Újabb járvány megelőzéséért

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2017/10/18

Dr. Csorbai Attila,
a BTT elnöke

Dr. Csorbai Attilával, a BTT elnökével és Látits Miklóssal, a liba- és kacsaágazat ügyintézőjével elemeztük a helyzetet. Az elnök emlékeztetett arra, hogy dr. Bognár Lajos, országos főállatorvos korábbi jogszabályokra, határozatokra utalva elrendelt bizonyos tartási követelményeket, mint például a zárt tartás. De számos járványt megelőzendő minimum előírást is megfogalmazott az országos főállatorvosi határozatban, amelyeket a termelőknek meg kellett valósítaniuk. Ezek az előírások a járvány időszakában születtek, ugyanakkor a határozat nagy részét nem helyezték hatályon kívül, vagyis a tartásra vonatkozó követelmények mind a mai napig érvényben vannak.

Szabályok, felkészülés, ellenőrzés

A BTT természetesen támogatta a jogszabályi szigorítást, ám az csak akkor ér valamit, ha be is tartják. A jogszabálytervezetet egyébként a szakmával is egyeztette a tárca. Az intézkedések annak érdekében születtek, hogy a további madárinfluenza-járvány kockázatát csökkentsék. Hogy ki mennyire vette komolyan a szigorításokat, az a szeptemberben lefolytatott ellenőrzések során kiderült. Csorbai Attila hangsúlyozta, hogy az ellenőrzések nem a termelő ellen irányultak, s az elsődleges cél nem a büntetés kiszabása, hanem a jelen állapot felmérése, a szabályok helyes értelmezése és betartatása volt. A hatósági szakemberek további lehetőséget, időt adtak a hibák kijavítására. Az ellenőrzési tapasztalatok összegzése még nem készült el, de a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a baromfiágazat szereplői igyekeztek az előírásokat betartani. Tény, hogy nemcsak az egyes szereplők, hanem az egész ágazat sorsa függ attól, hogy ne következzen be az elmúlt évi – idei tavaszi járványhoz hasonló fertőzés. A szigorítások betartásával az egész ágazat biztonságosabban működik a jövőben, jelentette ki az elnök.

A Baromfi Termék Tanács a járvány lecsengése után többször is felhívta a tagság figyelmét arra, hogy a hatósági előírásokat tartsák be. Az ellenőrzésekre egy speciális ellenőrzési listát fogalmaztak meg, melyet a BTT el is juttatott tagjai részére, és felhívták a tagok figyelmét arra, hogy mire kell felkészülniük az ellenőrzések alkalmával. A vírus elleni védekezés alapját jelenti a tartási körülmények és a higiéniai állapot jelentős javítása.

A hatósági ellenőrzéseken a BTT részéről Látits Miklós vett részt, aki nemcsak a pozitívumokat, hanem a jellemző hibákat is láthatta. Az ellenőrzés nem érintett minden telepet, mivel kockázatelemzés alapján választották ki a félszáz helyszínt. Harminc telepet Bács-Kiskun megyében, tíz-tíz helyszínt Békés és Csongrád megyében jelöltek ki. Öt ellenőrző csoport alakult, mégpedig a kormányhivatalok szakembereiből, s a BTT képviselője egy-egy csoporthoz csatlakozott. A hatóság minden helyszínen jegyzőkönyvet vett fel, s a tapasztalatok értékelését ezek alapján teszik meg.

Látits Miklós,
a liba- és kacsaágazat ügyintézője

Látits Miklós a személyes benyomások alapján hangsúlyozta, hogy jelentős előrelépések történtek. Például a korábban nagy állatsűrűségű telepeken komoly változásokat tapasztaltak, hiszen új kerítések, telepeket elválasztó létesítmények épültek. Persze minden telephelyen találtak hibákat is a jó szemű, szigorú ellenőrök. Vannak olyan problémák, amelyeket hosszabb távon lehet csak megoldani. Ilyen a homokon tartott vízi szárnyas, elsősorban a kacsa nevelése, amelyet 2019. december 31-ig engedélyezett a hatóság. Ezt követően csak fertőtleníthető (beton burkolatú) helyen tartható a kacsa. Ez azonban gazdasági szempontból egyelőre megoldhatatlannak látszik, mert olyan költségekkel jár a megvalósítás, amelyet a pecsenyekacsa-termeléssel nem lehet előteremteni. S a kacsa sem szereti a betonon tartást, ami megmutatkozik az áru minőségében is, vagyis drasztikusan romlana a kacsahús minősége. A beton ugyanis nem a kacsa élettere még akkor sem, ha alommal szórják be. Látits Miklós azt tapasztalta, hogy a hatósági szakemberek is inkább alternatív megoldásban gondolkodnak, mely alkalmas a homok fertőtlenítésére (és a talajszennyezés csökkentésére), hogy ez a tartáskörülmény megmaradhasson, a gyakorlat folytatódhasson.

Vátoztatni a technológián

Csorbai Attila a kacsa tartástechnológia változtatását úgy látja, hogy a homokon tartott kacsa, vagyis a jelenlegi körülmények olcsóvá teszik a termelést, minimális beruházási igény van, viszont a termék nagyon jó minőségű. Ha ezzel a technológiával fel kell hagyni, akkor a termékelőállítás költségei nőnek, azaz drágábban lehet csak (gyengébb minőségű) pecsenyekacsát előállítani. A BTT azon dolgozik, hogy milyen jó megoldás születhessen a 2019. december 31-i határidőig. A jövő év egyik nagy kihívása lesz a kacsa új tartástechnológiájának a kidolgozása, de ebben a munkában az érintettek véleményét is kikérik.

Az ellenőrzésnél voltak olyan kritikus pontok, amelyek be nem tartása esetén – bár nem büntetés céllal folytak a vizsgálatok, de – szankciókat hozott a hatóság. Ilyen problémaként említi a szakértő azt, hogy ugyan jelenleg nem kell zárt körülmények között tartani az állományt, de ha az állatorvos elrendeli, akkor már szükség van a megfelelő alapterületű zárt istállóra. Mégpedig olyan méretűre, ahol az adott állományt az előírt telepítési sűrűség betartásával helyezhetik el. Számos telephelyen ezért kisebb állomány tartására lesz mód, és nem lehet annyi egyedet telepíteni, mint amennyit korábban, a szabad tartás esetében. Az ellenőrzések során a már meglévő épületeket is felmérték. A szabadban való etetés, itatás is kritikus ellenőrzési pont volt, annál is inkább, mert ez jelenti az egyik legnagyobb kockázatot a vadmadarakkal való érintkezésben. A szakértő hozzátette, hogy nagyon sok beruházást igénylő hiányosságot kell még megszüntetni, de sok kérdésben nem a pénz a döntő. Rendet kell tenni például a nyilvántartásokban, amelyeket mindenképpen vezetni kell, már csak az esetleges járványügyi nyomozás segítése miatt is. Az is tény, hogy a termelők a papírmunkához vonzódnak a legkevésbé.

A járvány után központi kérdéssé vált az állomány pótlása. Két szám is megjelent a sajtóban arról, hogy hány állat pusztult el a madárinfluenza következtében. Az elnök tisztázta, hogy 2,8 millió egyedet kellett közvetlenül a járvány következtében leölni, további 400 ezer darabot pedig a védekezés miatt (utóbbi esetben nem minden esetben volt tényleges vírusfertőzés, ezek megelőző leölések voltak). Ez a pusztulás befolyásolja az idei termelési eredményeket is, s az elnök szerint pecsenyekacsából ez év végére akár a felével (!) is kevesebb lesz, mint tavaly. A hízott kacsa termelése jobban beindult, így a tavalyi mennyiség kétharmadára lehet számítani. Hízott libából is 70 százalékos termelési szintet érnek el. Az elnök a novembert látja olyan első hónapnak, amikor a termelés mennyisége elérheti a tavalyi év novemberi szintjét.

A járványos betegség arra is rávilágított, hogy egyrészt mennyire sérülékenyek ezek a termékpályák, hiszen a tartástechnológia jóval extenzívebb, mint a csirke vagy a pulyka esetében. Másrészt arra is, hogy a zárt tartástechnológiai rendszerek jóval drágábbak, beruházásigényesebbek, így nem is mindig elérhetőek a hazai termelő számára. A járvány arra is „rámutatott”, hogy ha Magyarország szeretne víziszárnyas-termeléssel a jövőben is foglalkozni, akkor járványvédelmi oldalról is meg kell oldani azokat a feladatokat, hogy milyen tartástechnológiai megoldásokat alkalmazhatnak a nagy integrációk. A termékpályáknak óriási szüksége lesz arra, hogy beruházásokat tudjon végrehajtani, ezért a hatóságokkal is egyeztetni szükséges a támogatáspolitika alakítását. Ellenkező esetben nem lesz megfelelő víziszárnyas-termelés idehaza.

Szükség van ugyan több milliárd forint beruházásra, de mielőtt a milliárdokkal kezdenénk dobálózni, a szakértő megjegyezte, hogy emberi oldalról is sokkal több változtatásra van szükség, mint eddig. A takarmánybeszállítástól, a kéz, láb és ruházat fertőtlenítéséig sok minden tehető a járvány megelőzéséért. Így a járvány kitörésének esélye jelentősen csökken akkor is, ha a beruházások elmaradnak. Viszont a vírus sem határokat, sem falakat „nem ismer”, mert a tavaszi járvány során bebizonyosodott, hogy a zárt telepeket sem kerülte el a fertőzés. Ezért is fontos, hogy a jövőben a telepek felkészültek legyenek az újabb járvány ellen.

A kiesés pótlása

Ami a szülőpárok, tenyészanyag-beszerzését illeti, a szakértő elmondta, hogy a libaágazatban még nagy súlyú a magyar tenyésztés. A hazai tenyésztésből nagyrészt pótolható a hiány, mert a genetikai alapok rendelkezésre állnak. A pecsenye- és a hízott kacsa esetében ez nem mondható el, itt nagy nemzetközi tenyésztő szervezeteknél kell beszerezni egyrészt a szülőpárokat, másrészt a keltetőtojásokat, napos baromfit. De miután az elmúlt időszakban a madárinfluenza-járvány Európának csak kis részét kerülte el, nyilvánvaló, hogy ilyen esetben gondot okoz a tenyészanyag pótlása. Az elnök annyival egészítette ki a szakértő mondandóját, hogy a Magyar Országos Állatorvos Egyesület – Baromfi-egészségügyi Társaság „Derzsy Napok” jubileumi rendezvényén a madárinfluenza-járványt, annak tapasztalatait, hatásait „járták körbe” az előadók. Itt is elhangzott, hogy a nagy értékű állományokat, adott esetben, érdemes lenne vakcinázni, hiszen az újra indulásnak a legalapvetőbb feltétele, hogy van-e olyan madár, amelyik megfelelő genetikai értékkel rendelkezik és szaporítható. Ha ezek a madarak elpusztulnak, évekre is kimaradhatnak egyes baromfifajok a termelésből. Az elnök szerint a vakcinázás, a védőoltás beadása a nagy értékű tenyészállatoknál mindenképpen indokolt lenne.

A kártételekkel kapcsolatban Csorbai Attila elmondta, hogy a közvetlen kártérítések (leölt állatok, közvetlen takarmány-megsemmisítés stb.) 13 milliárd forintot „emésztettek fel”. A közvetett és nem megtérített károk viszont összességében további 7 milliárd forintot tettek ki, így nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a járvány kártétele mintegy 20 milliárd forintra rúgott. A vírus még nem múlt el, hiszen Hollandiában kimutatták vadmadárban, Olaszországban pedig már kimutatták házi szárnyasokban is. És nem indultak még el a nagy madárvándorlások, amellyel a vírus terjed, így a magyar termelőknek fel kell készülniük egy újabb vírus megjelenésére. Ezért be kell tartatni a meglévő szabályokat. Szankcióként felmerülhet, hogy aki nem tartja be a hatályos szabályokat, az ne kapjon kártérítést, valamint ne kaphasson telepítési engedélyt.

Az egész baromfiágazat érdeke az, hogy a járvány kitörése ne következzen be, mert az exportkorlátozás egész Magyarországot érintette. Az elnök sokadszor hangsúlyozta, hogy nem a termelők ellen szólnak ezek a mondatok, hiszen azért dolgozik a terméktanács, hogy az egész ágazat erősödjön és a jövőben is képes legyen megfelelő gazdasági súlyt elérni, nyugodt körülmények között élni. Kérdés az is, hogy a kártalanításra vagy a károk megelőzésére kellene-e az összeget elkölteni. A rendszeres kártalanítás ugyanis erősítheti a termelők körében azt az érzést, hogy nem kell a problémát megoldani vagy komoly energiákat fordítani a védekezésre, hiszen az állam úgyis megtéríti a károkat.

A baromfiágazat sikerességének megőrzése érdekében ma már nem kérdés az új beruházások szükségessége. Az elnök kijelentette, hogy a terméktanács 2012-ben kidolgozott egy ágazati stratégiát, amelyben termékpályákra lebontva vizsgálták, mérték fel, hogy hány milliárd forint hova, milyen szerkezetben szükséges ahhoz, hogy a baromfiágazat teljes mértékben megújuljon. Akkor 300–320 milliárd forintos fejlesztési, beruházási igényt kalkuláltak, amelyben az alapanyag-termeléstől, a keltetőüzemekig az egész termékpálya versenyképesen megújulhatna. Az összeg nagyobb hányada, 180–200 milliárd forint az alapanyag-termelésre kell, hogy fordítódjon. A fejlesztési elképzelésekből a víziszárnyas-ágazatok beruházási igényét 60–70 milliárd forintra becsülhetjük.

Az egységes fellépésért

A termelők részéről egyrészt a járvány elkerülése (saját megfontolás és a hatóság ellenőrzése), másrészt az anyagi lehetőségek azok, melyek befolyásolják, illetve behatárolják döntéseiket, fejlesztéseiket. Mivel különbözőek vagyunk, így a gondolkodás is sokszínű, termelő és termelő másként ítéli meg a helyzetet. A szabályok mindenkire nézve kötelezőek, ezzel a kockázat csökkenthető. Kétségtelen, hogy az extenzív termékpályák (kacsa, liba) nehezebb helyzetben vannak, de ha a vírus megjelenik, a kár mindenkinél jelentkezik. S nemcsak a madárinfluenzáról van szó, hanem más betegségekről is. Mindemellett a vízi szárnyas termékpálya szép jövő elé nézhet, de elengedhetetlen, hogy az egész baromfi termékpálya érdekei érvényesüljenek a szektorális érdekekkel szemben. Ellenkező esetben – többek között– nyilván újra és újra komoly károkat fog okozni a madárinfluenza vírusa, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi vírusnál akár veszélyesebb szerotípusok (emberre veszélyes) is felbukkanhatnak.

Az elnök bízik abban, hogy a hatósági ellenőrzések segítenek abban, hogy a termelők megtalálják a jó irányokat, és nemcsak a beruházás, hanem az emberi tényezők terén is megteszi a szükséges lépéseket. A terméktanács a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködve tervez a jövőben olyan többlépcsős képzést, amellyel a termelők felkészültsége növelhető.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai