Az intenzív búzatermesztés gyakorlata Zalában 2018-ban

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Horváth Tamás, szaktanácsadó, 2018/08/08

Egyre inkább alkalmazzuk a nyugat-európai modellt, miszerint adott területen próbálunk minél nagyobb termést realizálni, akár nagyobb hektárköltséggel is. A fajtahasználatunk is ehhez kezd alakulni, egyre inkább jellemző és népszerű az intenzíven gazdálkodó termelők körében a nyugati típusú búzafajták használata, pedig véleményem szerint a hazai nemesítések közül is válogathatnánk!

Mire is törekszik egy intenzíven gazdálkodó termelő, amikor a búza éves technológiai tervét összeállítja? Nos, az utóbbi években megdőlni látszik az eddigi irányzat, miszerint termesszünk jó minőséget adó búzafajtát, a piac azt úgyis minőségi felárral jutalmazza. Napjaink időjárási, illetve terménypiaci anomáliái sajnos összezavarják, illetve meghatározzák a termelők búzatermesztési stratégiáját, és egyre több gazda jut arra a megállapításra, hogy mindegy milyen a minőség (majd a vevő eldönti…), csak teremjen sokat, de azt biztosan!

A nagy termések eléréséhez a búza egész vegetációs ciklusa alatt optimális ökológiai, agronómiai, növény-egészségügyi és időjárási feltételek szükségesek! Ezeknek a fent megnevezett tényezőknek az optimális összhangja határozza meg a búza termését befolyásoló, a nagy termés elérését lehetővé tevő, termésmeghatározó tényezők számszerűségét, mint például:

• a lehető legtöbb legyen az egységnyi területen lévő kalászok száma, optimális esetben ez 600–850 kalász/m2;
• a lehető legtöbb legyen az egy kalászban lévő épp és egészséges szemek száma, ez optimális esetben 30–40 db szem/kalász;
• a lehető legjobb legyen a szemek ezermagtömege, ez 40–50 gramm/1000 db mag szokott lenni, ebben a termésképző tulajdonságban a fajtajellegnek, illetve genetikának nagy szerepe van.

E három termésképző elem összhatása adja a búza termését, illetve okozhatja kedvező esetben a búza rekordtermését, ami Zala megyében a 2016-os évben nem ritkán a hőn áhított 10 tonnás rekord közelében járt táblaszinten! Sajnos a 2018 nyári búza termésátlagok nem ezt mutatják! Vajon mi lehetett az oka az idei gyengébb termésszinteknek?

Időjárás

A termést meghatározó faktorok egy részét tudjuk irányítani és befolyásolni, a másik részét nem. Az időjárás is olyan tényező, amit nem tudunk befolyásolni, de a búza érzékeny fenológiai szakaszaiban lévő kedvező időjárási feltételek nagyban hozzájárulhatnak egy jó termés eléréséhez! 2017 ősze folyamán a vetéseink kedvező képet mutatva mentek bele a télbe, majd a tavaszi aszály sem sújtotta a vetéseinket, sok helyen azonban a túlzott kora tavaszi csapadék miatt mintegy 2 héttel később tudtuk kijuttatni az első tavaszi fejtrágyákat. Eddig sokan úgy éreztük, semmi gond sem lehet…

Majd kitavaszodván, a csapadékos periódus múltával nem egy hűvösebb tavaszi idő érkezett, hanem hirtelen beköszöntött az áprilisi forróság! Legalább egy hónappal korábban, ahogy az lenni szokott! Az áprilisi hőhullám sokat ártott a növényeknek. A termés apróbb szemű, mint általában, ennek következtében a hektolitersúly is alacsonyabb lett, ez a kevesebb termés egyik eredője, ráadásul a felső padkaszint sok esetben üres maradt, nem hozott szemet, ami a terméskiesés második oka volt!

Az utána következő meleg és esős időjárás ugyanakkor is igencsak kedvezett a gombabetegségek kialakulásának. A betegségek elleni permetezések folyamatosak voltak. A gombakórokozók, zászlós levélben a levélfoltbetegségek közül a főleg sárga levélfoltosság (Pyrenophora tritici – repentis), sok helyen a sárgarozsda (Puccinia striiformis), és a vörösrozsda (Puccinia recondita) okozott gondot!

A sárgarozsdával először 2014 nyarán szembesültünk Zalában, de az egész Dunántúlon nagy kárt okozott, ha nem vették észre és nem védekeztek időben ellene! Fellépését akkor az enyhe tél segítette elő, még a legöregebb növényvédősök sem emlékeztek az elmúlt 25 évben akkora sárgarozsdajárványra, mint ami 2014-ben volt! Sajnos a hazai búzanemesítés sem készült fel a sárgarozsdára, ugyanis a vegyszeres prevenció mellett genetikailag tudnánk legjobban védekezni! A nyugati típusú búzák nemesítésének egyik fő szegmense a sárgarozsda elleni rezisztencia, mivel náluk a fertőzés gyakori! 2017-ben évben sárgarozsda-fertőzéssel nem találkoztunk, talán az átlagnál hidegebb január segített ebben, bár az egyes rozsdafajok hidegtoleranciája nagyfokú szórást mutat a hazai kutatások szerint! A 2018-as évben, igaz nem jelentős mértékben, de sok helyen felütötte a fejét a sárgarozsda, de tanulva a 2014-es példából időben és megfelelő hatóanyagokkal megakadályoztuk a betegség továbbterjedését, illetve gazdasági károkozását!

1. ábra. Vörösrozsda

A levélbetegségek leküzdése után a kalász védelme a technológia alapeleme, ennek ellenére a teljes érés után sok helyen a kalászfuzáriózissal szembesültünk! Sajnos néhol a teljes érés után 140–160 mm csapadékot kaptak az állományok, illetve az erős viharoktól megdőltek, tehát bármilyen, nívós készítménnyel végrehajtott kalászvédelem is csak mérsékelni tudta, nem pedig teljesen kizárni a szemek fuzáriumos megfertőződését. Pedig a párás körülmények között a fuzárium a talajból kezdetektől fogva fertőzött, és a tábláinkon láthattunk kifehéredett kalászú növényeket, amik nagyon hasonlítottak a poloskaszúrt kalászokhoz!

 
2. ábra. Szártövi fuzárium miatt elhalt növény (kifehéredett kalász); illetve fuzáriumos kalász

A 2018-as gazdasági év (túlzott) csapadékeloszlása szintén nem kedvezett a gabonafélék jó termés- és minőségi kilátásainak, mint ahogy a következő ábrán, a 3 utolsó év csapadékadatai mutatják (zölddel jelölve a tárgyév)
A diagram összehasonlításképpen mutatja az elmúlt 3 év vegetációs periódusainak adott hónapjaiban lehullott csapadék összehasonlításait, illetve mutatja, hogy a tárgyévben a tavalyihoz képest régiónkban a teljes érés állapotában mennyi csapadék hullott!

3. ábra. Csapadékeloszlás az őszi búza vegetációjában 2015–2018

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás

A talaj egy általunk részben befolyásolható tényező, nagy terméseket csak kedvező fizikai, biológiai és kémiai állapotú, jó hő- és vízháztartású és optimális kémhatású talajon várhatunk, éppen ezért meghatározó technológiai elemnek tartjuk a talajok kémhatásának a helyreállítását. Erre a célra legelterjedtebben a hazai bányákból származó dolomitőrleményeket használják, beltartalmukban a kalcium mellett a magnézium is jelen van. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a zalai agyagtalajok a talajvizsgálati eredmények szerint magnéziumban jól ellátottak, viszont kalciumban nem! Újabban terjednek olyan csupán kalciumtartalmú, granulált mésztrágyaféleségek, amelyek kijuttatása nem igényel speciális célgépet, hanem hagyományos röpítőtárcsás műtrágyaszóróval szórhatók 400–700 kg/ha-os mennyiséggel. Ez a talajjavító anyagok kijuttathatósága, szórhatósága (akár 24 m-es homogén szóráskép), magas beltartalma (akár 75% CaO-tartalom) miatt vonzó és könnyen kivitelezhető módszer akár a kis- és középgazdaságok számára is!

A kémiai talajjavítás mellett terjedőben van a különböző baktériumféleségekkel végzett biológiai talajjavítás, illetve talajkondicionálás, köszönhetően egyrészt a motivációt adó AKG-programoknak, másrészt persze a mikroorganizmusok hatásának is! Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy 8 tonnás termésű búza – persze fajtától, illetve technológiától függően – hátrahagy kb. 12–15 tonna szalmát, amit ha a tarlóra szakszerűen rászecskázunk, akkor is pentozán hatást válthat ki a következő őszi vetésű kultúrában, feltéve, ha azt baktériumtrágyák segítségével el nem bontatjuk!
Zala megyében nem találunk mészlepedékes csernozjom talajokat, ami a búzatermesztés szempontjából a legkedvezőbb, de a mi kötött, gyengén savanyú barna erdőtalajainkon is tudunk nagy körültekintéssel és odafigyeléssel jó búzát termelni!

Elővetemény

Az általunk befolyásolható tényezők közül legelső az elővetemény kérdése. Nem mindegy, hogy mely növény után vetjük a búzát. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a korán lekerülő, kis tarlómaradványt hátrahagyó növények, a zalai viszonyok között például a repce és a szója a legideálisabb előveteményei a búzának. Néhány növény után termesztve a búza növény-egészségügyi problémákat vetne fel, ilyen a kukorica után termesztett búza esetében a kalászfuzárium kérdése, főleg csapadékos virágzáskori időjárás esetén, mint amilyen a 2018-as év volt. Sajnos az idei évben gyakran találkoztunk is toxinnal szennyezett búzával, illetve kicsírázott szemű búzával.
A búza monokultúrában maga után is termeszthető, de felhívnám a gazdák figyelmét arra, hogy az itt fellépő gyökérrontó gombák nagy termésveszteséget okozhatnak, nem is beszélve a sárgarozsdáról, aminek fellépését a monokultúrás vetés hatványozottan feljavítja.

Fajtaválasztás

Elérkeztünk a fajtakérdéshez! Ha már a fajtáról beszélünk, azt személy szerint az egyik legfontosabb terméselemnek nevezném. Hazánkban több mint kétszáz államilag elismert búzafajta létezik, ez a szám a ’90-es évek elején még 50 alatt volt. A termelők a hazai fajták mellett előszeretettel nyúlnak nyugati típusú búzákhoz is, kedvező beltartalmuk, nagy terméspotenciáljuk, vagy ellenálló képességük (bizonyos mértékű sárgarozsda-tolerancia) miatt, viszont örvendetes, hogy az utóbbi években a hazai nemesítés is felzárkózott, és itthonról is tudunk már a nyugatiakat mind minőségben, mind termésben túlszárnyaló fajtákat vetni!

Itt a hibridbúza!

A búza termesztése során eddig fajtabúzákat vetettünk, az utóbbi 3 évben terjedt el és egyre nagyobb területen folyik a hibridbúzák termesztése.

A hibridbúza termesztéstechnológiája néhány ponton különbözik a fajtabúzától, viszont az a termelő, aki azt betartja, az zalai viszonyok között is terméstöbbletet realizálhat a fajtabúzához képest! Mik a főbb termesztéstechnológiai különbségek, illetve azok az elemek, amelyeket a terméstöbblet reményében be kell tartanunk! Az első a vetésidő, itt alapozunk meg mindent! A hibridbúzát a zalai viszonyok között szeptember végéig el kell, hogy elvessük, 1,5 millió csírával (kb. 75–80 kg/ha). Ilyen korai vetés esetén a kukorica elővetemény szóba sem jöhet! Folynak tőszám- és vetésidő-kísérletek a hibridbúza termesztéstechnológiájával kapcsolatban, és a nemesítők véleménye szerint egy megfelelő időpontban, 750 ezer csírával elvetett hibridbúza (kb. 40 kg/ha vetőnormával) is tud intenzív körülmények között teremni annyit, mint a fajtabúzák! Sajnos gépészeti szempontból nem tudjuk még ezt a kis magmennyiséget olyan pontosan kijuttatni, mint ahogy az kívánatos lenne!

Az egyik piacvezető német gépgyártó kirukkolt egy olyan fejlesztéssel, ami szinte szemenként tudja a magárokba adagolni a gabona vetőmagot, így már látszik a vetéstechnikai megoldás, amely lehetővé teszi az ilyen kis vetőmagmennyiség szabályos kiadagolását. Egy zalai gazdánál 2017 őszén az egyik (egyetlen) magyarországi vezető hibridbúza vetőmag fajtatulajdonos, illetve a vetőgépgyártó cég közreműködésével a 12 hibridbúza, illetve 8 fajtabúza mellett beállításra került egy hibridbúza fajtával 3 beállítással (1 millió; 1,2 millió; 1,5 millió mag/ha) végzett normál, illetve szemenkénti vetés. A kísérlet folyamán megállapítást nyert, hogy van a csökkentett vetőnormájú precíziós hibridbúzavetésnek létjogosultsága!
A korai vetést lehetővé teszi a rovarölő szerrel becsávázott vetőmag (vírusvektorok ellen!). Fő előnye az, hogy a hibridbúza még az ősszel bokrosodik, így a termésképzés szempontjából szükséges sarjszám, illetve ezáltal nagy valószínűséggel a kalászszám már az ősszel jelentős biztonsággal kialakul!

4. ábra. Precíziós gabonavetőgép vetése

Az őszi bokrosodás serkentéséhez ősszel, vetés előtt a megszokott 60 kg foszfor- és 60 kg káliumhatóanyag mellett, a fajtabúzával ellentétben még 30 kg N-hatóanyag kijuttatása is szükséges! A plusz 30 kg N-hatóanyagot (1 mázsa N27%) a búza szögcsíra állapota után, kb. 2 levélbe juttassuk ki! A plusz nitrogén kijuttatásának bizonyított hatása van a termésnövekedésre a többlet sarjképzés által!

5. ábra. Hibridbúza 2018 tavaszán (2018.03.23.)

Növényvédelem

A hibridbúza korai vetéséhez okvetlenül jár az őszi gyomirtás is, ami a gyomkonkurencia korai kikapcsolását teszi lehetővé, valamint az egyre inkább terjedőben lévő, magról kelő egyszikűek (Zalában főleg a nagy széltippan) elleni védekezés legeredményesebb módja! Az őszi védekezést ajánlom minden olyan gabonát termelő kollégának is, aki a tavaszi munkacsúcsokat csökkenteni szeretné, illetve csak későn tudná a tavaszi gyomirtást elvégezni. Az őszi védekezést nem utolsósorban azok figyelmébe is ajánlanám, akik erős széltippan-fertőzöttséggel rendelkeznek, hiszen ősszel tudjuk a legolcsóbban, illetve leghatékonyabban ezt a terjedőben lévő gyomnövényt kiirtani! Az őszi gyomirtás alkalmával okvetlenül keverjünk egy kontakt hatású piretroid hatóanyagú rovarölő szert is a permetléhez, hogy a betelepedő vírusvektorokat (kabócák, bolhák) kiiktassuk!

6. ábra. Széltippanos búza

A tavaszi technológiai elemek között fontos a legalább 3 időpontra osztott N-kijuttatás: a tavaszi induláskor, amint lehet; 2 nódusznál; majd virágzásban. Ez utóbbinak minőségnövelő, az első kettőnek pedig termésnövelő hatása van! Általánosságban igaz, hogy a termelők zöme függetlenül attól, hogy fajta- vagy hibridbúzát termeszt, a tavaszi N-adag tekintetében a 170–180 kg tiszta hatóanyagot kijuttatja, ez évekkel ezelőtt azért még valamennyivel kevesebb volt.

A nagy adagú N-trágyázás következtében a megdőlés megakadályozására okvetlenül használnunk kell szárcsökkentő készítményeket. Tapasztalat, hogy a beltartalomra is előnyös hatást gyakorolhatnak (főleg a hormontartalmúak) a fehérjetartalom emelése miatt! Sokan abba a hibába esnek, hogy rutinszerűen minden körülmények között alkalmazzák a szárcsökkentést, pedig stresszhelyzetben (aszályos tavasz vagy hideg idő) negatív, akár terméscsökkentő hatása is lehet!

A gombaölő szeres kezelések tekintetében, ami a technológiai sor szintén egyik legfontosabb eleme, elmondható, hogy minimum kettő (szárba indulás és virágzás), de sok esetben három védekezés elvégzése is szükségeltetik! Az idei év kifejezetten „gombás” év volt, valamint a vetésfehérítő elleni védekezés is sok fejtörést okozott számunkra! A szerválasztás igen fontos! Több száz engedélyezett készítmény áll rendelkezésünkre, de mindig azt a hatóanyagot használjuk, és abban az engedélyezett legmagasabb dózisban, amiben kell, különben a rezisztencia, illetve a kalászos gombabetegségeknél főleg a tolerancia kialakulása nagy gond lehet! Nagyon jó példa volt a 2016-os évben, hogy a sárgarozsda elleni védekezés esetében a tebukonazol hatóanyagok sűrű használata miatt a gabonákban a rozsdát az adott hatóanyag csak gyéren fogta, ellenben az epoxikonazol hatóanyag erősen csökkentette a fertőzést. Erre 2014-óta jöttünk rá, azóta megelőző jelleggel a szárba indulás környéki védekezések alkalmával alkalmazzuk is!

A termelők 2017-ben is kora tavasszal, az április végi hidegek után sok helyen összetévesztették a sárgarozsdát a búza élettani levélcsúcs-sárgulásával, ami a növény számára kedvezőtlen viszonyok miatt alakul ki (jelen esetben a megfázás miatt), és ezt egyes fajták különféleképpen produkálták, az egyik jobban, másik kevésbé. Az említett tünetek a vegetáció előrehaladtával mérséklődtek és elmúltak! A betakarítás előtt viaszérésben még nem láttunk fuzáriumfertőzéseket, lévén hogy ebben az időszakban csapadék nem is esett, valamint a termelő kollégák már a saját kárukon megtanulták, hogy kukorica elővetemény után őszi búzát inkább ne vessenek! A teljes érésben leesett rengeteg csapadék, illetve az elhúzódó betakarítás viszont előtérbe hozta a fuzáriumfajokat, és a betakarított minták között sok toxinos eset fordult elő!

A fuzáriumos fertőzés, mind mennyiségben, mind minőségben kárt okozott a termelőknek, nem is beszélve arról, hogy bizonyos toxintartalom felett az ilyen búza nem eladható!

A búzák beltartalmi mutatóira visszatérve sajnos elmondható, hogy hiába voltak jók a fehérjetartalmak, az alacsony sikértartalom és hektolitersúly lehúzta a minőséget, valamint a termésmennyiséget is! A szabványos takarmánybúza alsó hektolitersúly határa 75 kg/hl, ezzel szemben a mért minták mintegy 75%-a nem ütötte meg, illetve a betakarítás vége felé sok 70-es hektolitersúly alatti tétellel is találkozhattunk!

Az idei év pedig, mint ahogy az előzőek is, arról szól, hogy a túlkínálati terménypiacon csak az vehet sikerrel részt, aki minőséget tud termelni. Sajnos a régiónkban ebben az évben sem a minőség, sem a mennyiség nem a legjobb volt! Mindezek ellenére hisszük azt, hogy az intenzív búzatermesztés a követendő irány, ehhez a fajtaszortiment, illetve a termesztéstechnológia rendelkezésünkre áll!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai