Kiváló évjárat kerül a hordókba

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: HGY, 2017/12/16

Mielőtt a hazai helyzetet részletesebben elemeznénk – hiszen a hatásától nem mentesülünk – a nemzetközi borpiacot vesszük górcső alá. A világpiacon erőteljes, dinamikus változások tapasztalhatók, jelentette ki a borász. A világ bortermelése várhatóan 245 millió hektoliter körül alakul, ami jelentősen kevesebb az utóbbi évek 270–280 millió hektoliteres átlagánál. A klímaváltozás miatt ugyanis a három legnagyobb bortermelő országban – Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban – nagy terméskiesés tapasztalható. Sajnos a termelők mégsem számíthatnak keresleti piacra, mert a világ borfogyasztása tartós, lassú csökkenést mutat. Az OIV, a nemzetközi borászati szervezet előrejelzése szerint idén a fogyasztás nem fogja meghaladni a 240 millió hektolitert. (Az OIV-nek valamennyi bortermelő ország tagja. Magyarország két tagot delegálhatott a szervezetbe, amelyek közül az egyik a termelői szervezetek képviselője, így – mondhatni – első kézből informálódhatnak a termelők a borágazat nemzetközi helyzetéről.)

Hátrányból előnyt kovácsolni

Az egyre gyakoribb extrém időjárási körülmények új, fontos szempontot teremtenek a szőlő fajtaválasztásában. A választáshoz azonban lehetőségek kellenek. Nálunk, bár sokszor és sokan átkozták a széles fajtaválasztékot, most épp a termesztésben tartott széles fajtaszortiment jelenthet nagy, jól kihasználható előnyt a magyar szőlő- és borgazdaságnak. Hazánkban régóta versengenek a világfajták és a helyi szőlőfajták. A gyakrabban előforduló időjárási szélsőségek egyre jobban megmutatják a fajták közötti különbségeket élvezeti értékben, termőképességben és termesztési biztonság tekintetében is.

Tornai Tamás,
MSZBSZ elnökségi tag

Tornai Tamás szerint azonban tenni kell azért, hogy a lehetőségből értéket kovácsoljunk. A termelők már megtapasztalták, mely fajták tolerálják jobban az időjárási változásokat. Magyarország azonban akkor szerezhet komoly előnyt e tapasztalatokból, ha a kutatók és a termelők tudatosan együttműködnek. A szándék mindkét fél részéről adott, de kutatói oldalról több forrásra volna szükség ahhoz, hogy a tapasztalatokat, eredményeket feldolgozzák, itthon minél szélesebb körben elérhetővé tegyék, és a nemzetközi piacon is hasznosítsák.

De nemcsak a klíma, hanem a piac is gyorsan változik. A fajtaválasztással erre is reagálni kell, de nem mindegy, hogyan. A szükséges változtatásokat használjuk eszközként a piacépítésben, marketingben. A borász szerint ma már sokan érzik annak a korábbi hibás beruházási szemléletnek a hátrányát, ami minden mást figyelmen kívül hagyva hosszú távú befektetést rövid időszak piaci hatásaira reagálva indított el. Erre példa, hogy a világ bortermelésének 2006–2011 közötti nagy felfutására (a magyar borimport megugrása) a magyar reagálás az alacsony költséggel termeszthető, nagy hozamú szőlők – mint például a Bianca, az Aletta, a Cserszegi fűszeres – telepítése, magyarán az árverseny választása volt. Ami racionális döntés is lehetett volna, ha a hatékony ültetvényhez, hatékony integráció kapcsolódik, és nemcsak a termelésben, hanem a feldolgozásban és az értékesítésben is. A termelők – szerintem hibásan – ez utóbbiakat még mindig mástól várják. Erre azonban a felelősnek gondolt szervezeteik, mivel nem valódi közösségeken alapulnak, alkalmatlanok.

Sok mindent kifejeznek szőlőárak. Idén a fehér szőlők közül a Szürkebarát vitte a prímet. Borrégiónként változik az ár, de a balatoni borrégióban a szürkebarát szőlő kilójáért kifizették a 130 forintot is, a mátrai régióban pedig 111 forint volt az átlagár. A Zöld veltelini szőlő kilója 75 forintot ért. Idén is bebizonyosodott, hogy a hazai fajtákból készült boroknak erősen helyük van a borpalettán.

Jelentős a támogatás

A szőlőárak az utóbbi években stabilizálódtak, mégpedig elég magas szinten, ami annak köszönhető, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa korábban több fontos intézkedést bevezetett. Példaként említhetjük a szabályozott formában alkalmazott ellenőrzési díjat, vagy a NÉBIH Borászati és Alkoholos Italok Igazgatósága és az Országos Borszakértő Bizottság közös érzékszervi vizsgálatának piactisztító eredményét. Ezeknek az intézkedéseknek jelentős hatása volt abban is, hogy az import mennyisége csökkent, ami a hazai szőlőárakat is fellendítette. Ez azért biztató hír, mert történelmi mélyponton áll a hazai szőlőtermesztés. A mai 65 ezer hektár a rendszerváltáskori területnek is csak kétharmada, a ’70-es évek végén jegyzett területnek pedig egyharmada. A terület növelése nem egyszerű feladat, mert Magyarországnak uniós tagországként alkalmaznia kell az uniós szabályokat, amely szerint évente maximum egy százalék területnövekedés valósítható meg. A bevételek növelésére tehát két út kínálkozik: az átlagtermés növelése, aminek része a termésbiztonság, illetve az értékesítési árak növelése.

Az EU-tól azonban a korlátok mellett más is jön. A szőlő- és borágazat munkáját a jelenlegi támogatási időszakban (2014–2018) 145,5 millió euró támogatás segíti. Ez, évente „csak” a nemzeti borítékból számítva 29 millió eurót jelent, amihez még területalapú, környezetgazdálkodási támogatásra, kertészeti gép beszerzésére és borászati technológiai fejlesztésekhez kaphatnak támogatást az ágazat szereplői. Ilyen jelentős mértékű támogatással az ágazat a rendszerváltás óta nem számolhatott. Ezeket a forrásokat, a többi tényezővel együttesen – bátran mondhatjuk – a lehetőségünket, bűn lenne elkótyavetyélni!

Változik a kereskedelem

Ne felejtsük el, azért van mire építeni. Az utóbbi tíz évben, ha hibákkal is, jelentős volt az ültetvénymegújítás, a termőfelület 65 százaléka megújult. Ennek eredményeként jelentősen növekedtek a hozamok, ami az elveszített területek egy részét pótolta. A másik jó hír, hogy a termesztési technológiák fejlődtek, sokat javult a minőség, hátteret adva az árak emelkedésének. A piaci szereplők gazdasági stabilizálódásával lassan ugyan, de megindult egyfajta piac generálta összerendeződés, egyre több helyen alakul ki a termelési integráció, amelyben a szőlőtermesztők és a feldolgozók együttműködve végzik a munkát. Persze nem jött még el a Kánaán, messze nincs annyi és olyan mélységű integráció, mint amennyire a piacnak szüksége lenne, s a konkurenciához képest is jelentős a lemaradásunk, de a továbbfejlődés legfontosabb eleme, a piaci szereplők közötti bizalom, létrejönni látszik. Mindez a hatékonysági mutatókon is mérhető.

Itt jegyezte meg a borász, hogy az ültetvény telepítését sokkal tervezettebben, piaci szempontokra fókuszálva kellene végrehajtani, mert a hazai bortermés reális növekményét a külpiacon kell értékesíteni. Az új ültetvények fajtaválasztéka jelenleg nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak (lásd Bianca), így ezeket a borokat nem lehet magas áron értékesíteni.

A ma szőlőtelepítést tervezőknek már most figyelni kell az új értékesítési eszközökre. A nagy kereskedelmi láncok szerepét lassan az elektronikus értékesítés veszi át, azaz a fogyasztó közvetlenül a termelőtől veszi majd meg a bort. Ehhez viszont egyedi borokra van szükség. Az értékesítési terveknek nem szabad csak a hazai piacra korlátozódni, mert semmi nem gátolja meg azt, hogy Európában értékesítse a termékét a hazai termelő, ahogy igaz ez más EU-tagországok termelőinek – ma már látható – magyar piaci jelenlétére is. Miközben a kereskedelem teljesen átalakul, és helye van a kisebb tételeknek is, ezzel szemben – Tornai Tamás szerint rossz ütemben – a termelésben sokkal inkább fajtakoncentráció tapasztalható.

Az ágazat támogatása – a támogatási eszközön keresztül pedig a szabályozása – a nemzeti borítékon keresztül működik. Ennek az a lényege, hogy nyolc célkitűzés közül választhatnak a tagországok. Ebből a neki járó keretből a három nagy termelő ország, és még Románia is, komoly összeget fordított marketingprogramok megvalósítására, míg Magyarország csak minimális összeget szánt erre a célra.

Stratégiai célok kellenek

Ami sikerült másnak, miért ne sikerülne nekünk is? Sajnos itthon nem határozottan kijelölt piacban gondolkodtunk, hanem a pici sikerek hatását próbáltuk erősíteni, ami a termelők többségében inkább az esélytelenség érzetét kelti, és elkülönült útkeresést indikál. Mindennek alacsony hatékonyság és esélyvesztés a következménye. Meg kell érteni, hogy a piac nem vár. A vevő választ akkor, amikor venni akar, abból, amit ismer, és ami számára elérhető. Amit ma elveszítünk, holnap már nem pótolható. Fontos volna a stratégiai célokat nemcsak kitűzni, de megvalósítást lépésről lépésre meg is tervezni. Ez a terv azonban akkor ér valamit, ha eljut a termelőhöz, és a termelő akar és képes is kapcsolódni hozzá. Sokkal több energiát kell fordítani arra, hogy a termelők valódi termelői közösségeket hozzanak létre. Értelmes dolog lenne e közösségek fejlesztésére fordítani például a HNT-nél felhalmozódott forrásokból.

A magyar borászat még nem jutott el arra a szintre, hogy egységesen jelenjen meg a világpiacon. Kiváló egyéni termelőink vannak, akik a történelmi borvidékek jó hírét elviszik a határon túlra is, de lássuk be, tény, hogy nincs olyan exportpiac, amelyről állíthatnánk, hogy a magyar bornak jelentős respektje lenne, jelentette ki a borász. A hatékony közösségi piacépítési aktivitás hiánya gátja az új értékesítési csatornák stabil megszerzésének, és az egyes termelői ráfordítások hatékonyságát is alacsony szinten tartja. A továbblépéshez leginkább a bizalom hiányzik, ami nélkül nincs valódi együttműködés. Ráadásul hiányzik a magyar bor imázsát hosszú távon fenntartó arculat is, ami építené, erősítené a megjelenésünket.

Megduplázni az exportot

A világ borpiaca mára telítődött, úgy is mondhatjuk, hogy a világ boros pohara tele van borral. A hazai áthúzódó borkészlet – mivel tavaly nem volt rekordtermés – az idei szüretben nem okoz nehézséget. Az idén várhatóan több bor kerül a hordókba, mint amennyit előre jeleztek. Tornai Tamás úgy véli, hogy a prognosztizált 2,9 millió hektoliternél 15–20 százalékkal több bor lesz az idén, vagyis 3,5 millió hektoliter bortermés várható.

Kiváló évjárat elé nézünk, mivel az őszi időjárás igen kedvezett a szőlőérésnek. Az a termelő, aki jó technológiával gondozta az ültetvényét, jó évet zár. A borászoknak már nehezebb a dolguk, mert nekik a piacot is meg kell szervezniük a termékeik értékesítéséhez. A hazai piac telített, az export nem éri el a 15 százalékot sem. Ahhoz tehát, hogy a túlkínálati nyomás ne erősödjön, meg kell duplázni a magyar exportot. Ne féljünk tőle, tegyünk érte. A borász szerint valódi közösségeket kell építeni, hogy a borászok a változásoknak haszonélvezői, ne elszenvedői legyenek.

Az idei szüreti adatok szépek, a borász mégis őszintén aggódik. Változó klíma, változó piaci trendek, értékesítési eszközök, új támogatási programok, megújításra váró intézményrendszer – sok minden együtt áll egy hosszú távra ható, lendületes fejlődéshez, amivel nemcsak álmodozhatunk róla, hanem valóban ott lehetünk a világ bortérképén. Tanuljunk a hibáinkból, ne rontsuk el ismét. Használjuk ki a változások teremtette új lehetőségeinket, mondta végezetül Tornai Tamás.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai