Kórkép az élelmiszeriparról

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György, 2018/07/14

Éder Tamás,
az ÉFOSZ elnöke

A jelenlegi uniós költségvetés félidejében tartunk, s a korábbi ciklusokhoz képest az élelmiszeripar nagyobb reményekkel nézett ezen ciklus elé. Közismert, hogy az előző időszakban az élelmiszeripar szereplőinek nagy többsége sem a vidékfejlesztési programban nyújtott támogatásokhoz, sem más gazdaságfejlesztési programokban rendelkezésre álló támogatásokhoz nem juthatott hozzá. Az előző vidékfejlesztési program keretei között az élelmiszeriparnak az 1200 milliárd forintos teljes összegből mindössze 70–80 milliárd forint jutott, annak is döntő részét a borászatok kapták, vagyis a többieknek rendkívül kevés forrás jutott.

Még csak ki sem merült a keret

A mostani ciklusban két forrásból van lehetőség élelmiszeripari fejlesztésekhez nyújtott támogatásokat igényelni. Az egyik a Vidékfejlesztési Program keretei között indított pályázati rendszer, a másik a GINOP-ban külön, az élelmiszeripari, közepes méretű vállalkozások számára indított pályázati rendszer. A kettő együtt összességében mintegy 300 milliárd forint igénybevételének a lehetőségét tartalmazza úgy, hogy a GINOP-ban meglévő mintegy 100 milliárd forint fele visszatérítendő támogatás. Az említett forráslehetőségek reményeket ébresztettek az iparág szereplőiben, de korántsem lehetünk elégedettek. A Vidékfejlesztési Program keretei között kiírt pályázatokra ugyanis jócskán érkezett jelentkezés, ennek ellenére – úgy tudjuk – a döntéshozó a maradék összeg újbóli megpályáztatásáról gondolkodik, valószínűleg azért, mert a pályázatok jelentős része nem érte el azt a színvonalat, amely mellett a támogatásokhoz hozzá lehetne jutni, mondta el az elnök.

* * *

A Vidékfejlesztési Programban a mikro- és kisvállalkozások érintettek, illetve azok a mezőgazdasági cégek, amelyek élelmiszeripari jellegű fejlesztési beruházásokat akarnak végrehajtani. Úgy tűnik azonban, hogy ebből a körből nem érkezett elegendő mennyiségű, gazdaságilag racionálisnak mondható pályázat, ami a kereteket kimerítette volna, ezért lehetséges, hogy ebben a körben újabb pályázati lehetőség nyílik a jövőben. Mindez azonban arra is rávilágít, hogy – bár az ágazatnak nagy szüksége van a beruházásokra – a megcélzott kör nem képes ilyen mértékű beruházást, zömmel 50 százalékos támogatottsági szinttel megvalósítani. Úgy tűnik, hogy a mikro- és kisvállalkozások nem képesek olyan számban olyan üzleti tervvel alátámasztott pályázatokat benyújtani, amelyek a teljes forrást lekötnék.

Az ÉFOSZ rég felvetette, hogy jó lenne, ha az elmúlt egy-két évtized minimális élelmiszeripari pályázatainak tapasztalatait levonnák, mielőtt az új pályázatokat kiírják, és az elbírálásokra sor kerülne. Jó lenne nem kétszer lépni ugyanabba a folyóba, és ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a múltban, amikor olyan beruházásokat is támogattunk, amelyek után a későbbiekben nem születtek meg az elvárt piaci hasznok, és nem lett versenyképesebb az ágazat.

Támogató gazdasági környezet híján

Az ÉFOSZ 2010-ben tette le a kormány asztalára az általa elkészített élelmiszeripari stratégiát, de erről a dokumentumról érdemi tárgyalás nem folyt. Azóta a kormány már készített egy élelmiszeripari fejlesztési stratégiát, amely jó szakmai anyag, a megvalósítási időszak azonban csúszik. Az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy jó lett volna levonni a konzekvenciákat és olyan területeken semmiképp sem adni lehetőséget támogatással való beruházásra, amely a múltban már igazolta, hogy csupán szép idea, de a mai, kőkemény versenyfeltételek mellett nem életképes. Példaként említhető, hogy az elmúlt időszakban a sertéspiacon kialakult piaci helyzet, ismét jól alátámasztja, hogy a sertésvágás mikro-, kis méretben történő működtetése a mai világban nem lehet versenyképes. Legalábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan az ma Magyarországon ez létezik. Ergo, nem tűnik, racionálisnak az ilyen vállalkozásoknak újabb beruházási támogatásokat adni, mert annak jelentős része vélhetően holt beruházás lesz, és a piacon nem lesz sikeres.

Ma még nem rendelkezünk arra vonatkozó információval, hogy a benyújtott kérelmek milyen szintűek, mert az elbírálás jelentősen csúszik, s az ágazat szereplői szempontjából ez a csúszás kritikusnak tűnik, mivel sok gondot eredményez. A pályázatok beadási idejére jellemző állapotokhoz képest ugyanis alapvető tényezők változtak meg, kezdve az építési költségektől a bérköltségeken keresztül a külső piaci körülményekig, így a nyertes pályázók is bajban lesznek abban a tekintetben, hogy a korábbi elképzeléseiket hogyan tudják majd megvalósítani. Még azoknak is lesznek problémáik, akik gazdaságilag racionális pályázatot készítettek.

Más a helyzet a közepes méretű vállalkozásoknál. A GINOP-ból adott lehetőség egyelőre még idegen a szereplők számára, mert a visszatérítendő rész nem más, mint egy kedvezményes hitel, ami a mai kamatkörnyezetben még csak nem is olyan attraktív. Az alacsony kamat mellett a kombinált támogatási eszköz visszatérítendő része nem teszi vonzóvá a konstrukciót. A vissza nem térítendő támogatás persze fontos, de a kombinált csomag mégsem vált népszerűvé, és ismereteink szerint a keret kétharmadát alig meghaladó összegre érkezett eddig pályázat igény, ami mintegy 70 milliárd forint. Az elnök itt sem tud elbírált pályázatokról, pedig nagyon jó lenne, ha a piac egy-két sikeres pályázatról kapna információt, mert akkor néhányan, akik még kivárnak, aktivizálódnának. A pályázatokon való részvételt itt sem ösztönzi a rendkívül lassú döntésmechanizmus, mert itt is érvényes az, hogy a beadáshoz képest szignifikánsan módosulnak a körülmények.

Az nem szakmai, érdekvédelmi feladat, hogy az adott vállalkozót a beruházással kapcsolatos döntésében befolyásolja. A beruházások sikeressége részben azon múlik, hogy jó-e az elképzelt üzleti terv, jól látják-e a közeljövő piaci helyzetének alakulását, és részben azon, hogy a piaci verseny korrekt körülmények között zajlik-e a mindennapi életben. Az ÉFOSZ megpróbálja a tagjait naprakész információkkal ellátni mindazon dolgokról, ami a világban zajlik, a szabályozásban történik, egyben törekszik arra, hogy a jogszabályalkotásban a tagság érdekeit megjelenítse. Nem utolsósorban mindent megtesznek annak érdekében, hogy fair piaci verseny alakuljon ki, és ebben a versenyben valóban a legjobbak nyerjenek.

Egyik sem könnyű feladat, mert a szakmapolitikai döntéshozók és az ágazati szereplők között szabályozási ügyekben elég sok és alapvetően értékválasztási különbségeken alapuló vita zajlott és zajlik ma is. Kezdve attól, hogy a szakma is értetlenül állt az áfakulcs kérdése előtt. Mindig jelezték, hogy bármennyire is szép idea az, hogy a fogyasztás megadóztatása jobb, mint a munka adóztatása – ebben egyetértenek –, de adóztatni olyan rendszerben kell, és ott kell alkalmazni magas adót, ahol azt be is tudják szedni és ellenőrizni. E tekintetben az élelmiszer-áfakulcs rendkívül ingoványos terep, az elmúlt másfél évtizedben ezt tapasztalhattuk. Kétségtelen, hogy kisebb eredmények születtek, évről évre eldőlt egy-egy dominó, újabb és újabb termékcsoportok kerültek be az alacsonyabb áfakategóriába. Éder Tamás abban reménykedik, hogy ez a tendencia folytatódik, és 2019. január 1-jétől újabb fontos termékcsoportok áfakulcsa mérséklődik 5 százalékra, mivel a gazdaság jól teljesít, a nemzeti költségvetés jó helyzetben van. Elérkezett az idő ahhoz, hogy azokat a lyukakat is betömjék, amelyek például a tejnél, a sertésnél, a halnál megvannak, és a teljes termékkört bevonják az alacsonyabb az áfakulcsba.

* * *

Ne feledjük azonban, hogy két jelentős ágazat – a gabona és a zöldség-gyümölcs – teljesen kimaradt az áfacsökkentésből. Fiskális szempontból érthető, hogy ezek az ágazatok a sor végén vannak, hiszen ezek óriási bevételi forrásokat jelentenek, ugyanakkor a feketegazdaság is igen jelentős ezekben az ágazatokban, ami a tiszta versenyt nem teszi lehetővé. Az elnök szerint ezeknek az ágazatoknak is meg kell kapniuk az 5 százalékos áfát, miként az olaj- és a cukortermékeknek is. Az áfacsalás lehetőségei is jelentősen szűkültek, az állam nagyon sokat tett az elmúlt időszakban azért, hogy különböző adminisztratív intézkedésekkel – EKÁER, NAV-Nébih közös ellenőrzés stb. – tisztábbá tegyék a piaci versenyt, de éppen az említett két nagy ágazatban a magas áfakulcs miatt távolról sem teljes a siker. A fordított áfáról is kell beszélni azért, mert még nem tudni, hogy mi lesz jövő január 1-jétől. Elméletileg az az átmeneti időszak, amely a gabonapiacon megadatott, az év végén lezáródik, és nincs arról információ, hogy hol tartanak az uniós egyeztetések.

Az biztos, hogy óriási zavart okozna újfent, ha január elsejétől nem lehetne a fordított áfát alkalmazni, és a termények a magasabb áfakulcs kategóriában maradnának. Ez felhívás lenne keringőre, és ismét a gabona lenne az egyik legattraktívabb áfacsalási termék. Lehetne persze ellenőrizni, de minden szigorú szabály ellenőrzése nagyon komoly erőforrást igényel. Csak olyan szabályokat hozzunk, amely szabályok betartása nem kerül többe, mint amennyi pozitív hozadéka van a szabály alkalmazásának, hangsúlyozta az elnök.

Ellentmondásos szabályozás

A szabályozással kapcsolatban Éder Tamás elmondta, hogy komoly szakmai viták bontakoztak ki az Élelmiszer Könyv szabályozásának szigorítása körül. A legtöbb esetben a szakma képviselőinek álláspontjától eltérően olyan döntések születtek, amelyek kőkemény, szigorú kritériumokat határoztak meg bizonyos termékek, termékkörök előállításánál, ám ezeket mind a mai napig nem tudják megfelelően ellenőrizni. A legszebb példáját ennek a húskészítmények adják. Olyan súlyos korlátokat építettek be egyes termékeknél a mechanikailag szeparált hús (MSN) használatába, amely korlátokat, ha betartanak, akkor szignifikánsan növekszik az adott termék önköltsége. Viszont a be nem tartást rendkívül nehéz ellenőrizni.

Lehet ellenőrizni a gyártás során a magyar cégeknél, mert ott meg lehet nézni, hogy mit tettek a kutterbe, de az import termékek ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Még a laboratóriumi eredmények is olyan mértékben szórnak, hogy nem tudják megmondani, a behozott virsliben – ami nagyon olcsó – az MSN-tartalom megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Az ehhez hasonló lépések be nem tarthatósága, ellenőrizhetetlensége miatt eléggé komplikált helyzet alakult ki. Magyarországnak notifikáltatnia kellett az Élelmiszer Könyvet az Európai Unióban, miként az ellenőrzésre vonatkozó módszertant is. Ez utóbbi azonban egyelőre nem ment át a szűrőn, mert egyes tagországok véleménye szerint tudománytalan és megalapozatlan a magyar ellenőrzési metodika, így pedig nem elfogadható. De zajlik egy vita a szakma és a döntéshozók között is. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is azt szorgalmazza, hogy az Élelmiszer Könyv szabályaira, szerepére vonatkozóan jöjjön létre konszenzus. Az ugyanis nem tisztázott, hogy egyfajta minőségvédelmi, fogyasztóvédelmi, vagy éppen protekcionista szerepkört szánunk-e az Élelmiszer Könyvnek.

KONKRÉT SZAKMAI JAVASLATOK A KAMARÁTÓL

A NAK Élelmiszer-feldolgozási országos osztálya három hónapja alakult meg, Losó József vezetésével; tevékenységének felügyeletét Éder Tamás, a NAK élelmiszeriparért felelős alelnöke látja el.
Az osztály 2018. június 6-i ülésén meghatározta az elkövetkező időszakra szóló munkarendjét. A tagok egyetértettek abban, hogy folytatni kell az alapvető élelmiszerek áfacsökkentését, hiszen annak gazdaságfehérítő hatása megkérdőjelezhetetlen, és javítja a legálisan működő piaci szereplők versenyképességét. Fel kell térképezni a hazai védjegyek helyzetét, és szükség esetén javaslatot tenni a módosításokra.
Az osztály tagjai indítványozták, hogy az ágazat szereplői a jövőben nagyobb beleszólást kapjanak a Magyar Élelmiszerkönyv alakításába, emellett az egységes cseregöngyöleg bevezetési lehetőségének vizsgálatát is napirendre veszik. Feladatul tűzték ki továbbá a kiskereskedelem és a beszállítók közti szerződéses kapcsolatok anomáliáinak összegyűjtését, továbbá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolását, javaslatok tételét a témában az Európai Unió felé. Emellett a kereskedelmi márkák kapcsán felmerülő problémákkal, az élelmiszereknél alkalmazandó etikus hirdetésekkel és tájékoztatással, az alkalmazható állítások összegyűjtésével is foglalkoznak.
Az Élelmiszer-feldolgozási osztály létszámát tekintve kicsi – a 400 ezres tagságból alig több mint 27 ezren foglalkoznak fő- vagy melléktevékenységként élelmiszer-feldolgozással –, ugyanakkor komoly gazdasági súllyal rendelkezik. Ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy az élelmiszeripari szereplők szakmailag megalapozott javaslatai, érdekei – az ágazat jelentőségének megfelelően – megjelenjenek a kamarai döntéshozatalban.

Az ÉFOSZ nagyon fontosnak tartja, hogy az ágazat központi terheit – amennyire lehetséges – csökkentsék. Ez az az ágazat, amelyik népegészségügyi termékadót kapott, s ez elsősorban a magyar termelőket sújtja. Az ÉFOSZ indított egy vállalási mozgalmat, „Együtt a fogyasztókért” címmel, amelyhez cégek, szövetségek csatlakoztak. De hiába tettek vállalásokat a szereplők a termékeik különböző összetevőinek csökkentésére (só, cukor, zsír stb.) a fogyasztók egészségi állapotának a javítása érdekében, a népegészségügyi adót ennek ellenére továbbra is fizetniük kell.

Azt suttogják, hogy ez az adó növekedni fog, ami az élelmiszeripari cégek vállalási kedvét biztosan csökkenti, a termékek árát pedig növeli. Nagy kérdés a műanyag csomagolóanyagok ügye is, ami mögött van racionális érvelés is, de a formáját alapos előkészítéssel, az ágazati szereplők bevonásával kellene kialakítani.

* * *

Az élelmiszeriparnak, az iparszerű élelmiszer-előállításnak negatív a társadalmi megítélése. Köszönhetően annak, hogy a média, a politikai elit az elmúlt időszakban – teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy az iparszerű élelmiszer-előállítás teremtette meg az elmúlt száz évben annak a lehetőségét, hogy az éhínséget a fejlett világban felszámoljuk, és nem elismerve, hogy mekkora szerepe van az általános jólétünk kialakulásában – olyan közhangulatot alakított ki, hogy az iparszerű termelés keretei közül szinte csak veszélyes, egészségtelen termékek kerülnek a piacokra. Ez pedig rendkívül unfair, igazságtalan állítás. Nem vitatja senki, hogy az élelmiszeriparnak tennie kell azért, hogy bizonyos összetevőket csökkentsen az adott termékekben, de küzdeni kell a társadalmi kép megváltoztatásáért.

Az ÉFOSZ ennek érdekében új programot indít ősszel, nevezetesen a felelős élelmiszer-előállítók mozgalmát, amelynek keretében elmondják a fogyasztónak, hogy mi mindent tesz az ipar az ő érdekükben. Az, hogy Európában az előző években az élelmiszerrel kapcsolatos egyik legnagyobb „botrány” az volt, hogy a levespor nem egyforma Portugáliában és Litvániában, vagy hogy a pudingban a csokoládé mennyisége nem azonos Ausztriában és Magyarországon, ez azt jelzi, hogy az élelmiszer szempontjából békés, boldog időszakot élünk meg a fejlett világban. A fogyasztónak is látnia kell, hogy szerencsés időszakot élünk, s erről kellene párbeszédet folytatnunk, nem pedig arról, hogy egészségtelen-e az élelmiszer! Be kell mutatni azt is, hogy van-e elegendő biztonságos választék a piacon. Ma már van lehetőség a kiegyensúlyozott táplálkozásra, amit jelentős részben az iparszerű élelmiszer-előállításnak köszönhetünk. Az Európai Unió élelmiszer-biztonsági rendszere példa nélkül fejlett, ami a hazai hatóságokról is elmondható.

A legszűkebb keresztmetszet

Mára kiderült – s a szakmapolitikával széles körben foglalkozó szervezetek is tisztában vannak ezzel –, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság fejlődésének szűk keresztmetszetét éppen az élelmiszeripar jelenti. A feldolgozásban van a legnagyobb lemaradás a versenytársainkhoz képest, sőt, a velünk együtt induló országokhoz képest is leginkább itt maradt el a fejlődés. Ha nincs korszerű, versenyképes feldolgozás, akkor féllábú óriás marad az élelmiszeripar, és nem szabad csodálkozni azon, hogy a polcokon az import termékek szaporodnak. A belátás megvan, hangsúlyozta Éder Tamás, bár a támogatási struktúrában akadnak még hiányosságok, annál is inkább, mivel a mikro- és kisvállalkozások teljesítménye nem éri el a hazai iparág teljesítményének a 20 százalékát, közepes cégek esetében a 30 százalékát sem. A kettő együtt adja tehát az 50 százalékot, amely szektor kapta meg a nagyobb mértékű fejlesztési lehetőséget.

Az úgynevezett nagyvállalati kör – amely csak azért az, mert 250 főnél többet foglalkoztat – alapjáratban versenyhátrányban van, mert nem eléggé gépesített, magasak a járulékos költségek, s azért nem tud fejleszteni, mert a jövedelmezőségi szintje igen alacsony. Ez a kör kiszorult az uniós támogatási lehetőségből, bár nemzeti forrásból ezen cégek közül is kapott néhány támogatást a fejlesztéseihez. De sokkal többre lenne szükség ebben a méretkategóriában is, legalább akkora forrásra, mint amekkorát a jelenlegi fejlesztési pályázatok tartalmaznak. Az új agrárkormányzat eddigi megnyilatkozásai alapján van remény arra, hogy az ágazati vélemény megértő fülekre talál. Az ÉFOSZ azt szeretné elérni, hogy az egész ágazat méretkorlátozás nélkül jusson támogatáshoz a 2020 utáni EU költségvetési ciklusban, hangsúlyozta végezetül az elnök.

Szakmai egyeztetés a népegészségügyi termékadóról

Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) információi szerint folyamatban van a népegészségügyi termékadóra vonatkozó szabályozás módosítása. A két szervezet hiányolja, hogy nem egyeztettek velük ennek kapcsán, és levélben kérte a pénzügyminisztertől a tervezett lépések felfüggesztését, a szakmai egyeztetések lefolytatását.
Egyetértve a kormány céljaival, a kamara és az ÉFOSZ is támogatja az egészséges életmód és azzal együtt a kiegyensúlyozott táplálkozás elterjedését, a népegészségügyi mutatók javítását. Ezen célok és a kapcsolódó szabályozásbeli részletek kialakítását mind az ÉFOSZ, mind a Kamara – ahogy eddig is – a jövőben is aktívan segíteni kívánja. A két szervezet mindemellett elfogadhatatlannak tartja, hogy nem kérik ki az álláspontját egy olyan témában, mely tagjaikat jelentősen érinti. Az egyeztetés elmaradása ellentétes többek között a kormány és a kamara által kötött együttműködési megállapodással is, melyben a kormány vállalást tett arra vonatkozóan, hogy a kamara tagjait érintő kérdésekről tájékoztatást ad, és a vonatkozó témákban álláspontját a köztestülettel egyeztetve alakítja ki.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai