Precíziós technikák a termőtalajok védelmében

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Katona András AgroFIELD programfelelős, 2017/10/08

A precíziós gazdálkodás elsőre bonyolult, nagy beruházásokat igénylő, átláthatatlan rendszernek tűnhet, azonban érdemes megbarátkoznunk azzal a gondolattal, hogy az egyre fejlettebb technológiai megoldások egyre inkább életünk és mezőgazdasági termelésünk részévé válnak. Törekednünk kell előnyeinek a kihasználására, és ameddig lehetséges, ötvöznünk kell agronómiai ismereteinkkel, így hatékony rendszerként működtethetjük. A precíziós megoldásokat kevésbé használó gazdaságok számára is ajánlott megtenni a kezdő lépéseket, amelyek elsősorban a táblák pontos elnevezését és a hozzájuk kapcsolódó, már meglévő adatok rendszerezését jelentik. Ezen túlmenően az interneten számos forrásból alapvető térinformatikai ismereteket szerezhetünk, amely fogalom rámutat a témakör lényegére, mely szerint tábláink térbeli pontjaihoz információkat rendelhetünk, így helyspecifikus növénytermesztést folytathatunk.

Tőzegtalajok degradációja, vízerózió, tömörödés, áradások és földcsuszamlások, szervesanyag-tartalom csökkenése az ásványi talajokban, biodiverzitás-csökkenés, szennyeződések, szélerózió, szikesedés, savanyodás és sivatagosodás. Mindezek az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának a 2017. évi, mezőgazdasági talajok megőrzésével kapcsolatos tanulmányában szereplő talajdegradációs tényezők. Az alábbiakban a hazai talajviszonyok között jelentőséggel bíró, a növénytermesztés eredményességét negatívan befolyásoló tulajdonságok precíziós technikákkal való javításáról és megelőzéséről olvashatják tapasztalatainkat és eredményeinket.

1. kép

Változó mélységű talajművelés – tömörödés, szervesanyag-tartalom csökkenése

Egy közelmúltban zajlott talajművelési kísérlet szántóföldi napján szemléletesen bemutatásra került, hogy a csapadék eloszlása a talajszelvényben a talaj természetes állapotában a legkedvezőbb, tehát célszerű kerülni a felesleges bolygatást. Ugyanezt olvashatjuk a talajművelés minőségbiztosítási szemléletű követelményrendszerének pontjaiban, mely szerint a talajművelés „a növénytermesztés biztonságos alapozása a lehető legkevesebb talajkárosítással és költséggel” (Birkás, 2002). A változó mélységű művelés során talajszkenner segítségével megállapítható a táblán belüli tömörödött rétegek felszíntől mért távolsága. Hidraulikus mélységállítású talajlazító és mélységszabályzó egység segítségével akár a szkenneléssel egymenetben, vagy előre elkészített applikációs térkép segítségével célzottan lazítható a tömörödött réteg. Az említett talajvédelmi okok mellett fontos figyelmet fordítanunk a változó mélységű művelésre, amely mint költségcsökkentő tényező a helyspecifikus gazdálkodás meghatározó eleme lehet.

Helyspecifikus permetezés – biodiverzitás csökkenése, szennyeződések

A kémiai növényvédelemben használt vegyszerek hatóanyagai és segédanyagai számos kutatás tárgyát képezték és képzik napjainkban is. A káros hatások vizsgálatát többféle körülmények között végzik (talajtípus, éghajlat), adódtak olyan eredmények, amelyek a talaj élővilágára hátrányos hatást bizonyítottak, más kutatások újabb vizsgálatokat tartottak célszerűnek. A kérdés tehát igen bonyolult, azonban megegyezés alakulhat ki abban, hogy ahová kevésbé szükséges, ne juttassunk vagy kisebb mennyiségben permetezzünk növényvédő szert, olcsóbb is lesz ezáltal termelésünk.
A helyspecifikus permetezés megoldást nyújt ebben a kérdésben. Valós színű, illetve NDVI drónfelvételek segítségével gyomirtás és deszikkálás során egyszerűen lehatárolhatók a tábla azon részei, ahol a vegetációs index magasabb, tehát nagyobb gyomborítás vagy nagyobb fitnesszel rendelkező növényállomány található a területen. A GPS-jelet érzékelő és keretszakaszait ez alapján vezérlő, valamint a kijuttatási térképet értelmezni képes permetezőgép napjainkban nem ritkaság. A drónfelvételekből georeferálással készített előírási térképeket alkalmazva egyszerűen differenciálható a kijuttatandó növényvédő vagy deszikkáló szer mennyisége.

Kiváló példákat láthattunk ehhez a témához kapcsolódóan idén országszerte. A mellékelt képeken egy kísérleti táblánk látható, ahol a napraforgó szabad szemmel is jól elkülönülő zónákra tagolódott. Az első képen két zóna éles határvonala látható, amelyet megerősít a második képen látható NDVI-felvétel, ahol a piros részek a már elszáradt, míg a sárga és zöld részek az élő növényeket mutatják. A deszikkálló szer differenciálása a kiszáradt és élő zónákra adja magát. A táblán belüli különbségek létezésének megerősítéseként a harmadik képen a talajszkennelés eredménye látható. Ezen a térképen a piros–sárga–zöld színek növekvő elektromos vezetőképesség (EC) értékeket mutatnak, amelyek szoros összefüggésben vannak a talaj vízkapacitásával és a napraforgó száradásával.

Helyspecifikus műtrágyázás – savanyodás (szélerózió)

A tápanyag-gazdálkodásban manapság a szilárd műtrágyák használata a legnagyobb arányú, illetve a nitrogén az a tápelem, amely a növények fejlődését és a termés mennyiségét nagymértékben befolyásolja. Közismert mindezek mellett bizonyos nitrogén műtrágyák talajsavanyító hatása, ami szerkezetromlást és a kationcsere-kapacitás csökkenését okozza, és ezáltal kedvezőtlen körülményeket teremt a növénytermesztésben. A precíziós gazdálkodás témakörében talán a differenciált műtrágyázás az egyik leggyakrabban említett tevékenység. Ebben van igazság, egy jó zónalehatárolást követően könnyedén kivitelezhető a helyspecifikus termesztés e formája. Talajvédő szerepe azokban az esetekben számottevő, amikor a táblánk bizonyos részein akár több éven keresztül csökkentjük a nitrogéndózist.

2. kép

3. kép

Helyspecifikus öntözés és differenciált tőszámú vetés – tömörödés, szikesedés, (vízerózió)

Bármely precíziós javaslat csődöt mond, ha nincs csapadék. Az aszályos évekből származó adatok és tapasztalatok sokat hozzátesznek ugyan a precíziós gazdálkodás kutatásához, de nyilvánvalóan meghatározott mennyiségű víz kell a növénytermesztéshez. Az öntözés káros hatásait nagymértékben csökkenthetjük precíziós megoldások nélkül is, például megfelelő minőségű öntözővíz alkalmazásával, illetve talajtakarással. Mindezek mellett talajszkenneléssel a relatív víztartalommal kapcsolatos adatokat, távérzékelési módszerekkel pedig a talaj nedvességtartalmával összefüggő, növény fitnesszel korreláló információkat hordozó zónatérképek készíthetők a precíziós öntözés megalapozásához. Az öntözés témaköréhez kapcsolódóan kell említést tennünk a differenciált tőszámú vetés kérdéséről. Amennyiben ismertek a textúraosztály–nedvességtartalom–tőszám összefüggések, ez esetben optimalizálhatjuk a vetőmag és az öntözővíz mennyiségét, amely elvileg csökkentheti a kijuttatott vízmennyiséget és a káros hatásokat.

A táblákon belüli talajtani különbségek jelenléte és ezeknek a növénytermesztésben megmutatkozó hatása nyilvánvaló. A helyspecifikus növénytermesztéssel kapcsolatos kutatások egyik fő témája a különböző szenzorok segítségével mért adatok és a talajtani tényezők közötti összefüggések kiderítése. Meggyőződésünk, hogy a talajok védelmével kapcsolatosan említésre került helyspecifikus megoldások, mind talaj- és környezetvédelmi, mind pedig gazdaságossági szempontból pozitív eredményre vezetnek. Az Agrofil Kft. az AgroFIELD precíziós gazdálkodási programban, számos vizsgálatot végzett és végez az említett témakörökben, amelynek eredményei elérhetők szolgáltatásunk keretein belül.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai