A helyi természeti erőforrások hasznosítása

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor, CsC, c. egyetemi tanár, 2014/05/10
Címkék: vidékfejlesztés, megújuló energiák, természeti erőforrások

A fejlesztések elindítását természetesen meg kell, hogy előzze a helyi természetierőforrás-potenciál felmérése, számbavétele, e nélkül nem lehet működőképes stratégiát kialakítani.

A helyi erőforrásokat három fő tényező csoportba lehet besorolni:

• természeti
• gazdasági
• társadalmi

Kutatásaink alapján megállapítottuk, hogy hosszú távon fenntartható, harmonikus, magas szintű helyi foglakoztatás, valamint az ezt megalapozó helyi jövedelemszerzési lehetőség tartós növelése csak ott valósulhat meg ahol a természeti–gazdasági–társadalmi helyi erőforrások egymással szinkronban vannak. Érvényes ugyanis az a törvényszerűség, amely szerint a többtényezős rendszerek hatásának eredményét a minimumban lévő rendszerelem határozza meg.

Természeti erőforrásaink

Természeti erőforrásokon azokat a természeti adottságokat értjük, amelyeket az ember (a társadalom) a termelés adott fejlettségi szintjén sajátos tulajdonságaiknál fogva anyagi szükségleteinek kielégítésére hasznosít.

A természeti erőforrás fogalma kifejezi a természet és az ember gazdasági tevékenysége közötti kapcsolatot, azaz a természeti elemeknek azt a körét foglalja magába, amely felhasználható az energiatermelésben, az élelmezési cikkek előállításában és ipari nyersanyagként. Azok a természeti adottságok, amelyeket az ember a termelés egy adott szintjén szükségleteinek kielégítésére hasznosít.

A természeti erőforrások kihasználásának feltétele: a termeléshez szükséges tudás, technológia és a kereslet.

Az alapvető jelentőségű természeti erőforrások a következők:

• ásványkincsek,
• a talaj termőképessége,
• növény és állatvilág,
• klíma.

A természeti erőforrások osztályozása

A természeti erőforrásokat két részre oszthatjuk a fenntarthatóság szempontjának érvényesíthetősége szerint:

• Fogyó erőforrások (stock jellegű),
• vagy kimeríthető/kimerülő/nem megújuló erőforrások.

Ezek legfőbb jellemzője, hogy készleteik az emberiség számára végesek.

Megújuló erőforrások (flow jellegű), melyek – bizonyos határt túl nem lépő fogyasztásuk esetén még regenerálódni tudnak az ember által világosan érzékelhető idő alatt. Azonban a megújulásnak vannak bizonyos feltételei, amelyek ha nem teljesülnek, az erőforrások a stock jellegűekhez hasonlóan kezdenek el működni. A kritikus zónába jutott megújuló energiaforrások közül egyesek túlhasználat következtében már nem képesek megújulni, regenerálódni, így kimeríthetővé válnak. Egy megújuló erőforrás akkor kerül ebbe a kritikus zónába, ha az újratermelődéséhez szükséges idő (gesztációs periódus) alatti kitermelése meghaladja a hozadékot.

Alapvető érdekünk, hogy a természeti erőforrások közül azokat hasznosítsuk elsősorban, amelyek a megújulók közé tartoznak, azok közül is elsősorban azokat, amelyek a kritikus zóna kockázata nélkül kitermelhetőek és hasznosíthatóak. Azonban alapvető probléma, hogy a jelenleg elterjedt technológiák éppen a nem megújuló természeti erőforrások kiaknázására alapozva működnek; túlnyomórészt nemzetközi óriás monopóliumok által uralva.

A természeti erőforrások egy újabb osztályozása:

• megújulók

– élő nyersanyagok
– élettelen megújulók

• nem megújulók

Megújuló élő nyersanyagok azok, amelyek a kitermelésükhez képest hasonló ütemben képesek megújulni. Ilyen a vad, hal, kávé, erdő stb.
Élettelen megújuló természeti erőforrás a víz, a szél, a napsugárzás.
Nem megújuló erőforrások az ásványi anyagok, amelyek véges mennyiségben állnak rendelkezésre a földön. Ide tartoznak az ércek és a fosszilis energiahordozók.

1. ábra. A természeti erőforrások osztályozása (Bora Gyula, 2001)

A természeti erőforrások és a fenntarthatóság kapcsolata

A 19. és 21. század társadalma eddig soha nem tapasztalt tempóban aknázza és/vagy teszi tönkre a föld természeti erőforrásait. Miközben a világnépesség 14%-a korlátlannak tűnő fogyasztási mániában szenvedve teszi tönkre a földet, addig az emberiség közel harmada napi 1–2 dollárnak megfelelő összegből tengeti életét, miközben a legalapvetőbb emberi szükségletei kielégítésére sincs módja.

A fenntartható fejlődés érdekében mindenekelőtt arra van szükség, hogy a 14% korlátozza, ésszerűsítse hedonizmusát.

Az emberiségnek a fenntartható fejlődés szempontjából célszerű arra törekednie, hogy a nem megújuló erőforrásokat megújuló erőforrásokkal helyettesítsük, hiszen a nem megújuló erőforrásokból származó energiahordozók mennyisége véges.
Mivel az ércek és a fosszilis energiahordozók a nem megújuló csoportba tartoznak, ezért alapvető érdekünk az, hogy ezekből is minél kevesebbet bányásszunk ki és használjunk fel, majd minél nagyobb arányban újrahasznosítsuk azokat. Ezt a célt szolgálja a szelektíven gyűjtött fém-, üveg-, műanyaghulladék.

Hazánk természeti erőforrásokban gazdag. Ezek közé soroljuk a hazai termőtalajokat, felszíni és felszín alatti vizeinket, a termálvizet, a magas grádiens által előállított viszonylag könnyen elérhető földhő energiát, kedvező éghajlati adottságainkat, ásványkincseinket és fosszilis, valamint megújuló energiahordozóinkat.

Magyarország termőtalajai

Hazánk a föld szárazföldi területének mindössze 0,62%-a, de nálunk van a föld jó termőtalajainak 2%-a. Ezért Magyarország egyik legfontosabb természeti kincse a termőtalaj, amely változatos mezőgazdasági művelést tesz lehetővé. Alföldjeinken mezőségi talajok, hegy- és dombvidékeinken erdőtalajok alakultak ki.

A fekete színű mezőségi talajok jó vízgazdálkodásúak, humuszban gazdagok. Főként a löszön alakultak ki (Mezőföldön, Bácskai-löszháton, Hajdúságban, Körös–Maros közén). Különösen alkalmasak gabonatermesztésre, zöldség- és gyümölcstermelésre.

Sajnos kiváló zöldség- és gyümölcstermelési adottságainknak a töredékét sem hasznosítjuk, hiszen a jelenleg termelt évi 2,1–2,4 millió tonna zöldség-gyümölcs helyett annak legalább 2–3-szorosát kellene előállítanunk. Ezt a hazai zöldségek-gyümölcsök kiváló minőségén, magas beltartalmi értékein, ízletes voltán kívül az is indokolja, hogy 1500 kilométer sugarú körben 600 millió potenciális fogyasztó érhető el.
A csapadékos, nyugat-magyarországi hegy- és dombvidékeinken humuszban szegény, fakó színű erdőtalaj jött létre. Középhegységeinkben
és dombságaink területén a jobb minőségű, barna erdőtalajok keletkeztek.

Egyes területeken nincs idő a humusz lebontásához, a talajok kifejlődéséhez, ezért romtalajok jellemzők. A folyók árterein öntéstalajok, a holt medrek közelében a zonális láptalajok, a kiszárított területeken szikes (sós) talajok alakultak ki. A mészkő- és dolomitfennsíkon rendzina képződött. Homokv­idékeink talaját (a Kiskunságon, a Nyírségben) sok helyen – akáccal, szőlővel – megkötötték. A csepegtető öntözéssel hasznosított homoktalajok kiváló lehetőséget jelentenek a zöldség- és gyümölcstermelés számára, amely révén a homoktalajok megkötése is megvalósul.

Éghajlati adottságaink

Hazánk éghajlata kiváló körülményeket termet a kulturált emberi élet tartós komfortérzetének kialakításához és megőrzéséhez, de az emberi létezés alapját biztosító jó minőségű élelmiszer előállításához is.

A Kárpát-medence a mérsékelt övezetben, a valódi mérsékelt övben található. Északnyugati részén a nedves–kontinentális, délkeleti részén a száraz–kontinentális éghajlat jellemző. Éghajlatunkat befolyásolja a nyugatias szelek révén érvényesülő óceáni és a délről érkező mediterrán hatás. A Tiszáig az északnyugati, attól keletre az északkeleti az uralkodó szélirány. A medence közepe a legmelegebb és legszárazabb. Ez a terület a magyar Alföld középső részére esik.

Az időjárás gyorsan és időnként a mai fejlett megfigyelő, prognosztizáló eszközökkel is jelentős hibahatárral előre jelezhető módon változik, ami nagyrészt a távoli légnyomási központokból ideáramló frontok következménye. A medencejelleg hatása az, amikor az Alpok, a Kárpátok vagy a Dinári-hegység felfogja az érkező légtömegek erejét, lecsökkenti a medencébe érkező csapadék mennyiségét. Ennek következtében gyakran aszályos nyarak alakulhatnak ki. Májusban betörhetnek hazánk területére a sarki, hideg légtömegek („fagyosszentek” a naptárban), s veszélyeztethetik a termést. Szeptember második felében időnként mediterrán hatásra jelentkezik a „vénasszonyok nyara”.

Az évi középhőmérséklet Magyarországon 10 °C körül alakul. Leghidegebb hónapunk a január, a legmelegebb a július. A napfénytartam (a napsütéses órák számának évi összege) 1700–2100 óra/év. Ezek az értékek a napenergia közvetlen energetikai célú hasznosítása szempontjából a nyugat-európainál sokkal jobb feltételeket jelentenek, különösen a Dél-Alföldön, mert ami az aszály miatt a növénytermesztés számára hátrány, az a napsütéses órák nagyobb száma és az intenzívebb napsugárzás miatt itt előny. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy ezt az adottságunkat sem hasznosítjuk, hiszen a napsugárzás energetikai hasznosításában minden környező ország jobb helyezést ért el, mint hazánk, holott ez az egyik legkörnyezetkímélőbb megújuló és hosszútávon is fenntartható energiatermelési mód.

A hőösszeg (a fagymentes napok – a tenyészidőszak – napi középhőmérsékleteinek összege) a nyugati határtól a Dél-Alföldig egyre magasabb (2900–3300 °C). Az évi csapadékmennyiség Magyarországon nyugatról délkelet felé csökken, átlagosan 800-ról 600 mm-re.
Alföldjeink a mezőgazdasági termelés fő színterei. A Kisalföldön a hűvösebbet is jól bíró burgonya, cukorrépa, árpa, rozs, zab és búza terem, a takarmánynövényekre marhatartás, baromfitartás települ. Az Alföldön búza, kukorica, napraforgó, sokféle gyümölcs és zöldség termelhető, s jellemző a sertés- és baromfitenyésztés is. A hagyományosan híres magyar szőlő- és borvidékek a hegyek déli lejtőin (pl. Tokaj, Bükk- és Mátraalja, Sopron, Somló, Badacsony, Villányi-hegység), valamint a Kis­kunságon húzódnak. Azonban a szőlő-bor vertikumban meglévő gazdag adottságainkat sem hasznosítjuk megfelelően, hiszen az elmúlt 30 évben a szőlőterület egyharmadával csökkent.

Hazánkban nem lehet január és április között hazai csemegeszőlőt vásárolni, holott tömeges fizetőképes kereslet van rá, és a jelenleg kapható import csemegeszőlőnél sokkal jobb ízű, aromájú lenne a magyar.

A klímaváltozás várható hatása Magyarországra

Magyarországra is érvényesek azok a meteorológiai és hidrológiai változások, amelyek – kompetens szakértők véleménye szerint – földünk egészére várhatóak, tehát a csapadékoknak és a folyók vízszállításának a megoszlása szélsőségesebb lesz, vagyis az árvízhozamok megnövekednek, és a kisvízhozamok lecsökkennek; a talajvízkészletek rohamosan fogyni fognak, a talajvízszintek lesüllyednek.
Hazánk sajátos helyzetének következménye a Kárpát-medence teknőjében az lesz, hogy a Körösök időnként majdnem kiapadnak, a Tisza a kisvizek, sőt még a középvizek időszakában sem tudja majd a Körös-völgyet táplálni; a Duna kisvizei és kisebb középvizei idején egyáltalán nem lesz hajózható, a bősi csatorna torkolatától egészen a magyar–szerb határ alatti vízlépcső duzzasztott teréig.

Hazánk fizikai – topográfiai, geológiai, hidrológiai – helyzete folytán várható két súlyos körülményre kell rámutatni. Az egyik a vízlefolyás nagymértékű megváltozása a Dunán várható az első félév alatt. Az Alpokban a felmelegedés következtében a téli és tavaszi csapadék nem fog hó alakjában tározódni, hanem késő-tavaszi esőkkel párosulva fog lefolyni, így nem fogja a rendszerint kora-nyári, száraz időszak kisvizeit a jelenlegi hóolvadásból származó vízzel gazdagítani. Ez a változás nyilvánvalóan nagy árvizeket és súlyos aszályokat okozhat.

Másodszor: feltehető, hogy a „felvízi országok” – Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia – vízkészleteik hatásosabb kihasználása és árvizeik csökkentése érdekében minden tározási lehetőséget ki fognak használni. Ezek az új hegyvidéki tározók hasznos és káros hatással lehetnek számunkra, üzemeltetésük módja szerint. Ezeket a terveket meg kell ismernünk, meg kell vizsgálnunk és a számunkra esetleg kedvezőtlen elképzeléseket meg kell tárgyalnunk. El kell érnünk, hogy számunkra elfogadható megoldások jöjjenek létre (esetleg az Európai Unió szakértőinek segítségével). Ami pedig csak rajtunk múlik, azt mind meg kell tenni: minél több vizet kell megtartani a folyó és állóvizekben. Minél előbb és minél többet kell tározni, és ezekre a tározókra is alapozva minél többet és minél nagyobb fokú vízkíméléssel öntözni, öntözni! Mindkét tevékenység alapvető mértékben javítja Magyarország lehetőségeit, gazdaságát és klímáját, de mikroklímáját is.

Ásványkincseink

Könnyen kibányászható ásványkincsekben és energiahordozókban nem vagyunk gazdagok, de a hasznosítható kőzetek változatos képet mutatnak. Óidei, ezért kemény kőzet a Velencei-hegység és a Mórágyi-rög gránitja, valamint a Soproni-hegység gneisszé kristályosodott egykori gránitja. Óidei, permi vörös homokkő található a Balaton-felvidéken és a Mecsekben (ebben található az uránérc).

A középidőben mészkő és dolomit keletkezett (a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Bakonyban, a Gerecsében, a Bükkben, az Aggteleki-karszt területén). A bakonyi mészkőben Úrkút környékén mangánérc, a Bakony és a Vértes karsztjában bauxit található. Középidei a rudabányai vasérc is. A Mecsek középidei rétegeiben jelentős a feketekőszén készlet.
Az újidő harmadidőszakából eocén korú barnakőszenet rejtenek a Dorogi-medence, a Gerecse, a Vértes bányái, amely készlet kitermelése 2015-től valószínűleg teljes mértékben megszűnik.

A miocén vulkánosság telepített színes érceket, nemesfémeket a Börzsöny (aranyat, ezüstöt), a Mátra (rézércet, cinket, ólomércet, aranyat, ezüstöt) és a Zempléni-hegység (aranyat, ezüstöt) andezitjébe és riolitjába. Hasonló korú a Nógrádi-medence barnaszene, és vulkáni hegyeink andezitje, riolitja. A pliocénban keletkezett bazaltot bányászták a Bakonyban és a Kisalföldön (a Tapolcai-medencét övező hegyek, Somló, Sághegy), a Nógrádi-medencében (Salgó, Somoskő). Felhal­mo­zódott a kőolaj- és a földgáz (Zalai-dombság, Alföld – 2012-ben 0,7 millió tonna kőolajat, 2,3 milliárd m3 földgázt termeltek ki), ilyen korú a Mátra- és Bükkaljáról bányászható lignit is (2012-ben 8,2 millió tonnát termeltek ki).

A hazai energiahordozók a szükségletek 35%-át elégítik ki, ezért nagy a kőolaj-, földgáz- és a villamosenergia-import, elsősorban Orosz­­országból és az Európai Unió tagországaiból.

A feltárás és hasznosítás menetrendje

A helyi természetierőforrás-potenciál feltárásának és hasznosításának menetrendje a következő:

• a helyi természetierőforrás-potenciál hasznosításának helyi társadalmi marketingje;
• a helyi természetierőforrás-potenciál felmérése;
• a helyi természetierőforrás-potenciál fenntarthatósági tényezőinek megállapítása;
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási feltételeinek meghatározása;
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási stratégia kidolgozása (időtáv 20–30 év);
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási stratégia vezérelt hasznosítási programjainak tervezése;
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási programok megvalósítása;
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási programok megvalósításának monitoringja → korrekciók;
• a helyi természetierőforrás-potenciál feltárási, kitermelési és hasznosítási programok jövőbeni új lehetőségeinek folyamatos vizsgálata.

Hangsúlyozzuk azt, hogy az egész folyamatot átszövi, befolyásolja annak helyi társadalmi marketingje. Ugyanis ennek a tényezőnek kiemelt jelentősége van, és alapvető befolyást gyakorol az egész folyamatra.

Ajánlott kiadványokLukács Gergely Sándor:
Zöldenergia és vidékfejlesztésMikó - Papp - Kristó - Boros - Imre:
Agrár- és vidékfejlesztési igazgatásLukács Gergely Sándor:
Kisvállalkozások a vidékfejlesztésértPopp József - Oláh Judit:
Az EU Közös Agrárpolitikája és a magyar vidékfejlesztési program

Ez is érdekelhetiÚjabb 12 milliárd a kistelepüléseknek a Magyar falu program keretébenVidékfejlesztési Program 2019 - előrehaladás, várható módosítások, pályázatok újranyitásaFolytatódik a Népi Építészeti Program 2019-ben