Méretre agyazott fegyver – pontosabb találat

Kategória: Agrárgazdaság | Forrás: Kristó László: A vadászpuskaműves mester könyve, 2018/07/20

Hazánkban a vadászok ma még elsősorban a fegyver sérülése esetén fordulnak puskaműveshez és készíttetnek új agyazást. Ritkábban előfordul, hogy valaki egyedi kialakítású, díszítésű vagy új, éppen divatos agyat szeretne. Talán ma még a legritkább az újonnan vásárolt fegyver „méretre igazítása”.

Számos érv szól a vadászfegyver méretre agyazása mellett. Talán a legfontosabb, hogy a saját méretre kialakított fegyverrel nő a találati eredmény, csökken a hibázások, vadászaton a sebzések száma. Kevésbé érezzük a lövés hátraható erejét, tehát komfortosabban, magabiztosabban tudjuk használni a fegyvert. Nem utolsósorban pedig kíméli a pénztárcánkat, mert nem kell a régi fegyverünket lecserélni.

Maga a fegyver agyazása olyan felkészültséget igényel, hogy ez akár külön szakma is lehetne. Nem véletlen, hogy a manapság is működő, egyedi fegyvereket gyártó manufaktúrák szétbontják a munkafolyamatokat, és a különböző gyártási tevékenységeket más-más szakemberek végzik, például agyazó mesterek, vésnökök.

Hazánkban több puskaműves foglalkozik fegyveragyazás elkészítésével, némelyikük remekműveket farag, de sajnos az igazán pontos méretfelvételezéssel többségük nincs tisztában. Ez abból adódik, hogy a puskaművességnek hazánkban – ismert okokból – nem alakultak ki olyan dinasztiális hagyományai, mint a nagynevű, patinás fegyvergyártó cégeknél. Ezekben az országokban ki tudtak alakulni a fegyvergyártási hagyományok, tapasztalati szabályrendszerek, s igen magas szintű képzési rendszer rengeteg oktatási segédanyaggal. Szerencsére nálunk is vannak már olyan szakemberek, akiket valamelyik nagynevű cég képezett ki magas szinten, és a méretfelvételezés fortélyait nagyon szívesen átadják annak, aki még tökéletesebbé kíván válni ezen a szakterületen.

Méretfelvételezés

A lövő testméreteihez igazodó fegyveragy különösen fontos a sörétes fegyverek esetében, mivel mozgó célpontra adjuk le a lövést, és a lövés pillanatában nincs elég idő célozgatnunk. Ezek általában kapáslövések, és kapáslövést pontosan csak úgy lehet leadni, ha a fegyver lendülete irányítható. Ez csak úgy érhető el, ha a lendülő fegyver szinte a testünk része, olyan, mintha a kezünk meghosszabbítása lenne.

Hosszú gyakorlást igényel, de meg kell tanulnunk, hogy amikor a megrendelő megérkezik, azonnal lássuk a morfológiáját, vagyis a testalkatát, testfelépítését. Meg kell figyelnünk, milyen hosszúságúak a kezei, mekkorák a vállai, milyen széles az arccsontja stb. Már az elején tisztázzuk, mik a szándékai, milyen célból akar méretre agyaztatni: vadászat, trapp stb. Meg kell tudnunk, kezdő lövővel vagy gyakorlottal van-e dolgunk. Mindenképpen érdemes fegyvert adni a kezébe, megkérni, hogy azt néhányszor vegye fel. Ebből azonnal láthatjuk, hogy gyakorlott fegyverforgatóval van-e dolgunk, és ha igen, „szabályosak-e” a mozdulatai. Ha nem tudja, melyik szeme a domináns, akkor végezzünk el vele egy egyszerű feladatot: Fogjunk egy papírlapot, amelynek a közepét egyszerűen ceruzával kilyukasztjuk, majd kézbe véve felemeljük, és egy előre kiszemelt pontra emelve a lyukon keresztül mindkét szemünkkel átnézünk. Most becsukjuk a jobb szemünket, és ha a bal szemünkkel látjuk a pontot, akkor az a célzó, domináns szemünk; ha váltunk, és becsukjuk a bal szemünket, ekkor eltűnik a kiszemelt pont. Ha fordítva történik mindez, akkor a jobb szemünk a domináns, úgynevezett célzó szem.

Azért fontos ezt tudnunk, mert ha sörétlövés közben két nyitott szemmel lövünk, és tételezzük fel, hogy balszemdominanciánk van, ráadásul jobbkezes lévén, jobb vállból lövünk, akkor a csősín mögött a jobb szemünk helyezkedik el. Viszont hiába van a csősín mögött a jobb szemünk, ha a bal az irányító, hiszen majdnem mindenkinek valamelyik szeme domináns, s e szeme tudat alatt irányítja a fegyver célra tartását. Ebben a szituációban előretartást ad a balra repülő céloknak, viszont minden jobbra tartónak mögé fog lőni. Több lehetőségünk adódik a megoldásra. A legjobb talán egy kihajlított, „ortopéd” agy, amely a bal szemet teszi a csősín mögé, de ezt az agyat nem túl egyszerű megoldani, hiszen dupla vastagságú fa kell hozzá, ráadásul ebben az esetben fokozottan figyelni kell a szálirányt, hiszen a hátraható erők könnyen eltörhetik nyakban az agyat, mert a kihajlás miatt a terhelés nem teljesen merőleges irányú. Tehát hiába ez talán a legjobb megoldás, azért először próbáljunk ki mást. Ha az illető kezdő lövő, megpróbálhatja a másik vállból való lövést, de ha nem megy neki, vagy már régóta így lő, akkor mást kell kitalálni. Becsukhatja a bal szemét, de így már csökken a térlátása, vagy kiragaszthatunk neki egy lövészszemüveget olyan módon, hogy ha a feje előre van hajtva a tusra, akkor kitakarja a látást, de ha felemeli, akkor nem gátolja a látását.

Nagyon nagy segítség tud lenni, ha van állítható méretfelvevő aggyal ellátott fegyverünk. Az első méretünk az agy hossza, ami – a fegyvert felemelve az orr eleje és a hüvelykujj közötti távolság – kiindulási alapként kétujjnyi. Az agy hosszát az elsütőbillentyűtől az agytalp közepéig mérjük. Trapplövészetnél a hosszabb agy kedvezőbb, amely hossz körülbelül 2 cm. Nem ez a legfontosabb méretünk, hiszen rövidebb vagy hosszabb aggyal még lehet lőni.

Következhet az agytalp dőlése, amit továbbra is a lövő alapállásánál veszünk fel. A dőlést megadhatjuk fokban, ez a legpontosabb, különben kell a cső hossza is. Az agytalpnak egyenletesen teljes terjedelmével a vállgödörben kell felfeküdnie. Ezt úgy ellenőrizzük, hogy méretfelvevés közben az agytalp és a vállgödör között ellenőrizzük a teljes felfekvést, ha kell, utána állítunk. Jó felvételnél a váll zár rá az agyra, nem pedig a fegyvert húzzuk be. Nem lehet fűrészelő mozdulatokat végezni.

Most következzék a legfontosabb méret, mégpedig az agy esése. Ezt a méretet úgy ellenőrizhetjük, hogy a lövővel szemben néhány lépésre elhelyezkedve megkérjük, hogy lassan emelje lövésre a fegyvert és célozza meg a jobb szemünket. Természetesen a fegyver üres! Ilyenkor mutassunk rá a szemünkre, ne kelljen neki keresgélnie. Most a próbafegyveren az agy süllyedését addig állítjuk, míg a célzó szeme a csősín fölé kerül, de a csősínből csak a célgömb látszik és nem a csősín. Ha a csősínből túl sokat látunk, a csövet addig emeljük, amíg csak a célgömb látható a célzó szeme előtt. Ez a méret adja a tusahát süllyedését a tusaorrnál és a tusavégnél. Ezt a feladatsort továbbra sem kapkodva többször is elvégeztetjük, és ha a lövő egyformán a szemünkre céloz, akkor a beállítások helyesek. Vigyáznunk kell, mert lövés közben a túl nagy esés szétveri az állát, a helytelenül beállított agytalp pedig a vállát. Kényelmes és komfortos agyat kell készíteni.

Az agyhát soha ne legyen penge vékony. Ha kell, a felvételt gyakoroltassuk, mert tízből tízszer ugyanúgy kell felvenni a fegyvert. Most következhet az oldalhajlás megállapítása. Erre a méretre azért van szükség, mert a különböző anatómiai méretek miatt a vállgödör sokszor igyekszik elferdíteni a csövet dupla puskánál a vízszintes irányból, bock puskánál pedig a függőleges irányból. Ettől a második cső nyilvánvalóan nem oda fog lőni, ahová az első. A próbafegyveren használhatunk egy középső célgömböt is, amely azonnal megmutatja a tartás helyességét. Ha jól vettük fel a méreteket, annak az első bizonyítéka az lesz, amikor a belövőtáblára lövetünk, és láthatjuk a lőképet. A sörétlövés lényege az, hogy minél kevesebb energiával, minél rövidebb idő alatt, minél rövidebb úton befogjuk a célt. Kint a lőtéren, már élesben, hamar kiderül, hogy helyesek voltak-e a beállítások. Az agyhossz bizonyítékául magasan bejövő korongra lövetünk, és mindjárt kiderül, hogy hosszú vagy rövid. Az oldalhajlás bizonyítására lassan elmenő korongra lövetünk, ha mindig mellé lő, akkor nem jó az elhajlás. Előfordulhat, hogy elhajlásnál be kell kalkulálni egy széles arccsontot.

A markolat mérete akkor jó, ha kényelmes az átfogás, és közben a hüvelykujj rázár a középső ujj első percére. A szakállhossz akkor jó, amikor az ujj első perce rajta van az elsütőbillentyűn, és közben a markolat és az ujjam között van egy kis rés. Nagyon fontos a kényelmes markolat és a megfelelő szakállhossz. Súlyelosztását nézve akkor jó egy sörétes fegyver, ha a balansza a csapra esik vagy pár milliméterrel elé. Ha könnyű a tus, súlyt helyezek az aljába, nehogy megváltozzon a tömegközpontunk. Fontos kritérium, hogy a fegyver jelentős tömege a két kezem közé essen, így jól irányítható és jól lendíthető lesz.

Méretfelvételezésnél nagyon fontos szabály a pókháló elv, hiszen egy méret megváltoztatásával a többi is változik. Méretfelvételezésnél speciális mérőeszközt használunk, amit egy óriás tolómérőhöz tudnék hasonlítani. Méretfelvevő lapon dokumentáljuk az adatokat, és erről készítsünk másolatot is. Később elkerülhető egy esetleges reklamáció. Tételezzük fel, hogy a megrendelő két év múlva reklamál a sorozatos hibázások miatt, mi elővesszük a dokumentációnkat, és kiderülhet belőle például 25 kg hízás, vagy akár ugyanennyi fogyás is az ő részéről. Emiatt sajnos már nem méretre agyazott a fegyver, de nem a mi hibánkból.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai