Kategória: Állattenyésztés | Szerző: (hajtungy), 2018/01/14
Jó hallani, hogy a hazai tejágazat – ha nehezen is, de – kijutott a 2015–2016. évi válságból, és ma már azon dolgoznak, hogy stabilizálják és növekedési pályára állítsák a tej termékpályát. Mélykuti Tibor a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (TT) elnöke készséggel nyilatkozott az Agrárium szaklapnak.
A Terméktanács nagy figyelmet fordít arra, hogy az ágazat helyzetét felmérjék és pontos képet rajzoljanak mind a termékpálya szereplőinek, mind pedig a fogyasztóknak. Tavaly novemberben már hetedik alkalommal rendezték meg Tejágazati Konferenciát. A hét előadás közül Juhász Anikónak, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatójának a mondandója külön figyelmet érdemelt, mivel alapos elemzésen keresztül mutatta be a tejágazat helyzetét.

Mélykuti Tibor,
a TT elnöke
Mélykuti Tibor alapvetően egyetértett azzal a megállapítással, hogy az elmúlt évben javultak az ágazat pozíciói, de felvásárlásakor az uniós átlagárakhoz képest még mindig 12–15 forinttal fizettek kevesebbet a nyers tejért. A spotpiachoz képest pedig megközelítően 20 forinttal maradtak el az árak. Az árak alakulása arra is rámutat, hogy a hazai feldolgozóipar fejlesztése elengedhetetlen, s új, innovatív termékekkel kell megjelenni a piacokon.
Jó volna, ha a hazai tejet, tejtermékeket legalább 80 százalékban a hazai fogyasztók vásárolnák meg a kiskereskedelmi láncokon keresztül. Jelenleg ugyanis erőteljes az import, főként az UHT-tej, a sajt, a joghurt tekintetében.

A magyar tejágazatról is elmondható, hogy exportorientált a tevékenysége, tehát fontos a külpiaci jelenlét az ágazat számára. Juhász Anikó az előadásában rámutatott, hogy a külpiacról egyelőre pozitív jelzéseket kaphatnak a magyar termelők és feldolgozók, mivel nemcsak a világpiac, hanem az uniós piac felől is keresletnövekedést prognosztizálnak. A sajt, a vaj és a porított tej iránt mérsékeltebb a keresletbővülés, míg a tejszínről nem ez a vélemény, e termék iránt nagyobb ütemben nőtt tavaly a kereslet. A főigazgató azt is kijelentette, hogy az életmódváltás miatt a folyadéktej iránt csökken a fogyasztói érdeklődés, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebb tejre volna szüksége az ágazatnak, mivel a feldolgozott termékek iránt jelentősen nő a piaci érdeklődés, így a „feleslegessé vált” tejből nagyobb hozzáadott értékű termékeket kell gyártani.
S itt kap értelmet Mélykuti Tibor azon megjegyzése, hogy a hazai feldolgozóipar fejlesztése elengedhetetlen, s új, innovatív termékekre van szükség, mert várhatóan globális szinten nő majd jelentősen a tejtermékek iránti igény. A fogyasztásbővülés felét Kína, az Európai Unió és az Egyesült Államok teszik ki. Kína piaci bővülése külön misét is megérne, hiszen ha egy százalékkal nő a kínai éves fogyasztási szint, akkor már igen komoly mennyiségekről beszélünk. Különösen azért, mert a kínai fogyasztás 30 százalékát import termékekből biztosítják.
S itt is megmutatkozik, hogy a folyadéktej iránti igény ugyan csökken, de a tejszín és a joghurt termékek iránt nő a kereslet. A világ tejtermelése éves szinten 2,5 százalékkal bővül (ha India termelésbővülését kivesszük, akkor ez a növekedés 1,4 százalék), tehát a nyersanyag területén nem lesz hiány. Egyébként a magyar tejtermékek kínai piacon történő megjelenésének az esélye nőtt, erről Oláh Zsanett, a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója számolt be a tejágazati konferencián.
Jó hír az is, hogy – a Földművelésügyi Minisztérium (FM) többéves egyeztetéseinek köszönhetően – tavaly novemberétől lehetővé vált 13 magyar létesítmény számára, hogy tejet és tejtermékeket szállítson a Kínai Népköztársaság területére.
Az FM és a kínai hatóság közötti tárgyalásoknak, valamint az előző két évben lezajlott sikeres magyarországi helyszíni ellenőrzéseknek köszönhetően ezentúl Székesfehérvárról, Csornáról, Bácsbokodról, Szegedről, Zalaegerszegről, Veszprémből, Répcelakról, Kaposvárról, Szekszárdról, Vácról, Hajdúböszörményből és Kacsótáról is megindulhatnak a kiszállítások. A kormány a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások számára új piaci lehetőségeket biztosítson.
Mindemellett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei tanácsadással segítik az előállítókat, forgalmazókat, hogy megfeleljenek az EU-n kívüli országok speciális elvárásainak. A szakpolitikai képviselők amellett, hogy támogatják a hazai előállítók fejlődését, segítenek, hogy a kiváló minőségű magyar élelmiszerek ismertebbé váljanak a külföldi vásárlók körében. A tárgyalások folytatódnak. Az agrártárca célja az engedélyezett létesítmények körének mielőbbi bővítése minden eddig engedélyezett termékkörben.
A tejágazat exportteljesítménye – értékben – biztató, hiszen az export tavaly az év első felében 36 százalékkal nőtt, míg az import 23 százalékkal bővült. A fő exporttermékek között kell megemlíteni a sajtot (kashkaval sajtban Magyarország piacvezető), a túrót és a nyerstejet. Exportpiacaink Olaszország, Románia, Horvátország, Szerbia, Szlovénia és a közel-keleti országok.
A Magyar Nemzeti Kereskedőház is tesz azért, hogy a hazai tejágazat méltó környezetben jelenjen meg a világpiacon, többek között az idei távol-keleti szakkiállításokon (Seoul Food & Hotel, SIAL China, Food & Hotel Singapore, Foodex Japan) ott lehessenek a magyar tejtermékek is.
A Terméktanács elnöke ugyanakkor fejlesztési lehetőséget lát például a sajttermelésben, már csak azért is, mert a hazai sajtfogyasztás az EU átlagának csupán egyharmadát teszi ki. A hazai sajtellátás több mint ötven százaléka import termék, ezért fontos a sajtgyártó technológiák fejlesztése. Van lehetőség például az import terhére történő piacbővítésnek. A sajtgyártás mellékterméke az édes savó, amelyben az egyik legértékesebb fehérje található. Ennek feldolgozása akár por, akár WPC formában kell, hogy megtörténjen, mégpedig olyan porítókkal, amelyek költséghatékonyan működtethetők. Magyarországon három porítóüzem van, ezek többsége viszont elavult, hiszen több mint harminc éve épültek, így nem kellően hatékonyak.
Ami nagyon lényeges, hogy minden termék esetében folyamatos fejlesztésekre, innovációra van szükség a jó minőségű termékbővítés érdekében. Ez az alapja a tejfogyasztás hazai növelésének, hiszen a 160–165 liter/fő/ év átlagfogyasztás az EU-ban a középmezőnybe, alsó harmadba sorolja a magyar fogyasztást, mivel az uniós átlag 250 liter/fő/év. Az észak-európai országokban (Dánia, Finnország, Norvégia) pedig ennél is nagyobb a fogyasztási szint: több mint 400 liter/fő/év.
A szakmaközi szervezet stratégiát is kidolgozott a fogyasztásnövelés érdekében. Ebben a stratégiában kulcsfontosságú szerepet kapott a feldolgozóüzemek fejlesztése. A rendszerváltás után a hazai tejipart 80–90 százalékban külföldi cégek vásárolták fel, elsősorban piacszerzés céljából, így az üzemek fejlesztésére nem költöttek elegendő pénzt, nagyon sok üzemet bezártak, megszüntettek.
A kormány támogatja a hazai kézben maradt tejüzemek fejlesztését, terjeszkedését, aminek jó példája az Alföldi Tej Kft. (Mélykuti Tibor az ügyvezető igazgató), amely cég évről évre dinamikusan növekszik, és folyamatosan fejleszt. Az ügyvezető célja, hogy a tagok beszerzési közösséget is alkossanak, de cél a teljes mennyiség és a tej minden alkotóelemének hasznosítása, értékesítése. Nagyjából 9 milliárd forintnyi beruházás valósult meg 2005 óta az üzemben: például a logisztikai raktár megépítése, a kapacitás bővítése új töltő- és csomagológépek beszerzésével, s ma már teljes körű a friss termékek (vaj, joghurtok, tejföl stb.) gyártása.
A tejföl a magyar fogyasztók számára kiemelkedően fontos árucikk, hiszen számos hazai ételhez nélkülözhetetlen. 2012 óta minden évben 20–25 százalékkal nőtt a nettó árbevételük, 2017-re mintegy 52 milliárd forintos árbevételt terveztek. A két üzemmel 17 megyét lefedve jelenleg is az ország tejtermelésének összesen a negyedét biztosítják.
Ami a hazai tejtermelés egészét illeti – hiszen mindennek ez adja az alapját – lassan ez az ágazat is kilábal a kétéves válságból. Az elmúlt három évben a tejtermelők nem voltak elkényeztetve a felvásárlási árakat illetően, hiszen 2016 augusztusáig 62–64 forintos áron vették át a tejet, miközben a költségek meghaladták a száz forintot kilogrammonként. A TT a kereskedelmi láncok pozitív hozzáállásával és a szakmaközi együttműködéssel tudta növelni a tej fogyasztói árát, ezáltal az átvételi árak is emelkedtek.
Az áremelést elősegítette a 2017 januárjában bevezetett áfacsökkentés a nyers és a friss tejre vonatkozóan (18-ról 5 százalékra csökkentették az áfát).
A Tej Terméktanács szerint azonban ki kellene terjeszteni az áfacsökkentést az UHT- és ESL-tejekre is. Stabilizálódott és növekedésnek indult a hazai tejágazat, azonban fontos lenne, hogy az áfacsökkentést már idén az összes fogyasztói folyadéktejre kiterjesszék.
A kétéves válság utáni felépülés jegyében telt az elmúlt év, mind a tejpiac egészét, mind az egyes piaci szereplők szintjét tekintve. A felvásárlási árak és a tejtermékek átadási árai is növekedésnek indultak, a piaci helyzet stabilizálódott. A tavalyi évben kismértékben ugyan, de anövekedett a tehénállomány is, de a főbb tejtermékek belföldi értékesítésében az elmúlt év mérlege nem kifejezetten pozitív. A fogyasztói folyadéktej, azon belül is a legnagyobb arányt képviselő, 1,5 százalék zsírtartalmú UHT tej belföldi értékesítésében például jelentősnek mondható, 12 százalékos visszaesés volt tapasztalható az előző évhez képest.
A tavalyi áfacsökkentés pozitív hatását senki sem vonja kétségbe, de mivel a magyar folyadéktejpiacon meghatározó UHT- és ESL-tejekre nem terjedt ki, az idehaza értékesített tejek csupán 16–18 százalékát érintette. Az áfacsökkentést jelen formájában nem érzik meg a jellemzően UHT-tejet vásárló nagycsaládosok és kisnyugdíjasok, ezért fontos lenne, hogy már az összes fogyasztói folyadéktej része lehessen az áfacsökkentésnek. Így a hazai tejipar még tovább tudná növelni az UHT-piacon a hazai tejek arányát.
Az elnök a vaj áfájának csökkentését is indokoltnak tartja. Három éve történt meg a vaj „rehabilitációja” a növényi zsírokkal szemben, s ma már tisztában vannak a vaj egészséges voltával. A vaj árának drasztikus növekedése mögött tulajdonképpen a kínai export áll, amely négyszeresére nőtt a korábbi mennyiségéhez képest. A korábban felhalmozódott vajkészletek elfogytak az EU raktáraiból is, így hiány mutatkozik vajból, nem csoda, hogy az ára a duplájára emelkedett. A fogyasztóknak jó hír, hogy a prognózisok szerint 2018-ban a zsíros termékek ára (köztük várhatóan a vajé is) a tavalyi 6500–7000 euró/tonnáról várhatóan 4000–4500 euró/tonnára mérséklődik. Mélykuti Tibor szerint a hazai tej beltartalmi értékei, főként a zsírtartalma – ha összehasonlítjuk az EU-tagállamok azonos adataival – nagyon alacsony, sőt ebben a tekintetben nagyon is hátul kullogunk, hiszen az átlagos zsírtartalom 3,6 százalék, míg a többi uniós tagországban 3,8–4,4 százalék.
A hazai mutatók javítását a tenyésztés és takarmányozás oldaláról lehet javítani, s ha ezt a termelők megteszik, akkor a felvásárlási árak is növekedni fognak. Az állattelepek fejlesztési támogatását a kormány 10 milliárd forinttal növelte, így a hűtést és a modern tartási körülményeket javíthatják a termelők. A tenyésztést nemcsak abban az irányban kell folytatni, hogy egy tehénre vetítve növeljék a tejhozamot, hanem abba az irányba is fejleszteni kell, hogy a tej zsírtartalma növekedjen. Ebben a takarmányozási technológia változtatása is lényeges elem, miként az öntözés fejlesztése is. Az öntözött területeken a lucerna hozamát akár megduplázhatják a termelők, illetve a GM-mentes szójatermelés is növelhető. Ez utóbbi pedig a GM-mentes tejtermékek előállítását is növeli, ami fontos része a stratégiának.
Az elmúlt három évben a tejtermelőket az tartotta életben, hogy a kormány folyamatosan emelte a támogatásokat, és jelentős, 70 százalékos előlegkifizetések voltak. 2016-ban erre 63 milliárd forintot, 2017-ben 51 milliárd forintot fizettek ki a termelőknek. Az állatjóléti támogatás 55 milliárd forintot ért el négy év alatt. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudni, mert nem ismert, hogy a 2020 utáni KAP pénzügyi keretei hogyan alakulnak.
A magyar kormány azért küzd, hogy a jelenlegi támogatási szint megmaradjon.
KÖZLEMÉNY A KÖZÖSSÉGI MARKETING ALAPBA TÖRTÉNŐ KITERJESZTÉSÉRŐL
A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács üdvözli, hogy a Földművelésügyi Miniszter az évek óta működtetett Közösségi Marketing Alapjának fenntartási kötelezettségét újabb három évre, 2020 decemberéig kiterjesztette azokra a „külső” tejpiaci szereplőkre is, akik korábban csak élvezték – a szakmaközi szervezeti tag tejtermelők, feldolgozók és kiskereskedelmi láncok által finanszírozott – 2013-ban államilag elismert reprezentatív tejágazati szakmaközi szervezet által működtetett közösségi marketing saját vállalkozásukra gyakorolt pozitív hatásait.
2020. december 31-ig tehát a jelenleg nem szakmaközi szervezeti tagokra is pontosan ugyanolyan pénzügyi hozzájárulási feltételek vonatkoznak a Közösségi Marketing Alapot illetően, mint a szervezeti tag feldolgozókra és kereskedőkre:
• a Magyarország területén működő tejfeldolgozó, nagykereskedelemmel foglalkozó tejágazati szereplő, valamint tejkiskereskedő köteles piacszervezési hozzájárulást fizetni a szakmaközi szervezetünk által működtetett Közösségi Marketing Alapba;
• a piacszervezési hozzájárulás (azaz a marketingjárulék) mértéke a befizető tej és tejtermék forgalmazásából származó, a tárgyévet megelőző naptári évben keletkezett nettó árbevételének fél ezreléke;
• a piacszervezési hozzájárulás megfizetése helyett a szakmaközi szervezet védjegycsaládjának
jogszerű használata (és a védjegyhasználati díj megfizetése) is választható.
A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács továbbra is tagjai közé vár mindenkit, aki egyetért célkitűzéseivel, szeretne részt venni munkájában és elfogadja a tagsággal járó feltételeket, továbbá érdekében áll a tejágazat fejlődése, az ágazatban élők boldogulása. Mivel a tejpiaci kérdések legnagyobb részében egyértelmű a piaci szereplők – tejtermelők, feldolgozók, kereskedők, fogyasztók – érdekközössége, a szervezett együttműködés kialakítása gyakorlatilag elkerülhetetlen. A Közösségi Marketing Alapba történő befizetéssel kapcsolatos bővebb információ és a további tudnivalók és a www.tejsziv.hu oldalon kerülnek elhelyezésre.
Ajánlott kiadványok
Dr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag
A lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza