Fóliasátrak kialakítása, építése

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Dr. Terbe István Budapesti Corvinus Egyetem, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék, 2017/12/22

Gyakorlatban a termesztő­létesít­mé­nye­ket szélességük, magasságuk és légterük alapján különböztetjük meg, továbbá vannak egyhajós szerkezetűek és blokk elrendezésűek. Maga a szerkezet készülhet alumíniumból, vasból, fából vagy műanyagból (PVC). Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a fólia belső légtere, annál kedvezőbb klímafeltételeket tud a növények számára biztosítani.

Bár igazán nem tartoznak, illetve nem szokás a hajtatólétesítmények közé sorolni a váz nélküli és a síkfóliákat, de mint a primőrtermesztés legegyszerűbb módozatait, mindenképpen meg kell említeni. Lényegében átmenetet képeznek a szabadföldi termesztés és a zöldséghajtatás között. A szabadföldre kiültetett növényeket átmenetileg hosszabb-rövidebb ideig, legkésőbb május végéig kilyuggatott, használt vagy új fóliával letakarjuk. A síkfólia esetében a takarót a növényekre helyezzük és az ágyások szélén földdel rögzítjük.

A váz nélküli fólia esetében az ágyás két oldalán lévő bakhátak a takarót a növények fölé emelik. Rögzítése a síkfóliához hasonlóan talajjal történik, és csak átmenetileg takarjuk vele a növényeket, amíg az időjárás ezt indokolja. Legkésőbb május végén a fóliát az ilyen ágyásról is eltávolítjuk.

Síkfóliás vagy váz nélküli fóliás termesztéshez vékonyabb fóliát használunk, mint a fóliasátrak takarására. A gyakorlatban kétféle terjedt el: a polietilén alapanyagú fólia és a polipropilénből készült fátyolfólia. Az utóbbiak szálas szerkezetűek, ebből adódóan nemcsak a fény hatol át rajtuk, de a vizet és a levegőt is átengedik. A polietilén fóliák vízhatlanok, ezért használat előtt perforálni kell, hogy víz (tápoldat) és levegő érje a növényeket.

A sík és váz nélküli takarásos módszerrel kedvezőbb hőmérsékletet és páratartalmat tudunk a kiültetett növények számára biztosítani, mivel nappal a fólia alatt jobban felmelegszik a talaj, és éjjel, illetve hajnalban ezt a hőt kisugározza, aminek a távozását a takaró megakadályozza, így az alatta lévő levegő felmelegszik. Mind a két esetben növelhetjük a takarás hatékonyságát azzal, ha a talajt nedvesen tartjuk. (A nedves talajnak nagyobb a fajhője, és a fólia belső falára kicsapódó páraréteg jobban szigetel.) Általánosságban elmondható, hogy a takaró alatt a léghőmérséklet 2–3 °C-kal magasabb, mint a szabadban, ami növényfajtól függően 2–3 hetes koraiságot is jelenthet.

Rendkívüli segítséget kér A NAK a fóliás kiskertészek megsegítésére

2017 októberének utolsó napjaiban országszerte komoly károkat okozott a viharos szél. A szélsőséges időjárás következtében jelentős veszteségek keletkeztek a fóliás kistermelőknél, a viharos szél több helyen szinte teljesen letarolta a fóliavázakat. A legtöbb kárt Somogy, Fejér, Bács-Kiskun és Pest megyében, illetve az Alföld más részein regisztrálták. A problémát súlyosbítja, hogy az egyébként kiválóan működő hazai Kárenyhítési Alapból az uniós szabályok miatt nem adható támogatás ingóságokban bekövetkezett károk enyhítésére. Továbbá a kistermelők többsége a kedvezőtlen biztosítási környezet miatt nem kötött biztosítást a fóliasátrakra.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) arra kéri a kormányt, hogy nyújtson rendkívüli támogatást a nemzeti költségvetésből az érintett kistermelők részére. A NAK ehhez vállalja, hogy az okozott károkat a falugazdászok néhány nap alatt felmérik. Ennek és a kormányzati segítségnek köszönhetően pedig – figyelembe véve a de minimis 15 ezer eurós korlátozást – a károsult kistermelők akár néhány héten belül hozzájuthatnának a fóliasátrak újjáépítését, beszerzését célzó egyösszegű támogatáshoz. További segítséget jelentene egy kiegészítő jellegű, kamatmentes hitel lehetősége is.
A NAK előzetes becslése szerint a várható támogatási igény összességében nem haladná meg a 100 millió forintot, ugyanakkor több csőd közeli helyzetbe került család számára nyújtana segítséget tevékenységük folytatásához.

Hangsúlyozni kell, hogy magában a síkfóliás takarás keveset ér, ha a többi koraiságot befolyásoló tényezőre nem fordítunk megfelelő hangsúlyt. Így figyelemmel kell lenni a terület kiválasztására és terület előkészítésére, a fajtamegválasztásra, a palántanevelésre, a palánta minőségére, az ültetési időre valamint a takarás technikájára.

A fátyolfóliákat 1,2 m, 1,8 m, 4,5 m, 5,5 m, 6,5 m, 8,5 m, 12 m, 15 m szélességben és 100, 250, 500, 1000 m-es tekercsekben forgalmazzák, a termék mellett feltüntetett szám a fólia vastagságát jelenti, azaz hogy 1 m2 fólia milyen tömegű. Zöldségtermesztésben a 17 g/m2 és 19 g/m2-es fátyolfóliák használatosak.

A polietilén fóliák közül a váz nélküli fóliás termesztéshez a vékonyabbakat (0,04–0,05 mm) használjuk, amelyek a kereskedelemben 1,2 és 1,8 méter szélességben kaphatók. Tekintettel arra, hogy ezek vízhatlanok, a leterítés előtt ki kell őket lyuggatni. Négyzetméterenként 300–350 db kb. 10 mm-es átmérőjű lyuk elkészítése indokolt, ami lehetővé teszi a levegőztetést és kívánt mennyiségű csapadék áthatolását.

A tartószerkezettel ellátott fóliás hajtató­létesítmények nagyságát a föld felszínén mért szélességükkel szoktuk jellemezni. A legkisebb légterűek az ún. fóliaalagutak (1. ábra). Ma ezeket a létesítményeket már többnyire a dinnyetermesztők használják átmeneti takarásra.

.
1.ábra. Fóliaalagút

A kis légtér következtében az ilyen létesítményekben kiegyenlítetlen a hőmérséklet és páratartalom, körülményes a növények gondozása.

A fóliaalagút tartószerkezete általában házi kivitelezésben készül meghajlított vesszőből, vékony (16 mm-es) műanyag csőből, vagy vastagabb 3,8–4,2 mm-es fémhuzalból. A bordák végeit 30–40 cm-re kell a talajba szúrni, közepén azonos anyagú gerinccel összekötni. Amennyiben a fóliát a bordákon erősen kifeszítjük, úgy alacsony építése miatt nagyobb a szélellenállással, szélkártétellel igazán nem kell számolni. Fontos szabály: erősebb szél esetén a végeket be kell csukni és gondosan le kell földelni.

A fóliaágyakkal a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején több nagy- és kisüzemben eredményesen alkalmazták az ún. vándoroltatásos zöldséghajtatást, de napjainkra kiszorultak a termesztésből, itt-ott szintén a dinnyetermesztők használják átmeneti takarásra.

2. ábra. A fóliaágy méretei

Vándoroltatás során a fóliaágyakat (2. ábra) – amelyek légtere négyszer-ötször nagyobb a fóliaalagutakénál – március elején a hidegtűrő zöldségnövényekre, például fejes saláta, káposzta, karalábé, hónapos retek helyezték, majd április közepétől, miután a külső hőmérséklet már kedvező volt ezeknek a növényeknek a termesztéséhez, leszedték róluk és átrakták a melegigényes paprikára, paradicsomra, uborkára vagy dinnyére. Ez utóbbiakat május végéig, júniusig védték a fóliaággyal a lehűléstől, gyakran napközben a fóliatakarót szellőztetés céljából levették, éjszakára visszarakták.

A fóliaalagúthoz hasonlóan az íveket a legmagasabb ponton azonos anyagból készült gerinccel összekötötték, amitől jobb lett a létesítmény stabilitása, nagyobb lett a szélellenálló képessége. Amennyiben a gerinc és az ívek összekötözésére drótot használunk, azt célszerű fóliával felülkötni, hogy az érdes felületek a fóliatakarót ne sértsék meg. Ugyan a fóliaágyak légtere nagyobb, mint a fóliaalagutaké – ebből adódóan valamivel hosszabb ideig tartó takarást tesznek lehetővé –, de alapvetően ugyanazok a hibáik megvannak, mint a fóliaalagutaknak.

A fóliasátrakon belül megkülönböztetünk kisebb légterű, ún. kis sátrakat (4,5–5,0 méter széles és 1,8–2,0 méter magas). Ezeknek a létesítményeknek a hosszúsága tetszés szerint változtatható, a 8–10 méternél hosszabbaknál a jobb levegőzés érdekében 5–6 méterenként célszerű egy-egy szellőzőt építeni (3. ábra).

3. ábra. Kis légterű fóliasátor

A nagyobb légterű fóliasátrak (6–7,5 méter feletti szélesség és 3 méter feletti magasság) már alkalmasak árutermesztésre, lényegesen jobb klímaadottsággal rendelkeznek, mint a kis légterű társaik. (4. ábra).

4. ábra. Nagy légterű fóliasátor, azaz fóliaház méretei

Ilyen méretben, különböző anyagokból (fém, műanyag stb.) készült sátrak szellőzőkkel és ajtókkal előregyártva a kereskedelemben kaphatók, de házilag esetleg olcsóbban is előállíthatók. A 4,5–5,0 méteres sátrakat 8 méter hosszú műanyag csőből vagy alumíniumból, a 7,5 méter széleseket 2 db 6 méteres vas ív összehegesztésével 12 méter hosszú bordákból készítjük.

Alapot (betonozás) általában nem szoktunk a fóliák részére készíteni, de a stabilitás érdekében a bordákat 0,5–1,0 méter mélyre le kell szúrni a talajba. A műanyag bordákat – ellentétben az alumínium- és vasbordákkal – nem szoktuk meghajlítani, a sátrak építése során – rugalmasságukból adódóan – a kívánt ív könnyen kialakítható.

A műanyag bordák további előnye, hogy a szélnyomásnak rugalmasan ellenállnak, hátrányuk, hogy a felfuttatott paradicsomot, paprikát és uborkát kevésbé tudják megtartani, mint a fémszerkezetek. Az 5 méteres sátrak 1/2”-os, a 7,5 méter széles házak 3/4”-os vascsőből készülnek, stabilabbak a műanyagnál és az alumíniumnál, de ezeket a korrózió miatt tanácsos festeni. A műanyag bordákat megközelítőleg 1 méterre, a fémbordákat 1,2–1,5 méterre szúrjuk le egymástól. Nagyobb légterű sátraknál a főgerinc mellett egy-egy oldalgerincet is célszerű a stabilitás biztonsága érdekében felszerelni.

Árutermelő gazdaságokban az egyhajós fóliákat fokozatosan felváltják a blokkszerű létesítmények, amelyek esetében több hajót (fóliasátrat) vápacsatorna segítségével egybeépítenek (5. ábra). Ilyenformán nagyobb légtér alakítható ki, az alapterületre jutó hőleadó felület lényegesen kisebb, ami fűtés esetén 15–20%-os energiamegtakarítást eredményez, továbbá rendelkezik a nagy légtér adta előnyökkel (pl. kiegyenlítettebb klíma, kisebb napi hőingadozás stb.). Egységnyi területre vetített építési költsége (anyagköltség) alacsonyabb. Meg kell jegyezni, hogy a váparendszer miatt kizárólag csak fűtés mellett üzemeltethetők, vagy télen a hónyomás miatt a fóliát el kell távolítani.

5. ábra. Fóliablokk

A fóliasátrakban, mint a blokkokban a nagyobb légtér következtében, az üvegházakhoz hasonlóan, kiegyenlítettebb a klíma, lehetőség nyílik az ápolási és szedési munkák elvégzésére anélkül, hogy a fóliatakarót eltávolítanánk. A légtér fűtése mellett további előny, hogy a nehéz fizikai munkák jelentős része, mint például a szerves trágya behordása, a talajmunkák, a műtrágya beforgatása, kisebb gépekkel megoldható.

A fóliasátrakat polietilén, PVC vagy újabban a kereskedelemben kapható, többrétegű, a napenergiát jobban hasznosító fóliákkal boríthatjuk. A legelterjedtebb a 0,15 mm vastag, 2–3 évig is használható, fénystabil polietilén agrofólia, amelyből 1 kg 6 m2, és ezzel megközelítőleg 3,5—4 m2 hasznos felület takarható le. Vagyis egy 100 m2-es alapterületű fóliasátorhoz kb. 30 kg fólia szükséges. Minél kisebb légterű a hajtatóberendezés, annál nagyobb a fajlagos fóliaigény, vagyis az 1 m2 hasznos terület letakarásához szükséges fólia. A fóliaalagúthoz és a fóliaágyhoz – a lényegesen kisebb igénybevétel miatt – biztonságosan használhatók a vékonyabb polietilén fóliák (pl. 0,1 mm vastagságúak).

A 4,5 méter széles fóliasátorra 7,8 méter, a 6 méter széles fóliasátrakhoz 10 méter, a 7,5 méter szélesekhez 12 méter széles takaróra van szükség.

Az egyéves fóliák nyár közepén, a többéves, ún. fénystabil fóliatakarók általában a 3–4. év után vesztik el a rugalmasságukat és fényáteresztő képességüket. Ilyenkor a fólia a bordák vagy a gerinc mentén kitöredezik, felreped és az erősebb szelek hatására leszakadozik.
A fóliát rögzíthetjük a sátrak szélén ásott 40 cm mély árokban földdel, vagy a sátor oldalán, a földtől 10–15 cm magasan a bordákra hegesztett 1/2”-os csőre, műanyag csipeszek segítségével.

A takarók végeit mindkét esetben az ún. „visszatűréses” módszerrel, hurkában történő elkötözéssel a legjobb rögzíteni. A fóliát szorosan begöngyölve (összehajtogatva) a borda ívéhez feltűrjük, az így keletkezett hurkát 20–30 centiméterenként zsineggel átkötjük, ilyen formán a bordához rögzítjük.
A hagyományos, ún. földes feszítéshez kis légterű létesítmények esetén kettő, nagy sátraknál négy-hat ember szükséges. A munkát napos, szélcsendes időben végezzük, amikor a fóliát rövid időre a bordákra fektetjük, ettől a takaró kicsit megnyúlik, lágyabb lesz, könnyebben kezelhető, jobban feszíthető, kevésbé fog szakadni vagy törni. Először a palástot rögzítjük a fólia négy sarkához földdel, figyelve arra, hogy a fólia egyenesen álljon, ne vessen ráncot. Ezután kerülhet sor a fólia földelésére.

Törekedjünk arra, hogy a fólia a sátor mindkét oldalán megközelítőleg azonos mértékig kerüljön az árokba. Egy-egy ember elöl megy és az árokba igazítja a fóliát, miközben ügyel arra, hogy a takaró ne vessen ráncot. A másik két ember ezt követve lapáttal vagy kapával földet húz az árokban fekvő fóliára. Ügyeljünk arra, hogy a két oldalon megközelítőleg azonos sebességgel haladjunk, így az nem fordulhat elő, hogy a fólia az egyik oldalra csúszik vagy keresztirányban ráncot vet.

A széllel, viharokkal szembeni biztonságot csak a tökéletesen megfeszített fólia adja, aminek a következő jelei vannak:

• feszítés következtében a bordák között a fólia bemélyed, homorú formát mutat, a bordák kiemelkednek;
• a fólia üveges, fényes csillogást mutat; és
• ütögetésre dobszerű hangot ad.

Hőgazdálkodási szempontból a fűtött és fűtetlen fóliák esetében is célszerű az ún. kettős takarást alkalmazni, amivel 3–5 °C-kal is javítható a sátor hőgazdálkodása. Ebből a célból a fóliasátron belül egy újabb, könnyebb vázszerkezetet alakítunk ki, amely 10–15 cm-rel alacsonyabb a külső váznál. Erre a belső vázszerkezetre a külsőhöz hasonlóan fóliát húzunk és csipeszekkel a bordákhoz vagy földtől 10–20 cm-re a bordákhoz hegesztett vascsőhöz rögzítjük. Kettős takarásnál a belső vázszerkezetnek nem kell olyan erősnek lennie, mint a külsőnek, és a fóliát sem szükséges olyan tökéletesen kifeszíteni, mint a külső fóliát, mivel nincs akkora igénybevételnek kitéve. (Legfeljebb a külső fóliáról lecsepegő kondenzvíz az, ami a belső fóliát megnyomhatja. Ilyenkor, ahol vízzsákok keletkeznek, valamilyen hegyes tárggyal kiszúrjuk a belső fóliát.) A belső takarásra vékonyabb 0,08 vagy 0,1 mm vastag polietilént használunk.

Kisebb sátraknál a sátor végeit a fóliahúzáskor lezárjuk, a fóliavégeket itt is árokba rögzítjük, ügyelve arra, hogy a végeken keletkezett ráncok egyenletesen helyezkedjenek el. Bejáratként nem készítünk külön ajtókat, hanem az oldalszellőzőket használjuk közlekedésre (6. ábra).

6. ábra. Fóliasátrak oldalszellőzői és működtetésük

Akár ajtót, akár szellőzőket vágunk a fóliasátorra, arra mindig ügyeljünk, hogy jól zárjon és biztonsággal rögzíthető is legyen, ellenkező esetben a jelentős energiaveszteségen kívül a szél vagy a vihar is könnyen letépi. A fóliáknál előforduló szélkárok jelentős része abból adódik, hogy a szellőzők elmozdulnak, az ajtók kinyílnak vagy nyitva maradnak, és ezeknél a szabadon maradt részeknél a takarót megbontja a szél. Nagyobb sátraknál végajtókat is lehet építeni, amelyek kisebb gépek közlekedését is lehetővé teszik (7. ábra).

7. ábra. Nagy légterű fóliák sátrak végein történő szellőztetés

Biztonságos termesztés csak ép fólia alatt lehetséges! A sérült takarót – különösen, ha idősebb – nagyon nehéz ragasztani vagy hegeszteni, ezért ügyelni kell arra, hogy a fólia a húzásánál vagy később a termesztés során ne sérüljön meg. Általános szabály: mielőtt a fóliapalástot a vázra ráterítjük, minden hegyes vagy kiálló felületet (drótokat, csavarokat, bilincseket, csővégeket) használt fóliával le kell kötni!

A szellőztetőket, ablakokat és ajtókat úgy alakítsuk ki a fóliák esetében, hogy azok szél esetén is biztosan zárjanak, nyitásuk és zárásuk könnyen és gyorsan megoldható legyen.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai