Ez nemcsak a gazdák, ez az ország, a nemzet ügye” MIUTÁN

Kategória: Kamara | Szerző: FJ, 2018/01/01

Jakab István,
a MAGOSZ elnöke

– Elnök úr, mindenekelőtt gratulálunk a kamarai választások sikeréhez! Ennek kapcsán bátran kijelenthetjük, hogy a MAGOSZ mozgósító ereje képes volt egy ösvényre terelni az egész magyar gazdatársadalmat, így most esély nyílik arra, hogy az agrárpolitika zökkenőmentesebben megvalósulhasson. Hogyan sikerült ezt az összefogást megteremteni?

– Egy Magyarország van, és mi valamennyi magyarért felelősek vagyunk, de a Kárpát-medencei magyarság összefogása is kiemelt feladatunk. Nekem régi vágyam, hogy európai uniós tagállamként úgy fogjuk össze, úgy segítsük a magyar gazdatársadalmat, hogy a versenyképességünk javuljon, hogy minél több ember tudjon egyre jobban megélni abból, amit csinál. Valamennyiünk számára egyértelmű volt az, hogy olyan kihívások előtt állunk, olyan változások következnek majd az Európai Unióban, hogy a forrásokat igénybe venni és uniós és nemzetközi szinten is versenybe szállni csak egy profi, felkészült és egységes magyar gazdatársadalom képes.

Újjászerveztük a falugazdász hálózatot, amelyben 650 falugazdász dolgozik. Minden megyei területi agrárkamara megfelelő szakemberekkel, referensekkel rendelkezik az egyes szakterületeken, legyen az élelmiszeripar, oktatás vagy éppen valamely más ágazata az agrárgazdaságnak. Úgy ítéljük meg, hogy a szervezettség elérte azt a szintet, hogy a kamara képes az összes termelői szervezetet, szakmaközi szervezetet, terméktanácsot összefogni, és ezt a tudást, ezt az információmennyiséget, szervezőerőt magába integrálni. Nem egymás ellen, hanem egymásért kellett összefognunk, a saját jól felfogott érdekünkben.
Nagyon jelentős pillanat volt, amikor az országos alakuló küldöttgyűlésen elmondhattuk, hogy együtt a szakma, együtt a vidék, együtt az ország, együtt a Kárpát-medence magyar gazdatársadalma. Ma már kijelenthetjük, hogy tökéletes összhangban tudunk együtt dolgozni, nincsenek érdekellentétek, a kamara megfelelő egyeztetési fórumot biztosít. Megvan a lehetőség, hogy az adott szakmaközi szervezet, terméktanács szakértői ott dolgozhassanak az egyes kamarai osztályok vezetésében, így ott tudunk lenni a döntéshozatalban nemcsak Magyarországon, a Parlamentben és a kormányban, hanem az Európai Bizottság előszobájában, a COPA-COGECÁ-ban is. A nemzetközi kapcsolatrendszerünk kiterjedt, kiváló a kapcsolatunk a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal. Sőt, a kamarán keresztül a külföldi útjaim során kialakított, diplomáciai csatornákon megszervezett kapcsolatokat is be tudjuk integrálni ebbe a rendszerbe. Professzionális csapat jött tehát létre. Hatalmas eredménynek tartom, hogy mindenféle durva háborúskodás, erőszakos agitáció nélkül, pusztán az érdekeink alapján, észérvekkel tudtuk ezt a nagyon jól működő szervezetet kialakítani, ahol minden ember megtalálja a maga helyét.

– A siker óriási felelősség a szervezők, konkrétan az agrárkamara és a MAGOSZ számára. Milyen agrárgazdasági kihívásokra lehet számítani, és azokra milyen válaszokat tud adni ez a két összekapcsolódó szervezet?

– A MAGOSZ évtizedek óta egyértelművé tette azt, hogy a jelenlegi kormánypártokkal szövetségben kíván dolgozni azért, hogy nélkülünk semmilyen döntés ne születhessen rólunk. Ezért vállaltunk szerepet a kormányban, ezért vállaltunk szerepet az Országgyűlésben, és ezért törekedtünk arra, hogy a szerepvállalásunk révén itt megszerzett kapcsolatrendszeren keresztül egy Európában is szinte egyedülálló szervezettséget hozzunk létre a vidéken. Ez nyilván nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, méghozzá igen nagy felelősség. Ezért az a meggyőződésem, hogy a kamarában meglévő tudás, a különböző szakmai szervezetek által is képviselt szakmai és háttérinformációk, valamint a gazdaság szereplőinek a kamarán belül is megjelenített elvárásai segítik a kamara vezetését abban, hogy a kormány számára fontos stratégiai döntéseket fogalmazzanak meg. Sőt, nemcsak hogy megfogalmazzák, hanem olyan konkrét, megvalósítható javaslatokat tegyenek le az asztalra, amelyek az európai uniós joggal, előírásokkal és szakmai elvárásokkal is harmonikus egységben vannak.

Nagy kérdés, hogy milyen kihívások elé nézünk. A jelenlegi költségvetési periódust illetően már lassan túl vagyunk a félidős felülvizsgálaton, az Unió már a következő költségvetési periódusra készül. Közben pedig lesz egy új európai parlamenti választás, alakul egy új Bizottság. Kérdés, hogy még az európai parlamenti választások előtt születik meg a javaslat az új költségvetésre, vagy ezt már az új Bizottság dolgozza ki és terjeszti elő. A helyzet az, hogy késésben vagyunk.
Óriási a felelősségünk, hogy olyan javaslatokat tegyünk az Európai Unió döntéshozói elé, amelyek az itteni viszonyok figyelembevételével megfelelnek a magyar gazdák érdekeinek is. Ez folyamatos munkát, folyamatos egyeztetést és együttműködést igényel nemcsak a brüsszeli bürokratákkal, hanem az Európai Unió tagállamaiban működő érdekképviseletekkel, kiemelten a kamarákkal is. A verseny óriási, és az a meggyőződésem, hogy az Európai Unió bürokratái arra törekednek, hogy a Közös Agrárpolitikát lehetőleg minél inkább háttérbe szorítsák, ahhoz minél kevesebb forrást biztosítsanak, és minél bonyolultabb legyen a rendszer. 
De van egy jó hírem is: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai csapata, infrastruktúrája, informatikai rendszere, szakmai, gazdasági és politikai kapcsolatrendszere képessé teszi a kamarán belüli döntéshozókat, akik az ágazat szereplőivel mindennapi kapcsolatban vannak, arra, hogy bármilyen döntést is hoz Brüsszel, annak a kihívásnak pontosan a kamara, a kamara szakértői és tanácsadói hálózata révén megfeleljen. Nem véletlen az, hogy eddig is az utolsó eurócentig minden uniós forrást igénybe vettünk, és természetesen ez a cél az elkövetkező időszakban is.

– Mint egykori gyakorló gazdától kérdezem, milyen technológiai, gazdasági kihívásokkal kerül majd szembe a magyar gazda az elkövetkező években?

– Amin most az Európai Unió döntéshozói éppen gondolkodnak, hogy milyen feltételekhez kellene kötni a támogatások igénybevételét Magyarországon, az már kezd általános gyakorlattá válni. Már rég túl vagyunk azon, hogy csak beszéljünk arról, milyen a precíziós gazdálkodás, melyek a digitális technológiák igénybevételének az előnyei, hogyan lehet professzionálisan megszervezni a gazdálkodást, hogyan lehet a klímaváltozással kapcsolatos kihívásoknak megfelelni… Ebben a kamarának és a MAGOSZ-nak is igen komoly szerepe volt – amit részben teljesített is –, van és lesz a közeljövőben is. Hogy ne az események után kullogjunk, hanem kapcsolódjunk be a nemzetközi versenybe, a nemzetközi oktatási rendszerekbe, a nemzetközi információs rendszerek adatait figyelembe véve, egyetemekkel és nemzetközi kutatóintézetekkel együttműködve hozzuk ide ezt a tudást és tegyük általánossá a mindennapi gyakorlatban.
Meggyőződésem, hogy a magyar gazdák erre tökéletesen alkalmasak. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy figyelembe véve az orosz embargót és az Ukrajnában lezajlott változásokat, számolnunk kell azzal is, hogy ezek az országok az adottságaikat figyelembe véve, kihasználva a hatalmas, jó minőségű termőterületeiket, előbb-utóbb jelentősen növelni tudják majd a hozamaikat. Arra kell tehát majd törekednünk, hogy minél inkább diverzifikáljuk a termelést, hogy a mostani gabona–ipari növény, gabona–olajos mag modell mellett több olyan új ágazat jelenjen meg, olyan új növényeket vonjunk be a köztermesztésbe, amelyekkel eddig érdemben nem foglalkoztunk. Nem lehet elodázni, hogy megvalósítsuk a Nemzeti Fehérje Programot, különösen akkor, ha a GMO-mentességünket meg akarjuk tartani nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is, ami a versenyképességet nagyban javítja. Azt sem lehet halogatni, hogy olyan korszerű, új ültetvényeket telepítsünk, amelyekkel szintén be tudunk szállni a nemzetközi versenybe. Nem lehet elodázni, hogy a feldolgozóiparunkat az eddigitől lényegesen nagyobb ütemben korszerűsítsük, amely munka ma már folyamatban van.

Ennek az egésznek pedig az az alapja, hogy létrejöjjön egy korszerű vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszer. Hiszen míg az Európai Unióban az öntözött területek aránya 6 és 10 százalék között változik, Magyarországon ez az 1 százalékot sem éri el, miközben nettó vízkibocsátók vagyunk, tehát lényegesen több vizet bocsátunk ki – 6 km3-rel többet évente –, mint amennyi beérkezik az országba. Egyetlen lehetőségünk van, hogy kidolgozzunk egy korszerű vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszert, mert csak a felszíni vizek hasznosítása révén tudunk olyan korszerű ültetvényeket, olyan növénytermesztést megvalósítani – kiemelten a fehérje programra, a korszerű ültetvényekre –, amellyel nemzetközi mércével mérve is versenyképes, egységesen magas minőségű alapanyagot tudunk előállítani. A termelés biztonságossága megteremtésének egyik alapja az, hogy a rendelkezésre álló víz a mezőgazdaságban hasznosításra kerüljön. A határ infrastruktúráját rendbe kell tenni. Ide tartozik a dűlőutak kialakítása, az átereszek, hidak, vízi közművek felújítása, újak létesítése, a vízkormányzás feltételeinek megteremtése. A termelés biztonságának megteremtése érdekében jelentős eredmény, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által létesített jégkármérséklő rendszer országos lefedettséget biztosít, mely ez év májusában beüzemelésre kerül.

– Sokszor lehet olvasni, hogy a gazdatársadalom öregszik, és a képzettsége sem éppen kielégítő. Ezen terén milyen feladatok, lehetőségek várhatók?

– Miközben a gazdatársadalom valóban öregszik, köszönhetően a fiatal gazda programnak, a fiatal gazda támogatásoknak Magyarországon egyre több fiatal választja élethivatásszerűen a mezőgazdasági tevékenységet. Természetesen az oktatás megújítása sem odázható el, hiszen egyre inkább csak a korszerű tudással, magas képzettséggel rendelkező gazdák tudnak versenybe szállni. És ezen nem csak az egyetemi képzést értem. Jelenleg olyan mértékben felgyorsultak a technológiai fejlesztések, szinte új tudományágak jöttek létre, új termesztéstechnológiákat alkalmazunk, hogy ha a termelő nem követi az új szakmai információkat, már csak azt érzékelheti, akár 5 éven belül, hogy már nincs is versenyben, vagy csupán veszteséget könyvelhet el. A képzésre, továbbképzésre, szaktanácsadásra tehát nagyon nagy energiákat, jelentős forrásokat kell fordítani. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy aki a mezőgazdaságban dolgozik, az képes legyen a legkorszerűbb technológiák alkalmazására is. A precíziós gazdálkodás már nem holmi jövőbeni elképzelés, hanem napi gyakorlat, aminek meg kell tudnunk felelni, és ehhez tudásra, felkészült szakemberekre van szükség. Egy gazda a rossz döntésével nemcsak önmagának, hanem a nemzetgazdaságnak is komoly károkat tud okozni. Az tehát a célunk, hogy a több mint 5 millió hektár termőföld megfelelő módon és magas színvonalon kerüljön hasznosításra. Ez nemcsak a gazdák, ez az ország, a nemzet ügye is.

ÉVINDÍTÓ AZ AGRÁR- KAMARÁNÁL

Lapzártánk után, január 16-án tartotta évindító sajtóreggelijét a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a Budapesti Hadik Kávéházban. A rendezvényen Győrffy Balázs a NAK elnöke tartott beszámolót 2017 eredményeiről és a 2018-as tervekről. Mint elmondta, tavaly a falugazdászok közreműködésével több mint 120 ezer egységes kérelmet adtak be a gazdálkodók. Sőt, a tavalyi évben először az őszi adategyeztetésben is részt vettek. A NAK részéről több mint 100 jogszabályt véleményeztek, sokat maguk kezdeményeztek. Az év végi kamarai választáson közel 50 ezer tag élt szavazati jogával, országosan az érvényes szavazatok több mint 88 százalékát kapta az „Összefogás listája”. A jövő évi tervek közül kiemelte a jégkármérséklő rendszer kialakítását és a szövetkezések, a termelői csoportok, a horizontális és vertikális integrációk megerősítését.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai