Öntözés nélkül nincs jövő

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: VT, 2014/05/10
Címkék: öntözés, öntözővíz, vízigény, vízgazdálkodás, aszály, klímaváltozás, vízjog, Nemzeti Aszály Stratégia

A teljes vízkormányzás megvalósításához szükséges víztározók építése és az országszerte összesen 102 000 kilométer hosszúságú vízügyi létesítmények rendszerének rendbetétele már megkezdődött. Az idén indult uniós költségvetési ciklusban pedig a tervek szerint mintegy 1000 milliárd forintot költ az állam a víziközművek fejlesztésére. Az ügyben bőven akad behoznivaló: a legfontosabb teendők évek óta halasztást szenvednek, aminek legfőbb oka a pénzhiány.

Csapadékgazdálkodás

A mezőgazdaság szempontjából felértékelődik a csapadékkal való gazdálkodás tudománya, hiszen a télen több és a tenyészidőben gyakoribb nagycsapadékok megőrzése és hasznosítása, ugyanakkor a belvíz keletkezésének megakadályozása egyszerre jelentkező feladat – írja tanulmányában a szakterület egyik legelismertebb szakértője, dr. Váradi József.

A víztöbblet és a vízhiány elleni összetett tevékenység első feladata mindenképpen a csapadék hasznosítása, vagyis először a csapadékvizek tározásáról, helyben tartásáról, mélybe szivárogtatásáról kell gondoskodni és csak a nem hasznosítható fölösleges vizek elvezetését kell megoldani, de célszerűen ezek a beavatkozások is az ilyen típusú többlet vizek későbbi hasznosíthatóságát kell, hogy szem előtt tartsák. Természetesen ezek a rendszerek olyan műszaki kialakítottsággal kell rendelkezzenek, hogy a szélsőséges terheléseket kezelni tudják. Lényeges körülmény tehát, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás az időben szélsőséges eloszlású csapadék kiegyenlítését tűzze ki célul, és csak ezt kövessék a hiányzó csapadék pótlására irányuló beavatkozások.

Nélkülözhetetlen

Nem kedvez a vizek visszatartásának, hogy a területi vízgazdálkodás létesítményeinek műszaki kialakítása nem teszi lehetővé a vizek visszatartását. Nem segítik a területi visszatartás megvalósítását a támogatási rendszerek, mert a tájgazdálkodási beavatkozások támogatottsága nem tud versenyképes lenni a klasszikus mezőgazdasági tevékenységekével, ráadásul a tájgazdálkodás jövedelemtermelő képessége is kérdéses maradt. Nem támogatja az EU – illetve csak nagyon nagy kötöttségek mentén – az úgynevezett mesterséges víztestek létrehozását. Nem lehet a NATURA 2000 területek miatt sem sík, sem dombvidéki tározókat létesíteni (a kijelentés szigorúnak tűnik, de a valóságban ez a helyzet). Nem lehet a folyók emelt szintű víztereit létrehozni, mert a „BŐSI szindrómát” még mindig nem dolgozta fel szakmailag a politika, és az Alföld folyóinak 8 emelt szintű mesterséges víztere sem elég bizonyíték arra, hogy lehet ezt jól is csinálni, és számos esetben éppen ez a beavatkozás nélkülözhetetlen eleme a terület- és vidékfejlesztésnek.

Van jó példa

A szaktudomány ugyanis azt, amit a köznyelv általánosságban öntözésként emleget, két markáns irányvonalra bontja. Az elsőbe tartoznak a természetes víz pótlása céljából kiépített működtetett rendszerek – száraz földből nem nő mag, a nedvességre a vegetáció puszta beindításához és életben tartásához van szükség. A másik – és az eddigi magyar megoldásokra ez volt jellemző – esetben a fő cél a hozam és ezzel a haszon növelése. Ilyenkor lép be az a korábban említett mérlegelés, megéri-e a drága üzemű öntözőrendszert működtetni vagy sem. Egyre több hidrológus, környezetvédő és agrárszakember véli úgy, hogy – mivel a klímaváltozás elől elfutni nem lehet, az élelemtermelés viszont kikerülhetetlen szükséglet – a tényleges helyzet az előbbi változat felé tereli nemcsak magát a magyar agrárgazdaságot, de a hazai „vízfogalmat” is erőteljesen átértékelteti.

A mostani csapadékhiányos években sok szó esik az izraeli, illetve más észak-arab térségekben kialakított példákról: adott egy térség, ahol évekig nem egyszerűen ritka vendég az eső, hanem szó szerint évekig nincs csapadék, ám egyes agrártermékekből (főként gyümölcsből és zöldségből) mégis hatékony exportőrként van jelen a nemzetközi piacokon. Nos, az elmúlt évtizedekben – gyakorlatilag Izrael állam megalakulása óta – az ország hihetetlenül komoly technikai és technológiai fejlesztést hajtott végre a „szuperintenzíven takarékos” öntözési rendszerek területén. Magyar szemmel elképesztő az a takarékosság, amivel a vizet kezelik, szinte növényre bontva, csak a legszükségesebb milliliterekre bontott mennyiségekben adagolják, dréncső tekereg a datolyacserje körül, precíziós, számítógép-vezérelte klímában növekszik az üvegházi paprika. Gyorsan tegyük hozzá: mindezekben sok-sok milliárd fejlesztésre költött dollár köszön vissza. Izrael ezt a világelső technológiát legalább ötven országba adta el és jelen van Magyarországon is.

A szkeptikusok erre persze rögtön mondhatják, na, igen, de a vízhiány az egész Közel-Keletet jellemzi, volt a térségben már többször „vízválság”, s e problémakör jelentette nem egy béketárgyalás-sorozat egyik legrágósabb falatját is. Itt pedig mi még nem tartunk. Vagy hangsúlyozhatjuk másképpen is: még nem tartunk itt. De azért mégis vannak már tünetek, amelyekkel végre komolyabban kéne számolni.
Az 1900 óta rendelkezésre álló hivatalos meteorológai-hidrológiai adatok szerint az elmúlt húsz esztendőben egyértelműen nőtt a „rendkívül aszályosnak” minősített évek aránya. Ilyen volt 1990, 1992, 1993, 2000, 2003, 2007, 2011, és volt a tavalyi esztendő, de még az idei is jó valószínűséggel lehet, miközben az előző több mint fél évszázadban összesen hat ilyen volt. Ráadásul a tend is megmutatta térségünk időjárásának és vízforgalmának egyre szeszélyesebb voltát: január közepétől március elejéig a belvíz okozott súlyos gondokat, aztán pedig beköszöntött a súlyos szárazság. Ezt a változóban lévő helyzetet pedig a szakzsargon szerint „passzív vízgazdálkodással” kezeli az ország. Gátakat építünk belvíz ellen, tudomásul vesszük, hogy gazdasági értelemben csak a nagy (pénz-)hozamú kultúrákban érdemes foglalkozni az öntözéssel. A fő baj, hogy az általános gondolkodás is csak erre a két területre szűkül.

Ajánlott kiadványokGonda István - Apáti Ferenc (szerkesztők) :
Versenyképes almatermesztésDr. Magda Sándor (szerk.):
Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiájaDr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Imre József :
Termőföldünk

Ez is érdekelhetiFontos kárenyhítési határidőkMájustól díjmentesen érhető el az aszálymonitoring-hálózat online felülete Döntöttek a biztosítási díjakhoz adott támogatás nagyságáról