Nőtt a tojáságazat súlya

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2018/03/25

Dr. Molnár Györgyi,
a BTT mezőgazdasági titkára

– Kedves Györgyi, a tojásról általában két alkalommal szokott a sajtó beszélni: a húsvéti ünnepek előtt, s ha valamilyen ár- vagy egészségügyi botrány van. De ennél jóval többet érdemelnek a hazai tojástermelők, hiszen jelentős az ágazat gazdasági teljesítménye. Milyen évet zárt tavaly az ágazat?

– Egyetértek azzal, hogy a hazai tojáságazat valóban több figyelmet érdemelne a társadalom részéről. Tavaly rendkívül vegyes évünk volt. Az elmúlt években nőtt a keltetés, a hazai telepítés, és a naposexportunk, ami azt jelzi, hogy mind a termelés, mind a forgalmazás erősödött. Mindemellett erősen befolyásolta a tojástermelők életét a madárinfluenza-járvány, a fipronilszennyeződés és az importtermékek ugyancsak növekvő aránya. Az említett termelési növekedéssel azonban a szövetség is erősödik: friss adatunk, hogy az elmúlt három évben a Tojás Szövetség gazdasági súlya a baromfiágazaton belül is nőtt. Míg 2012–14 éves termelési értékek 9,29%-os tojáságazati arányt mutattak, addig ugyanezen érték 12,08%-ot mutat 2015–2017-re vonatkoztatva.

– Minek köszönhető a javuló tendencia?

– A termelés növekedése mellett az árak is stabilizálódtak valamelyest. A szövetség adatai szerint 2015-ben jók voltak az átlagárak, a 2016-os év nem volt igazán erős, de tavaly már ismét jobbak voltak az átvételi árak. Sajnos a 2017. évi tendencia már nem folytatódott 2018-ban.

– A tartástechnológia kötelező változásai – ez 2012-ben történt – jelentősen befolyásolta az ágazat kapacitásának az alakulását…

– Ez érdekes dolog, mert a ketrecek cseréjét kötelezően írta elő az Európai Unió, s a ketrecek cseréje komoly anyagi terhet rótt a termelőkre. De ha azt nézzük, hogyan változott az állatlétszám, azt látjuk, hogy egy kis kilengés után szépen nőtt az állatállomány. A 2012-es esztendő fordulópontot is hozott a hazai termelésben, mert a kistermelők, akik nem tudtak beruházni, kiestek a termelői körből. De a nagyobb termelőknek mindig volt tartalékuk, segítségük is ahhoz, hogy teljesítsék az új előírásokat, s ez az állatállomány növekedésében is megmutatkozott. Úgy is mondhatjuk, hogy egyfajta koncentrálódás ment végbe, ami mára nagyjából be is fejeződött.

– Milyen kép rajzolódott ki az ágazatról a termeléstechnológiát illetően?

– A ketreces tartás viszi a prímet idehaza, ez meghaladja a 80 százalékot. A mélyalmos tartás, illetve a volieres termelés arányaiban kissé nőtt az elmúlt években, és ez szerintem még tovább fog nőni.
Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy Nyugat-Európában nem ezeket az arányokat láthatjuk. A ketreces tartás az Európai Unión belül 56 százalékot képvisel, és az az általános vélemény, hogy az alternatív tartás aránya nőni fog. Angliában például a szabadtartásos termelés 50 százalékos. Az EU-bizottsági adatok alapján 2016-ban az összes tyúk (390,7 millió) 55,9%-át feljavított ketrecben (218,5 millió) tartották. Mélyalmos és volieres tartásban 100 millió tyúkot (25,6%) tartottak, szabadtartásban 54,4 millió tyúkot (13,9), biotartásban pedig 17,8 millió tyúkot (4,5%). 2013 óta a mélyalmos/volieres és a ketreces létszám nem nőtt jelentősen, a szabadtartás nőtt 46-ról 54 millióra, és a biotartás 14,5 millióról 17,8-ra.

Az EU tagállamai a világ összes tojástermelésének 10,3%-át adják a 2015. évi adatok alapján. 2012 és 2016 között az EU-s tojólétszám 5,8%-kal növekedett, 363 millió tyúkról 384 millióra. A tagállamok között nagyon nagy eltérések vannak, ha a technológiai arányokat nézzük.

– A szabadtartás ellen szól a madárinfluenza veszélye.

– Kétségtelen, hogy vannak ellenszelek állatjóléti, gazdasági oldalról a szabad tartást illetően. A termelő elsősorban a ketreces tartást választja, mert ez a legtisztább állat- és humán-egészségügyi szempontból, jól kontrollálható és nem utolsósorban ebben a legolcsóbb a termelés. S a madárnak sem mindegy, hogy milyen körülmények között él. De van egy másik szempont is, ezt pedig az állatjóléti csoportok képviselik, s rajtuk keresztül az áruházláncok is, miszerint az állatok a volier, a mélyalmos és a szabad tartásban „boldogok”, s úgy vélik, ezáltal jobb minőségű a termék is. A tagállamok közötti igen nagy tartásbeli különbségek mellett az állatvédő szervezetek aktivitása és miattuk az áruházláncok személete is rendkívül eltérő.
Európa nyugatibb és északibb részében a kereskedelemi láncok előszeretettel szorítják ki a forgalomból a ketreces tojást. De például Spanyolországban a ketreces tartás aránya 90 százalék körül mozog, ám ott is megjelentek a „boldog állat” iránti igények az áruházláncokon keresztül. Itt olyan nagy a nyomás, hogy azt tervezik, 2025-re már csak a nem ketreces tartásban termelt tojásokat hajlandóak átvenni, a ketreces tojásokat pedig adják el a termelők a feldolgozóknak.

Állatlétszám-kapacitások tartásmód szerinti megoszlása (350 db alatti és feletti kapacitás)

– Van-e különbség a tojás minőségében a tartástechnológiákat illetően? Hajlandóak-e az áruházláncok többet fizetni a nem ketreces tojásért?

– A tojás minősége semmi mástól nem függ, mint attól, hogy a madár mit eszik, milyen takarmányt kap; és teljesen mindegy, hogy melyik tartástechnológiát alkalmazom. Ha silány a takarmány, akkor például kevesebb nyomelem lehet a tojásban, még ha biotermelést folytatok is. Az áruházláncok egyébként nem hajlandók többet fizetni a termelőnek. A probléma pedig az, hogy ezek a folyamatok a hazai termelésbe, kereskedelembe is begyűrűzhetnek. A tojás alapvető élelmiszer, s mint tudjuk, az élelmiszer ma már stratégiai kérdés, mert egyre több kell belőle. Nos, ha nem a ketreces tartás lesz a meghatározó, akkor a termelés mennyisége nehezen növelhető.

Mi azon dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, gazdasági ellentmondások vannak az új irányt illetően. A mélyalmos, szabad tartáshoz sok hely kell, új épületekre van szükség, s akkor még nem beszéltünk a beruházási költségekről. Ezért van továbbra is szükség a ketreces technológiára, amely védettséget is ad a tojóállománynak. Gondoljunk bele, hogy a szabadtartásban mennyire kiszolgáltatott az állomány a madárinfluenzának. Azt nem vitatom, hogy az arányokon lehet módosítani, de a ketreces tartást nem lehet betiltani. A fogyasztónak is meg kell hagyni a választási lehetőséget. Magyarországon elsősorban a vevő pénztárcája dönti el, hogy melyik tojást veszi meg. De a legtisztább, legbiztonságosabb tojást is a ketrecből tudjuk biztosítani.

– A madárinfluenza mellett más betegségek is fenyegetnek…

– A madárinfluenza ellen nem lehet vakcinázással, gyógyszeresen védekezni; egy lehetőség van: jó menedzsmenttel az állategészségügyi előírásokat maximálisan betartva kell dolgozni. Zárt tartásban azért jóval nagyobb az esély a betegség elkerülésére. Ha viszont beüt, akkor ki kell vágni az állományt, csökken a termelés, és nagy a gond. A szalmonella elleni védekezés sokba kerül, de erre van uniós támogatás, ezért a költségek nem nőnek meg nagymértékben a termelőnél, illetve a támogatás csökkenti ezt a költséget. Vakcinázásra, kártalanításra 75 százalékos az uniós támogatás, amit 25 százalékban a magyar kormány egészít ki. A fipronilbotrány kapcsán se feledkezzünk meg a madártetűatkáról, amivel mostanság is küzdünk, és amelynek kevés ellenszere van. De vannak új szerek, amelyeket ki kellene próbálni. A szövetség azon dolgozik, hogy a madártetű ellen engedélyezett szerekre is legyen uniós vagy tagállami támogatás, mert így hatékonyabban lenne csökkenthető a fertőzöttségi szint.

– Szóljunk a fejlesztési lehetőségekről: milyen támogatási források állnak rendelkezésre a tojástermelők számára?

– Az állatjóléti támogatáshoz ez év végéig juthat hozzá a termelő. Most azon dolgozunk, hogy 2018-ban notifikáltassuk azt az új rendeletet, amely meghosszabbítása lenne a most működő állatjóléti támogatásnak. Szükséges lenne, s azért dolgozunk, hogy az állatjóléti támogatások egységnyi értékeit növelni tudjuk, s emiatt a teljes keretösszeg is nőjön. Miután a mostani támogatási értékek a 2012. évi önköltségek alapján lettek kialakítva, a költségek az elmúlt öt évben történt növekedése miatt – azt gondolom – van realitása a növelésnek. De csak 2019-től léphet életbe ez a „meghosszabbítás”, a döntés azonban nemcsak a magyar kormányon múlik, hanem az EU Bizottságán is (sőt elsősorban rajta).

– Milyen évre számítanak az idén?

– Várhatóan érdekes évnek nézünk elébe, mert a fipronilhasználat miatti állománycsökkentés még érezteti hatását a termelőknél. Ha a magyar alapokat nézzük: a keltetést, a telepítést, a naposcsibeexportot, akkor 5–8 százalékos növekedésre számítok. Ami nagyon fontos, hogy a hazai termelésünket, a tojást idehaza el tudjuk adni, és csökkenjen az import. De ez nagyon nehéz, kényes kérdés. Örömteli, hogy növekszik a termelés, de az import miatt a termelők raktára megtelik.

– Létrehozták a magyar termelésű tojások védjegyét, amely a magyar Szent Korona sziluettjével megjelölt Koronás Tojás nevet viseli. Van-e ennek hatása?

– Termelői befizetésekből saját alapot működtetünk, melyet újabban elsősorban a tojásfogyasztás növelésére, a magyar tojás vásárlásának ösztönzésére használunk fel. Nincs azonban áttörés a védjegy bevezetése óta. A vásárló elsősorban az ár alapján választ, nem kíváncsi sem a termelési technológiára, sem a biztonságosságra, sem a nyomon követhetőségre, sem a jobb minőségre. Néhány áruházlánc célul tűzte, hogy magyar termelőtől vásároljon magyar terméket. Azt gondolom, hogy akkor lenne eredmény, ha a termelők annyi pénzt tennének az alapba, hogy tisztességes marketinget, egy fogyasztásösztönző programot tudjunk megszervezni. Áruházlánci elkötelezettséggel és közös kampánnyal talán el lehetne érni a kívánt változást.

– Miért ilyen kevés a pénz a marketingre?

– Azért, mert nincs mögöttünk állami háttér, támogatás. A BTT a védjegy tulajdonosa, de a termelők befizetéséből működtetjük a védjegyeinket. A termelők viszont úgy gondolkodnak, hogy csak akkor fizetnek többet, ha a védjegynek köszönhetően többet kapnak a tojás darabjáért. Ördögi kör, mert ha marketinggel, jó kommunikációval is támogatnánk a védjegyet, akkor sem biztos, hogy többet kapna a termelő a tojásért; viszont – véleményem szerint – el lehetne érni, hogy az importot visszaszorítsuk, mert a védjegyes magyar tojást venné a fogyasztó. A termelésbiztonság sokkal nagyobb lenne, s nem a raktárnak termelne a vállalkozó. Azt gondolom, hogy a termelők hozzáállásán kellene változtatni, és az áruházláncoknál is lehetne lobbizni azért, hogy a Koronás Tojás árusítását részesítsék előnyben.

– Mit mondhatunk a tenyésztési fejlesztések lehetőségeiről?

– A termelők elsősorban három tenyésztőcég madarait használják: a Bábolna Tetra-, a Hy- Line- és a Lohmann-hibrideket. Minden tenyésztőcég érdeke, hogy olyan genotípusokat alakítsanak ki, amelyeknek egyre hosszabbak a termelési periódusai. Érdekes ez a kérdés, mert ma már nem 52 hétig termelnek a tojók, hanem 60–70 hétig, és nem csökken a termelés intenzitása, s a tojás minősége sem romlik. Ez egy kicsit szembemegy a tenyésztői gazdasági érdekkel, de erős a piaci verseny. A tenyésztőcégek egyébként segítik a termelőket szakmai információkkal is, miközben a kutatás-fejlesztésre igen sok pénzt fordítanak.

– Végezetül szóljunk az árakról is…

– Tavaly január elsejétől 27-ről 5 százalékra csökkentette a kormány a tojás áfáját. Ez a csökkenés a fogyasztói árban is jelentkezett annak ellenére, hogy a tojás termelői ára a kereslet-kínálati piaci viszonyok, valamint a termelési költségek növekedése miatt emelkedett. Az áfa mérséklő hatása egészen október végig kitartott, mindaddig, míg a fipronilbotrány fel nem borította teljesen az egész európai piacot. S hogy mit hoz az idei év? A kereslet-kínálat fogja most is megszabni az árak alakulását, ahogy minden évben ez a meghatározó tendencia.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai