Új stratégia, új célok a mezőgazdaságban

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2018/07/01

A Földművelésügyi Minisztériumnak a neve Agrárminisztériumra változott, és új vezetés állt fel Dr. Nagy István vezetésével. Mezőgazdaságért felelős államtitkárnak Dr. Feldman Zsoltot nevezték ki, akit az új stratégiáról kérdeztünk.

Feldman Zsolt,
mezőgazdaságért felelős államtitkár

– Államtitkár úr, gratulálunk a kinevezéséhez. Személyében egyfajta jogfolytonosság biztosított a tárcánál, hiszen helyettes államtitkári posztról lépett előre. Ennek következtében jól ismeri az ágazat helyzetét, ezért legelőször is azt kérdezem, melyek a legfontosabb tennivalók, amelyek prioritást élveznek a munkájában?

– Köszönöm a gratulációt. Több fajsúlyos téma közül az ember azt érzi, hogy mindegyik egyformán fontos. Ha azonban rangsorolni kell, akkor jelenleg a legnagyobb kihívást a Közös Agrárpolitikával összefüggő feladatok jelentik, hiszen jelentőségét tekintve ennek a letárgyalása és megtervezése a legkomolyabb szakmapolitikai feladat. Hazai vizekre evezve hagyományosan kiemelt feladataink közé tartozik a különböző mezőgazdasági termékpályák egyensúlyának, fejlődésének biztosítása, az agrártámogatási rendszer biztonságos működtetése.

Ugyanakkor több olyan terület is akad, amelyre több erőforrást és energiát szánunk. Ilyen az öntözés kérdése, amellyel kapcsolatban Nagy István miniszter úr be is jelentette, hogy Öntözési Ügynökséget kívánunk felállítani, amely szervezet a mezőgazdasági vízgazdálkodásban hozhat új lendületet. A mezőgazdaság mint vízhasználó ágazat oldaláról további komoly szakmai elképzeléseink vannak, amelyeket szeretnénk a kormányzaton belül megvitatni és érvényre juttatni. Hangsúlyosan kívánunk foglalkozni a generációváltás kérdéskörével, valamint központi kérdés lesz a digitalizáció ütemének felgyorsítása, minél szélesebb gazdálkodói, vállalati körben történő, minél magasabb fokú hasznosítása, ami tudatos állami politika nélkül nehezen elképzelhető. A birtokpolitikai ügyeknél – bár nem a mi államtitkárságunkhoz tartozik, viszont támogatjuk az elképzeléseket – az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatos lezáratlan kérdések rendezését agrártermelői szempontból alapvető fontosságúnak tartjuk. Az ágazatunkat is elérő munkaerő-problémákat önmagukban agrárpolitikai eszközökkel nem lehet megoldani, de értelmes, konstruktív javaslatokat kívánunk tenni a kormány asztalára e témában is. Nem azonnali, de jelentőségét tekintve az előzőekkel egyenértékű feladat a tudatos talajgazdálkodás szemléletének az elterjesztése, mert nem szeretnénk, ha közben elkótyavetyélnénk ezt a nagyon-nagyon lassan, szinte alig megújuló erőforrásunkat.

– Bár az elmondottak is igen szerteágazó feladatokat jelentenek, korántsem beszéltünk minden területről. Lesz-e elegendő szellemi, fizikai kapacitás a megvalósításhoz?

– Optimista vagyok, igyekszem úgy strukturálni az államtitkárság működését, hogy képesek legyünk a feladatokat elvégezni, az elmondottakat megvalósítani. Működésünk első negyedévében minden bizonnyal még nem mindenhez tudunk hozzákezdeni, de ennek a gondolkodásmódnak megfelelően igyekszünk alakítani a tevékenységünket.

– Vegyük sorba a stratégiai pontokat. Kezdjük az öntözéssel, amely kormányzatokon átívelő probléma az ágazat számára. A tárca szorosan együttműködött a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával abban, hogy felmérje az öntözési igényeket, és a fejlesztéseket kellően ösztönözzék. Ám mégsem „lángolt fel” a beruházási kedv, hiszen az 50 milliárd forintos öntözés-beruházási keretet korántsem merítették ki a gazdálkodók. Hogyan kívánják felgyorsítani ezt a folyamatot?

– Az, hogy a Vidékfejlesztési Államtitkárság Kis Miklós Zsolt vezetésével integrálódott az Agrárminisztériumba, az eddigi szoros együttműködésünket még hatékonyabbá teszi, és alapvetően az is fontos, hogy valamennyi minisztériumi államtitkársággal kiváló a személyes és a munkakapcsolatunk. Az öntözés és a mezőgazdasági vízhasználat kapcsán az a tapasztalatunk, hogy az öntözésfejlesztési beruházások alacsony igénylése több okból adódik. Ide sorolhatjuk az eltérő haszonbérleti szerződések időtartamát, ami nem adja a gazdálkodóknak azt a biztonságot, ami egy ilyen nagy beruházáshoz szükséges. Az osztatlan közös tulajdonú földterületek szintén gátolják a beruházásokat, mert a vízjogi engedély megszerzése is bonyolultabb. De akad olyan terület is – nem is kevés –, ahol sem felszíni, sem felszín alatti víztest nem áll rendelkezésre az öntözéshez. S tegyük még hozzá, hogy a beruházás minél gyorsabb megtérüléséhez olyan növényi kultúrákat kell termeszteni, amelyekkel magasabb hozzáadott értéket tud a gazda elérni (lásd vetőmag, kertészeti kultúrák stb.). Nekünk az a feladatunk, hogy az említett problémákat lépésről lépésre orvosoljuk. A már említett Öntözési Ügynökséget azért kívánjuk felállítani, hogy fogja össze a gazdálkodói vízigényeket és a vízügyi szolgáltatókkal együttműködve segítse megoldani a problémákat, elhárítani az akadályokat. Az ügynökséggel be tudjuk tölteni azt az űrt, ami az állami vízügyi szolgáltatók és a termelők között tátong.

– Régóta készül már az öntözési, vízügyi stratégia. Hol tart ez a folyamat?

– A Belügyminisztérium gondozásában készül az öntözésfejlesztési stratégia, s a kormányzat is komolyan foglalkozik az öntözésfejlesztés különböző kérdéseivel. Biztos vagyok benne, hogy a stratégián belül, de azon kívül is, a következő időszakban asztalra kerülő lépések elhárítják a meglévő akadályokat az öntözéses gazdálkodás gyakorlati megvalósulása elől.

– Az osztatlan közös földtulajdon problémája szintén nem mostani keletű, hiszen azóta nyomasztja az ágazatot, amióta a kárpótlási és a szövetkezeti törvény az 1992-93-as években megszületett. Mindig volt ígéret, hogy lesz pénz a kimérésre, de sosem volt elegendő forrás. Márpedig pénz nélkül nem lehet ezt az egy-másfél millió hektárt érintő problémát megoldani. Önök hogyan kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni?

– Az osztatlan közös földtulajdon rendezésének ügye több kérdést is felvet. A tárca komplex jogalkotási csomagot készít a törvényhozás őszi ülésszakára. Az eljárási szabályok egyszerűsítését tervezzük, rövidebb határidőket, kevesebb és egységes jogorvoslatot, hatósági oldalon a kapacitások növelését. Továbbá kidolgozásra kerülnek az agráröröklés szabályai az öröklés útján folyamatosan újratermelődő osztatlan közös földtulajdon kialakulásának megelőzése érdekében. Meg kívánjuk erősíteni a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet aktív szerepét az osztatlan közös tulajdon felszámolásában.

– Nagy István miniszter úr bejelentette, hogy a közfoglalkoztatottak köréből ötvenezer főnyi munkaerőt szeretne „átcsábítani” az agráriumba. Ennek mi a realitása?

– A mezőgazdaságban a munkaerő hiánya szinte az egész Európai Unióban napirenden lévő probléma, nem véletlen, hogy az olasz, spanyol, angol mezőgazdaság munkaerő-igényes ágazataiban zömmel vendégmunkásokat foglalkoztatnak. Nálunk a közfoglalkoztatásban vannak tartalékok. A minisztérium törekvése összhangban van a kormányzati célokkal, hiszen a közfoglalkoztatottak számát csökkenteni szeretnénk, át kívánjuk őket irányítani a munkaerőpiacra. Megvizsgáljuk, hogy van-e még olyan szabályozási elem, ami gátolja a közfoglalkoztatottak agráriumban való ideiglenes vagy tartós alkalmazását, illetve van-e olyan napi gyakorlat az érintettek körében, ami ugyancsak gátja lehet ennek a folyamatnak.

– Az előző kérdésekhez is kapcsolható a generációváltás ügye. Az AGRYA letette a javaslatait a minisztérium asztalára is, és a tárca elképzelései mondhatni összhangban vannak a fiatal gazdákéival.

– Jól látja. Két úton indulhatunk el a munkában. Az egyik: ma is van bevett gyakorlata a gazdaság átadásának, hiszen az idősebb gazdák közül egyre többen adják át a stafétabotot a fiatalabbaknak. Ilyenkor a vagyonelemek, a támogatási jogosultság átadása meghatározott feladatot jelent az érintettek számára, a folyamatokat körbevevő szabályozási környezetet kell egyszerűsíteni. A másik: a fiatal gazdák jelenleg is élnek a támogatási rendszerben lévő ösztönző lehetőségekkel, mi pedig azon dolgozunk, hogy 2020 után még hatékonyabb eszközöket találjunk ki, építsünk be a rendszerbe. És ne feledjük, vannak nemzeti eszközök is, mint például a „Földet a gazdáknak” program, amelyben a földek egyharmadát a fiatal gazdálkodók szerezték meg, illetve az Agrár Széchenyi Kártyánál lehetővé tettük az induló gazdák hitelfelvételének könnyítését is.

– Muszáj beszélnünk az ágazat egészéről is. Milyen kitörési pontot lát a növénytermesztés számára?

– A növénytermesztési ágazatban az elmúlt években a gazdálkodók nem éltek meg olyan mély piaci kríziseket, mint a többi ágazat szereplői az állattenyésztésben és az egyes kertészeti ágazatokban. A szántóföldi növénytermesztéssel elérhető bevételek hullámzó görbét mutatnak ugyan, ám elindult egy olyan folyamat, amely miatt nagyobb figyelmet kell fordítanunk az ágazatra. Ez pedig az, hogy a Fekete-tengeri régióban folyamatosan nő a gabonatermés mennyisége és minősége, és az ott keletkező export árualap a mi export árualapunk elhelyezését is érinti. Azt látom, hogy a hazai termelésben tudatos, közös munkára van szükség a szakmai munka, a versenyképes termelés fejlesztése érdekében. Ha nem lépünk előre költségcsökkentésben, hatékonyságban, versenyképességben, akkor középtávon bajba kerülhetünk.

– Mit hoz a jövő az állattenyésztésben?

– Az állattenyésztésben a feldolgozóipar versenyképessége meghatározó szerepet játszik, hiszen a baromfi-, tej- és sertéságazatokban e termékpálya szereplői sikerén gyakran múlik a termelők munkájának az eredménye is. Ami a támogatáspolitikát illeti, eddig is a legszélesebb támogatási lehetőségeket biztosítottuk és ezután is ezt tesszük. A középtávú versenyképesség növelése érdekében a technológiailag intenzív ágazatoknál keresni kell a fejlesztési támogatások lehetőségeit, és kulcsfontosságú, hogy a feldolgozóipart hogyan lehet technológiában, termékszerkezetben, jövedelemtermelő képességben megerősíteni. Ha ezek a vállalkozások erősek, akkor a termelőknek is erős partnereik lesznek, még akár a krízisidőszakban is. Márpedig az állat-egészségügyi területen folyamatosan jelentkező problémák miatt – amelyeket nem lehet elkerülni – csakis erős élelmiszeriparral lehet stabil, kiszámítható, növekvő gazdálkodást teremteni.

– Nem hagyhatjuk ki a beszélgetésünkből a digitális forradalom által generált kihívásokat sem.

– Ha tetszik, ha nem, részesei vagyunk ennek a folyamatnak. Hozzánk is begyűrűzött a hatása, a nagyobb gazdasági szereplők a mérethatékonyságuk miatt könnyebben alkalmazzák az eszközöket, és könnyebben megszerzik azt a tudást, amely az eszközök alkalmazásához, használatához szükséges. A kisebb gazdaságok esetében kevesebb erőforrás áll rendelkezésre, ezért azt gondolom, hogy azt az egészséges fejlődési utat kell megtalálni, amelyben a tudás megszerzése, az anyagi háttér biztosítása mindenki számára lehetővé válik. A gazdálkodókat abban kell segíteni, hogy képesek legyenek a digitális eszközök által összegyűjtött rengeteg információt a gazdasági döntésekben jól felhasználni és alkalmazni. Az e technológiába történő beruházáshoz a gazdálkodóknak hiteles, megbízható információkra van szükségük, ezért az agrárkamarával, az egyetemekkel s az ezzel a területtel foglalkozó szakemberekkel össze kell fognunk a gazdálkodók számára hiteles, megbízható információk adása érdekében. Az új támogatáspolitikai időszakban szeretnénk olyan támogatásokat biztosítani, amelyek ezeket a fejlesztéseket segítik. A kormány a teljes gazdaság digitális átalakulását támogatja, így nekünk is alapvető fontosságú feladatunk a digitális agrárstratégia megvalósítása.

– Szóljunk a talajvédelemről is, hiszen a termőföld a legfontosabb termelési eszközünk. Ha ezzel jól gazdálkodunk, akkor nem éljük fel a jövőnket.

– A mi gondolkodásunkban is központi helyen áll a talaj, a föld művelésének a kérdése. Nekünk termőföld a legnagyobb előnyünk a világgal szemben, így kötelességünk úgy használni ezt a nemzeti vagyont, hogy a lehető legjobb állapotban őrizzük meg az utókor számára. A talajműveléshez is megfelelő tudás, információ, adatok szükségesek, amelyek egy része az állam birtokában van. Kérdés, hogyan lehet ezeket az adatokat, rendszereket úgy átalakítani, hogy a gazdálkodó is hozzáférjen, mert így tudja csak a legjobb talajművelési technológiát kialakítani, alkalmazni.

– Végezetül az Ön által is legfontosabbnak tartott témakörről, a 2020 utáni uniós támogatási ciklus támogatáspolitikájának alakulásáról kérdezem. Milyen esélyeket lát a magyar agrárágazat számára? Milyen tervekkel ülünk le a tárgyalóasztalhoz?

– Fontos különválasztani a következő hétéves ciklus költségvetési ügyeit és a Közös Agrárpolitika tartalmi kérdéseit. Az Európai Bizottság megtette a javaslatát a 2021–2027 közötti időszak költségvetésére, és megtette a jogszabályi javaslatát a KAP új rendszerére, szabályaira vonatkozóan is. A többéves költségvetésnek a kerete a Bizottság javaslata szerint is csökken, de a végső szót mindkét javaslatról az Európai Tanács és az Európai Parlament mondja ki. A pénzügyi költségvetési ügyekkel kapcsolatban azt látjuk, hogy részben a Brexit miatt, részben az új kihívásoknak nevezett védelmi, migrációs költségek miatt az Európai Bizottság csökkentett agrárpolitikára tett javaslatot.

Ugyanez érvényes a kohéziós pénzügyi alapokra is. Magyarország számára mindkét alap csökkentése elfogadhatatlan, mivel a magyar gazdaság számára ezek a támogatások hasznosak. Ezért is fogalmazta meg a magyar kormány azt a javaslatot, hogy hajlandó növelni a befizetéseket is a hagyományos politikák finanszírozása érdekében. A számokkal könnyű bűvészkedni, mert nem mindegy, hogyan számoljuk – folyó áron, összehasonlító áron – a Bizottság által megfogalmazott költségvetési javaslatokat. Mi a 2018-as összehasonlító árat vesszük alapul, s ez alapján az látszik, hogy a közvetlen támogatásoknál 16,4 százalékos, a vidékfejlesztési II. pilléres büdzsé esetében pedig 26,6 százalékos a csökkenés mértéke. Magyarul, a mai számításaink szerint 2027-re ennyivel érne kevesebbet a hétéves költségvetés, összehasonlítva a jelenlegi ciklussal. Ez nem azt jelenti, hogy a közvetlen támogatások 16,4 százalékkal csökkennének egyik évről a másikra, hanem hogy a ciklus végére ennyivel érne kevesebbet a pénz.

A költségvetést érintően számunkra fontos probléma, hogy az Európai Bizottság támogatja a 28 tagország területalapú támogatásainak a kiegyenlítését (külső kiegyenlítésnek hívják), ami azt jelenti, hogy a balti államoknak vagy a lengyeleknek a jelenlegi EU-s átlagnál lényegesen alacsonyabb szintű területalapú támogatását megemelnék, de mindenki kontójára. Mivel Magyarország az uniós támogatási szint alatt van most is, ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a mi pénzünket is felhasználnák erre a célra.

Nem vagyunk a külső kiegyenlítés ellen, de vegyék el azoktól, akik messze nagyobb támogatást kapnak, mint a magyar gazdálkodók. Ami a javaslat tartalmi oldalát illeti, úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy kevesebb a pénz, viszont több a kötelezettség. Ez abból adódik, hogy a támogatási feltételrendszert – a környezet- és természetvédelem, az állatvédelem különböző szabályrendszerei – a maihoz képest emeltebb szinten határoznák meg. A kölcsönös megfeleltetés – ezt most is minden gazdálkodónak be kell tartania – és a zöldítés a Bizottság javaslatára egybeolvadnának, és egy átlagosan magasabb követelményszintet támasztanának a gazdálkodók felé. S még egy problémakört említenék: a KAP egyszerűsítésének a szükségességét mindenki elismeri, és beszél is róla. De a következő ciklusban sem történne meg a bürokrácia csökkentése, részben a gazdálkodói emelt követelményszint miatt, részben pedig minden tagállamtól olyan indikátorokat (mérőszámok teljesítését) vár el a Bizottság, amelyhez adatokat kell gyűjteni. Márpedig az adat biztosítása plusz adminisztrációs terhet jelent.

A Bizottság javaslata szerint a tagállamok jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznének saját támogatáspolitikájuk kialakításakor, ugyanakkor fontos célként kellene kezelniük a környezettudatos gazdálkodás elősegítését és a vidéki térségek megerősítését; emellett az innováció és digitalizáció ösztönzését, és az új tudás hasznosításával a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését. A nagyobb tagállami mozgástér lehetővé tenné a helyi körülmények fokozottabb figyelembevételét, viszont nagyobb felelősséggel és elszámoltathatósággal is járna. Mindezt megvalósítandó, a Bizottság szándéka szerint a tagállamoknak úgynevezett KAP Stratégiai Tervet kellene készíteniük a támogatások felhasználására, amely magában foglalja az I. pillér (pl. közvetlen támogatások) és a II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) forrásait. Ez azonban „gonosz szabadság”, mert a célokat a Bizottság hagyja jóvá, s egy adott cél eléréséhez általában csak egy járható út van, ezzel pedig megkötik a tagállamok kezét a támogatások felhasználásánál. Összegezve tehát azt mondhatom, hogy kemény viták várhatók az elkövetkezendő hónapokban. Az Európai Bizottság és a Európai Parlament is le szeretné zárni a vitát még az európai parlamenti választások előtt, de nekünk az az álláspontunk, hogy a gyorsaság nem mehet a minőség rovására. Vélhetően szükség lesz átmeneti évre, mert ha csak részben valósul meg az a változás, amit a javaslat tartalmaz, akkor is szükség van átmeneti időre, hogy minden tagállam államigazgatása és a termelők is megismerjék a változásokat

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai