2017–18 repcetermesztési tapasztalatai Zalában

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Horváth Tamás Baki Agrocentrum Kft., szaktanácsadó, 2018/07/09

Hosszú út vezetett idáig, amíg a repcét megtanultuk sikeresen termeszteni. Sok repcehibridet és fajtát, sok növényvédőszer-hatóanyagot „elszaggattunk”, míg megtaláltuk azt az alkalmazandó technológiát, amelynek betartása a biztos és jövedelmező repcetermesztéssel ajándékoz meg bennünket!

A repce a termesztéstechnológia minden elemében igényes és a gazdája részéről folyamatos gondoskodást kíván.
Manapság Zala megyében a repcetermesztő gazdák szinte 99%-ban mind víztakarékos, forgatás nélküli alapművelést alkalmaztak a repce elé – véleményem szerint ez volt az első pont, ahol a repcetermesztés sikeressége eldőlt!

A forgatás nélküli művelésnek azonban a 2017-es, aszályos év őszén a talajaink állapota volt a fő korlátozó tényezője. A kiszáradt, vízháztartásukban erősen korlátozott talajokon nehéz olyan vízmegőrző művelést alkalmazni, amely után a biztonságos és egyöntetű kelést várhatunk. A szórt kelésű állomány pedig nem tud kompenzálni a vegetáció során, nehéz időzíteni az őszi gyomirtást, illetve minden más egyéb műveletet.

A gazdáknak sokszor gondot okoz a területen lévő szármaradvány aládolgozása, illetve megfelelő mélységbe juttatása. Nem megfelelő talajállapot esetén sajnos a szalma zömét csak a vetési mélységbe tudjuk ledolgozni, amivel olyan végzetes technológiai hibát okozunk, amely más egyéb problémát is felvet a későbbiekben, mint például a káros pentozán hatás, kelési gondok, illetve gyomirtási problémák. A német termesztéstechnológia szerves részét képzi, hogy a kombájn rendterítőjét ilyen esetben szélesebbre állítják, a szecskahosszat lerövidítik, a betakarítógépeik pelyvaterítővel felszereltek, a pelyvát lehető legszélesebbre terítik, majd az így szecskázott tarlóra kb. 100–120 kg folyékony UAN oldatot permeteznek, és ezután végzik el a sekély tarlóhántást, lehetőleg lezáró hengerrel rendelkező rövid tárcsával. A folyamat végeredményeképp a tarlómaradvány az alapművelés idejére jól szétdolgozható, és a gabona árvakelés robbanásszerűen fog kelni! Elnézést, majd’ elfelejtettem: Németországban nincs nitrátérzékenység és felső nitráthatár…

1. ábra. Nehézkultivátor

A magyar gazda, ha nem akarja vagy ha nem teheti meg a fenti technológia alkalmazását, akkor erre a célra a jó pár cég által forgalmazott baktériumtrágyák is megfelelnek, persze ha azokat is megfelelő időben és körülmények között juttatjuk ki, lévén, hogy élő szervezetek! A talajoltó és tarlóbontó baktériumok használata a fenntartható gazdálkodás és a talajélet helyreállítása szempontjából a véleményem szerint elsőrendű feladat, a tarlómaradványok elbontásán kívül számos olyan makroelemet mobilizálnak a talaj egyébként „holt” tápanyagkészletéből, ami a használatuk nélkül felvehetetlen lenne, valamint az is közismert, hogy néhány növénypatogén gombát, mint például a fuzáriumfajokat erősen gyérítik a talajban! Egyes kutatások szerint a repcében súlyos károkat előidéző fehérpenészes rothadását okozó Sclerotínia sclerotiorum gombafaj életterét, ezáltal a fertőzését is képesek egyes baktériumfajok akadályozni! Gépészeti szempontból pedig a kijuttatástechnológia lehetővé teszi a gyors és eredményes munkavégzést!

Ha a vetőágy-előkészítés kellő minőségben megtörtént, akkor kezdődhet a vetés. A termelők többsége a vetést augusztus végén vagy szeptember legelején elkezdte, és a kegyes időjárásnak köszönhetően sikeresen be is fejezte! A repce vetése véleményem szerint a második sarkalatos pont, hiszen a termesztett növényeink közül a repce a legigényesebb a megfelelő tenyésző térre! Az intenzív repcetermelők a repcét általában dupla gabona sortávra vetik, 450 ezres csíraszámmal hektáronként, de folynak próbálkozások a tágabb, 45 cm-es cukorrépa, vagy 76,2 cm-es, azaz kukorica sortávra történő szemenkénti vetéssel is, 180–280 ezer hektáronkénti csíraszámmal! A kukorica sortávra történő vetés a 2017-es aszályos évben kudarcot hozott, hiszen ezt a tág teret a repce nem tudta benőni, így a talajt beárnyékolni. Inkább javasolnám a 45 cm-es sortávra történő szemenkénti vetést. Ez utóbbival kedvező tapasztalatokkal rendelkezünk, kísérleti parcellán a 280 ezres beállításnál elértük már a 4,8 t/ha-os parcellaátlagot is!

A szemenként történő vetésnél az optimális tenyészőtér szempontjából nagyon fontos a megfelelő vetési mélységben és távolságra elvetett mag elhelyezkedése. A modern szemenként vető gépek ezt az egymás melletti sorok esetében is figyelik. Szemenkénti vetésnél fontos a drazsírozott vagy a nagy ezermagtömegű, kalibrált vetőmag használata, illetve nem utolsósorban a mag színe, hiszen a fotocellával ellátott vetőgép a sötét színű magot nem megfelelően érzékeli. Nagyon fontos a fajtakérdés is, hiszen nem mindegyik repcehibrid képes oldalirányban gyorsan benőni a helyet és az oldalelágazásai révén kihasználni a tenyészterületet.

A mai modern genetikának köszönhetően a fajtatulajdonosok ajánlásában rengeteg új, nagy termésre képes repcehibrid áll a termelők rendelkezésére. A saját termőhelyünkre adaptálható hibrid kiválasztásánál legyünk figyelemmel a hibrid kezdeti növekedési erélyére, habitusára, nitrogénhasznosító képességére, betegség-ellenálló képességére vagy esetleges rezisztenciájára (fómarezisztens hibridek). Manapság, a neonikotinoidos csávázószerek kivonulása után az őszi rovarölő szeres védekezésekre nagy figyelmet kell fordítani. Így volt 2017 őszén is, kezdtük a bolha elleni védekezésekkel, majd sok helyen folytatták az álhernyó elleni permetezésekkel. A fiatal, kelő repce növénykéinket a szikleveles kortól egészen 6–8 levélig szinte folyamatosan „tűz alatt” (illetve permet alatt) kellett tartani!

2. ábra. A repcebolha kártétele

3. ábra. Kis káposztalégy lárva kártétele

4. ábra. Gyökérgolyva

Szintén a rovarölő szeres csávázással nem kezelt repcenövényt veszélyezteti egy mostanában igen előtérbe kerülő károsító, a kis káposztalégy lárvája (nyüve), ami a kis repce növénykét a gyökérnyaki részen rágja, ezáltal a növény színe és habitusa megváltozik, majd súlyosabb esetben elpusztul.
A mai, modern repcetermesztés sarkalatos pontja az őszi gombaölő-regulátoros kezelés, ennek is köszönhető az, hogy az enyhe ősz ellenére az őszi fómás gombafertőzésekkel nem sok helyen volt gond! Az őszi kezelések alkalmával bevett gyakorlat néhány mikroelem lombtrágya formájában történő kijuttatása, mint például a bór és a cink. Mindkettő a repce begyökeresedését, illetve a télre való felkészülését hivatott elősegíteni. Az állományok jól fejletten mentek a télbe, 8–10 levélben, 8–10 cm-es karógyökérrel, illetve 8–10 mm-es gyökérnyakkal. Az ilyen repce egy átlagosan hideg telet is gond nélkül kibír!

2017 őszén a Nyugat-Dunántúl repcetermesztő területein találkoztunk egy a repcetermesztés során ez idáig ismeretlen kórokozóval, amely a repce gyökérgolyvás megbetegedését okozza (Plasmodiophora brassicae). Az azonosított kórokozó a keresztesvirágú (Brassicaceae) növények családjába tartozó növényeket betegíti meg (főként káposztafélék, innét származik a betegség eredeti elnevezése), ennek ellenére hazai viszonyok között az őszi káposztarepcén történő fertőzésének ilyen mértékű megjelenésére eddig nem volt példa. Ezt a kórokozót eddig szántóföldön csak a káposztatermesztők ismerték, mostantól kényszerből a repcetermesztőknek is együtt kell vele élnünk. Zala és Vas megyében hektárokat kellett a kórokozó miatt kiszántani, hisz a károsított repce hetek alatt elpusztult!

A fertőzött növények alsó levelei elsárgulnak, tipikus tápanyaghiányos tüneteket produkálnak. A felső levelek a napi hőmérséklet emelkedésével lankadnak, petyhüdtté válnak, színük felé kanalasan csavarodnak. Ez a tünettípus főként napközben figyelhető meg, mivel az esti és éjszakai hőmérséklet-csökkenéssel és az emelkedő páratartalommal ezek a levelek visszanyerik turgorukat. Későbbi fenológiai fázisban, a már fejlettebb növényeken bekövetkezett fertőzéskor a föld feletti részeken a tünetek már nehezen vagy egyáltalán nem észrevehetőek. Ebben az esetben a növények kifejlődött gyökerén találkozhatunk eltérő nagyságú tumorok kialakulásával. A tüneteket mutató növényeket kiásva következtethetünk a betegség jelenlétére. A fertőzési folyamat előrehaladásával a golyvák megbarnulnak, megráncosodnak és a végén rothadva szétesnek. Ennek folyamataként kerülnek a kitartó spórák a talajba, ahol több éven keresztül megőrzik fertőzőképességüket.

A repce gyökérgolyvás megbetegedésére a következő tényezők hajlamosíthatnak:

• a terület talajának a kórokozó szaporítóképleteivel való fertőzöttsége;
• kimondottan savanyú talajok (5,5 alatti Ph);
• levegőtlen, pangó vizes talajok;
• hosszabb idejű meleg, 20 °C körüli hőmérséklet, párosuljon az őszi csapadék dús periódussal;
• fertőzésre fogékony hibrid.

1. táblázat. Csapadékviszonyok az elmúlt három szezonban (mm/hó)

Milyen módszerekkel tudunk a gyökérgolyva ellen védekezni?

1. Agrotechnikai védelem: A savanyú területek meszezése meggátolja a kórokozó szaporodását és a spórák csírázását. Megjegyzem: a meszezés a szklerotínia ellen is jó hatású! Ezen túlmenően fontos a területek megfelelő időközönkénti lazítása (a vízháztartás visszaállítása miatt) és a területek legalább kétévenkénti szántásos forgatása.

2. Genetikai védelem: Meghatározó és alapvető elem a betegség elleni védekezésben. Nyugat-Európában a betegség meghatározó, ezért kiemelt figyelem övezi a Plasmodiophora brassicae-vel szemben rezisztens hibrideket. A 2017 őszi tapasztalatokat követően hazai szinten is megindultak az egyes nemesítőházak vizsgálatai arra vonatkozóan, hogy adott viszonyok mellett milyen rezisztens hibridek adaptálhatók. Azokon a termőhelyeken, ahol számítani lehet a betegség fellépésére, megelőző jelleggel érdemes rezisztens hibridet választani (pl. Mentor – Rapool; DK Platinium – Dekalb; Archimedes – Limagrain).

3. Vetésváltás, elővetemény és optimális növényi sorrend: Ahol a betegség megjelent, fontos lenne az 5 éves vetésváltás szigorú betartása. A repce–búza–repce forgót a kötelező zöldítési programokban termesztett keresztesvirágú növények felülírják, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kórokozó több éven keresztül megőrzi élet- és fertőzőképességét. A zöldítésbe vetett keverékekből lehetőleg hagyjuk el a keresztes virágú komponenseket, ugyanis ezek gyomosító hatásával is számolnunk kell a repce esetében!

4. Kémiai védekezés: Nincs lehetőségünk kémiai védekezésre, nincs olyan hatóanyag, amelynek a hatékonysága bizonyított lenne. A fertőzést követően a gombaölő szeres kezelés nem biztosít megoldást. A művelőeszközök és a traktor kerekének fertőtlenítő lemosása kerülhet szóba, de ez a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen.

A repcék a kitartóan hideg tél ellenére tavasszal gyorsan tudtak regenerálódni, korán megkapták az első fejtrágyát! Fontos, hogy a repce korán igényli a nitrogént, ha lehet, akkor az első adag kéntartalmú legyen. Ezt követően folyamatosan etetni kell egészen a virágzásig, hol szilárd, ha nincs csapadék, akkor pedig folyékony formában, mert a repce meghálálja. A tavaszi esőzések miatt az első korai fejtrágyák csak későn értek ki, azt követően viszont bemosódtak és a növény számára felvehetővé váltak. A virágzás előtt március végén – április elején volt egy szokatlanul forró, és csapadék nélküli időszak, ami a virágzásnak nem kedvezett! Általánosan el lehetett mondani, hogy a 2018-es tavasz szokatlan meleg volt!

A repceállományok tavaszi regenerálódóképességének javítására számos készítmény áll rendelkezésünkre, amelyekkel vagy kémiailag, vagy a növény hormonrendszerére gyakorolt hatásokon keresztül tudjuk a mielőbbi tavaszi indulást elősegíteni. A tavaszi repceszárormányos elleni védekezések nagy próbatétel elé állították a termelőket, hiszen hőmérséklet-ingadozások miatt a betelepedések elhúzódtak. Sikeres védekezést csak többszöri kezeléssel lehetett elérni. A klórpirifosz hatóanyagú rovarölő szerek AKG-programból való kivonása, illetve az engedélyokirat korlátozása (felhasználható legfeljebb a rejtett bimbóig!), illetve a meglepően meleg tavasz a repcefénybogár szakaszos és hosszan tartó betelepedését vonta maga után. Sok táblán a fénybogár a védekezések megismétlése miatt észrevehető károkat okozott.

A fénybogár mellett évről évre egyre nagyobb jelentőséggel bír a repcebecő-gubacsszúnyog. Kedveli a csapadékos, esős időjárást, jellemzően csak ekkor jelenik meg nagy egyedszámmal. Rajzása április második felében indul. Peterakásához létfontosságú a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülések, ez pedig ebben az évben van bőven! Petéit más módon nem képes a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák – becőnként 10–30 darab is lehet – a becő belső falát és a magvakat megsértik, így ezzel kárt okoznak. Ettől a magok megsárgulnak, zölden felnyílnak és kihullnak. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullanak és abban egy bábbölcsőben bábozódnak. A bábnyugalom 7–14 napig tart. A báboknak csak egy kis része kel ki abban az évben, a többi átfekszik, így biztosítva a faj fennmaradását. Sárgatálas csapdával ez a faj is jól előre jelezhető.

5. ábra. Repcefénybogár

A tavaszi gombaölő-regulátoros kezelés, valamint a szinte már kihagyhatatlan virágzáskori gombaölő szeres kezelés meghozta az eredményét, a precíz és a termesztéstechnológiát betartó termelő repcetáblájában szklerotíniás töveket csak elvétve találtunk! Ellenben a nem kezelt állományokban, ahol a virágzásban nem védekeztek, mondván, hogy szárazság miatt a gomba nem fertőz, az utóvirágzás alatt lehullott, helyenként 150 mm csapadék kiváltotta a fertőzést, itt a szklerotínia akár a fél termést is elvihette!

6. ábra. Repce fehérpenészes szárkorhadása

Jelen cikk megírásának az időszakában a desszikálást végzik a kollégák, több év gyakorlata alapján a glifozát hatóanyaggal és ragasztással történő technológiát tartjuk jónak. Mindenki igyekszik a ragasztásos állománykezelésekkel biztonságban tudni a termést, ugyanis a sorozatos viharok és jégverések, valamint az előre jósolt kánikula hatására a repce pergése fokozódik. Ha a kánikula tartja magát, a kezelések után kb. 10–14 nap múlva aratunk! A terméskilátásaink ígéretesek, ez is bizonyítja, hogy okszerű repce-termesztéstechnológiával és odafigyeléssel rentábilisan lehetséges Zalában repcét termeszteni!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai