Újra növekedés várható

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2018/05/14

Az elmúlt évi baromfiágazati teljesítményt jelentősen visszavetette a madárinfluenza járvány. Az elnök hangsúlyozta, hogy bár a járvány elsősorban a víziszárnyas termékpálya termelési mennyiségeit befolyásolta látványosan, negatív hatásaival (exportkorlátozások, exportpiacok elvesztése) más termékpályák is szembesültek, így a járvány azok teljesítményére is hatott.

Szigorodó tartási feltételek

A madárinfluenzának a negatív hatásai mellett (pusztítás, az állományok leölése, a termelés visszaesése) „pozitív hozadéka” is volt. A járvány felszámolása érdekében – szakmai egyeztetést követően – megszületett egy olyan főállatorvosi határozat, amely az alapvető járványvédelmi intézkedések megtételét kötelezővé tette a telepeken, többek között korlátozta az állományok telepítési sűrűségét. Jelenleg csak annyi állat helyezhető el egy telepre (és kap betelepítési engedélyt), amennyi biztonsággal bezárható, ha az vészhelyzet miatt elrendelésre kerül. A határozatban foglaltak végrehajtásának folyamatos ellenőrzését – a Baromfi Termék Tanács kérésére – Dr. Bognár Lajos főállatorvos elrendelte. A megyei hatóságok pedig folyamatos ellenőrzéseket tartanak annak érdekében, hogy a határozatban foglaltak ne csak előírások, hanem valóban a baromfiágazatot védő járványvédelmi intézkedések legyenek.

Megindult tehát egy folyamat, ami pozitívan hat a telepek járványvédelmi készültségére. A tavalyi ellenőrzés rámutatott ugyanakkor arra is, hogy még mindig akadnak hiányosságok, pontatlanságok, figyelmetlenségből és fegyelmezetlenségekből adódó hibák.

Várhatóan a határozat végrehajtása lesz a letéteményese annak, hogy csökken a járvány megjelenésének kockázata, nő a termelésbiztonság, és ezzel párhuzamosan nőhet az idei évben az ágazati kibocsátás, hangsúlyozta Csorbai Attila. A számszerűséget illetően az „utolsó békeévben” (2016) 630 ezer tonna volt összesen az ágazat élőállat-kibocsátása, tavaly ez az érték 600 ezer tonnára esett vissza. Az idei évben éppen a víziszárnyas termékpálya az, ahol jelentős növekedést prognosztizálnak.

Az idei esztendőre az előrejelzések szerint a vágóbaromfi-kibocsátás meghaladhatja a 700 ezer tonnát. Ez csaknem 15 százalékos növekedést jelentene, ami az elnök szerint túlzott optimizmust sejtet. Csorbai Attila úgy gondolja, hogy lesz ugyan növekedés (a tavalyi évinél 8–10 százalékkal magasabb kibocsátás), de a 650 ezer tonna körüli termelés tekinthető reálisnak.

Hazai és nemzetközi porondon

A terméktanács az idei évben is folytatja munkáját. Az elnök kiemelte, hogy nemcsak idehaza, de nemzetközi szinten is nyomon követik azokat az eseményeket, folyamatokat, amelyek érdemben befolyásolhatják a termelés jövedelmezőségét. Egyik ilyen történés az Európai Unió MERCOSUR országokkal történő egyezkedése. A kereskedelmi megállapodás ugyan kedvező lehetőséget biztosít az európai ipari és bankszektor szereplőinek, ám ezek ellentételezésére az EU kedvezményeket biztosít néhány mezőgazdasági és élelmiszeripari terméknek.

Számítások szerint az új megállapodás megkötése hétmilliárd euró kárt okozna éves szinten az EU agráriumának, ágazati hatásként pedig 150 millió csirkével csökkenne az EU baromfiállománya. Ennek nyilvánvaló következményei, hogy csökkenne a mezőgazdaságból élők száma, s csökkenne a vidék népességmegtartó képessége, ereje is. Ezért a BTT nyilvánvalóvá akarta és akarja tenni mind a hazai, mind a nemzetközi politika számára, hogy az európai baromfiágazat tiltakozik a megállapodás ellen, és hangsúlyozza, hogy az elfogadhatatlan számára.

Hogy mindenki értse a problémát, az elnök elmondta, hogy elsősorban az előtt a brazil csirke előtt nyílna meg az uniós piac, amely folyamatosan élelmiszer-, baromfihús- és más egyéb botrányokkal terhelt. Gyakorlatilag intézményesített csalással a fogyasztók egészségét is veszélyeztető baromfihúst szállítottak korábban Kínába és az EU-ba. A BTT a magyar szakhatóságokat, míg európai szervezete, az AVEC az EU szakhatóságait kérte, hogy folyamatosan és tételesen vizsgálják a dél-amerikai országból érkező csirkeimport tételeit, amelyek bejöhettek az EU határain belülre.

A BTT kérte továbbá azt is, hogy csak olyan baromfitermékek kerülhessenek az EU piacaira, amelyek termelési, feldolgozási és higiéniai követelményei megegyeznek az EU belső határain belül termeltekkel. Legyen ez igaz mind a termelés állatvédelmi, állatjóléti szabályaira, mind a termékek higiéniai, élelmiszer-biztonsági előírásaira egyaránt. A sok esetben kétes minőségű hús jóval olcsóbb, mint az EU-ban előállított termékek. Így az előbb említett negatívumok mellett torzul a piac, az árverseny, s ezzel ágazatromboló hatásai is vannak. A BTT a rendelkezésére álló információkkal folyamatosan „bombázza” a szaktárcát és a külügyi szaktárcát, mivel ők tudják uniós szinten is képviselni a problémát.

A másik hasonló nemzetközi ügy az ukrán baromfihús kérdése, amelyet a társulási szerződés kapcsán nyújtott kedvezményes vámtarifával hoznak be az EU piacára. Ukrajna ugyanis – kiskaput találva a kereskedelmi megállapodásban – „csirkemell szárnydarabokkal” megnevezésű termékből több ezer tonna és egyre növekvő mennyiségű (vámmentes) terméket szállított már tavaly is az EU-ba. Csodálatos véletlenként egy ukrán cégcsoport holland, szlovák és lengyel daraboló üzemeket vásárolt, ahol a nevezett termékből EU-számmal rendelkező mellfilé és szárny került kibocsátásra…

Jelentős az export árualap

A hazai baromfiágazat az agrárium egyik legkomolyabb exportárbevételével büszkélkedhet, baromfihúsból önellátottsági szintünk 180 százalék feletti. Ennek ellenére a terméktanács mindig nagy hangsúlyt helyezett a hazai fogyasztás növelésére, a hazai fogyasztás biztonságos ellátására. A jövő évre tervezett növekedés esetén a növekmény nagy része tovább növelné az exportot, javítva ezzel a különböző exportmutatókat, és a baromfihús átlagos önellátottsági szintje megközelíthetné a 200 százalékot. Kiemelendő, hogy a víziszárnyas termelési növekmény egyébként jelentős hányadban exporton értékesül, itt az önellátottsági szintünk 300–400 (!) százalékos, míg a csirke és a pulyka esetében ez az érték 140–160 százalék között mozog – vállalatonként eltérő mértékben.

Az egy főre jutó hazai baromfihús-fogyasztásról különböző statisztikák látnak napvilágot. A BTT a belföldi értékesítést veszi alapul a fogyasztás méréséhez, ami 28,2 kilogramm baromfihúst jelent egy főre vetítve (2017). Tavaly e mennyiségnek 80 százaléka csirke, 11 százaléka pulyka, 6 százaléka kacsa, 2 százaléka liba és 1 százaléka tyúk volt. Meg kell jegyezni, hogy a tavalyi év a fogyasztás szempontjából sem tekinthető „normális” évnek, hiszen a madárinfluenza járvány miatt közel fél évig nem lehetett kapni kacsát és libát, ami nyilván negatívan befolyásolta a fogyasztást. Szintén fontos megjegyezni, hogy a tényleges baromfihús-fogyasztás ennek mintegy másfélszerese, hiszen számos készítményben eszünk baromfihúst, mint például felvágottakban, a mirelit és panírozott termékekben, de kalkulálni kell a közétkeztetéssel, az éttermi fogyasztással, sőt az importtal is.

Fontos ez évi feladat, hogy elfogadtassuk (és 2019-ben is támogathassuk) az Európai Unióban az ágazat részére a 2018-ban lejáró nemzeti támogatásokat (állatjóléti támogatás, gyógyszertámogatás stb.). Hosszabb távon pedig szorgalmazni kell, hogy az állattenyésztési ágazatok között a baromfi- és sertéságazat is részesülhessen az uniós támogatásokból.

Az importügyekre visszatérve, Csorbai Attila elmondta, hogy nemcsak a brazil import jelent veszélyt, hanem Európában is vannak konkurensek. Csak, hogy a legfőbb konkurensünket említsük: Lengyelország. A lengyel import az elmúlt években jelentősen nőtt, mivel a lengyelek vezető csirke- és pulykahús-termelővé váltak az Európai Unióban. A lengyel konkurencia az egyik olyan kockázat a magyar termelésnek, amivel hosszabb távon számolni kell.

Javítani a versenyképességet

Egyedüli lehetőség a konkurenciával vívott küzdelemben a versenyképesség javítása, ezért ez központi kérdés az ágazatban. Az állattartó épületek állapota nem mondható korszerűnek (sőt jónak sem), hiszen múlt a század hetvenes éveiben épültek a telepek, amelyekben ugyan a technológiát sikerült korszerűsíteni, de az épületeket már nem tudták fel- és megújítani. A legfontosabb az lenne, hogy az alapanyag-termelést új, korszerű épületekben, technológiákkal tudják a magyar termelők megvalósítani. Ehhez komoly támogatás szükséges, hangsúlyozta az elnök, mivel alapvetően új telepek létesítéséről kell beszélni.

A baromfiágazat olyan termékpálya, amely teljesítményével, exportjával, adófizetésével, vidéki munkahelyek megőrzésével jó befektetés a kormánynak. E beruházások megvalósításával sok-sok évre biztosítható az ágazat versenyképessége, az ágazati termelés (és export) növekedése. Az ágazat szereplői egyébként régóta várják ezt a segítséget, hiszen az ágazat jövőjének, sikerének a kulcsa az, hogy milyen mértékű fejlesztések valósulnak meg a következő években, elsősorban az alapanyag-termelés szintjén.

Az ágazatnak – egy 2012-es felmérés szerint – 320 milliárd forintra volna szüksége a fejlesztések megvalósításához, ám azóta ez az összeg tovább nőtt, így mintegy 400 milliárd forint körüli összegről van szó.

Az elnök úgy gondolja, hogy ha a beruházások – amelyek az ágazat versenyképességét is növelik – megvalósulnak, akkor ezzel párhuzamosan pozitív változások is lesznek. Egyrészt csökkeni fog a járványvédelmi kockázat (madárinfluenza), javul a termelés biztonsága, piaci oldalról pedig kiemelten jó exportpiacokat jelenthet (Japán, Korea, Svájc stb.). Másik oldalról azon kihívások, amelyek az EU baromfitermelésében egyre fokozottabban jelentkeznek (Salmonella, Campylobacter, antibiotikum-felhasználás, állatjóléti kihívások stb), könnyebben teljesíthetőek. Valószínűleg további pozitív hatások is említhetők lennének, de tény, hogy e fejlesztésekkel a versenyképesség terén Európa egyik legerősebb baromfitermelő országává válhat Magyarország.

Baromfi Termék Tanács felvásárlás-előirányzata (2017–2018) – összesítő 2017. 01. 11-i felmérés  (Készült: Budapest, 2018. 04. 20.)

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai