A szálastakarmány-betakarítás gépei

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő, 2018/05/16

A szálastakarmányok az állattartásban a lovak, juhok, kecskék, szarvasmarhák takarmányozásában élettanilag meghatározó szerepet töltenek be. Ezen túlmenően a szálastakarmányok megfelelő minőségben és mennyiségben történő etetése a termelés fenntarthatóságát, színvonalát és jövedelmezőségét is befolyásolja. Az etetéstechnológia változó követelményei a szálastakarmány-betakarítás technológiájának és műszaki hátterének folyamatos fejlesztését igényli. A szarvasmarhatartásban a tehenészeti telepeken – a teljesítménytől függetlenül – általánossá vált, és a húsmarhatartásban, a marhahizlalásban is egyre terjed a monodiétás, TMR etetéstechnológia (A TMR etetési technológiában a tehenek különböző teljesítményszintű csoportjai részére különböző összetételű takarmánykeveréket állítanak elő). A TMR-receptúrákban – különösen a nagy hozamú tehenészetekben – a korábbi silókukorica, illetve silókukorica–cirok keverék szilázsok túlsúlyával szemben a széna, illetve a fű- és lucerna, valamint takarmánykeverék szenázsok és a takarmánygabona (őszi árpa, rozs, teljes növényi zúzalékkal készült szilázsok) aránya növekvő tendenciát mutat. A széna aránya 15%, a különböző szálastakarmányból készült szenázsok aránya 30% körüli (1. ábra).

1. ábra.
A szenázs és a különböző szenázsokból készült TMR-takarmánykeverékeket az állatok szívesen fogyasztják

Fontos tehát, hogy a szálastakarmányok betakarítási technológiájának összeállításánál, a gépek kiválasztásánál a széna vagy szenázs alapanyagát képező gyepek, fűfélék, pillangósok, takarmánykeverékek és takarmánygabona teljes növényeinek nagyon eltérő morfológiai tulajdonságait figyelembe vegyük.

Kaszálás

A kaszálás, rendre vágás gépeinek kiválasztásánál is figyelembe kell venni a különböző szálastakarmányok eltérő morfológiai adottságait. A szénakészítésben a nagy zöldtömegű és hozamú telepített füvek (pl. olaszperje, vagy természetes gyepek) kaszálására a nagy átmérőjű forgórésszel szerelt, nagy anyagáteresztő képességű (3–6 m munkaszélességű), dobos, rotációs kaszák tudnak megfelelő (10–12 km/h) munkasebességgel és területteljesítménnyel dolgozni. Kedvező időjárás esetén gyepszéna készítésére a szársértő nélküli változatok is megfelelnek. A szenázs alapanyagának termesztett kalászosok (őszi árpa, őszi búza, rozs) kaszálására a tejesérés kezdeti szakaszán – a jellemzően magas nedvességtartalom és nagy zöldtömeg miatt – szintén az előzőekben ismertetett kedvező, nagy anyagáteresztő képességgel rendelkező, dobos, rotációs kaszákat célszerű választani.

A dobos vágószerkezetű kaszák nagy anyagáteresztő képességét akár függesztett, akár vontatott kivitelű konstrukcióknál is a magas szerkezeti váz, a nagy átmérőjű tányérok, a magas dobok és a forgórészek felső hajtása teszi lehetővé. Egyes típusoknál a tökéletes talajkövetés biztosítására a forgórészek felfüggesztése külön-külön paralelogramma mechanizmussal van megoldva (2. ábra). Ennél a konstrukciós megoldásnál a forgórészek hajtása kardántengelyekkel és kúpfogaskerekes hajtóművel történik.

2. ábra.
Paralelogramma forgórész felfüggesztésű dobos, rotációs kasza nagy hozamú természetes gyepben

A felső hajtású, dobos vágószerkezetű kaszák forgódobjának henger alakú háza a kaszagerendelyhez csatlakozik. A kések a csapokkal szemben elhelyezett biztosító laprugó kifeszítése után gyorsan és biztonságosan cserélhetők. A forgódobok csapágyháza rendszerint csavarmenetes kivitelű. A csavarmenetes megoldás biztosítja a vágási magasság fokozatmentes beállítását (3. ábra).

3. ábra. A dobos, rotációs kaszák vágási magasságának beállítása

A vágási magasság egyszerűbb szerkezeteknél a csúszótányér cseréjével is változtatható.

A könnyebb szerkezeti kivitelű, tárcsás kaszák pedig – éppen a kisebb vázmagasság és anyagáteresztő-képesség miatt – elsősorban a jó talajállapotú, telepített és kisebb hozamú gyepek, valamint pillangósok kaszálására használhatók megfelelő munkaminőséggel és területteljesítménnyel.

A tárcsás kaszaszerkezetek sajtolással kialakított és a késeket tartó tárcsái általában hegesztett vagy sajtolt kaszagerendelybe kerülnek csapágyazásra. A gerendely egyben magában foglalja a hajtóműházat, a csapágyakat és a hajtást végző fogaskerékpárokat is, tehát a tárcsák, illetve a vágószerkezet alsó hajtású. A hajtás ferde fogazású homlokfogaskerekeken vagy egyenes fogazású kúpfogaskerék-párokkal is történhet (4. ábra).

4. ábra. A tárcsás, rotációs kaszák kaszagerendelye és a gumihengeres szársértő

A hajtásláncba különböző konstrukciójú biztonsági elemeket, nyírócsapokat és mechanizmusokat építenek a törések megelőzésére.

A korszerű rotációs kaszák valamennyi konstrukciós változata felszerelhető szársértő berendezéssel. Az alkalmazott szársértő berendezéseket két nagy csoportba sorolhatjuk. A gyepek és fűfélék szársértésére a dobos, lengő ujjas vagy V alakú elemekkel ellátott, a pillangósok szársértésére pedig a különböző anyagú hengerpárokból kialakított szársértőket alkalmazzák.

A száradási idő csökkentésére a szénakészítésben is alkalmazhatunk a betakarítási technológiában a szársértő nélküli, nagyteljesítményű, dobos, rotációs kaszák után „kondicionáló” gépeket, melyek a tárcsás kaszák hengeres szársértőihez hasonló különálló, rendszerint vontatott gépek. A nagy nedvességtartalmú és hozamú kalászos gabonák esetében is hatékonyan növelik a vízleadás intenzitását, és már a kaszálást követően 6–7 óra múlva elérhető a 60–65%-os nedvességtartalom a szenázskészítéshez.

A rotációs kaszákon – a keletkezett rend optimális geometriai méreteinek beállítására – rendterelő lemezeket alkalmaznak. A rendterelők nagyon egyszerű szerkezetek, alkalmazásuk azonban a kasza után visszamaradt rend kialakítása, méretei, keresztmetszete, tömörsége szempontjából meghatározó. Az esetek többségében a rendterelők a szársértő berendezés mögé szerelt lemezből kialakított terelőlapok. A hidropneumatikus terhelésszabályzó terjedésével a mai, korszerű rotációs kaszákon az egyes működő részek hidraulikus hajtása és hidraulikus munkahengerének működtetése miatt kihelyezett hidraulikus rendszereket alkalmaznak. Ezek hidraulikatartályból, szűrőkből, csővezetékekből, hidraulikaszivattyúkból, hidraulikus forgó- és lineáris motorokból állnak.

Mind a tárcsás, mind a dobos kaszák oldalt- és mellső függesztésű változatai különböző munkaszélességgel (1,2–4,2 m) készülnek a felhasználói igények szerint. Ezen konstrukciók gépkombinációban alkalmazott változatainak munkaszélessége pedig elérheti a 6–9–10 m munkaszélességet is. A vontatott változatok 3,2–5,0 m munkaszélességűek. A hazai gyakorlat a 2,4–4,2 m-es függesztett és a 3,2 m-es vontatott kaszák használatát részesíti előnyben. A megnövekedett munkaszélesség következtében a függesztett és vontatott, tárcsás és dobos vágószerkezetű kaszáknál újdonságnak számít a hidropneumatikus rugózás, vagyis a vágószerkezet talajterhelésének hidropneumatikus beállítása.

Az optimális, keresztirányú talajkövetéssel és az egyenletes vágási magassággal történő munkavégzés biztosítására a modern rotációs kaszáknál a függesztőszerkezet a súlypontjában fogja meg a nagyobb munkaszélességű gépek kaszagerendelyét. A mellső függesztésű és vontatott kaszáknál a kaszaszerkezet felfüggesztése a vázszerkezethez paralelogrammavezérlésű a minél jobb kereszt- és hosszirányú talajkövetés, illetve az egyenletes vágási magasság érdekében. A korszerű, nagy munkaszélességű, vontatott rotációs kaszák vonórúdja csuklósan kapcsolódik a vázkerethez. A vonórúd a mellső részén elhelyezett elforduló házban csapágyazott hajtóműre szerelt karokkal kapcsolható az üzemeltető traktor függesztő berendezéséhez. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a kaszálandó területek a kasza kiemelése nélkül is körbevághatóak legyenek.

Rendkezelés

A készített takarmány beltartalmi jellemzőinek megőrzésére legnagyobb hatással a rendkezelési munkaműveletek agrotechnikai követelményeknek és technológiai előírásoknak megfelelő, pontos elvégzése van. Ezért a különböző rendkezelési eljárásokat és rendkezelő gépeket a szálastakarmányok, takarmánykeverékek és kalászos gabonanövények eltérő morfológiai tulajdonságai és tartósítási eljárásainak figyelembevételével kell kiválasztani, valamint tekintettel kell lenni a szalmabetakarítás, esetleg egyéb, például kukoricaszár-betakarítás volumenére. A rendkezelő gépek alkalmazása, használata a korábbi években a szénakészítésben, a szalma- és egyéb szármaradványok betakarításában már széles körben elterjedt, az utóbbi időben azonban egyre többen ismerik fel a szenázskészítési technológiákban is a takarmány beltartalmára gyakorolt minőségjavító hatását.

A megfelelő rendkezelő gép kiválasztását az is nehezíti, hogy a téli etetésre szánt takarmány mennyisége 50–50%-ban oszlik meg a lucerna- és a fűszéna között. A TMR etetési technológiában a széna aránya 15%, a szenázsé pedig 30%. A fenti fontos szempontok mellett a rendkezelő gép kiválasztása során figyelembe kell venni a már kialakult és nagyon eltérő állatállománnyal és különböző termőterülettel rendelkező gazdaságok eltérő igényeit is.

A rendkezelő gépekre a különböző és igen széles skálán mozgó felhasználói igényeknek megfelelően a rendsodrók, rotációs rendterítők, dobos és szalagos, valamint vezérelt ujjas rendkezelők esetében szintén a munkaszélesség széles skálájának biztosítása (4–10 m), a munkaminőség és kezelhetőség javítása a jellemző (5/a-b ábra).

5/a–b ábra. Dobos rendsodró konstrukciója és szalagos vagy hevederes rendrakó munka közben

A munkaminőség javításán a takarmány minél kevesebb földszennyezéssel történő kezelését, és emellett az elhagyási veszteségek csökkentését értjük. A korszerű, nagy munkaszélességű rendterítők vázkerete – a tökéletes talajkövetés és az előző igények biztosítására – több részből, osztott kivitelben készül, és csuklósan kapcsolódik egymáshoz, a forgó részeket külön-külön támkerék támasztja alá.

A mai modern rendrakó gépeknél – éppen az említett porosodás és talajszennyezés elkerülésére – nagyon komoly konstrukciójú futóműveket alkalmaznak. Egyes típusoknál a forgórészeket külön-külön három-három párhuzamos és tandem kerékelrendezésű futómű támasztja alá. Az így kialakított futóművek külön-külön támasztják alá az egyes forgórészeket (6. ábra).

6. ábra. Vezérelt ujjas forgórendszerű rendrakó tökéletes talajkövető futóműve

A kíméletes növénykezelés, különösen lucerna esetében nagyon fontos a levélpergési veszteségek elkerülésére, éppen ezért a gyártók folyamatosan fejlesztik a rendrakó gépek rugós ujjait tartó rudazatok görgőit és vezérlőpályáit. A görgők nagyon jó minőségű, kopásnak ellenálló anyagból készülnek, és sok esetben folyékony zsírban, egyes típusoknál zárt házban, olajban futnak.

A nagy állatállománnyal és nagy termőterülettel rendelkező gazdaságok számára a nagy munkaszélességű, nagy területteljesítménnyel dolgozó, vontatott rendterítőkből és rendrakóból álló – kétgépes – technológiai változatok használata a célszerű.

A kisebb állatállománnyal és kisebb termőterületen gazdálkodók részére pedig a kisebb teljesítményű, de univerzálisan használható – egygépes – rendkezelő technológia javasolható. A gyep- és szalma rendkezelési munkáinak elvégzésére megfelelnek az egyszerűbb szerkezeti kialakítású, nem vezérelt ujjas gépek is.

A lucerna rendkezelési munkáinak elvégzésére azonban már nagyobb körültekintéssel kell kiválasztani a rendkezelő gépet. A lucernaszéna készítéséhez – ha ezt a megfelelő szársértős rendre vágó gép hiánya és a kedvezőtlen időjárás szükségessé teszi – szinte kizárólag vezérelt ujjas rendkezelő berendezések használata javasolható. Természetesen a rendterítést kivéve. Gyakoribb kaszálás és rövid szárú gyepek esetén még a rendsodró gépek is jól használhatók, ugyanis ebben az esetben kevésbé képződik az anyagból sodrat.

A gép kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a következő munkaműveletben alkalmazott gépek működésére is.

A bálázógépek, különösen a hengeres bálázók a szőnyegszerű és a gép munkaszélességéhez igazodó rendben tudnak jól dolgozni. A szecskázógépek esetében a gépek megfelelő leterhelése érdekében gyakran több rendet is egymás mellé kell rakni. A készített takarmány minőségét azonban még a legjobb gép használata mellett is leronthatja a technológiai előírások, elmulasztása.

A nagy hozamú gyepek esetében a kaszálás után közvetlenül, 70–75% nedvességtartalom mellett célszerű elvégezni a rendterítést. Kisebb hozamok esetén, száraz időjárási viszonyok mellett a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyep-, illetve lucernaszenázs-készítés esetén akár szögletesnagybála-készítő, akár szecskázógépeket alkalmazunk, a rendterítéstől eltekinthetünk. A betakarítógépek teljesítményének kihasználása érdekében azonban még nagy hozamú gyepek esetében is szükséges a rend összerakása. Gyepszenázs készítése esetén a rend összerakását 45–50% nedvességtartalom mellett célszerű elvégezni. Gyepszénakészítésben a rendrakást 20% körüli nedvességtartalomnál is el lehet végezni.

Lucernaszéna készítésénél a rendterítést közvetlenül a rendre vágás után, 75–80% nedvességtartalomig kell elvégezni. Lucerna esetében különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálás után nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a rend összerakását, rendkettőzést is olyan nedvességtartalom mellett (40–45%) végezzük, amikor a levél még nem pereg. Nagyon fontos, hogy laza, szellős rendet rakjunk, mert az anyagnak még után kell száradnia.

Csapadékos időjárás mellett nem kerülhetjük el a rend forgatását és a rendlazítást. Ez esetben különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat is mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A levélpergés így sem kerülhető el, de a veszteség még mindig kisebb les, mint a penészesedésből származó kár.

Gyepnek és szenázsnak termesztett, nagy hozamú és nagy nedvességtartalmú kalászos gabonák (őszi búza, árpa és rozs) rendkezelésére – amennyiben a kaszálásra a nagy anyagáteresztő keresztmetszet miatt szársértő nélküli dobos kaszát használunk – „kondicionáló” gép alkalmazása szükséges, amelynek a működési módja megegyezik a hengeres szársértőkével, csak nagyobb teljesítménnyel üzemeltethetők, és egyben a rendterítést is elvégzik (7. ábra). A 60–65% nedvességtartalom elérésekor a rend összerakására a nagyteljesítményű dobos vagy szalagos rendrakók egyaránt alkalmasak.

7. ábra. Vontatott „kondicionáló” gép munka közben

Bálázás

A szögleteskisbála-készítő gépek fejlesztése és az irántuk jelentkező felhasználói igények az elmúlt időszakban háttérbe szorultak. Ennek egyik oka az állandó- és változókamrás hengeres bálázógépek folyamatos és gyors fejlesztése és elterjedése.

A bálaméretet tekintve – a közlekedésrendészeti előírásoknak megfelelően – a hengeres bálák szélességi méretei 1,2 m-ben állandósultak. A bálaátmérőt tekintve az állandókamrás hengeres bálázók 1200 mm-től különböző méretlépcsőben 2000 mm-ig készülnek. Egyes új konstrukciójú állandókamrás gépek – megtartva a konstrukció előnyét – meghatározott lépcsőkben különböző átmérőjű bálák készítésére alkalmasak.

Az állandókamrás hengeres bálázók konstrukciójukból és működés módjukból adódóan laza közepű bálát képeznek, ami feltétlen előnyt jelent lucernaszéna bálák készítésében. A laza középpel készített báláknál lehetőség van a táblán a behordás és kazalozás előtti utószáradásra. Az egyéb szálas anyagok, például réti széna, szenázskészítés, szalmabálázás során nincs szükség utószárításra. Éppen ezért a görgős tömörítőszerkezetű, állandókamrás hengeres bálázók egyes típusainál a bálakamra görgős tömörítőszerkezetének felső három munkahengere a bála palástjára szorítható hidraulikus munkahengerrel.

A változókamrás bálázógépek újabb típusain a formázóhevederek számának csökkentése tapasztalható az üzembiztosság fokozása céljából. Egyes típusoknál a bálatömörség elektronikusan szabályozható ISOBUS adatátvitellel és fedélzeti terminállal. A hengeres bálázógépek szakaszos üzemű gépek, ami azt jelenti, hogy kötözés idejére az elkészített bálák körbeforgatására meg kell állniuk.

Hengeresnagybála-készítő gépek legtöbb típusához vagy egybeépített, vagy rászerelt, vagy vontatott bálacsomagoló gépeket is kifejlesztettek. A traktorhoz kapcsolt külön futóműre épített hengeres bálacsomagoló gépeket ma már kiszorították a bálázógépre rászerelt és a bálázógéppel egybeépített bálacsomagolók. A bálacsomagolók az állandó- és változókamrás gépekhez egyaránt kapcsolhatók. A bálázóra vagy bálázóba épített csomagolóberendezés e konstrukcióinál az elkészült és bekötött báláról a bálakamra felső részét a hidraulikus munkahengerek leemelik, a bála a bálakamra alsó görgőin marad. A bálakamrát – benne a bálával – fogaskoszorú veszi körbe, amelyre függőleges tengelyű fóliatartó hengerek vannak elhelyezve. A csomagolás az előzőekhez hasonlóan történik.

A szögletesnagybálázó-gépek csúszódugattyús tömörítőszerkezetű gépek. Ezekre a gépekre is el lehet mondani, hogy kiforrott és valamennyi típus jól bevált konstrukció. A szögletes nagybálák tömörségét hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmussal, a bálakamrában készülő bála összeszorításának mértékével lehet beállítani. A tömörség egyenletessége azonban az előtömörítés módjától is függ. Ebben a tekintetben vezérelt karos mechanizmusok végzik az anyag előtömörítését az előtömörítő csatornában.

Általában mechanikusan, körpályán mozgó, vezérelt anyagtovábbító villák vagy vezérelt lengőkaros villák végzik az anyagtovábbítást. Az előtömörítő kamrában való továbbítást ugyanezek a villák végzik, csak más vezérelt pályán. A készített bálamérettel kapcsolatos széles felhasználói igényeknek megfelelően a bálák általában 1000–3000 mm között, a beállításnak megfelelő hosszúsággal készülnek, a bálaszélesség a szállíthatóság miatt (KRESZ-előírások) 1200 mm-ben állandósult.

A szállítóeszközök magassági űrszelvényének kihasználása miatt azonban az egyes géptípusok esetében a bálák magassági mérete különböző is lehet, 700–900–1000–1200 mm. A mai korszerű hengeres- és szögletesnagybálázó-gépek szeletelő­berendezéssel is felszerelhetők. A fejlesztésre jellemző a kötözés szenzortechnológiával való ellenőrzése, a bálatömörség automatikus, elektronikus szabályozása, az ISOBUS adatátvitel és a fedélzeti terminál alkalmazása.

Szálastakarmányok szenázs-, illetve szilázsként történő betakarítása két menetben rendfelszedővel, vagy egy menetben „direkt” vágóasztallal felszerelt, magajáró szecskázóval nagy volumenben és nagy tömegteljesítménnyel végezhető (8. ábra).

8. ábra.
Teljes gabona növényi zúzalék szenázsnak történő betakarítása „direktvágó” asztallal szerelt szecskáz

Az ilyen jellegű takarmánykészítésre az aprítóberendezéssel felszerelt rendfelszedő pótkocsik is előnyösen használhatók, különösen a lehordószerkezetük működtetése révén biztosítható, egyenletes terítési vastagság miatt.

A szálastakarmány-betakarító gépek fejlesztését az említett hidraulikus elemek széles körű használata, a szenzortechnológián alapuló távvezérlés, az ISOBUS adatátvitel és fedélzeti terminálok széles körű alkalmazása jellemzi (9/a-b. ábra).

9/a–b ábra.
A szenzortechnikán alapuló távvezérlés, ISOBUS-adatátvitel és fedélzeti terminál alkalmazása a szálastakarmány-betakarítás gépeinél ma már általános

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban