Igazi trágyára vár a föld

Kategória: Állattenyésztés | Forrás: Agrárium-info, 2017/10/17

A problémakör látszólag keskeny szelete a trágyakezelés, pedig talajviszonyaink, termelési és életviteli környezetünk meghatározó részéről beszélünk. A helyzetre jellemző, hogy igazából még azt sem tudjuk, valójában mekkora is ez a rész.

A 2015-ös évet az ENSZ 68. Közgyűlése a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította, december 5-ét pedig a Talaj Világnapjának. Ennek indoklása úgy szólt, hogy tudatosítani kell mindenki számára a talaj alapvető szerepét az élelmiszer-biztonságban, a fenntartható fejlődésben, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében és nem utolsósorban, az emberi életben. Az ENSZ vonatkozó dokumentuma szerint a Föld és a rajta élő 7 milliárd ember számára a termőtalajok állapota jelenti a sérülékenységet, hiszen a felszín alig 12%-a – 1,6 milliárd hektár – alkalmas a mezőgazdasági termesztésre, és a termőtalaj vastagsága ezen a viszonylag kis területen is csak alig néhány arasznyi. Erre a földre kellett volna jobban vigyázni, hogy a 21. század elején ne a vészharang kongása jelezze: a 24. órába ért az emberiség.

A víz- és a szélerózió, az elsivatagosodás és a városok terjeszkedése miatt évente 50 000 hektárral csökken a mezőgazdasági terület a világon. Ez másodpercenként egy futballpálya. Nekünk, magyaroknak talán többet mondanak az európai adatok: csak Európában, csak az úthálózat és a települések terjeszkedése miatt óránként 11 hektárral kevesebb szántóföld marad. A termesztésre alkalmas talajnak pedig sajnos nemcsak a felülete csökken egyre, hanem a termőréteg-vastagsággal is gond van. A nem megfelelő művelés hatására csökken a talajok szervesanyag-tartalma és a bennük található hasznos élőlények, többnyire baktériumok száma, vagyis a talaj termőképessége.

Termék vagy hulladék?

A trágya és a fermentált hígtrágya külön jogi elbírálás alá esik. A hulladékok, állatgyógyászati kezelések szabályozása mellett figyelembe kell venni a műtrágyákra vonatkozó és néha az energetikai felhasználási szabályozásokat is. Az EU szabályozás mellett minden esetben figyelembe kell venni a nemzeti szabályozást is.
EU-szinten a hulladékokról szóló 2008/98 EK irányelv (hulladék keretirányelv) adja meg a meghatározásokat és az általános keretet a hulladékok kezelésére. Az irányelv értelmében a hulladék piramis elemei a megelőzés, az újrahasznosításra való előkészítés, újrahasznosítás és hulladék (ha már nincs további felhasználhatósága).
További fontos dokumentum a 1069/2009 EK rendelet az állati melléktermékekről és az 1907/2006 EK rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH). Az állati melléktermékek rendelete különbséget tesz a különböző inputanyagok között [1] és meghatározza a trágya és a fermentált hígtrágya exportjának feltételeit [2]. A REACH szabályozást csak a nem hulladéknak minősített anyagok esetében alkalmazzák [3]. A kérdés pedig marad, hogy a fermentált hígtrágya milyen besorolásba kerüljön, termék vagy hulladék legyen? Mindezidáig a kérdésre nem adtak megfelelő választ.
A hatályos 2003/2003 EK műtrágyarendelet foglalkozik a műtrágyák, talajjavító anyagok minőségi paramétereivel, valamint a minőség ellenőrzésével. Az Unióban a DG ENTREPRISE több tagországgal közösen arra törekednek, hogy a műtrágyarendeletet kiszélesítsék és bevegyék a szerves anyag eredetű trágyákat és a termesztőközegeket is. 2018-ra el kell készüljön a nyersanyagok pozitív listája (biztonságos fermentált hígtrágya, trágya, állati melléktermékek, bizonyos mezőgazdasági melléktermékek és szennyvíziszap), valamint a nyersanyagok negatív listája (bizonyos szennyvizek, tovább nem biztonságos állati melléktermékek).
Ezek az EU-szabályozások átkerültek a nemzeti szabályozási rendszerbe, és a nemzeti minősítési rendszer alapjait képezik. Ezeket a szabályokat minden ország a maga sajátosságai szerint alkalmazza.

Adatok kellenének

Ezen belül is meghatározó szerepe van az állattartás „melléktermékeinek”, a képződő trágyának, amit sokáig a termelés és környezetgazdálkodás kellemetlen velejárójának tekintettek csupán. Ám jelen pillanatban azt sem tudjuk igazán, mekkora anyagtömeggel is kell számolnunk a probléma országos kezelésekor, s annak pontosan milyen hatása is van a környezetre.

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Mezőgazdasági Gépesítési Intézete (NAIK MGI) szakemberei ezért tavaly felvetették: ideje lenne tényleg felmérni például, hogy az úgynevezett trágyatavak most mennyire szennyeznek – jelentős lehet az innen származó ammóniaemisszió.

Lehetséges megoldásként felvetették a trágyatárolók lefedését, szárazon tartását, szalmaapríték bekeverését, esetleg a hígtrágya savas kezelését. Az állatistállók légterébe az ammónia mindig a nitrogéntartalmú ürülék bomlása következtében kerül, és ha nincs megfelelő védekezés, akkor tovább terjed a kinti levegőbe, ott pedig roncsolja a Föld „védernyőjét” jelentő ózonréteget. Például az úgynevezett csővégi levegőszűréssel körülbelül 70–90 százalékban csökkenthető lenne egy-egy istálló ammóniakibocsátása. És a szakemberek szerint e téren az istállóknál „óriási műszaki lehetőségek vannak még”.

A műszaki fejlesztésekhez viszont releváns helyi és országos ammónia- és szén-dioxid-kibocsátási statisztikákra volna szükség, mivel ha ezeket ,,nem látjuk, nem tudjuk a kutatási irányt”. Így létre kellene hozni egy egységes adatbázist, az ötleteket és a problémákat rögzítő, a szakemberek által használandó információs rendszert, valamint szükség lenne technológiafejlesztési innovációs programokra és az alkalmazott eszközöket, eljárásokat segítő kutatásokra is.

Eladni is jó

A helyzet azért különös, mert a trágya, annak különböző natúr és feldolgozott változatai üzletnek sem éppen rosszak. A szakemberek ugyanis pontosan tudják, hogy a jó, érett, szarvasmarha eredetű szerves trágyánál nincs jobb trágya, csakhogy ez ma már szinte hiánycikk. Magyarországon is csak szigetszerűen fordul elő nagyobb mennyiségben, egy-két gazdaságban van néhány ezer tehén, s ahol három-négy éves forgóval ki tudják szórni a szerves trágyát, ott meg is látszik a talajon.

Mivel nem pótoltunk vissza elég szerves anyagot a termőföldbe, a mikroorganizmusokat pedig növényvédő szerekkel pusztítjuk a talajban, így annak tápanyagtartalma lecsökkent, gyakran ezért íztelenek a növényeink. A sárgarépa vitamintartalma 40 százalékkal, a káposztáé 95, a borsóé 53, a tejé 95 százalékkal csökkent. A búza, kukorica, répafélék és burgonya vastartalma is jóval kevesebb, mint 50 éve.

Gombaalap

Hasonlóan igaz az „üzletszerűség” a baromfitrágyára is, amelyet pelletálva szinte minden mennyiségben és nagyon jó pénzért el lehet adni (főként a kertészeti vonalon) még akkor is, ha az anyag kezelése és önmagában az előállítás is meglehetősen költséges dolog. A baromfitrágya szerepe nő az egyre szaporodó biogázüzemek felhasználói körében is.

Külön érdemes említeni a jó minőségű, tiszta baromfitrágya humáncélú – nem tévedés! – felhasználását is. A gombatermesztők egyes becslések szerint akár a teljes megtermelődő mennyiség 10–15 százalékát is felvásárolják egy évben szaporító táptalajként.

Ritka, de összességében mindenképpen üdvözlendő helyzet, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kormányzati támogatással éppen az idén indítja be a gombafogyasztás növelését célzó akcióját is. Győrffy Balázs, a NAK elnöke néhány hete bejelentette, hogy bár a magyar termesztett gomba népszerű az európai piacokon, a hazai fogyasztási adatok meglehetősen alacsonyak, mindössze 1–1,5 kg/fő/év. A hazai fogyasztók a hazai termelésű gombát preferálják, de a friss csiperkegomba és laskagomba több, mint 60%-a exportra megy. A NAK – a korábbi alma és dinnye fogyasztását népszerűsítő programjához hasonló – kampányának célja, hogy a hazai gomba fogyasztását 3 kg/fő éves szintre emeljék. A népszerűsítő kampány helyszínei többek között a kiskereskedelmi láncok, az Auchan, a CBA, a Lidl, a METRO, a Spar és a TESCO lesznek a következő egy évben.

Egészségügyi kockázat

Jelen pillanatban azonban szólnunk kell egy különleges egészségügyi kockázatról is, ami elsősorban a sertéstartókat érinti. Az immár hónapok óta tartó afrikaisertéspestis-veszély a trágyakezelésben is megmutatkozhat, illetve részben – elővigyázatossági alapon – már ma is megmutatkozik. A különleges kezelésnek természetesen többletköltségei is vannak, amelyet részben kompenzál ugyan az állam, de a hosszabb távú kiesést már nem. Hogy az aggasztó helyzet hova is fejlődik (sikerül-e elkerülni a határainkon feltűnt járványt), az csak az előttünk álló hónapokban derül ki. De ha beüt a baj, az a trágyakezelésre komoly hatással lesz.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiSzárnyra kelhet a hazai húsgalamb-tenyésztésDinamikusan bővül a piac, de ellenszélben az uniós baromfiágazatA paradicsom kórokozói - A paradicsomvész