Csak a mennyiség számít

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: VB, 2018/08/06

Raskó György,
agrárközgazdász

– Van-e hazai gabonastratégiánk?

– Azt látom, hogy a kormány agrárpolitikája felől semmiféle iránymutatás nincs, szerencsére a termelők tudják, hogy mit akarnak. A gabonastratégiát maguk a termelők kezdik nagyon jól érteni és kialakítani.

– Vagyis?

– Elsősorban magas hozamokat kell elérni gabonában, így lehet talpon maradni. Az a körülmény, hogy a búzának, árpának milyen a beltartalmi minősége, különösebben nem számít, mert ezt a minőséget a piac nem hajlandó megfizetni. Az a terméshozam, amit egy javító búzával el lehet érni, az ma már rendre átlagban 2 tonnával kevesebb, mint amit egy euróbúzával könnyedén meg lehet csinálni. Ha a jelenlegi tonnánkénti 50 ezer forint körüli búzaárak mellett mindössze 2–3 ezer forinttal adnak többet a minőségi búzáért, szinte biztos a veszteség egy 2 tonnával kisebb hozamú javító búza esetében, hiszen 2 tonna gabona 100 ezer forintot ér. A javító és az ún. jó malmi búza iránti kereslet nincsen elismerve, ezért a takarmány vagy euró minőségre koncentrálnak a termelők, és ezért az utóbbi években a termésátlagok ennek köszönhetően jelentősen növekedtek. A valamire való termelők ma már 8–9 tonnánál járnak, de még a gyengébbek is megtermelik a 6 tonna körül a búzát.

– Milyen piaci mozgások állnak a változások hátterében?

– A világ gabonapiacán hatalmas átrendeződés történt az elmúlt másfél évtizedben. Az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt száz évben világ legnagyobb búzaexportőre volt. Aztán jó tíz éve az USA vezető szerepét átvették az oroszok és az ukránok, és ma Oroszország és Ukrajna együtt már dupla annyi búzát, nagyságrendileg 70 millió tonnát ad el a világpiacon. A 70 millió tonna elképesztően nagy tétel, különösen, ha a magyar 5 millió tonnás búzaterméshez viszonyítjuk. S ami a mi szempontunkból akár pechnek is mondható, hogy az oroszok a mi természetes piacainkra öntik a búzájukat, és hasonlóan az ukránok is.

Tehát a mediterrán térségbe, Észak-Afrikába, Közép-Ázsiába, Iránba és az arab országokba. Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy az orosz és ukrán gabonakínálat hosszú távon is meg fogja határozni az árakat a mediterrán térségben, és ezek az árak relatíve mindig alacsonyak lesznek. Vagyis Magyarország, ha a búzafeleslegét a külpiacon el akarja adni, akkor olcsón kell neki ezt a búzát és persze az árpát is előállítani. A versenyképességünket csak a magas hozamokra való koncentrálással lehet megtartani, mert az orosz átlagtermés még mindig csak 3 tonna körül van, és az ukrán sem haladja meg átlagban a 4 tonnát. Ha a magyar gazda képes 8 tonnát megtermelni, akkor már tud versenyezni az oroszokkal meg az ukránokkal is. Különösen akkor, ha magyar exportőr áruminősége és megbízhatósága jó a piacon. Ez a magyar gabonastratégia lényege.

– A hazai piacon sem fontos a javító búza vagy a malmi búza által képviselt minőség?

– Nem, mert a hazai sütőipar egyfolytában azzal a problémával küszködik, hogy a magyar ember az olcsó kenyeret „szereti”. Megenné persze a jobb kenyeret is, de nem hajlandó érte fizetni. A boltokban ezért csapnivaló a kenyérkínálat. A hazai kenyér azért tud ilyen olcsó lenni, mert a leggyengébb takarmánybúza lisztjéből mindenféle adalékkal agyonkotyvasztva készül. Persze van kivétel, a Lipóti pékség az összes kenyerét el tudja adni, de ezek átlagára legalább 50 százalékkal magasabb. A magyar malmoknak nem kell minőségi búza, csak akkor, ha olcsó, a magyar pékeknek meg nem kell minőségi liszt. A hatvanas-hetvenes évekéhez hasonló a kenyérnek a kilója számításom szerint 500 forint körül lenne.

– Min kellene változtatni a hozamnöveléshez?

– Október első hetéig, de legkésőbb október 10-ig a búzáknak a földben kell lenni. Az október 10 után vetett búza várható terméshozama brutális módon csökken az idő függvényében. Október végi – november eleji vetés a legjobb esetben sem tud 5–6 tonnánál magasabb termést adni, míg a szeptember végi akár a 8–9–10 tonnát is tudja hozni.

Ez a mi tapasztalatunk, tehát nem a levegőbe beszélek. Gyakorlatból mondom, nekünk ez bejött. Az átlagunk az idén árpából 8,1, búzából 7,6 tonna. Utóbbi több mint ezer hektáros területen az idei szárazság közepette nagyon jó eredmények tekinthető. S még egy fontos dolog: bármennyire is nagy magyarok vagyunk lélekben, az összes fajtánkat lecseréltük francia búzafajtákra. Mert a magyar búzák potenciális termésátlaga olyan alacsony, hogy nem is szabad kezdeni vele semmit. Húsz évvel ezelőtt a szegedi gabonásoknak még voltak nagyon jó búzáik: például a Békés nevű, ami akkor Európa egyik legjobb jó hozamú, kiváló minőséget adó búzája volt. Ma gyakorlatilag nincsen olyan magyar fajta, amit el szabadna vetni. Jelenleg a termelési költségek búza esetében is közelítik a 230–240 ezer forintot hektáronként. Öttonnás termésátlagnál épp csak nullára fut ki a gazdasági eredmény. Aki képes a nyolctonnás hozamra, annak van 400 ezer forint bevétele, s máris hatalmasat ugrott a jövedelmezőség, mert legalább 150 ezer forint nyeresége van a búzán. Az árpánál nagyjából ugyanez a helyzet. Az árpa hét tonna fölött már hozza a pénzt, 8–9 tonnánál pedig nagyon komoly nyereséget termel. Idén a magyar átlagtermelő a búzával egy fillér hasznot nem tudott produkálni.

– Mi várható a kalászos gabonák világpiacán?

– Az embargó miatt Putyin elnök rengeteg pénzt adott és ad az orosz mezőgazdaságnak, aminek hatására az orosz mezőgazdaság termelése stabilan elkezdett növekedni. Az embargó nagyon megerősítette az önellátást egy sor növényből meg állati termékből. Ami az árakat magasan fogja tartani, hogy Angliában, Skandináviában Észak-Németországban brutális szárazság van, és a gabonatermés 5–6 millió tonnával lesz kevesebb. Oroszországban 18–20 millió tonnával lesz kevesebb a gabona, ami annak ellenére, hogy a világkészletek óriásiak, a búza és az árpa árszintjét akár még a mostaninál is följebb fogja tolni. Mert el fog kezdődni egy spekuláció, hogy ha esetleg lesz egy rossz év jövőre is, a készletek nagyon komolyan le fognak apadni. Az idei fordulóban a készletapadás mintegy 50–60 millió tonna a világon. Ha jövőre sem lesz jó termés, további 40–50 millió tonna készletcsökkenés várható.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai