Vadászat és történelem

Kategória: Agrárgazdaság | Forrás: Agrárium-info, 2018/07/16

Azt szinte minden honfitársunk jól tudja, hogy Magyarország békés klímája a térséget halban-vadban gazdaggá teszi, aminek pontos mértékét kiváló szakmai háttérrel vigyázza – politikai hatalmi rendszereken átívelve, folyamatosan – a mindenkori állam. Régi alapigazság: a túl szapora állomány vadkárt okoz a gazdáknak, ha viszont megritkul, a vadban esik nagy kár. Magyarországon igazán komoly egyensúlymegingás egyik irányban sem esett az elmúlt száz évben.

Bőséges terítés

A szakirodalmi összegzés szerint a vadászat történetét századunkban Magyarországon három időszakra oszthatjuk. Az első időszak az I. világháború végéig, a második a két világháború közötti időben, a harmadik pedig 1945-től napjainkig tart. Az első még a régi Nagy-Magyarországhoz fűződik; a második már a mai területen, de lényegében a korábbi szabályozás keretei közt; míg a harmadik megváltozott társadalmi és gazdasági körülmények között indul, hogy azután elég tekervényes utat megtéve a határozott felemelkedés útjára lépjen.

A 20. század első évtizedében az ország több mint 23 500 vadászterületén sok vadfaj élt, amelyek bőséges zsákmányt kínáltak az akkori vadászoknak. Élt akkor Magyarországon zerge, siketfajd, medve, hiúz és farkas, ami a mai ország területén már nincs. De vadásztak akkor nyírfajdra, császármadárra, darura, harisra, fürjre, sólyomra, sasra, túzokra, amelyek a 20. század végére vagy eltűntek, vagy annyira megfogyatkoztak, hogy védelmük érdekében teljes vadászati tilalom alatt állnak.

A megengedett vadászati módokról az 1883. évi vadászati törvény azt mondta, hogy az „csak lőfegyverrel, vagy lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható”, tilos viszont „minden szőrmés vagy szárnyas hasznos vadat tőrökkel, hálókkal, hurkokkal elfogni vagy megölni”.

1920-ban a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területe kétharmad részét. Az erdők területe ennél nagyobb mértékben csökkent, az erdősültség aránya a korábbi 27%-ról 12%-ra esett vissza. A háború, a forradalmak és a román megszállás a vadállományban is nagy veszteséget okozott. A kormányzat által is támogatott vadgazdálkodás következtében azonban a vadállomány – különösen az apróvad – az 1930-as évekre újra helyreállt.

1930 körül a magyar vadászok számát 28 ezerre becsülték. Ugyanebben az időben a Vadászati Útmutatóban mintegy 100 vadásztársaság van feltüntetve. 1935-ben elrendelték, hogy a vadásztársaság taglétszáma legfeljebb 200 kh-anként 1–1 fő lehet. 3000 kh-anként a vadászterületre egy vizsgázott vadőrt kell alkalmazni.

Ennek az időszaknak a vadgazdálkodására jellemző volt a vérfelfrissítés, vagyis más vidékről származó vadnak a vadászterületen történő kibocsátása. Ezt kötelezővé tették és az állam is támogatta.

Itt kell megemlíteni, hogy a két világháború között már sokat adtak a fajtatiszta vadászkutyák alkalmazására. Több kutyás egyesület is működött már ebben az időben. Ilyenek voltak az Országos Vizsla Club, a Magyar Vérebegylet, a Magyar Tacskó Ebtenyésztők Egyesülete, a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete.

Pusztítás pusztítás után

A II. világháború még nagyobb pusztítást okozott a magyar vadászatban mint az első. Az ország hosszú hónapokig hadszíntér volt, és még a háború befejezése után is néhány évig jóformán csak orvvadászat folyt, ami a még megmaradt vadakat is csaknem teljesen kipusztította.

A vadállományból először az apróvadak szaporodtak el, a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt sokáig nagyon hiányos maradt. A tilalmi idők megfelelő szigorításával, némely vadnál (pl. szarvasnál) a lelövési engedélyek kiadásának minisztériumi hatáskörbe vonásával igyekeztek a vadállomány gyarapodását biztosítani.

A vadászok társadalmi összetételében is nagy változások álltak be, a kormányzat az osztályidegennek minősített személyektől megtagadta a fegyvertartási engedélyt. A vadgazdálkodásban, miként a népgazdaság többi ágaiban is, az 1950-es évek elején vezették be a tervgazdálkodást. Ennek értelmében központi tervelőírásokat adtak ki a megyéknek, azok pedig vadásztársaságokra bontották le azokat. A terv volt alapja az egyes vadászterületekre előírt vadbeszolgáltatásnak. A tervezés később ésszerűbb keretek között történt.

Az átszervezésnek erőteljes gazdaságpolitikai okai is voltak. A nagybirtokrendszer megszüntetésével és a földosztással a mezőgazdasági művelési területek annyira elaprózódtak, hogy ezekre vadászterületek alakítása nem lett volna célszerű, másrészt az egyéb vonalon is tervbe vett államosítások előre vetették árnyukat. A régi vadászati törvényt úgy módosította az új rendelet, hogy a vadászati jog – kevés kivétellel – az ország egész területén az államot illeti. Ez a rendelet azonban számos olyan újítást is megvalósított, amin azelőtt legfeljebb csak vitatkoztak. Megvalósult Gyöngyöshalászi Takách Gyula álma, mert a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ), amely 1948-ban alakult, monopolhelyzetbe került. Minden vadásznak és vadásztársaságnak kötelező volt a csúcsszerv tagjává válni. A rendelet kimondta, hogy vadászati felügyelői állásokat kell szervezni minden megyében, szükség esetén egyes járásokban is. A szarvas és a dám mellett a vaddisznó által okozott mező- és erdőgazdasági károkat is meg kellett téríteni, ezekért az államkincstár vállalta a felelősséget. A vadkártérítések fedezetére vadkárjárulékot voltak kötelesek fizetni a nagyvadas vadászterületek haszonbérlői és a vadkereskedők.

A törvényes keretek közötti rendszeres vadászat azonban még sokáig nem indulhatott meg, mert ehhez hiányzott a vadászpuska és a lőszer.

Ismét bővülés

Az 1940-es évek végén nem volt vadászati statisztika, ezért nagyon nehéz megállapítani hány vadásztársaság működött ezekben az években. Számuk valószínűleg 1500 körül lehetett. A vadászati jogot eleinte nyilvános árverésen adták 12 éves haszonbérbe. A haszonbért a pengő gyors inflálódása miatt meghatározott számú mezei nyúlban, illetve annak az adott időben elért árában állapították meg. Egy mezei nyúl ára 1946 elején 50 ezer pengő volt.

A vadászok száma 1945 után 30 ezer körül lehetett, de az ismételt tagrevíziók után mintegy a felére csökkent. 1961- ben már csupán 17 773 tagot jelentettek.

A demokratizálódással, majd a rendszerváltással fokozatosan ismét növekedésnek indult a vadásztársadalom hazánkban és a vadászattal kapcsolatos szakmai és kulturális elvárások is megváltoztak. Természetesen – mint az élet szinte minden területén – voltak, vannak és lesznek, akik ezt a tevékenységet presztízsfelmutatásként használják, de a túlnyomó többség közülünk való, természetszerető hétköznapi ember.

Akik a cserkelést betűbe öntötték 
A vadászati irodalom az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején elég szegényes volt. Mindössze Széchenyi Zsigmond A szarvas selejtezése, majd Szederjei Ákos, Bencze Lajos és Bertóti István munkái jelentek meg, illetve ide sorolhatók Tildy Zoltán és Vertse Albert természetvédelmi tárgyú munkái is. Az 1950-es évek végétől azonban fokozatosan változott a helyzet. Egymás után jelentek meg Széchenyi Zsigmond úti és vadászati leírásai, Fekete István munkái és egyidejűleg néhány szakmai írás. Nagy lendületet kapott a vadászirodalom publikációja az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítást követően. Még olyan témák is mint a vadászati jog és a vadászat története teret kaptak. 
Megjelent Zolnay László Vadászatok a régi Magyarországon és Nagy Domokos Imre A vadászat a festészetben c. munkája. Az egyes vadfajok (szarvas, vaddisznó, dám, muflon stb.) vadászatáról és a vele való gazdálkodásról is egymás után láttak napvilágot szakkönyvek. A rendszerváltozás után a vadászati könyvkiadás – a Nimród Alapítvány és a Vadász Könyvklub támogatásával – soha nem látott fellendülést él meg.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai