárisan továbbfejleszthetőek, nagyon sok extra funkció kapcsolható hozzájuk. A gazdálkodók pedig egyrészt kíváncsiak, hogy mit tud még a rendszerük, másrészt – rebesgetik ugye, hogy változni fog az egész agrártámogatási rendszer is, és – a gazdák érzik, hogy számukra a hatékonyság egyre fontosabb. Hajlandóak tehát a fejlesztésre, hiszen egy fejlettebb csomag hamarabb meg tud térülni.

Itt jön aztán egy sor olyan egyéb, kiegészítő funkció – ami az új gépekben már esetleg alapfelszereltség vagy opció –, mint például a permetezőgépeken az automatikus szakaszvezérlés. Ez egy nagyon jó lehetőség: a rendszer tudja, hogy hol permeteztünk már, és ha a táblában visszafelé megyünk, fordulunk, valamit kikerülünk, akkor a munkakereten ezeket a szórófejeket lezárja, és nem fogunk kétszer permetezni. Minden különösebb extra odafigyelés nélkül meg lehet vele spórolni 10-15 százaléknyi vegyszerfelhasználást.
Ehhez hasonló rendszerek egyre inkább megjelennek a szemenkénti vetőgépeknél is, ahol ugyanígy automatizálni lehet a sorelzárásokat. Ma már nagyon sok gép hozza ezt gyári funkcióként, de a legtöbb gépre utólag is kiépíthető.

– Mit lehet mondani a magyar gazdaság fejlettségéről a precíziós technológiában?

– Visszatérve a géppark kialakítására, ha valaki ma vesz egy komolyabb erőgépet vagy egy kombájnt, vagyis beszéljünk egy 50-80 millió forintos beruházásról, ehhez képest egy kormányautomatika értéke kb. 5 millió forint. Azt tehát azért nem lehet elvárni, hogy a precíziós rendszer határozza meg a beruházás egészét, hiszen nyilván egy ekkora gépnek megvannak a maga megfelelőségi kritériumai. Azt gondolom, a helyes út az, hogy az ember válassza ki azt a gépkapcsolást, amire neki egyébként a gazdaságában szükség van. Legyen ez bármilyen erőgép, kombájn, a magyar mezőgazdaságban egyébként ezek általában különböző gyártmányúak, és válasszon hozzá olyan precíziós rendszert, ami az ő gépeivel, eszközeivel képes kommunikálni.

Egyrészt az erőgépgyártók is rendelkeznek ilyen saját eszközökkel, másrészt vannak független gyártók, akiknek a berendezései bármilyen, régi, akár 8–10 éves gépekhez is illeszthetőek.
De akárhogy is nézzük a gépes beruházásokat, kell legyen egy távlati cél, hogy hová akarunk eljutni majd egyszer. Aztán majd a lehetőségek mutatják meg, mennyi idő szükséges ehhez, de a legelső lépés a legfontosabb: olyan irányba kell elindulni, ami a későbbi lépéseinknek is megfelel. Vagyis lehet, hogy ez az első lépés kicsit drágább lesz egy precíziós eszköz miatt, de ez a későbbiekben fejleszthető lesz, tehát hosszú távon ez a költséghatékony megoldás. Nem véletlen, hogy nálunk egy ilyen első vásárláskor együtt mennek a gépes és a precíziós kollégák, hogy már az első lépés is hozzá legyen hangolva a későbbiekhez.

A jövő kihívása pedig az lesz a gépkereskedők számára, hogy ezt a gépet náluk vegye meg a gazdálkodó. Mivel kormányautomatikája sokaknak van, olyasmit kell tehát kínálni, ami másnak nincs. Ilyen lehet az országos szerviz- és egyéb szolgáltatási háttér, ami valóban segítségére lehet a partnereknek. Ezek az eszközök valóban csodálatosak, de kulcskérdés, hogy mennyit tudunk belőlük kihozni. Nálunk tipikus eset az, hogy különböző gyártmányú erőgépeket és különböző gyártmányú munkagépeket harmadikféle gyártmányú precíziós eszközökkel kell közös platformra hozni. Ami meg is oldható, csak éppen nagyobb tudást, bizonyos szempontból több munkát is igényel. És nagyon fontos a felhasználók képzése is. Minden eladott kormányautomatikához vagy gépvezérléshez ingyenes oktatást biztosítunk – nem csak beüzemeléskor a helyszínen, de utána, valamelyik oktató központunkban szervezett tréningen is.

Eszköz oldalról, azt kell mondjam, hogy ami a világban létezik precíziós gazdálkodásban, az Magyarországon már itt van és elérhető. A hangsúly most már inkább az adatok feldolgozásán van. A szolgáltatók feladata, hogy kivegyék az adatot a felhasználó kezéből és feldolgozva adják vissza. A másik nagy kihívás a kompatibilitás. Amíg nem egyformák a gépek, bizonyos rendszerek speciális fájlformátumokat használnak, addig ehhez komoly informatikai, térinformatikai háttér kell. Az elmúlt 2–3 évben nagyon felbolydult ez a terület, sokan léptek be ide és próbálnak meg továbbszolgáltatni a gazdák felé, sajnos az esetek jelentős részében kellő szakmai megalapozottság nélkül. Például ilyen fellobbanás volt legutóbb a drónos fényképezés. Le kell tisztulnia ennek a piacnak is. A termelőknek pedig helyükre kell tenniük a nekik kínált szolgáltatások ár-érték arányát. Kár, hogy ebben mára még nem alakult ki egy szakmai minimum.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai