Csaknem négyszeres az öntözési igény

Kategória: Növénytermesztés | Forrás: Agrárium-info, 2018/03/04

A falugazdászok összesen több mint 39 200 termelő adatait rögzítették, illetve közel 1 150 000 hektár területet mértek fel a 2017. december 1. és 2018. január 31. közötti időszakban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által megtartott vízigényfelmérés keretében. Az eredmények előzetes kiértékelése alapján látszik, hogy a felmérés által érintett területből a jelenleg öntözött területek 87 százaléka 4 megye területére esik, legnagyobb területaránnyal Jász-Nagykun-Szolnok megye rendelkezik (30,1%), ezt követi Békés megye (23,3%), majd Hajdú-Bihar (18,6%) végül Csongrád megye (15,2%).

Ugyanezen az 1,15 millió hektáros területen a gazdálkodók által a jövőben öntözni kívánt területet is felmérték, amelyek mindösszesen 377 ezer hektárt tesznek ki. A jelenleg öntözött területekhez képest a jövőbeni öntözési igények is főként ugyanabban a négy megyében jelentkeztek, ahol jelenleg is számottevő az öntözött területek aránya, de a területarányok elérnek. Legnagyobb területaránnyal Hajdú-Bihar megye (38,6%) rendelkezik, ezt követi Békés megye (18,2%) majd Jász-Nagykun-Szolnok (16,9%) végül Csongrád megye (10,1%).

A vízigényfelmérés előzménye a 2017 októberében megjelent öntözésfejlesztési stratégia megalkotásáról szóló kormányhatározat volt, amelynek értelmében a kormányzat feladatának tekinti az öntözéses gazdálkodás elterjesztésének, ésszerű fejlesztésének, a vízkészletek védelmének és hasznosításának ügyét. A stratégia részeként a NAK feladata volt a felmérés koordinálása az öntözésfejlesztés megvalósítása szempontjából reális területeken. A stratégia célja a jelenlegi 80 ezer hektáros öntözött terület minimum 300 ezer hektárra történő növelése, így jól látható, hogy a valós igények meg is haladják a prognosztizált terület nagyságát.
 

Szélsőséges eloszlás

A vízigényfelmérés területét a vízgyűjtő rendszerekben rendelkezésre álló vízkészletekhez, valamint az öntözéses gazdálkodás lehetséges területeihez igazodóan határozta meg a NAK. A Belügyminisztérium Országos Vízügyi Főigazgatóság térinformatikai fedvény formájában átadta az Agrárgazdasági Kutató Intézetnek (AKI) a jelenleg működő 68 öntözőrendszer hatásterületének lehatárolását, majd a Magyar Államkincstár összemetszette a 2017. évi egységes kérelem (SAPS) támogatásigénylési adatokhoz kapcsolódó ügyfél táblarajzok térinformatikai fedvényével. Az így lehatárolt terület határozta meg a felmérés területét és a felkeresésre kijelölt gazdálkodók, kamarai tagok számát.

Az öntözés fejlesztése azért is időszerű feladat, mert az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai alapján a hazánkban lehulló csapadékmennyiség az elmúlt 110 évben 10 százalékkal csökkent, az átlag középhőmérséklet pedig a globális tendenciákkal összhangban emelkedik. A Kárpát-medencében azonban a legnagyobb problémát jelenleg a vízháztartás idő- és térbeli szélsőséges eloszlása okozza, ennek következtében hazánk egyre kitettebb hol a belvíz-, hol az aszály veszélyének. A klimatikus változások miatt egyre többen látják szükségszerűnek az öntözést, még ha az nagyobb befektetéssel járna is.

Költség és szemlélet

Egy februárban, a témában rendezett konferencián elhangzott, hogy a számos tényezőt figyelembe vevő összegzések szerint Magyarország az öntözött területek nagyságát illetően (100 ezer hektár) az EU 27 tagállama közül az utolsó előtti, a zöldségtermelésben a 11. helyen áll. A mezőgazdasági vízfelhasználás az utóbbi másfél évtizedben jelentősen csökkent (2000-ben 215 millió köbméter volt, 2010-ben 162 millió köbméter), zöldségfélét 2003-ban 116 ezer hektárról takarítottak be, 2009-ben már csak 83 ezer hektárról. Zöldségtermelés a szántóterület 2%-án folyik, a betakarított termés 1,5–2 millió tonna, ami az öntözés kiterjesztésével akár megduplázható lenne.

Magyarországon mindössze százezer hektár a valóságban is öntözött terület, ami rendkívül kevés. Az ideális ötszázezer lenne, de már az optimális háromszázezer hektár is nagy előrelépést jelentene. Ez a most induló támogatások – ide értve a KEHOP-ot is (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) – ésszerű felhasználásával elérhető. Kiemelt fontosságú az öntözéstechnika támogatása, de nem mindegy, milyet támogatunk. A szántóföldi zöldségtermesztésnél nem az esőztető, hanem a mikroöntözés a meghatározó, ilyen technikákat kell preferálni, ezeket érdemes alkalmazniuk a gazdáknak. Az öntözéstechnikai eszközök széles választéka áll rendelkezésre, élni kell a pályázati lehetőségekkel. Ha a vizet alacsony nyomással tudjuk kijuttatni a területre, az kevesebb energiát igényel. Így jelentősen csökkenthető az öntözésben legnagyobb, mintegy nyolcvan százalékot kitevő energiaköltség, jobban megéri a gazdáknak öntözni.

További költségcsökkentést eredményezne a felszíni vízkivételi lehetőségek bővítése ott, ahol ki lehet gravitációs úton juttatni a vizet a földekre, ahol nem, ott az alacsony nyomású vízkivitel a gazdaságos. Át kellene gondolni a jó termékenységű, hátsági talajok felszíni vízellátásának megvalósítását (Dél-Békés, Hajdúhátság), mederbeni duzzasztások, öntözési célú tározók létesítését. Ezáltal gazdaságosabb lenne az öntözés, és jelentősen nőne a vízzel ellátott terület nagysága.

A kisebb üzemköltség ösztönzően hatna az öntözött terület növekedésére, ami nagyobb termésmennyiséget eredményezne, ehhez azonban, és ez a másik feladat, ki kellene építeni a feldolgozóipart, amely lényegében hiányzik Magyarországon. Ha nincs hol feldolgozni a termést, nem érdemes többet termelni.

Egy szemléleti kérdést is helyre kellene tenni, nevezetesen, hogy milyen minőségű területen öntözzünk. Az uralkodó nézet, hogy aszályos, gyenge minőségű földön kell öntözni, ám ez nem vezet eredményre, jól eláztatjuk földet, a kötött talaj azonban nem engedi át a vizet, sártengert kapunk. Öntözni a jó minőségű földeken, hátságokon érdemes, ahol meghálálja a növény a gondoskodást, a víz jótékony hatásaként látványosan magasabb lenne a termés. A hatékonyabb öntözéssel változna a termelési struktúra is, nem lennénk a négy növény, búza, kukorica, napraforgó, repce országa, felzárkózna a szántóföldi kertészet, ami az agrárgazdaság egyik kitörési pontja lehetne. Nem mellékes az sem, hogy az ágazat kézimunkaerő-igényes, így a foglalkoztatási gondok is enyhülnének.

Eszközök parlagon

Az éremnek van másik oldala is. Mégpedig az, hogy mi pillanatnyilag vízügyben pazarlunk. Az utóbbi száz év hidrológiai statisztikáiból az derül ki, hogy évente mintegy 118–130 milliárd köbméter víz folyik át Magyarországon.

A 19. századi folyószabályozások óta az a cél, hogy ezt a hatalmas vízmennyiséget hasznosítani tudja az ország. A vízmérnökök és politikusok törekvései azonban rendre kudarcba fulladtak. Egyikük megfogalmazása szerint: „A számos tényező közül talán az a legfontosabb, hogy nem sikerült megoldani azt, hogy hasznosítsuk a folyóinkon levonuló nagyvizeket. Az öntözési kapacitásokat a nyári kisvizekre méretezték, ezáltal alig használjuk ki a roppant költséggel kiépített öntöző infrastruktúrát, ami az üzemeltetését rendkívül drágává teszi.”

Csapadékosabb években a növénykultúrák többsége alig vagy egyáltalán nem igényel mesterséges vízpótlást, emiatt előfordul, hogy az öntözőművek több éven keresztül kihasználatlanul hevernek. A csatornákat és egyéb műtárgyakat azonban akkor is karban kell tartani, ami további – nem megtérülő – terhet rak a gazdálkodók (vagy az állam) vállára, ami megkérdőjelezi az egész rendszer hosszabb távú fenntarthatóságát. A költségeket tetézi a szivattyús vízemelés, ami drága és többnyire környezetszennyező.

Visszatartható

Egyébként is szükség lenne legalább részben módosítani a hazai termelésszerkezetet. Amennyiben például az egyébként is időszakosan belvízzel borított mélyterületeket átadnák az árasztásos gyepeknek, akvakultúrának, hatalmas mennyiségű vizet tarthatnánk vissza. A vizes területek ráadásul javítanák a magasabb fekvésű szántók mikroklímáját.

Az öntözéses kultúra a legintenzívebb területhasznosítási forma, amelynek hatalmas a tápanyagigénye. Ezer évvel ezelőtt a vízkivezető szerkezeteket úgy alakították ki, hogy a csatornákban vezetett lebegő hordalékból minél több jusson ki az elárasztott területekre. A tápanyagokban gazdag hordalékkal tartották fenn a földek folyamatos termőképességét.

Öntözésfejlesztési támogatás

Az öntözés fejlesztésének szükségét felismerve a magyar kormány 2016 nyarán nagyszabású pályázati programot indított, melynek keretében összesen csaknem 50 milliárd forint európai uniós támogatás válik elérhetővé a gazdálkodók számára.
A támogatással kapcsolatos legfontosabb információk a következők:
a gépbeszerzés mellett az öntözési infrastruktúra fejlesztése, meliorációs tevékenység is támogatható;
támogatás kizárólag víz- és energiahatékony beruházásokra igényelhető, ennek megfelelően igazoltan 5–10%-os vízmegtakarítást és 10%-os energiamegtakarítást kell garantálni a megvalósulás eredményeként;
a források legalább 80%-a kizárólag a legfeljebb 850 000 euró Standard Termelési Érték üzemmérettel (kisüzemek) rendelkező mezőgazdasági termelők számára áll rendelkezésre;
a támogatás mértéke a teljes beruházás összértékének 50%-a (Közép-Magyarországi Régió esetében 40%), fiatal gazdák esetében és kollektív megvalósítás esetén +10%;
a maximálisan igényelhető támogatás mértéke 500 millió Ft (kollektív megvalósítás esetén 1 milliárd Ft);
már a pályázat benyújtásakor rendelkezni kell legalább elvi vízjogi engedéllyel;
a pályázatok benyújtására 2018. augusztus 1. napjáig van lehetőség.
A pályázat összes részlete elérhető az alábbi helyen:
https://www.palyazat.gov.hu/vp2-414-16-a-mezgazdasgi-vzgazdlkodsi-gazat-fejlesztse

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai