Tovább a megkezdett úton

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2018/01/08

Dr. Gyuricza Csaba,
a NAIK főigazgatója

Mielőtt az évértékelésbe belekezdünk, Gyuricza Csabáról el kell mondanunk, hogy a tavalyi esztendő volt az első éve, amit a NAIK vezetésével töltött. Ebben – bevallása szerint – nem kis segítségére voltak az elmúlt évtizedek, amelyek során a hazai felsőoktatásban, illetve a magyar közigazgatásban is töltött már be felsővezetői pozíciókat.

NAIK BREND

A NAIK hálózatának vezetése, igazgatása felér egy nagyvállalatéval, ezért sem volt egyszerű azokat az új fejlődési irányvonalakat megszabni, amelyek nélkül nem értek volna el eredményeket. Az ugyanis kétségtelen tény, hogy az intézményhálózat eredményesen működött. Mindezekkel együtt – s ezt már a főigazgató tette hozzá – nagy kihívásként élte meg a megbízatás elfogadását, mert sokszínű intézményrendszerről van szó, amely nemcsak hazai, hanem európai léptékekkel mérve is meghatározó szerepet tölt be a tudományos életben. A NAIK az egész hazai agrárkutatási tevékenységet átfogja a termékpályák mentén, s az ágazat valamennyi területén jelen van az alapkutatástól a feldolgozásig. A főigazgató – ismerve a hazai agrárkutatás helyzetét – tudta, mire vállalkozott, és milyen feladatokat kell megoldania.

Ezt a munkát kezdte meg Gyuricza Csaba az elmúlt év elején azzal, hogy kollégáival kidolgozták a szervezeti és működési szabályzatot, ezzel adva választ a tizenkét kutatóintézetet és négy gazdasági társaságot magába foglaló NAIK munkarendjének jövőbeli kérdéseire. Ezt követően az volt a cél, hogy a NAIK-ot az ismeretlenség homályából a napfényre emeljék. Azzal együtt, hogy a NAIK a hazai agrárkutatás „fellegvárait” fogta össze, mégis be kellett látni, hogy az ország lakossága számára, de még szakmai körben sem hangzott ismerősként a NAIK neve. A főigazgató alapvető fontosságúnak tartotta, hogy egyfajta NAIK brendet dolgozzanak ki, és elhelyezzék az intézeteket a magyar agrárium palettáján.

Tudatosítani kellett a NAIK feladat- és szerepkörét, mert azon túlmenően, hogy meghatározó intézményről van szó, nagyon fontos tudatformáló szerepet is fel kellett vállalniuk. Mégpedig azokon a területeken, amelyek az ország lakosságának is kiemelten fontosak, így a tudatos élelmiszer-fogyasztás, az egészséges élelmiszer-termelés, s az olyan kérdések, amelyek döntően befolyásolják a hazai agrárium jövőjét. S az sem mellékes, hogy a magyar mezőgazdaság társadalmi elismertségét is jó, ha elősegíti az elvégzett munka, hiszen ez döntően képes befolyásolni az ágazat jövőjét. Egy olyan intézményrendszer, amely az egész országot lefedi – a NAIK 23 városban 12 intézettel, négy gazdasági társasággal van jelen a mindennapok életében – nemcsak globálisan, hanem lokálisan is fontos szerepet tölt be a tudatformálásban. A NAIK tevékenységét népszerűsítő munka elkezdődött, és komoly sikereket értek el, hiszen a kutatóintézetek tevékenységéről, kutatási eredményeiről számos hír, tudósítás és interjú látott napvilágot, megjelent több országosan is egyedülálló kötet. Mindezzel együtt még korántsem értek el minden kitűzött célt.

GYAKORLATORIENTÁLT KUTATÁSOK

Az elmúlt évben, a kutatóintézetekben tovább erősítették azokat a kutatási irányvonalakat, amelyek nemcsak, hogy fontosak a hazai agrárágazatnak, de már rövidtávon is eredményeket tudnak mutatni. Egyfajta stratégiai „tisztogatás” ment végbe a kutatási irányvonal mentén, mert a főigazgató szerint a NAIK akkor végez hatékony, jó munkát, ha az ágazat mindennapjaiban, a gazdaságokban is kézzel fogható eredményeket érnek el. Ezzel a szakpolitikai célkitűzések eléréseit, megvalósulásait is maximálisan elősegítik, hiszen a kutatási eredmények nem maradnak az asztalfiókban. Ez utóbbi egyébként sem volt cél az intézményekben, de stratégiai szempontból a továbbiakban a gyakorlatorientált kutatások kapták az abszolút prioritást.

HIÁNYZÓ FIATALOK

Egy kutatói hálózatban a „szürke állomány” állapota a legfontosabb mutató. A NAIK-ban, intézményi szinten igen komoly tudásbázis áll rendelkezésre, s egy integrált intézményrendszernek óriási erőt ad, hogy a meglévő kapacitásokat szintetizálhatja, összehangolhatja. A mezőgazdaság ma már interdiszciplináris tudománnyá vált, s akkor tudnak valódi eredményeket elérni, ha az egyes tudományterületek között összhang, együttműködés jön létre. Amíg a kutatóintézetek önállóan, elszeparáltan működtek, addig sokkal nagyobb nehézséget jelentett az ismeretek összehangolása, akár egy termék, akár egy technológia fejlesztése esetén, mivel ezek a kutatások mindig több területhez kapcsolódnak. Ezt igazolják a nemzetközi trendek is, hiszen akár a fejlett, akár a felzárkózó világban megfigyelhetőek ezek a kutatási területeket összehangoló, integrációs törekvések.

Ugyanakkor ezen a területen is gondot okoz a generációváltás lassú üteme. Mint minden más mezőgazdasági ágazatban, a kutatás területén is kevés a fiatal szakember. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdaság még mindig nem kellően vonzó az új generáció számára. S az is gátolja a gyorsabb ütem kialakulását, hogy a rendszerváltáskor pozícióba került generáció szinte egyszerre hagyja abba a tevékenységet és vonul nyugállományba. Mindeközben a ’90-es években szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy rövid idő alatt visszaesett az agrárium népszerűsége, hitele, ami azzal a következménnyel is járt, hogy egy generáció „elveszett” a kutatás, a felsőoktatás számára. Az agrárkormányzat jó néhány éve felismerte ezt a hiányosságot, és a NAIK-ban öt éve egy olyan, európai szinten is egyedülálló programot indított el, amely egy mentorprogram keretében segíti a fiatal kutatókat a pályán való elindulásban, megmaradásban.

Gyuricza Csaba szerint e program legnagyobb nehézsége, hogy azon túlmenően, hogy egy új generációt behoznak a kutatási tevékenységbe, ezen túl meg is tartsák a fiatalokat, mivel az itteni jövedelmek egyelőre még elmaradnak a nyugati bérszínvonaltól. Kinyílt a világ, s a legtehetségesebbek számára vonzó a nemzetközi karrier, ezért nem könnyű feladat fizetőképes lehetőségeket biztosítani a hazai intézményrendszeren belül. Az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata, hogy a fiatal kutatói programot tovább erősítsék egy fiatal kutatók megtartását segítő programmal annak érdekében, hogy hosszú távon gyökeret verjenek az ifjú szakemberek, és megtalálják a helyüket az intézményrendszeren belül.

A fiatal kutatók a mentorok révén állandó segítséget kapnak, s a minisztérium is sokat tesz azért, hogy az utánpótlás megmaradjon, tovább fejlődjön. Különböző juttatásokkal, a publikációk megjelentetésével, a pályázati programokkal külön lehetőségeket biztosítanak a fiataloknak a segítő program keretében, és szorgalmazzák a képzésekben való részvételt is. Ezzel hosszabb távon biztosítható a fiatalság számára a fejlődési lehetőség. A külföldi tanulást, munkavállalást sem gátolják, hiszen így a legkorszerűbb tudományos ismereteket is megszerezhetik, persze a külföldi kitérő után szívesen várják vissza fiataljainkat.

A GAZDASÁG IGÉNYEI SZERINT

A kutatóintézeteknek szoros szimbiózist kell kialakítania a gazdasági szereplőkkel. Annál is inkább, mert nem elég intenzívek a kapcsolatok a két szektor között. Sokan elefántcsont toronyként tekintettek a kutatóintézetekre, amiben az is szerepet játszott, hogy nagyon sok esetben nem azzal foglalkoztak a kutatók, amely témaköröket a gazdasági szereplők a legfontosabbnak tartottak. Úgy tűnik, ennek a korszaknak vége, mert a főigazgató már dékánként is azt vallotta, hogy nem azt kell csinálni, amihez értünk, hanem ahhoz kell érteni, amire a gyakorlati életnek is szüksége van. Van még azonban hová fejlődni ezen a területen is, hiszen a tapasztalat az, hogy a vállalkozói szféra folyamatosan „éhezi” a modern szaktudást és innovációt. A fogadókészség, az együttműködési szándék a gyakorlati szereplők részéről tehát adott.

Leginkább a kutatóintézeteknek kell nyitottabbá válnia ahhoz, hogy a két fél egymásra találjon, és segítsenek a közös ügyek megoldásában. Tudomásul kell venni, hogy egy cég, egy vállalkozás azért hajlandó fizetni, aminek kézzel fogható eredménye, haszna van a gyakorlati életben is. A főigazgató azt szorgalmazza, hogy ezen a területen mindegyik ágazati szereplő nyitottá váljon, hiszen ez egyben plusz bevételi forrást is jelent a NAIK számára. Nem beszélve arról, hogy a NAIK akkor tudja betölteni a hivatását, ha a gyakorlati élet számára elvégzett kutatások eredményeit a gyakorlati szereplők elismerik, igénylik és nap mint nap alkalmazzák. S hogy ezt a küldetésüket teljesítsék, nemcsak a minisztériummal, hanem az ágazati szervezetekkel is szoros kapcsolatokat építenek ki. Ez a munka is megkezdődött annak jegyében, hogy a NAIK vállalkozói kutatóműhellyé fejlődjön.

A FONTOS ANYAGIAK

Ami az anyagi forrásokat illeti, Gyuricza Csaba úgy fogalmazott, hogy azt a forrást, ami rendelkezésre áll, hatékonyan, célzottan, a magyar agráriumot szolgálva, eredményesen használják fel. Ennek megfelelően határozták meg az elvégzendő kutatási feladatokat, ügyelve arra, hogy a saját korlátaikat ne lépjék túl. Elsősorban a hazai ökológiai viszonyokra vonatkozó kutatási témakörökre koncentrálnak. Ilyen például a precíziós gazdálkodás hazai adaptációjának fejlesztése, a megváltozott klímafeltételekhez kapcsolódó témakörök, és vannak a kifejezetten kedvezőtlen adottságú, hátrányos helyzetű területek, térségek, amelyek fejlesztését is különböző programok megvalósításával kívánják elősegíteni.

A támogatáspolitika nagymértékben segítheti a kutatói tevékenységet. Gyuricza Csaba szerint az uniós források megszerzési lehetőségei összhangban vannak azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a magyar mezőgazdaság is szembenéz, így eredményesen tudnak szerepelni akár uniós H2020, akár a GINOP, vagy más hazai pályázatokon. S a hazai forrásokból is jut a NAIK intézeteinek. A nemzetközi tevékenység erősítésével a hazai kutatási eredmények más földrészeken is megjelennek, így egyebek mellet Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában.

A tudásexport területén is komoly munka folyik, és érzékelhető, hogy nagy az elismertsége a magyar agrárkutatási tevékenységnek. Nemcsak a fejlődő országokban van jelen a magyar agrártudás, hanem – kihasználva a V4 soros elnöki tisztséget – összefogták a visegrádi országok agrárkutatói tevékenységét is. A NAIK kezdeményezésére írták alá azt az együttműködési megállapodást, amelynek mentén a jövőben a V4 tagországok összehangolják a kutatási területeiket, ezáltal kölcsönösen erősítik egymás ilyen irányú tevékenységét. A V4 országokban hasonlóak a termelési körülmények, hasonlóak a források, így célszerű, hogy párhuzamosan azonos témakörökben ne végezzenek kutatásokat.

Az idei esztendő tervezése viszonylag könnyű volt: minden területen a megkezdett munkát kell következetesen folytatni, kiteljesíteni. Míg tavaly a vetés időszaka volt, addig az idén már szeretnének betakarítani is, mondta végezetül Gyuricza Csaba.

KÖRNYEZET- VÉDELMI KÖZGYŰLÉS

2017. december 4–5. között Nairobiban, az ENSZ Környezetvédelmi programjának székhelyén rendezték meg a világszervezet harmadik Környezetvédelmi Közgyűlésének (UNEA3) magas szintű szakaszát, amelyen hazánkat Nagy István, az Földművelésügyi Minisztérium miniszterhelyettese képviselte. A tanácskozás eredményeit politikai nyilatkozatban és határozatokban rögzítették, melyeket kiegészítenek a tagállamok szennyezés-megelőzési és -csökkentési önkéntes vállalásai. A közgyűlés kiemelten foglalkozott a környezetminőség egészségi állapotra gyakorolt hatásával, a levegőszennyezés kritikus mértékével, és a klímaváltozással való szoros kapcsolatával, hangsúlyozva ezzel összefüggésben a tiszta energiákra való áttérés szükségességét.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai