A Charolais-tenyésztés bölcsője

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2018/05/15

Papp Sándor,
ügyvezető igazgató

Papp Sándorral, a kft. ügyvezető igazgatójával (a névjegyén az áll, hogy „Főnök” és „Békebíró”) a Homrogd község határában lévő, volt állami gazdaság területén kialakított szarvasmarha telepen beszélgettünk. A cégvezető az első hazai Charolais törzstenyészet betelepítése után hat évvel, 1978-ban (éppen 40 évvel ezelőtt) lépett be az állami gazdaságba, és már fiatalon, 18 évesen elkezdett foglalkozni az állatállománnyal. A történethez hozzátartozik, hogy a hivatalos jogelőd, a valamikori Léhi Állami Gazdaság vállalta 1971-ben, hogy Magyarországon elsőként megkezdi a Charolais húsmarha tenyésztését. Az első állományt ugyan Szlovéniából (akkor még Jugoszlávia) hozták be, de az üszőállomány francia törzskönyvvel rendelkezett. A következő állomány – száz üsző – már Franciaországból érkezett 1977-ben, és a ’80-as évek elején ugyancsak 54 francia üszővel gyarapodott a hazai állomány. Ezzel alapozták meg a törzstenyészetet a léhi, majd a Szikszói Állami Gazdaságban, amely a csereháti kisebb gazdaságokat is integrálta a léhi mellett.

A húsmarhatenyésztés határozta meg a fejlesztés irányvonalát az állami gazdaságokban. A rendszerváltás után, az Antall-kormány idején a külső területeket privatizálták, és a megmaradt területeket bérbe adták az infrastruktúrával együtt. De a léhi és a homrogdi kerület állami tulajdonban maradt, így itt folytatódott a Charolais tenyésztése is, egészen 2004-ig, amikor ezt a gazdaságot is privatizálták. Ekkor Papp Sándor egy kollégájával összefogva – akik ekkor már nem dolgozhattak az állami gazdaságban, mert 1994-ben finoman szólva elbocsátották őket, így saját céget alapítottak – be tudták fizetni a vételár hitelönrészét. A cégre egyébként nem is volt más jelentkező, olyan lerobbant állapotok uralkodtak a telepen. Papp Sándor úgy fogalmaz, hogy akkor megörökölték a leöregedett, 230 egyedből álló anyatehén állományt, de a genetika nem hibádzott, nagyon is elit genetika maradt a telepen. Az elöregedés abban mutatkozott meg, hogy a 230 tehén csupán 130 borjút ellett, vagyis már gyenge volt a szaporulat.

Papp Sándorék tulajdonosként azonnal genetikai fejlesztéssel kezdtek foglalkozni, felvették a kapcsolatot a francia szakemberekkel, az általuk legjobbnak tartott bikákat vették meg és hozták be. Így kezdték el szaporítani az állományt, és csak azokat az üszőket adták el, amelyek nem teljesítettek jól a tenyésztésben. Folyamatosan ment a szelekció, a válogatás, és eljutottak odáig, hogy tavaly – amikor a két társ szétvált, és a céget is elosztották, így a társ a csobádi telepet választotta egy 200 egyedes állománnyal – már mindkét telephelyükön törzstenyészettel büszkélkedhettek. A homrogdi telepen 300 tehén volt, ezt Papp Sándor viszi tovább.

Ahhoz, hogy egy állomány törzstenyészet legyen, igen sok feltételnek kell megfelelni. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete külön szabályzatban rögzítette a tenyésztési követelményeket, és előírják, miből lehet tenyészállat, s az importtól kezdve a szaporulati mutatókon át, a küllemi bírálaton keresztül a tartási technológiáig mindent szabályoztak. A tenyészbika-előállításnak még szigorúbbak a szabályai. Minden törzstenyészetben kétévente tartanak szemlét, amikor a teheneket minősítik, mégpedig három fokozatban. Mielőtt elvesznénk a részletekben, az igazgató elmondta, hogy a minősítésnek az a lényege, hogy a fajta jellemzőihez ragaszkodva vizsgálja meg a Tenyésztési Szakbizottság a törzstenyészeteket. A szakbizottságnak Papp Sándor is tagja, így részese annak a folyamatnak is, hogy a szabályzatban mit, hol kell módosítani, változtatni. Ma már az uniós jogharmonizáció is befolyásolja a szabályzat tartalmi változásait, mivel ez év végére összhangba kell hozni az uniós és a magyar szabályozást.

Amikor arról kérdezem a gazdát, hogy van-e titok a tartástechnológiában, Papp Sándornak még a tekintete is ellágyult. A Charolais a nagytestű húsmarhafajtákhoz tartozik, oda, ahová a Limousin és a Blond is. Ezt a három szarvasmarhafajtát egyformán a húsukért tenyésztik, de azért van különbség. A Blond esetében kicsit jobb a csont-hús arány, a Charolais-nak nagyobb az értékeshús-aránya. De mindhárom nagytestű húsmarha húsa jó piaci termék, és a tenyészállatok is keresettek. Papp Sándor hozzátette, hogy a Charolais szelíd jószág, nyugodtabb vérmérsékletű, mint a másik kettő fajta, ezért kedveltebb a franciáknál is. Amelyik egyed agresszív jeleket mutat, kevésbé tűri az ember közelségét, azt kiselejtezik. Ennek egyébként leginkább a bemutatókon van jelentősége, mert – gondoljunk csak bele – ha egy 1,3 tonnás (!) tehén elszabadulna a vásári forgatagban, mekkora kárt okozna, milyen veszélyt jelentene az emberekre is. Egy kifejlett bika nem ritkán 1,5 tonnára is hízik. A Charolais öt év alatt éri el a legfejlettebb állapotát.

Az már a tartástechnológia része, hogy az állatokat fiatal korban nem táplálják túl, s a koncentrált tápanyagból is csak annyit kapnak a fiatal állatok, hogy 14 hónapos korra elérjék a 600–700 kilogramm súlyt. A borjúk egészen a felnőttkorig kapják a borjútápot, mert ebben a szükséges vitaminok, ásványi anyagok benne vannak. A Vitafort táp mellé saját termesztésű búzát, kukoricát, lucernát, szénát adnak (a tápból 4 kilogramm, a gazdasági abrakból 2 kilogramm „termel meg” egy kilogramm húst). Vigyázni kell a túladagolással, mert a gyors növekedéstől a tenyészállat „szétesik”, a csontok görbülésre hajlamosak, a hús nem lesz jó minőségű. Az ügyvezető úgy fogalmaz, hogy a természetes növekedési folyamatokba csak annyira szabad beavatkozni, amennyi nem árt az állatnak. A törzstenyészetben ún. Saját Teljesítmény Vizsgálat is folyik, ami azt jelenti, hogy minden fontos adatot mérnek, feljegyeznek, és a NÉBIH végzi a tömeggyarapodás mérését.

Papp Sándor joggal büszke az állományára, hiszen számos díjat nyert a teheneivel, bikáival. A hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok keretében megrendezendő bírálatot tartja a legfontosabb eseménynek és a legnagyobb megmérettetésnek is, mivel itt valóban megjelennek a Charolais-tenyészetek legszebb példányai. Papp Sándor tavaly is elhozta a Grand Champion Díjat, amit a Sportszeletes nevű tehén nyakába akasztottak, de emellett további négy első, három második, két harmadik helyezést is hazavittek, amellyel a legeredményesebb tenyésztői díjat is elnyerték. A bemutatóra szánt egyedeket már korán kezdik betanítani, és megtanítják az állatokat – persze, csak azt, amelyiket lehet – az együttműködésre.

Kinek éri meg a Charolais tartása? Papp Sándor szerint, aki csak a húsa miatt tartja, annak mások a céljai, mint aki törzstenyészetet gondoz. A törzstenyészethez a genetikai fejlesztés szorosan hozzátartozik. Ezen a téren a cég elérte azt a szintet, ami alkalmas arra, hogy csak jó áron értékesítse a tenyészállatot. A genetikai fejlesztést a Charolais Optimal nevű francia világcéggel közösen oldják meg, s az együttműködésből a magyar cég is jól profitál. A francia cégnél már átálltak a genomikus tesztelésre, így már a hagyományos vizsgálatok is egyre jobban háttérbe szorulnak. Gazdaságosság szempontjából legalább kétszáz anyatehén szükséges ahhoz, hogy a tehenészet jövedelmet termeljen. Ám az állományt folyamatosan fel kell újítani, frissíteni, és ez nagy odafigyelést igényel. Papp Sándorék 350 anyatehénnel rendelkeznek, s az a cél, hogy évente 300 borjút tudjanak értékesíteni. A tartáshoz az is szükséges, hogy legyen megfelelő nagyságú legelőterületük, ahol az állomány a tenyészállat edzettségét is eléri, és hat hónap alatt a saját takarmányt is megszerzi. A legelt fű a legjobb takarmány, mert abban éppen olyan arányban van a fehérje, az energia, a vitamin, amilyenre az állatnak szüksége van. A cégnek 300 hektár legelője van, s emellett annyi szántóföldet művelnek, amelyen a saját szükségletre elegendő takarmányt megtermesztenek.

A piaci helyzetről szólva az igazgató elmondta, hogy a környező országokból is keresik tenyészállatért. Erdélyben már van egy tenyészete Sepsiszentgyörgyön, ahol több mint 200 tehén van, 30 üszőt és egy tenyészbikát nemrég vittek el Gyergyószentmihályba, Szerbiába ment két tenyészbika, és – amire Papp Sándor büszke – Ausztriában is kapcsolatban állnak három gazdával. Az mondható tehát, hogy nem tudnak annyi üszőt előállítani, amennyit ne tudnának eladni. Rákérdeztünk a munkaerőhelyzetre is, amire azt a választ kaptuk, hogy a 32 dolgozónak a fele cigány származású, akik évek óta dolgoznak a cégnél. Az ügyvezető elégedett velük, nem is akarnak innen elmenni.

Jut pénz fejlesztésre, megépült egy új ellető, ahol kényelmesen elfér 115 tehén a szaporulatával. A régi istállók helyén újak épülnek, így a telep teljesen megújul. És a technológia, a szaporodásbiológia fejlesztése folyamatosan folyik. Papp Sándor vallja, hogy aki nem fejleszt, az lemarad, és előbb-utóbb be kell zárnia a céget. Az utolsónak azért kell fejlesztenie, hogy ne ő legyen a sor végén, az elsőnek pedig, azért, nehogy lecsússzon a második helyre.

Abaúji Papp Charolais Kft.
3812 Homrogd-Dicháza
Homrogd, külterület 063/4 hrsz
Papp Sándor +36-20/529-03-27
e-mail: pappcharolais@gmail.com

Kiállítások előtt…

Hogyan készítik fel a jószágokat a kiállítási bemutatókra? Homrogdon ezt is megláthattuk. Az idei hódmezővásárhelyi bemutatóra 12–13 egyedet választottak ki, két borjút is, de az utolsó pillanatig kivárnak a végső kiválasztással. A felkészítésre egyébként sokkal több energiát fordítanak, mint máshol, hiszen már januárban kiválogatják az egyedeket, amelyek külön takarmányozásban részesülnek, hogy megfelelő kondíciót érjenek el a bemutatóra. Nehéz kategória az „anyatehén a borjával” nevezetű, mert a szoptatás elviheti a jó formát. A lényeg az, hogy a jószág kezelhető legyen, könnyen vezethető, fontos, hogy járás, mozgás közben milyen a lábtartásuk, hogyan változik a hát egyenessége stb. Mind a látványban, mind a mozgásban harmonikusságra kell törekedni, s akkor a siker sem marad el. A kiállítás előtt néhány héttel megkezdik az állatok mosását WU2 hajsamponnal, mert a bírák előtt fehér, tejfölsárga színnel kell megjelenni. Körömápolást is végeznek, a legfőbb cél azonban az, hogy biztonsággal lehessen az állattal közlekedni. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai