A kukorica és napraforgó gombabetegségei

Kategória: Növénytermesztés | 2018/05/06

Magyarországon a négy fő szántóföldi növényt, az őszi búzát, takarmánykukoricát, őszi káposztarepcét és napraforgót összesen mintegy 2919 ezer hektáron (KSH, 2017.) évi adat) termesztik. Bár termésátlagaink világviszonylatban elfogadhatóak, szükséges lenne tovább javítani rajtuk. Annál is inkább, mert a világpiac által befolyásolt, nyomott hazai árak mellett csak a hozamok javítása eredményezhet gazdaságosabb termelést. Mind a négy növény hozamot növelő agrotechnikájában elöl áll a növényvédelem pontos és gazdaságos végrehajtása.

A kukorica gombabetegségei

Fuzáriózis (Fusarium spp.)

Polifág kórokozó, mivel a gomba méreganyagokat (toxinokat) termel, így különösen nagy a jelentősége. A kórokozó egészen fiatal korban okozhatja a csíranövény pusztulását, későbbiekben csőpenészt, szárkorhadást. A fertőzött csövek kukoricaszemei töppedtek, ráncosak, kisebbek, az ilyen szemekből fejlődő csíranövények gyakran elpusztulnak.
A fuzarium talajlakó, a gyengültségi kórokozó terjedhet fertőzött vetőmaggal, fertőzött növényi maradványokkal.

A védekezés legfontosabb tényezője az eredményes vetőmagcsávázás. Továbbiakban szintén fontos a helyes agrotechnika megválasztása, a monokultúra kerülése, az optimális tápanyagellátás, a megfelelő vetésidő, vetésmélység.

Golyvás üszög (Ustilago maydis)

A betegség mindenütt gyakori, ennek ellenére súlyosabb károkat ritkán okoz. Elsősorban a csemegekukorica- és vetőmagtermesztésben jelentős. Jellegzetes tünetei a növény föld feletti részein megjelenő ezüstös hártyával fedett, szivacsos állományú golyvák, amelyekből később felszakadva fekete spórák tömege távozik.
Általában sérülések hatására jön létre a fertőzés, a kórokozó fertőzött növényi maradványokon, talajra hullott golyvákban telelhet.

Az ellene való védekezésnél fontos a helyes tápanyagellátás, agrotechnika, valamint az ellenálló hibridek termesztése. Kémiai védekezés kifejezetten a gomba ellen nincs gyakorlatban.

Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)

Polifág kórokozó, mintegy 300 gazdanövénye van, már csíranövény korban fertőzhet, a gyökereken vizenyős foltok láthatóak, a növény elfeketedik, majd elpusztul. A gomba szkleróciumokkal telel a növényi maradványokon és a gyökéren át közvetlenül fertőzi a kukoricát.
Fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, a megfelelő tápanyagellátás. Rezisztens hibridek termesztésével, a fiatalkori fertőzés ellen eredményes vetőmagcsávázással megelőzhető a fertőzés.

Kabatiellás szemfolt­betegség (Kabatiella zeae)

Az egész országban elterjedt, de jelentős kárt eddig még nem okozott. Jellegzetes tünetei: nyár közepétől a levéllemezen, csuhéjleveleken apró foltok jelennek meg, ezek közepe később kifakul, az erősen fertőzött levelek sárgulnak, elhalnak.
Az ellene való védekezés leghatékonyabb módja a rezisztens hibridek termesztése, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése.

Kukorica helmintosporiózisok (több kórokozó által okozott betegségek gyűjtőneve)
A kórokozók a levélszáradáson túl szár- és csőkorhadást is okoznak. Többnyire fertőzött növényi maradványokon telelnek át, de vetőmaggal is terjedhetnek. Vannak közöttük karantén kórokozók is (Bipolaris zeicola, Bipolaris maydis).
A védekezés egyik legfontosabb feladata az import vetőmagtételek ellenőrzése, illetve a hatékony vetőmagcsávázás.

A kórokozók nagy nedvességigényűek, ezért fontos a termőhelyi optimális tőszám biztosítása, az elgyomosodás megakadályozása, a fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása. Fontos védekezési eljárás a rezisztenciára nemesítés.

1. táblázat. A kémiai védekezésben használható hatóanyagok (fungicidek)

Engedélyezett készítmények:

• Alios (300 g/l tritikonazol)
• Maxim XL 035 FS (25 g/l fludioxonil + 10 g/l mefenoxam)
• Royalflo (480 g/l TMTD)
• Vitavax 2000 (200 g/l karboxin + 200 g/l TMTD)

A napraforgó gombabetegségei

Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii)

A kórokozó gazdanövényköre széles, a napraforgón, csicsókán túl számos fészkes virágzatú gyomnövény (Artemisia, Ambrosia, Erigeron, Solidago). A fertőzés következtében a napraforgó elszáradása, pusztulása már a növény 6–8 lombleveles korában bekövetkezik. A kórokozó a talajban 5–10 évig is életképes marad. A napraforgó a kaszatok csírázásától a növény 4–8 leveles koráig a legfogékonyabb a fertőzésre. A talajban áttelelő oospórák okozzák a fertőzések nagy részét, ehhez elengedhetetlen a talajban lévő szabad víz, és az optimális 15–18 ºC-os talajhőmérséklet.
A védekezés alapköve az agrotehnika, az 5–6 éves vetésváltás, a nem kívánatos gazdanövények irtása (árvakelésű napraforgó, fészkes virágzatú gyomnövények), a vetésidő helyes megválasztása, a nitrogénellátás optimális szintje, rezisztens fajták vetése, az elengedhetetlen vetőmagcsávázás.

Fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)

A kórokozó okozta tünet leggyakrabban a szártövön jelentkezik (fehér színű penészbevonat), a növény lankad, hervad, a fertőzött növény tányérjának átmérője csökken, a tányér steril. A tányér is fertőződik, a fehér penészbevonat gyakran az egész tányért ellepi. A fertőzés forrása a fertőzött kaszat, illetve a kaszathoz keveredett talajra hullott szklerocium.

A fertőzésnek kedvez a túl sűrű növényállomány, a mély vetés, a túlzott nitrogén műtrágyázás.
Az agrotechnikai védekezésnek (5–6 éves vetésváltás) itt is fontos szerepe van. A kémiai védekezésnél legfontosabb a megelőzés (prevenció), először a napraforgó 6–8 levélpáros állapotában kell védekezni, a második kezelést korai csillagbimbós állapotban kell elvégezni.

Diaportés szárfoltosság és korhadás (Diaporthe helianthi)

A fertőzés okozta tünetek a vegetációs időszak közepétől jelennek meg elsőként az alsó levélcsúcsnál kiinduló barna száradás formájában. A kórokozó a levélereken keresztül hatol be a levélnyélbe és azon keresztül a szárba. Súlyos fertőzés esetén a száron lévő barna foltok összefolynak, a bélállomány sorvad és a növények vízellátása gátolt, idő előtt elszárad. A fertőzésnek kedvez a magas, 90% feletti páratartalom, és a magas 20–26 ºC-os léghőmérséklet. A robbanásszerű fertőzést a június végi – július eleji megfelelő hőmérséklettel párosuló, nagy mennyiségű csapadék indítja el.

A vetésforgónak, a fertőzött növénymaradványok talajba dolgozásának, a térbeli izolációnak az előző évi napraforgótáblától itt is nagy jelentősége van a fertőzés visszaszorításánál.
A preventív kémiai védekezést először a napraforgó 6–8 levélpáros állapotában kell elvégezni, majd a második kezelést korai csillagbimbós állapotban.

Szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinerea)

A kórokozó számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező, száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzés alakul ki. Továbbá kedvező számára a gyomos, nitrogénnel túltrágyázott terület, a fertőzési veszélyt fokozzák a jégverés, a rovarkártétel által előidézett mechanikai sérülések.
A fertőzést követően szürke penészgyep jelenik meg a tányér mindkét oldalán, a tányér szétrohad, földre hullik. A fertőzés kiindulhat az áttelelt növényi maradványokból, a kaszatból, illetve külső forrásból, hiszen számos gazdanövénye van.

A járványok kialakulásának szempontjából meghatározó jelentőségű a citromérés és a betakarítás időszaka közötti csapadékos napok száma.
Az agrotechnikai megelőzésnek (vetésváltás, optimális tőszám, harmonikus tápanyagellátás, gyomnövények irtása, mély fekvésű táblák mellőzése) fontos szerepe van a járványok visszaszorításában.

A kémiai védekezésnél csapadékos időjárás esetén az állománykezelés a virágzás kezdetétől, az időben történő deszikkálás jelentősen mérsékli a fertőzés terjedését.

Fekete szárfoltosság (Phoma macdonaldii)

A fertőzött növényi maradványokon áttelelt gomba elsősorban a felfröccsenő csapadékkal jut az alsó levelekre. A fertőzés kialakulásához cseppfolyós víz jelenléte mellett magas, 25 ºC-os hőmérséklet szükséges. A fertőzés általában június–július hónapokban következik be, amikor a virágzás alatt és után bőséges nedvesség van jelen.

A Diaporthe helianthi elleni fungicides kezelés a fekete szárfoltosság ellen is védelmet ad.

Alternáriás levélfoltosság
(Alternaria helianthi), Szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi)

Mindkét betegség kórokozói elsősorban a leveleket fertőzik.

A fertőzött növényi maradványok mélyre forgatásával, a vetésváltás betartásával jelentősen csökkenthetjük a fertőzésveszélyt.

Napraforgórozsda (Puccinia helianthi)

A napraforgó egyik legismertebb betegsége, jelentősebb károkat nem okoz, mivel a tenyészidőszak végén lép fel.

A kórokozó gomba a fertőzött növényi maradványokban telel, ezért itt is nagy jelentősége van ezek talajba dolgozásának.

Engedélyezett készítmények:

• Acanto 250 SC (250 g/l pikoxistrobin)
• Acanto Plus (200 g/l pikoxistrobin + 80 g/l ciprokonazol)
• Amistar Xtra (200 g/l azoxistrobin + 80 g/l ciprokonazol)
• Folpan 48 SC (480 g/l folpet)
• Folpan 80 WDG (800 g/kg folpet)
• Mirage 45 EC (450 g/l prokloráz)
• Pictor SC (200 g/l dimoxistrobin + 200 g/l boszkalid)
• Rovral Aquaflow (500 g/l iprodion)
• Sfera 535 SC (375 g/l trifloxistrobin + 160 g/l ciprokonazol)
• Tanos 50 DF (25 % cimoxanil +25 % famoxadon)
• Zamir (133 g/l tebukonazol + 267 g/l prok­loráz)

2. táblázat. A kémiai védekezésben felhasználható fungicid hatóanyagok

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai