Az áfacsökkentés következményei

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: ET, 2017/10/16

A sertéshús áfáját a kormány 2016 januárjában (a félsertés már korábbi áfamérséklése után), a baromfihúsét és a tojásét pedig egy évvel később csökkentette 27-ről 5 százalékra. Az intézkedéseket a szakma szinte teljes egyetértéssel fogadta, javasolva a folyamat kiterjesztését más alapvető élelmiszerekre is.

Ami az eddigi intézkedések hatását illeti, a kedvező összképet a közvetlen és nehezen elhárítható piaci hatások árnyalják. A sertéshús esetében 2016 januárjában először csaknem teljes mértékben megjelent a fogyasztóknál az áfacsökkentés hatása, később azonban a felvásárlási árak emelkedése miatt mérséklődött az árcsökkenés – közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Az árfigyelések összegzése szerint az áfacsökkentés révén a sertéscomb kilója kétszáz forinttal lett olcsóbb, de ezt követően az ára visszaemelkedett a korábbi szintre annak hatására, hogy a felvásárlási árak dinamikusan emelkedtek.

Az adatok kommentárjából tehát kiderül, hogy a sertéshúst most gyakorlatilag szinte ugyanannyiért vehetjük meg, mint az áfacsökkentés előtt. A KSH kimutatása szerint a baromfihúsnál közvetlenül az áfacsökkentés után sem jelent meg teljes mértékben az árcsökkentő hatás, de a körülbelül 75 százalékos mérséklést nem követte áremelkedés. Példaként említhető a csirkemell filé, amelynek kilóját tavaly decemberben 1500 forintért lehetett megvenni, az év elején aztán kétszáz forintos csökkenést mértek, és nem figyelhető meg drágulás.

Fehéredik

A fogyasztókat közvetlenül (vagyis az árakat tekintve) kevéssé érintő hatások között első számú szempont volt az élelmiszergazdaság úgynevezett „fehérítése”. A legális vállalkozások életét, versenyhelyzetét ugyanis nagyon megnehezíti, a tisztességes adófizető polgárokat megkárosítja az ágazatban összességében 15–20 százalékra, a húsvertikumban ennél jóval magasabb arányúra becsült szürke- vagy egyenesen feketegazdaság.

A Gazdasági Kutatóintézet (GKI) tanulmánya szerint a feketegazdaság a termelési-értékesítési folyamat egészében jelen volt és van. A tipikus módszerek egyik része az áru forrását hamisította meg: a kistermelőnek fizetett 7% árkompenzáció helyett 27% input áfát tüntetett fel, illetve be nem jelentett import árut forgalmaztak, mindig hamis számlával igazolva az eredetet. A másik út a fiktív export volt, amire visszaigényelték az áfát. Mindkét esetben cégláncolaton futott át az áru (legalábbis papíron), aminek költségei és kockázatai eltörpültek a megnyert összegek mellett. Ez az 5%-os kulcs mellett már valószínűleg nem lesz jövedelmező.

A folyamatban mindig kellett végső pont, ahol piacra lépett az áru és befolyt az ellenértéke. A bejelentett export mértéke messze elmarad a 30–50%-nyira becsült feketegazdaságtól, azonban be nem jelentett ügyletekről nem tudhatunk. A legális forgalom mellett – mint ahogy néhány esetben már a NAV feltárta – kiépült a láthatatlan vertikum is, a feketén nevelt hízótól, az illegális importon át a szintén feketén dolgozó vágóhidakig, feldolgozókig és eladókig. Élő- és félsertést még csak el lehet látni azonosítóval, de a bontott húst, a feldolgozott hústerméket már nem. A rövid, kétéves időszak megmutatta, miért kell kiterjeszteni az áfacsökkentést a feldolgozott termékekre is. A legálisan működő integrált termelő cégek pozícióját nem igazán érintette az élősertés és a levágott egész, illetve félsertés áfájának változása, hiszen mindez cégen belüli fázis volt. Más volt azonban a helyzet a vágással, bontással foglakozó vágóhidakon és a feldolgozóknál. Hozzájuk ebben az időszakban 5% áfával jött be az alapanyag és 27-tel ment ki.

Itt olyan rés volt az input és az output között, amire érdemes volt „rámozdulni”. Más tényezők mellett azért is erősen helyeselhető az élő- és félsertések adócsökkentésére vonatkozó döntés után azt a húsárukra is kiterjeszteni, mert azzal ez a szürkegazdaságot vonzó kettősség megszűnt.

Jön a hal és utána?

A folyamat a jelek szerint nem áll meg, de a kormány tartja magát eredeti álláspontjához, vagyis az élelmiszerek áfacsökkentésében a költségvetés lehetőségeinek, teherbíró képességének függvényében lehet csak előrehaladni. A 2018-as költségvetésben egyelőre a hal és az abból készült egyes termékek adójának csökkentése szerepel, de más árucikkek (például a tej) áfájának változtatását is tervezi a kormány. Az eddig elfogadott javaslat szerint az áfacsökkentés hatálya kiterjed az emberi fogyasztásra alkalmas élőhalra, illetve az ikrára, haltejre, halmájra és egyéb belsőségekre is vonatkozik, frissen hűtve vagy fagyasztva. Kiterjed az emberi fogyasztásra alkalmas halfilére és más halhúsra is. A hal áfájának mérséklése változatlan fogyasztás mellett (ami most 6,2 kilogramm hal évente és fejenként Magyarországon), a kormányzati számítások szerint mintegy 4–5 milliárd forint kiesést okozna a költségvetésnek. A fogyasztás azonban várhatóan emelkedik majd az áfacsökkentés hatására, és így a fejenkénti éves halfogyasztás rövid időn belül 7,0–7,5 kilogrammra emelkedhet. Ez pedig a hivatalos elemzések szerint mérsékli majd a költségvetésből hiányzó összeget.

A szakemberek most elsősorban a tejpiacon várnak újabb intézkedéseket. Az év elején a friss tej áfáját már csökkentették 18-ról 5 százalékra, de a fogyasztói szokások változása miatt igazán nagy átütő erőt ez a lépés nem jelentett a piacon. (A vásárlók nagy mennyiségben hosszabban eltartható árukat keresnek a boltokban.) Ráadásul a nemzetközi tejpiacon éppen drasztikus hiányjelenségek ütötték fel a fejüket, az árak ismét emelkedni kezdtek, mégpedig folyamatosan. Annyiban mindenesetre megváltozott a belföldi árstruktúra, hogy a korábban érdemben jóval olcsóbb, az úgynevezett UHT tej árával most már a friss tej is felveszi a versenyt, részben azért is, mert az UHT megdrágult. Kevésbé közismert, hogy nálunk a fogyasztás 50 százaléka az UHT tej – szemben az Európai Unió tagállamaival, ahol ez az arány eléri a 70–80 százalékot is –, és emellett a fogyasztás 30–35 százalékát az úgynevezett ESL tej jelenti, ami azért is érdekes, mert mind a két dobozos tej megmaradt a magasabb, 18 százalékos áfakörben. Legalábbis egyelőre.

A jelek szerint a pékek sem adták fel az adócsökkentés érdekében folytatott küzdelmüket. A Magyar Pékszövetség úgy véli, hogy a kenyér a legalapvetőbb élelmiszer, és teljes termékpályáján érvényesülnie kellene 2018-tól ennek a csökkentésnek, tehát szeretnék, hogy a liszt és a kenyérféleségek áfája is 5 százalék legyen. Ennek eredményeként nagymértékben tisztulna a gazdaság, a sütőipari ágazat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai