Napraforgó-termesztés versenyképesen

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Lajkó László c. egy. docens PHYTOPATENT Kft., 2014/05/10
Címkék: napraforgó, napraforgó-termesztés, napraforgóhibrid, napraforgóolaj, olajtartalom

A növekvő felhasználás következtében az elmúlt évtizedben a napraforgó termesztésében világ- és hazai viszonylatban egyaránt nagy fejlődés volt tapasztalható.

A vetésterület jelentősen emelkedett, a korszerű hibridek és agrotechnika elterjedésével pedig nőtt a termésátlag is, ami elengedhetetlen feltétele a gazdaságos napraforgó-termesztésnek.
Az 1. és 2. táblázatokból látható, hogy 2004–2013 között a napraforgó magyarországi vetésterülete jelentősen növekedett és napjainkra már meghaladta a 600 000 ha-t is.

A világ napraforgó-termesztését tekintve a fenti adatok alapján megállapítható, hogy Magyarország eredményei kiemelkedőek. Hazánknál jobb eredményt csak Franciaországban értek el, ahol a világ legnagyobb hektáronkénti átlagtermése a korszerű hibridek használata mellett a precízen kidolgozott és alkalmazott komplex termesztés-technológia eredménye.
A magyarországi árutermesztés színvonalát is ez a két tényező határozza meg jelentős mértékben.

1. táblázat. A napraforgó magyarországi vetésterülete és átlagtermése 2004–2008
(Földművelésügyi Igazgatóság)

Biológiai alapok

A napraforgót Magyarországon is eltérő termőhelyi adottságú és különböző agrotechnikai színvonalú gazdaságokban termesztik. A sikeres termesztés első és legdöntőbb feltétele ezért a termesztendő hibrid kiválasztása.

Természetesen az egyes napraforgóhibridek ökológiai, agrotechnikai igényei eltérőek, így igen fontos és egyáltalán nem könnyű feladat a növénytermesztők számára a bőséges magyarországi fajtaválasztékból a termesztés helyszínén az adott termőhelyi viszonyokra leginkább adaptálható hibridek kiválasztása. A terméshozam mellett kiemelt figyelmet érdemel a termésstabi­litás is, mivel ez a hibridek elterjedésének és piacon mara­dásának lényeges kritériuma.

A betakarítható terméseket ugyanis a genetikai pontenciál, illetve az annak érvényesülését befolyásoló agrotechnikai- és ökológiai tényezők bonyolult rendszere határozza meg.
Különösen fontossá vált e tulajdonság az elmúlt évtizedben az időjárási szélsőségek, a fajtaváltás és a termesztéstechnológia változásainak következtében.

A megfelelő hibrid kiválasztása tehát rendkívül felelősségteljes feladat, hiszen a termelés eredményességét legalább 30–40%-ban befolyásolja.

Magasabb termesztéstechnológiai szint esetén tovább növekszik a napraforgó-termesztésben a biológiai alapok jelentősége.
Az elmúlt időszakban jelentős mértékben bővültek a biológiai alapok, felgyorsult a fajtaváltás is a magyarországi napraforgó-termesztésben, részben a hazai, zömében azonban a külföldi nemesítő intézetek tevékenységének eredményeként.

Magyarország Európa napraforgó-termesztésében elfoglalt kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy sok nemesítő intézet verseng hibridjeivel a hazai vetőmagpiacon.

A hazai köztermesztésben lévő magyar- és külföldi napraforgóhibridek üzemi körülmények között is képesek a 3–5 t/ha közötti kaszattermés és az 50% körüli olajtartalom elérésére. A hibridekkel szembeni elvárások egyre nagyobbak és egyre inkább specializálódnak (pl. plasmopararezisztencia, szádorrezisztencia, zsírsavösszetétel, sűríthetőség stb.).

A rendkívül bőséges napraforgóhibrid választékból a termelők azokat a hibrideket részesítik előnyben, amelyek a kedvező termésmennyiséget- és minőséget a lehető legjobb termésbiztonsággal és megfelelő jövedelmezőség mellett tudják realizálni. Ezt bizonyítja, hogy a Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 74 növényolaj-ipari hibridből 10 hibrid foglalja el a vetésterület mintegy 70–75%-át.

Mára jelentősen előtérbe kerültek a tribenuron-metil (Express), illetve az imidazolinon (Clearfield) rezisztens napraforgóhibridek. E szegmens együttes aránya 70–80% az árutermesztésben. A posztemergens gyomirtási technológia terjedésével és fejlődésével ezen hibridek további vetésterületi növekedése prognosztizálható az elkövetkezendő években.

2. táblázat. A napraforgó magyarországi vetésterülete és átlagtermése 2009–2013
(Földművelésügyi Igazgatóság)

Termesztés-technológiai elemek

A hazai napraforgó-termesztésben az átlagos vagy annál intenzívebb hibridek felhasználásának részaránya az elmúlt 10 évben növekedett. A biológiai alapok terméspotenciáljának kihasználása pedig csak gondos és intenzív technológiával valósítható meg. A magasabb termésátlagok elérésében tehát kulcsszerep jut az agrotechnikának.

• Talajfertőtlenítés:
A neonikotinoidok használatának EU-s korlátozása a napraforgót is érinti. A rovarölő szeres csávázás megszűnésével újra előtérbe került a talajfertőtlenítők használata teljes felületen, vagy a vetéssel egy menetben, sorba kijuttatva (az idei enyhe tél után a talajlakó és a korai lombkártevők fokozott jelenlétével kell számolni). Nagyobb korai lombkártevőnyomás ellen állományban való védekezéssel előzhető meg a későbbi komolyabb kártétel.

A talajból fertőző fehérpenészes szár- és tányérrothadás ellen lehetőség van hiperparazita gombák biológiai növényvédő szerként való alkalmazására. A készítményt vetés előtt 2–3 héttel kell a talajra permetezni és 4–5 cm mélyen a talajba dolgozni. A biopreparátum talajfertőtlenítő szerekkel, illetve műtrágyával együtt nem juttatható ki.

• Tápanyagellátás:
A korszerű napraforgóhibridek igénye jelentősen meghaladja a korábban köztermesztésben lévőkét, ezért esetükben az intenzív tápanyagellátás elengedhetetlen.

Tápanyag-utánpótlásra műtrágyát (szilárd, folyékony) és egyéb talajkondicionáló készítményeket javasolt használni a tábla talajvizsgálati eredményeinek figyelembevételével.

A tápanyagellátás három módon történhet:

– alaptrágyázással,
– vetéssel egyidejűleg,
– kiegészítő trágyázással.

A napraforgó fejlődésére kedvező hatást gyakorolnak a mikroelem-tartalmú levéltrágyák, melyek az asszimilációs felületbe épülve fokozzák annak intenzitását, s emellett a talajba juttatott hatóanyagok felhasználása is hatékonyabbá válik. Növény-egészségügyi hatásuk szintén pozitív.

Makroelemek (N, P, K) vonatkozásában kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján az 1:1,5–2:2,2–2,5 N:P:K hatóanyagarány javasolt, kerülve a nitrogén-túladagolást.

A mezoelemek (Ca, Mg, S) szerepe kiemelten fontos, mert ezek a termés és az olajtartalom növelésének jelentős tényezői. A napraforgó termesztésére használt talajok általában nem igényelnek külön mezoelempótlást, de mészhiányos, savanyú kémhatású talajokon gondoskodni kell utánpótlásukról. Ez esetben főként a kalciumtrágyázás indokolt.

A mikroelemek (B, Cu, Mn, Fe) termésfokozók és növelik a betegségekkel szembeni ellenállóságot.
Legfontosabb közülük a bór, amelynek fontos szerepe van a termésképződésben. Bórhiány következtében a levelek kisebbek lesznek, a tányérok sárgulnak, deformálódnak, és léha kaszatok fejlődnek bennük. A bórhiány tüneteit az aszály fokozza.

• Gyomirtás:
A napraforgó korai fejlődési stádiumában (a kelést követő 6–8 hétben) nem rendelkezik komoly gyomelnyomó képességgel, ezért függetlenül attól, hogy hagyományos vagy herbicidrezisztens (IMI, SU) napraforgót termesztenek az alapgyomirtás nélkülözhetetlen. A gyomosodás 30–70%-os terméskiesést képes okozni és elősegíti a gombabetegségek kialakulását is.

Az utóbbi években megfigyelhető az alapgyomirtás esetében egyfajta eltolódás a preemergens gyomirtás irányába.
Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva az alapkezelés nem lenne elegendő (kétszikűek ellen) jó kiegészítő lehetőséget biztosít herbicidrezisztens hibridek használata esetén a posztemergens gyomirtás (Clearfield, Express technológia).

Az állománykezelést a gyomok 2–4 leveles állapotáig kell elvégezni, mert a fejlettebb gyomnövényeknél a hatás már csak részleges. Amennyiben egyszikűek elleni védekezés is szükségessé válna, a fitotoxicitás veszélye miatt az egyszikűirtó vegyszereket csak az előző kezelés után 4–6 nap múlva lehet kijuttatni.

A herbicidrezisztens hibridek választása a termelők biztonságra való törekvését mutatja.
Hagyományos napraforgóhibridet csak egyszikűek elleni gyomirtó szerrel lehet állományban kezelni.
A herbicidrezisztens hibridek termesztésén alapuló gyomszabályozási technológia fejlődése töretlen Euró­pában, sőt a közeli jövőben bevezetésre kerül egy továbbfejlesztett Clearfield+ gyomirtási rendszer a hozzá kapcsolódó hibridekkel.

• Rovarkártevők elleni védekezés:
Az állományban történő rovarkártevők (levéltetvek, poloskák, atkák, gyapottok bagolylepke stb.) elleni védekezést a napraforgó 6–8 pár leveles állapotától a virágzásig szükség szerint egyszeri vagy kétszeri alkalommal kell végrehajtani. A védekezések összekapcsolhatók a gombakórokozók elleni kezelésekkel.

A rovarkártevők a termés mennyiségi és minőségi károsodását okozzák. Az általuk okozott mechanikai sebzések a kórokozók fertőzési kapui lesznek.

A védekezésre felhasználható inszekticidek lehenek méhveszélyes készítmények (virágzás előtt max. 2 héttel használhatók), méhkímélő technológiával kijuttatható rovarölő szerek, vagy méhekre nem veszélyes inszekticidek.

• Gombakórokozók elleni védekezés:
A jövedelmező napraforgó-termesztés elképzelhetetlen a kórokozók elleni védekezés nélkül. Az intenzív tápanyag-utánpótlás hatására az erőteljes fejlődésű növények szövetei fellazulhatnak, megkönnyítve a kórokozók gazdaszervezetbe történő bejutását.

A vegyszeres védekezést először a napraforgó 6–8 pár leveles állapotában kell elvégezni a Diaporthe helianthi előrejelzésére alapozottan. A második állománykezelést csillagbimbós állapotban, illetve virágzás elején kell végrehajtani. A védekezés szempontjából fontosak a különböző agrotechnikai tényezők is. A betegségek kifejlődését ugyanis késlelteti és csökkenti a megfelelő tőszám és a gyommentes állomány. A vegetációs időszak folyamán a gombaölő szeres kezeléseket célszerű hidas-traktoros permetezőgéppel kivitelezni.

• Növénykondicionálás:
A negatív környezeti tényezők, a kártevők és kórokozók által okozott abiotikus és biotikus sztressz hatásainak mérséklésére és megszüntetésére jó és jövedelmező megoldás lehet a biostimulátorok használata, amelyek javítják a napraforgó állományok általános kondícióját és természetes védekezőképességét. A kezelések összeegyeztethetők a gombakórokozók elleni védekezésekkel.

• Beporzás:
A napraforgó rovarporozta növény. A jó megtermékenyülés érdekében a virágzás kezdetétől (5–10%-os virágzási stádium) hektáronként 2–3 erős méhcsalád telepítése és jelenléte ajánlott a virágzás végéig. A méhes megporzás növeli a termés mennyiségét és pozitív hatással van annak minőségére is.

• Deszikkálás:
Magyarország nyár végi, ősz eleji klímája jellemzően csapadékos, így a napraforgó termesztése csak vegyszeres állományszárítással lehet biztonságos. Az érési folyamat során nagy valószínűséggel fellépő esős időjárás ugyanis a napraforgó termésének mennyiségében és minőségében is súlyos romlást okozhat.

Másrészről viszont a növény vegetatív részei a termés beérésének idejére még nem száradnak le, ezért a napraforgó betakarítása előtt defoliálást kell végezni. A lombtalanítást a kaszatok biológiailag érett állapotában, 30%-os nedvességtartalomnál kell végrehajtani.
A nedvesítőszerek és cseppnehezítők egyidejű alkalmazása a deszikkáló hatást fokozza.

Minden napraforgó-termelő gazdaságban a megfelelő jövedelmet adó termelési színvonal elérése a cél. A termelőknek ezért számításba kell venni, hogy környezetükben milyenek az ökológiai adottságok, ismerniük kell a napraforgó biológiai igényét, a termeszthető hibridek értékmérő paramétereit, a termesztéstechnológia valamennyi elemét, ezek termésátlagra gyakorolt hatását, s ebből kifolyólag a reálisan elérhető termelési színvonalat.

A versenyképes magyar napraforgó-termesztés további fenntarthatósága érdekében a biológiai alapok felhasználásának oldaláról a jövőben fontos a tudatosabb hibridkiválasztás.

A termelők részéről a hibridek terméspotenciáljának jobb kihasználása pedig csak a jelenleginél gondosabb és intenzívebb fajtaspecifikus termesztéstechnológiával, illetve ennek eltérő ökológiai viszonyok közé történő adaptálásával valósítható meg.

Ajánlott kiadványokDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyve

Ez is érdekelhetiTöbb segítséggel, ugyanannyi kockázattal