Küzdeni kell az érdekeinkért

Kategória: Kamara | Szerző: FJ, 2018/07/02

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nemrég készítette elő és mutatta be azt a hosszú távú fejlesztési programjavaslatot, amely, mint a címe is mutatja, az erősödő agrár- és élelmiszergazdaságot, illetve a jólétében gyarapodó vidéket hivatott szolgálni. Úgy tűnik, hogy míg a megvalósítás a kamara feladata, magának a programnak a politikai kidolgozója és képviselője inkább a MAGOSZ. A 2018-tól kezdődő új agrárpolitika kialakításáról, illetve a programtervezet főbb pontjairól Jakab Istvánnal, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) elnökével, az Országgyűlés alelnökével beszélgettünk.

Jakab István,
a MAGOSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke

– Elnök úr, hogyan lehetne a MAGOSZ szerepét a legkézenfekvőbben érzékeltetni a gazdákkal?

– A MAGOSZ a kamarai választáson mint jelölő szervezet működött együtt, és mivel jelentős átfedés van a MAGOSZ és a kamara tagsága között, kölcsönösen felelősek vagyunk egymás tevékenységéért, de leginkább mindkét szervezet felelős azért, hogy az agrárium mint a nemzetgazdaság meghatározó ágazata milyen teljesítményt ér el. Éppen ezért a MAGOSZ első számú feladata az agrárpolitikával kapcsolatos szempontok elemzése, értékelése és meghatározása. Úgy látjuk, hogy különösen fontos azon stratégiai pontok meghatározása, amelyek az ágazat eredményességét befolyásolják. Éppen ezért a MAGOSZ elsősorban magának az agrárpolitikának a meghatározását, a kamara pedig a végrehajtáshoz szükséges szakmai háttérmunkát és a megvalósítás során a saját megyei szakértői és a falugazdász hálózatán keresztül a közvetlen segítséget, szakmai tanácsadást tudja a gazdák számára biztosítani. Ide értve a kamara saját szakmai apparátusán túl a brüsszeli irodát is, hiszen az ágazat eredményeit illetően nagyon sok múlik a hazai és az európai uniós intézmények döntésein.

– A program sok egyéb mellett kiemelten kezeli a versenyképes birtokszerkezetet. Mi most a versenyképes birtokszerkezet a magyar mezőgazdaságban?

– A versenyképes birtokszerkezet kérdését kiemelten kezeli, mert az a mai napig rendezetlen. Sajnos a polgári törvénykönyv megalkotása során nem tudtuk az álláspontunkat érvényesíteni, így annak a struktúrája, működésének kialakítása más szempontok szerint készült el. Nem tudtuk érvényre juttatni, hogy az öröklés kérdését szabályozni kellene. Jelenleg ugyanis a közjegyzőknél szabdaljuk a birtokot, a birtokösszevonásnál meg hazai és uniós támogatást adunk! A földhivatalokra pedig óriási feladatot ró, hogy a megfelelő átvezetés folyamatosan megtörténjen. Az, hogy ma ennyire rossz a birtokszerkezet, egy nagyon rossz kárpótlásból fakad, és folyamatosan próbálkozunk az osztatlan közös tulajdonban lévő területek megszüntetésével. Azon dolgozunk, hogy fokozatosan olyan jogszabályi környezetet teremtsünk, ami lehetővé teszi a fel nem lelhető tulajdonosok tulajdonában lévő területek jogszerű hasznosítását. Mert ha nincs tulajdonos, a gazda nem tud kivel megállapodni, nem tud kivel szerződést kötni. Ha egy osztatlan közös területen csak egyetlen tulajdonos nem ír alá, akkor azt gyakorlatilag nem lehet megvásárolni, nem lehet jogszerűen bérbe venni és a területalapú támogatást sem lehet igénybe venni rá. Ha kell, ebbe az államnak közérdekből a Nemzeti Földalapkezelő Szervezeten keresztül be kell avatkoznia, a földhivataloknak pedig vállalnia kell ehhez a partnerséget.

Hosszútávra szóló, központi kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt megnyugtatóan rendezni. Arról nem is beszélve, hogy ha modernizálni akarjuk a gazdaságot, ha korszerű gazdálkodási módszereket kívánunk alkalmazni, például korszerű öntözési, vízgazdálkodási rendszereket akarunk kialakítani, ahhoz rendezett birtokokra, birtokviszonyokra van szükség. Hiszen esetenként a tulajdonosoknak a szolgalmi jogot is biztosítaniuk kell egy-egy vezeték elhelyezésénél vagy egy vízigénybevételnél, netán meg kell állapodni a szomszéddal a növénykultúrákban, hogy az öntözésnél a hatás nehogy negatív legyen.

– A magyar élelmiszergazdaságnak évtizedes ellentmondása, hogy miközben azt mondjuk, feldolgozott áruval menjünk ki a piacra, addig az elmúlt évtizedekben a feldolgozóipar nem kapott elég támogatást. Most számos pályázat megjelent, vannak lehetőségek, források. Melyek a feldolgozóipar fejlesztésének a fő céljai, szempontjai, mire készüljön a gazda?

– Ketté kell választani a kérdést. A rövid ellátási lánc és a kisebb ökológiai lábnyom érdekében a helyi ellátás szempontjából fontos kisebb feldolgozóüzemeknek is van létjogosultságuk, de az erős nemzetközi versenybe beszállni kívánó feldolgozóiparnak már korszerű és nagy kapacitással rendelkező üzemet kell létrehoznia. A kérdés nem tehető úgy fel, hogy vagy-vagy, a kérdésre a válasz is-is. Mindegyiknek megvan a maga helyén a maga súlya, szerepe, s ezt kell nagyon okosan ügyesen kihasználni a saját érdekében. Azt is látni kell, hogy míg korábban valóban nem volt elég forrás, most van, egyrészt a Vidékfejlesztési Programból, másrészt a GINOP-ból, és komoly fejlesztések indultak már meg. Hozzáteszem, ha megnézzük az exportot, ami 2010-ben 5,6 milliárd euró, 2017-ben pedig 9 milliárd euró volt, az látszik, hogy nem az exportvolumen nőtt elsősorban, hanem maga az érték. Miért? Mert lényegesen megnőtt a hozzáadott érték, mégpedig a magasabb feldolgozottsági fok miatt. A fejlesztés tehát részben már érzékelhető.

Nagy vita volt korábban, hogy szabad-e a gabonát feldolgozni, vagy azt gabonaként kell hasznosítani. Ma már senki sem vitatja, hogy ha a kiváló magyar búzából különleges minőségű keményítőt lehet gyártani, ami a világpiacon abszolút keresett és jó áron lehet értékesíteni, akkor ezt kell csinálni, nem pedig magát a búzát kell kiszállítani. A kukorica esetében ugyanez a helyzet, a társtermékekre pedig, amelyek visszamaradnak a feldolgozás során, értékes állati termékek előállítását lehet alapozni, hiszen ne felejtsük el, GMO-mentes gabonáról, GMO-mentes gabonából készített takarmányról beszélünk. De itt vissza kell térni a vízhasznosítás, vízgazdálkodás, öntözés kérdéséhez is. A fehérjeprogramot meg kell valósítani, mert csak akkor lehet a termelést diverzifikálni, ha a technológiai rendszerekben ezt lekövetjük. Hiába beszélünk precíziós gazdálkodásról, állapítjuk meg a talaj a nedvességtartalmát, tápanyagtartalmát, ha nincs elegendő víz ahhoz, hogy a tápanyag hasznosuljon, és nincs elegendő vízutánpótlás. Hiába állapítjuk meg, hogy vízhiányos a térség, ha nem tudjuk pótolni. Vagyis nagyon komoly, átfogó, intenzív fejlesztésre van szükség.

– Vajon lesz-e ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósításához szakképzett munkaerő, amely ezt a magasan kvalifikált technológiához szükséges tudást is birtokolja?

– A magyar emberek nagyon tehetségesek, képesek a legkorszerűbb megoldásokat is befogadni és alkalmazni. Azonban ne tagadjuk, hogy az agrár-felsőoktatásban komoly reformokra van szükség, ide értve a kutatás területeit is, és azt is, hogy a világban elért kutatási eredményeket minél hamarabb be tudjuk fogadni és alkalmazni tudjuk a saját körülményeink között. De ki kell emelni és ezerszeresen aláhúzni: az egy életen át való tanulás, a felnőttképzés, a jelentős birtokokkal rendelkező gazdák képzése, továbbképzése és felkészítése az új technológiák befogadására már most megoldásért kiállt. Hatalmas érték van ugyanis a kezükben, és nem mindegy, hogy ezzel hogyan sáfárkodnak. Nem mindegy, hogy az 5 millió hektár területen milyen értéket állítunk elő. Ha a lehetőségeinket nézzük, illetve amit eddig elértünk, most sajnos 50% alatt vagyunk, van tehát bőven hová továbbfejlődni. Nagyon jelentős volt a haladás ez elmúlt 8 évben, de pontosan azok az eredmények, amelyeket elértünk akár az export, akár az agrárkibocsájtás, akár a munkaerő-foglalkoztatás tekintetében, azt mutatja, hogy mennyi lehetőség van még. És a verseny erős, egy másodpercre sem lehet megállni.

– Teljesen friss a hír, hogy Magyarország 24%-kal kevesebb európai uniós támogatásokat kap a következő időszakban, ami elsősorban a kohéziós alapokat érinti. Milyen hatással lehet ez 2020 után a mezőgazdaságunkra?

– A hír igaz, az Európai Unió bürokratái ezt szeretnék, de ez még nem döntés! Ez egy elképzelés, amit a jelenlegi Európai Bizottság néhány szakértője, az Európai Parlament liberális többsége szeretne elérni. Nekünk pedig az a meggyőződésünk, most már ismerve a különböző uniós gazdaszervezetek álláspontjait is, hogy a vidék nem kívánja finanszírozni az Európai Unióban a nagyon erős migrációs nyomás okozta kiadásokat. Nem kívánja ezeket a költségeket a saját forrásaiból fedezni, mert ez Európa valamennyi polgárára nagyon negatívan hat vissza. De a konkrét kérdésre válaszolva, nekem az a meggyőződésem, és erre több jel is utal, hogy ezt a költséget ez az Európai Parlament, ez az Európai Tanács és Európai Bizottság nem fogadja el. Az előző költségvetéssel is egy évet késett az Európai Unió, pedig nem volt ekkora a nyomás. Azt gondolom, hogy az elfogadás majd a következő összetételű Európai Parlamentre marad, amelybe a polgároknak újra lesz lehetőségük eldönteni a tagállamokban, hogy kiket küldenek, akik az ő érdekeiket képviselik. Mindez tehát még nagy valószínűséggel jelentős mértékben változni fog.

– Tehát nem kell még izgulnia a magyar gazdának?!

– Izgulni nem kell, de nagyon következetesen ki kell állni és küzdeni kell az érdekeinkért. Valamennyien árgus szemekkel figyeljük, s minden lehetséges fórumon kiállunk amellett, hogy az uniós források összege reálértéken ne csökkenjen! Ez az Európai Unió gazdatársadalmának, azon belül a magyar gazdáknak az álláspontja, sőt, különösen igaz egész Kelet-Közép-Európára is.

Kamarai falugazdászok és szaktanácsadók segítségével

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) falugazdász és szaktanácsadói hálózata az idei évben is tevékenyen közreműködött az agrártámogatások igénybevételével összefüggő elektronikus ügyintézésben, ezen belül is az egységes kérelmek beadásában.
Idén a múlt évhez képest egy héttel korábban, már április 3-án megnyílt az egységes kérelmek beadására szolgáló felület, és időben megjelent mind a kapcsolódó rendelet, mind a Magyar Államkincstár (MÁK) közleménye. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a kérelmek benyújtására. Az elmúlt évekhez hasonlóan a NAK és a MÁK közötti együttműködés is segítette a falugazdászok és a szaktanácsadók munkáját, és ezáltal a gazdálkodók sikeres kérelembenyújtását.
2018. május 31-ig országosan közel 173 ezer gazdálkodó nyújtott be támogatási illetve kifizetési kérelmet. Tavaly ez a szám 3 ezerrel magasabb volt, ami elsődlegesen a birtokkoncentrációval magyarázható. A 173 ezer kérelemből megközelítőleg 120 ezret a NAK falugazdászai és szaktanácsadói közreműködésével adtak be a gazdálkodók, így az elmúlt évekhez hasonlóan a kérelmek kétharmadának benyújtásában működtek közre a NAK szakemberei. Területre vetítve a kamarai falugazdászok és szaktanácsadók 1,9 millió hektárra segítették beadni az egységes kérelmeket, ez több mint 70 ezer hektárral meghaladja a tavalyi területet.
A NAK tapasztalatai szerint a tavalyi évhez viszonyítva nőtt a támogatásra bejelentett állatállomány, különösen az anyatehén, a hízott bika és a tejhasznú tehén egyedszám mutat jelentős növekedést.    
  

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai