A díjnyertes kékfrankos

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: H. Gy., 2018/03/22

Gere Zsolt – s ez örömteli – azon fiatal borászok közé tartozik, akik továbbviszik a családi pincészetet. Gere Tamás, az édesapa még a múlt század nyolcvanas éveiben alapozta meg a családi borászatot, miután a kezdetekben szőlőtermesztéssel kezdett foglalkozni, majd az első között készített olyan borokat, amelyekkel a kereskedelemben megalapozta a borvidék hírnevét.

Az élet azonban teli van kihívásokkal: egy sajnálatos baleset következtében – az édesapa megcsúszott és leesett a tartályról, s eltörte a lábát – Zsoltra hárult a borászat továbbvitelének egyáltalán nem könnyű terhe. Zsolt – 1998-at írtak ekkor – alig húszévesen a budafoki Szőlész-borász iskolában kezdte meg utolsó éves tanulmányait, de az édesapa balesete miatt hazatért, mert a szüret nem várathatott magára. Jó lépés volt ez a család részéről, mert a fiatalember sikeresen vette az akadályokat. A hosszú útkeresés és a piac folyamatos szemmel tartásának köszönhetően Zsolt mára már jól felismerhető stílusban készíti borait. Az elegancia, a részletgazdagság mellett a lendületesség és a fiatalosság is fontos szerepet játszik egy-egy bor megalkotásánál.

A pincészetnek 40 hektáron terem a szőlő, de további 30 hektárról vásárolják meg évről évre a termést az alapboraikhoz, így évente 400 ezer palack bort tudnak a piacon értékesíteni. A borok készítése, a szőlő feldolgozása a nagyharsányi családi birtokon történik, de több más saját pincében érlelik a borokat, mégpedig zömmel fahordókban. A borok palackozását Villányban végzik, s innen jutnak el a kereskedelembe a pincészet borai. A technológia egyértelműen a tradicionális borkészítést szolgálja ki, ám a minőségi borok készítéséhez – amit az alapanyag, a szőlő is biztosít – érdemes a hagyományokhoz ragaszkodni.

Zsolt a díjnyertes Kékfrankosról elmondta, hogy egy kísérleti tételből „emelték ki” a palackot, amelyből összesen 900 üveg készült. Ez volt az első Kékfrankos termésük, a híres villányi Kopár termőhelyen, ahol 2009-ben fél hektáron telepítettek Kékfrankos szőlőt, aminek a klónját Ausztriából szerezték be. Ez a fajta eltér a villányi fajtáktól, kisebbek a bogyók, kevesebb a lémennyiség, vagyis nem bőtermő. Ám keményebb a héja, ezért jól termeszthető bio módon.

Tapasztalták, hogy ez a szőlő az Oportót megelőzve hozza a szinte fekete színt, s egységesen besötétednek a fürtök. Az érés kezdetén már megkezdődik a cukrosodás, s szeptember elejére már 20 fokos mustot tudnak belőle készíteni. Azonban október végi, november elejei szürettel sem megy feljebb 22 foknál a cukortartalom, ám de a savat jól megtartja, ezért jó fajtáról beszélhetünk.

Zsolt úgy fogalmaz, hogy a Kopárnak köszönhetően nem lesz „lekváros” a bor, inkább a gyümölcsillat és -íz jellemzi a kékfrankos borokat, de az alkoholt is karakteresen megjeleníti, amit viszont a hordós érlelés során sikerül „elrejteni”. Elegendő időt kell hagyni a bornak ahhoz, hogy a nagy évjárat megszülessen. A Kékfrankos szőlőből többféle bort készítenek, például rozét és klasszikus Kékfrankost is előállítanak. Sőt, dűlőszelektált Kékfrankossal is megjelennek a piacon, ezt a szőlőt a várerdői termőhelyről szüretelik. Összességében tehát négyféle kékfrankos bort kóstolhatnak a pincészetnél.

De nem ragadhatunk le a Kékfrankosnál: fehér szőlőből az Olaszrizling, a Hárslevelű, s a Tramini fajtákból készült borok is jelen vannak a pincészetnél. Vásárolnak Muscat ottonel szőlőt is, így ebből „ropogósabb”, fiatalos borral „lepik meg” a vendégeket. A kékszőlőnél a Portugizer, a Kékfrankos, a Pinot noir, a Merlot, a Cabernet sauvignon és a Cabernet franc, a Zveigelt, a Siraz, valamint a Kadarka teszi teljessé a kínálatukat. Zsolt nem titkolja, hogy sok tapasztalatot gyűjtött és gyűjt a külföldi útjai során, szinte bejárta már a világ mindegyik fontosabb bortermelő helyét. Új-Zéland, Ausztrália és Kanada még nincs „meghódítva”, de ami késik… Zsolt a Junibor (Fiatal Borászok) Egyesületnek a tagja.

Az alapborok kétharmadát az üzletláncokon, a borüzleteken, az éttermeken keresztül értékesítik. Testvére, Viktória az idegenforgalmi szakmában szerzett diplomát, így a Villány központjában található borház és panzió vezetőjeként dolgozik, ahol a prémium borokkal fogadják a vendégeket. A megtermelt bor tíz százalékát exportálják. A családi vállalkozásban Tamás felesége, Márta, az édesanya is aktívan részt vesz.

A pincészet tulajdonosai, apa és fia nem tartozik a versenyző típusok közé, de a 2017. évi Winelovers Borászportál teszten – ahol a bírálók fajtánként kóstolnak, és választják ki a kategória legjobb borát – a Gere Tamás & Zsolt Pincészet 2013-as évjáratú Gentleman néven forgalmazott borát ítélték a legjobbnak a kékfrankos fajtáknál.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai