Sertéshústermelés optimalizálása precíziós eszközökkel

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Bessenyei István sertésüzletág-vezető, UBM Csoport, 2017/12/19

Általában, mint legnagyobb költségtényező a takarmányozás az első a sorban, amit nagyító alá veszünk és rendszeres időközönként újra és újra optimalizálunk, hogy a legalacsonyabb költségen biztosítsuk az általunk kívánt, megfelelőnek gondolt „beltartalmat” állatállományunk számára. Mindemellett az örök kérdés, hogy a legolcsóbb takarmány eredményezi-e a legnagyobb profitot? Néhány esetben ez valóban így van, de sok esetben ez a szabály nem érvényesül.

A bevételi oldalt vizsgálva felmerül a kérdés, hogy mikor értékesítsünk, melyik vágóhídnak érdemes szállítanunk és mi az optimális vágósúly. Mindezen döntések újra és újra hatással vannak az optimális takarmányozási programra. Könnyű belátni, hogy egy rendkívül dinamikus termelési folyamatot kell kezelnünk és döntéseket hoznunk.

Annak érdekében, hogy megfelelő választ adjunk ezekre a kihívásokra, már nem elegendő a megszokott, rutinszerű döntési mechanizmusok alkalmazása. A termelés dinamikus optimalizására igénybe kell vennünk olyan eszközöket/szoftvereket, amelyekkel folyamatosan modellezhető (real time), előre jelezhető az állatok teljesítménye és ennek pénzügyi vonatkozásai.

A 2017-es év élősertés árváltozása (1. ábra) jól szemlélteti, hogy akár rövidtávon is jelentős különbségekkel szembesülhetünk. A megfelelő válaszlépés megválasztását nehezíti, hogy az takarmány alapanyagok árai is folyamatosan változnak (2. ábra).

1. ábra. Élősertés árak Magyarországon, 2017

2. ábra. A búza árának alakulása

Ezek a folytonos változások lehetőségek és kihívások sorozatát jelentik a sertéstartók számára az árbevételük, eredményük növelésére vagy esetenként a veszteségeik csökkentésére.

Az optimalizálás folyamata

A legkisebb költségre való optimalizálás a legkönnyebben használható, hogy csökkentsük az elvárt teljesítmény takarmányköltségét. Ugyanakkor a kérdések mindig ott lebegnek előttünk:

• A legolcsóbb takarmány etetése eredményezi a legjobb pénzügyi eredményt?
• A legalacsonyabb fajlagos takarmányértékesítéssel maximalizálhatjuk a nyereségünket?

Mint már fentebb is említettem, bizonyos esetekben ezek a stratégiák megállják a helyüket, de nem feltétel nélkül.

A fentiek alternatívája, hogy az optimalizálást a pénzügyi megtérülésre alapozzuk, pontosabban a telep pénzügyi eredményességére. Ma már nem kizárólag a naturális mutatók az elsődleges hajtóerő az állattenyésztők számára, hanem – nagyon helyesen –, hogy minél nagyobb profitot termeljenek. Ahhoz, hogy pénzügyi eredményre optimalizáljuk a termelésünket, olyan technológiára van szükség, amely képes a biológiai és a gazdasági eredmények együttes vizsgálatára. Több ezer, sok változós szimuláció lefuttatása szükséges, mire megtaláljuk a megoldást az adott piaci helyzetre. Melyek azok a változók, amelyek ismerete szükséges az optimalizálási folyamathoz:

• alapanyag- és takarmányköltségek;
• az állat által adott biológiai válasz előrejelzésének képessége;
• a biológia válasz variációi az egyes egyedek között;
• a termelés állandó és változó költségeinek ismerete;
• az árbevételt befolyásoló tényezők ismerete, pl. minősítési rendszer.

Az optimalizálást futtathatjuk különböző szempontok szerint. Akár táplálóanyag-igény, takarmányozási program és szállítási/értékesítési stratégia. A megoldás elsősorban a pénzügyi eredményesség függvénye, de választhatjuk akár a tömeggyarapodás, illetve a fajlagos takarmányértékesítést is, ha ezek a paraméterek korlátozzák az eredményesebb termelést a telepen.

Fontos megjegyezni, hogy az optimum különbözik attól függően, hogy mit határozunk meg, mint fejlődési cél. Szintén fontos megjegyezni, hogy minden optimalizálás egyedi piaci körülmények alapján történik, például élősertés ár, alapanyag-költség vagy minőséghez kötött felárak. Minden alkalommal, amikor változik a piaci környezet, le kell futtatnunk egy újabb optimalizálást, hogy a pénzügyi eredményünk a maximális legyen. Termelési paraméterek, mint állategészségügyi státusz, állománysűrűség, környezeti feltételek szintén befolyásolják az aktuális optimumot és minden alkalommal, amikor számottevő változás történik, újra kell optimalizálnunk.

Az optimalizálás folyamatának alapvető komponense az egy rotáción belüli egyedek. Minden egyed esetében különbözik az optimális teljesítmény, táplálóanyag-igény és gazdasági teljesítmény a genetikai értékük és alkalmazkodóképességük alapján. Olyan mértékű a különbség az egyedek között a fehérje- és zsírbeépítésben, takarmányfelvétel és később a takarmányhasznosításban, hogy megkülönböztethetjük az átlagos egyed és a populáció kombinált átlaga közötti különbséget. (Ferguson 2014)

Az értékesítés optimalizálása

Szinte minden sertéstartó/tenyésztő vállalkozás elsődleges mérőszáma a termelési költség. Vitathatatlan, hogy különös fontosságú a költségek elemzése és folyamatos csökkentése a nyereséges termelés biztosítása érdekében.

Azonban nem mehetünk el az árbevétel kérdése mellett. Gyakran úgy tekintünk az árbevételre, különösen a sertésfelvásárlási árra, mint olyan paraméterre, amelyre nincs vagy legalábbis korlátozott a befolyásunk. Sajnálatos módon a sertésfelvásárlási árra kevés, ugyanakkor az árbevételre jelentős ráhatásunk van az értékesítési súly és a szállításon belüli szóráson keresztül. Ezt észben tartva célszerű racionalizálni a szállítási stratégiát a maximális bevétel érdekében. Gyakorlatilag kis odafigyeléssel, pótlólagos ráfordítás nélkül maximalizáljuk a profitunkat.

A szállítási stratégia kialakítására kiválóan alkalmazhatók a szimulációs modellek, például a Nutriopt sertés modell. Az optimális időpont és értékesítési mennyiségek meghatározásához az alábbi paramétereket veszi figyelembe.

• egyedek biológiai és gazdasági teljesítménye;
• minősítési paraméterek, vágóhídi bónusz/malus rendszer;
• a telep által kívánt szelekciós paraméterek, pl. szállítások száma;
• időben változó értékesítési árak.

3. ábra. Az optimalizálás folyamata és főbb összetevői
(Ferguson 2014)

4. ábra. Az átlagos egyed és a populáció kombinált átlaga
közötti különbség

5. ábra. Az értékesítési súly profitra optimalizálása

6. ábra. Az optimális szállítási stratégia az értékesítési árak tükrében

Annak érdekében, hogy megtaláljuk az optimális szállítási stratégiát, meg kell határoznunk, hogy hetente hány sertést kívánunk értékesíteni, vagy egy minimális értékesítési súlyt meghatározni.
Nutriopt sertés modell a megadott információk alapján előre jelzi minden egyed várható biológiai és gazdasági teljesítményét, majd javaslatot tesz a teljes rotáció szállítási ütemezésére.

Példa 1 az optimális értékesítési súly meghatározására:

• Bázis ár: 300 Ft, illetve 450 Ft. Az utolsó szállítás ideje: a hizlaldai betelepítést követő 19. hét.
• Átlagos takarmány ár: 80 Ft. Minősítés: példa 1 nagysúly.

A legmagasabb „felár” a példa 1 nagysúly minősítés alapján a 88–106 kg közötti hasított súlyú sertések után illeti a termelőt. Ha biztonságra törekszünk, a 97 kg-os átlag után kapjuk a legmagasabb átlagárat. Azonban 18 kg elég tág intervallum, hogy a profitra optimalizáljuk az értékesítési súlyt.

Az optimális szállítási stratégia különbözik az értékesítési árak tükrében.
Mint az a 7. ábrán látható, az értékesítés dinamikája és a hasított súly is különbözik az értékesítési árak függvényében.

7. ábra. Az értékesítés dinamikája

Sok esetben a termelők a legmagasabb átlagár elérésére törekszenek, ez azonban nem minden esetben biztosítja a legmagasabb termelői profitot. Egy dinamikus szállítási stratégiában az árindex csak egy komponens, hogy meghatározzuk a nyereséget.

A takarmányozási program optimalizálása

Egy takarmányozási program elsősorban a takarmány energia- és aminosav-koncentrációja, a fázisok száma, valamint az egyes fázisokban megetetett takarmány mennyiségével írható le. Sajnálatos módon nincs minden telepre használható standard sablon, az optimális takarmányozási program minden esetben telep specifikus. Miután a piaci körülmények folyamatosan változnak, a takarmányozási programot rendszeresen felül kell vizsgálni.

8. ábra. Fajlagos takarmányfelhasználás különböző programok
esetén (kg/kg)

9. ábra. Relatív takarmányköltség (alapanyagpiac1)

10. ábra. Relatív takarmányköltség Ft/sertés (alapanyagpiac2)

12 különböző takarmányozási programot (4-3-2 fázisú programok, fázisonként különböző mennyiségekkel) vizsgálva szemléltethető, hogyan változik a fedezeti összeg különböző alapanyagpiaci helyzet esetén.

Az alapanyagpiaci helyzetnek megfelelően változik az optimális takarmányozási stratégia. Az 1-es alapanyagpiaci helyzetben egy kétfázisú alacsony koncentrációjú takarmány etetése biztosította a legmagasabb profitot, míg a 2-es alapanyagpiaci helyzetben a 4 fázisú, legmagasabb koncentrációjú programmal érhető el a legnagyobb nyereség.

Az előzőek alapján rendkívül fontos, hogy újra és újra értékeljük a takarmányozási programunkat, amennyiben az alapanyagok árában jelentős változás következik be. Természetesen nem győzzük hangsúlyozni, hogy az állat-egészségügyi státusz, állománysűrűség és környezeti paramaméterek mind befolyásolják az optimális termelési folyamatokat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai