A repce kártevők és kórokozók elleni védelme

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Ripka Géza és Nagy Géza NÉBIH NTAI, 2018/08/12

Kártevők elleni védekezés

Az őszi időszakban a kártevő rovarok közül kiemelt figyelmet érdemel a nagy repcebolha, a földi bolhák és a repcedarázs. Ezek a kikelő fiatal növényeken táplálkoznak és nem ritkán komoly károkat okoznak.

A nagy repcebolha egynemzedékes faj, melynek lárvája és imágója is károsítja a repcét. Csapadékos években képes tömegesen felszaporodni. A szintén egynemzedékes földibolhafajok esetében csak az imágók károsítanak, a lárvák kártétele a gyökérzeten jelentéktelen. Elszaporodásuknak a tartósan meleg, száraz időjárás kedvez. A nagy repcebolha imágói ősszel a leveleket lyuggatják, tavasszal a szárat és a félig érett becőket hámozgatják. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd mind erőteljesebben sárgulnak, végül elfonnyadnak s letörnek a szárról. Emiatt a növény rosszul telel, és gyakoribb a kifagyás.

Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben rág járatokat. Emiatt a növény lassabban fejlődik, nehezebben megy szárba, kényszer érik. A földibolhafajok a leveleket szikleveles állapottól lyukszerűen hámozgatják. A megmaradt epidermisz elszárad, átszakad, a levél kilyukad. A kis levél szitaszerűvé válik, nagy egyedsűrűség esetén súlyos lombvesztést okoz. Amennyiben a kelés elhúzódik és az ősz száraz és meleg, számítani kell erős kártételükre. A bolhafajok megjelenését és egyedszámuk alakulását sárgatállal, sárga vagy szürke színű ragadós lapokkal vagy növényvizsgálattal állapíthatjuk meg. A sárgatálakat talajszintbe kell kihelyezni, s ha a napi egyedszám a 40 db-ot eléri, vagy m²-enként 1 egyed található, számottevő kártétel lehetséges. Ha növényenkénti vizsgálatot végzünk, akkor abban az esetben, ha a levelek 5–10%-án vagy levelenként 2–3 rágásnyom található, védekezni kell. A keresztesvirágú gyomok irtásával a kártevők táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetők. A jó tápanyagellátás kedvező az állomány egyenletes növekedésére, így a repce hamarabb „kinő a kártevő foga alól”. Több hatóanyagcsoportba tartozó rovarölő szerrel végezhető állománykezelés. Megelőzésként egy idén engedélyezett rovarölő csávázószerrel (hatóanyaga ciántraniliprol) védekezhetünk.

A repcedarázs álhernyói csaknem kivétel nélkül a keresztesvirágúak közé tartozó kultúrákon és gyomnövényeken élnek. Háromnemzedékes faj, amely ősszel és tavasszal is károsít. A repcét ősszel a harmadik nemzedék károsítja, mely meleg, száraz őszön a 3–4 leveles repcében lép fel erős kártétellel. Az imágó rajzása augusztus második felétől szeptember végéig, az álhernyó kártétele szeptember végéig-október közepéig tarthat. A kártétel mértéke és a kárkép alakja attól függ, hogy a lárva, illetve a repce milyen fejlődési stádiumban van. A fiatal lárvák a fonáki részen hámozgatnak, vagy apró lyukakat rágnak a 2–3 leveles növényen. Az idősebb lárvák a levél felszínén nagyobb lyukakat rágnak, súlyos esetben tarrágás is előfordulhat. Ezután bábozódik a kártevő. A száraz, meleg idő kedvez mind az imágó, mind az álhernyó fejlődésének, illetve kártételének. Hűvös, csapadékos idő véget vethet mind az imágó rajzásának, mind az álhernyók fejlődésének. Az imágók rajzásának időpontja sárgatálak kihelyezésével állapítható meg. Augusztus végén a repce kelésekor kell kitenni a tálakat, amelyek a berepülő darazsakat vonzzák. A lárvák tömeges megjelenése az imágók után 14–20 napon belül kezdődik. Jó tápanyagellátással, a keresztesvirágú gyomok irtásával a kártevők táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetők. A fiatal lárvák ellen állománypermetezéssel védekezhetünk. Rovarölő csávázószer alkalmas a megelőző védekezésre.

A tavaszi káposztalégy is a termesztett és vadon élő keresztesvirágú növényeken él és ősszel károsítja a repcét. Már a repce csírázása után megindulhat a 3. nemzedék peterakása, a tömeges tojásrakás viszont később, általában a repce 2–4 leveles fenológiai állapotától kezdődik. A tojásokat a nőstény közvetlenül a gyökérnyakhoz, vagy a mellette lévő talajrepedésekbe, talajszemcsék, rögök oldalára rakja. A 8–9 mm-re is megnövő nyüvek a gyökereket, elsősorban a gyökérnyaki részt és környékét sértik meg, majd be is furakodhatnak a gyökérbe, járatokat rágva. Minél kisebb és fejletlenebb ekkor még a tápnövény, annál nagyobb károkat tud okozni már 1–2 lárva is. A károsított növények nem növekednek, színük halványul, sok esetben kékes, vöröses árnyalatúak. A növényállomány vizsgálata alapján, ha a tábla erősen fertőzött (60–70%), azon a következő évben kerülni kell a káposztafélék termesztését. A korábban elvetett repcetáblákon okoz jelentősebb kártételt. A repce árvakeléseket minél előbb célszerű a talajba dolgozni. Rovarölő csávázószerrel védekezhetünk a kártevő ellen. Állománypermetezéssel a fertőzés mértéke csökkenthető ugyan, de az elhúzódó rajzás és peterakás miatt itt is csak részleges hatékonyság érhető el.

A szárormányosok – repceszárormányos és nagy repceormányos – a repce és a káposztafélék rendszeres kártevői. Az imágók elsősorban a levélen, levélnyélen, később a becőkön okozhatnak sebzéseket. A fő kártevő alak azonban a lárva, amely a bélszövetet károsítja. Ennek következtében a szárak szilárdsága csökken, megdőlésre hajlamosabb lesz a növény. Kényszerérés, betakarítás előtti kipergés a kártétel következménye. A nagy repceormányos kártétele viszont már korán látványos: a tojásrakás helyén szövetburjánzás indul be, aminek következtében elhajlik, csavarodik a szár, sok esetben fel is reped. Az így keletkező, sokszor 10–20 cm hosszú hasadások már messziről jól láthatóak.

Fertőzés szempontjából a száraz, meleg tavaszi időjárás a kedvező. Tavasszal, az első felmelegedést követően, meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a telelőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, a repceszárormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig tömegesen telepednek be a táblákra. A megfigyelés végezhető kalapcsapda, sárgatál, tővizsgálati módszer, hálózás segítségével. 15 repceszárormányos, 10 nagy repceormányos /csapda/3 nap fogása esetén el kell kezdeni a védekezést. A vizuális növényvizsgálat is eredményes, mivel a napsütéses órákban a bogarakat szabad szemmel is lehet látni, a tábla szélén 10–10 tövet kell átvizsgálni, a védekezési küszöbérték 1–2 bogár/tő. Az egyedszám felmérése hálózással is végezhető: lassan haladva, a hálót a talajszinttel párhuzamosan tartva, kb. 1,5 méter szélességben, mintegy 180°-os szöget követve, egymás után 10-szer csapunk úgy, hogy a növények felső szintjét érje a hálózás. A háló oldalát megütögetve lerázzuk a bogarakat, az anyagot összefogjuk a tartalmát polietilén zacskóba ürítve leszámoljuk; tíz hálócsapásonként 10–20 bogár estén – a várható időjárási körülményeket figyelembe véve – már szükséges a védekezés.

Fontos az aprómorzsás szerkezetű és egyenletes felszínű talaj biztosítása az egyenletes kelés érdekében, illetve a tápanyag-utánpótlás a jobb fejlődés érdekében. A védekezési döntés meghozatalához alapvető a kártevő betelepedési időszakában végzett felvételezés. Szárba indulás előtt, különösen fejletlen állomány esetén a hálózás nehézkes, így sárga vizes tálak kihelyezése és heti kétszeri ellenőrzése célszerű. Mivel a nagy repceormányos tömeges megjelenése után viszonylag hamar tömegesen szúrásnyomokat is találunk a száron, a védekezéssel nem szabad késlekedni.

A repcefénybogár elsődlegesen a repce, mustár, emellett káposztafélék kártevője, de több, keresztesvirágú gyomnövényen is megél. Egynemzedékes faj, a kifejlett bogár a fő kártevő, kirágja a bimbókat, megsérti a porzókat, elrágja a termőt, a károsodott virág lehull, nem termékenyül meg (1. ábra).

1. ábra. Bimbókat károsító fénybogarak (Fotó: Nagy Géza)

Irodalmi adatok alapján 10–15%-os bimbókár 8–10%-os terméskiesést okoz. Bimbós állapotban lévő növényen okozzák a legnagyobb kárt, virágzás idején már könnyen hozzáférnek a virágporhoz, nem károsítják a virágrészeket, sőt segítik a megtermékenyítést. A lárvák a bibeszál megrágásával kisebb kárt okoznak.

Elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez; a száraz, meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. A kártevő táblára történő betelepedése általában áprilisban, 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 15 °C felett tömegessé válik. A szárormányosokhoz hasonló módon figyelhető meg a kártevő egyedszáma: tővizsgálati módszer, sárgatál, hálózás, varsás Csalomon-csapda. A védekezési küszöbérték vontatottan fejlődő növénynél 1–2 egyed/tő, egyébként 4–6 bogár/tő. A kártevők betelepedése sárgatállal is nyomon követhető: a tálakat a növényállomány szintjére, a tábla szélétől 10–15 méter távolságra kell helyezni, mosogatószeres vízzel fel kell tölteni és a fogást két naponként kell ellenőrizni, azonban ez a módszer hűvös, szeles időben kevésbé megbízható!

A tartósan hűvös időjárásban a bimbós állapot elnyúlik, meg kell ismételni a felvételezést. Az ellenőrzés fűhálóval is végezhető: tíz hálócsapásonként 50 db feletti fénybogár esetén már szükséges a védekezés. A VARb3 Csalomon-csapda nem ragacsos, akár több szezonon át is használható varsás csapdatípus a bogár számára vonzó vizuális és kémiai ingereket együtt tartalmazza, amelyek így egymás hatását erősítik. A csapda a kisebb jelentőségű fénybogárfajokat is fogja. A rajzás nyomon követése mellett – ha elegendő számú kerül kihelyezésre – a kártevő gyérítésére, tömeges csapdázásra is alkalmas. Repce önmaga után lehetőleg négy évig ne kerüljön, előveteménye július végéig kerüljön le. Legjobb előveteményei a borsó, őszi- és tavaszi takarmánykeverékek, kalászosok, korai burgonya. A jó talaj-előkészítés, harmonikus tápanyagellátás elősegíti a növények fejlődését; kerülni kell a nitrogén-túladagolást, mert fokozza a kifagyást. A jól fejlett, télálló, korán és egyenletesen virágzó állomány mérsékli a kártételt. Rejtett bimbós állapotig az engedélyezett készítmények korlátozás nélkül, virágzás kezdetétől azonban csak méhekre nem jelölésköteles szerrel, vagy méhekre mérsékelten kockázatos készítményekkel, méhkímélő technológiával lehet védekezni.

A repcebecő-ormányos gazdanövényei a keresztesvirágúak családjából kerülnek ki. Fő gazdanövénye a repce. Ezenkívül még mustáron, retken, repcsényretken, brokkolin, karfiolon károsít.

A kifejlett bogár és a lárva egyaránt károsít. A fő kártevő alak a lárva. Egynemzedékes faj, az imágó telel át. Megjelenése hőmérséklettől függ. A repcetáblákat kora tavasszal, repülve keresi fel. A párás, meleg idő kedvez a felszaporodásának. A károsításával a repce korábban érik, és nagy veszteséget okoz. A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 1–5 lárva rág, az akár 80% termésveszteséget okozhat. Az imágó a növény szárát, levelét és a bimbókat furkálja. A lárva a becőben a magkezdeményeket és a magvakat kívülről rágja. A károsodott becő korábban érik és lehullik.

Rajzás idején a meleg, napos; a lárvák talajba vonulása és bábozódása idején a csapadékosabb időjárás kedvező számukra. Tömeges elszaporodása párás, meleg évjáratot követően várható. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordulásával, a növények zöld- és sárgabimbós állapotában kezdődik meg (2. ábra).

2. ábra. Érési táplálkozást folytató repcebecő-ormányosok a virágzaton (Fotó: Nagy Géza)

A szárormányosokhoz hasonló módon figyelhető meg a kártevő népessége: tővizsgálati módszer, hálózás, sárgatál, kalapcsapda. A zöldbimbós állapot kezdetétől a tábla közepén 10–10 tövet kell átvizsgálni, a védekezési küszöbérték 1–2 bogár/tő. Az ellenőrzés fűhálóval is végezhető: tíz hálócsapásonként 10–20 bogár esetén már szükséges a védekezés. A kártevők betelepedése sárgatállal is nyomon követhető a repcefénybogárnál leírt módon. A kártételi küszöb 10 egyed/sárgatál. A rajzás KLP+Csalomon-csalétkes csapdával is nyomon követhető. A csapdákat zöldbimbós állapot kezdetén érdemes kihelyezni. Ezzel a módszerrel az imágók megjelenése és a betelepedés üteme követhető. A kémiai védelem száma csökkenthető, ha a fénybogarak elleni védelem optimális ideje egybeesik a repcebecő-ormányos elleni védelemmel. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a kártevő egyedszámát. A repcebecő-ormányos ellen akkor a leghatékonyabb a védekezés, és akkor kerülhetjük el a gazdasági kárt, ha a kémiai védelmet a 10–20%-os virágzás állapotában végezzük (ha a növények 10–20%-a éri el a virágzás fenológiai stádiumát). A virágzásban végzett kémiai védelmet vagy méhekre nem veszélyes készítményekkel vagy méhkímélő technológiával kell végrehajtani. A védekezés az ormányossal együtt előforduló, szintén a magvakat károsító repcebecő-gubacsszúnyog ellen is hatékony.

Kórokozók elleni védekezés

A repce termesztését a betegségek közül a szklerotíniás betegség vagy fehérpenész, az alternáriás betegség (becőrontó), illetve a hűvösebb klímájú országrészekben a leptoszfériás (ismertebb nevén fómás) betegség elleni védelem határozza meg.

A virágzás, becőképzés idején uralkodó párás idő, illetve a kártevők okozta sebzések esetenként a szürkepenész fellépéséhez is hozzájárulhatnak. A felsorolt betegségek mellett 2017 őszén az ország nyugati megyéiben egy feledésbe merült kórokozó, a plazmodiofórás gyökérgolyvát okozó Plasmodiophora brassicae súlyos mértékű kártételét is megfigyelték. Szintén a nyugati országrészben több helyről jelezték fitoplazmás fertőzésre utaló tünetek nagyobb mértékű fellépését.
Átlagos évjáratban, amennyiben a repcét megfelelő vetésforgóba illesztve termesztjük, a vetéskor jó minőségű, gombaölő hatóanyagot is tartalmazó csávázószerrel kezelt magot használunk, gombás betegségek általában nem lépnek fel az állományban.

Őszi időszakban a leptoszfériás betegség fellépésével számolhatunk. Jelentősebb kártétel akkor alakul ki, ha augusztus–szeptember hónapokban huzamosabb ideig (4–7 nap) folyamatosan esik az eső. Tüneteket ősszel a leveleken találunk, amelyeken általában kerek, világos homokszínű foltok láthatók. A foltokban a kórokozó sötétbarna piknídiumai bőségesen képződnek (3. ábra).

3. ábra. Leptoszfériás betegség tünete repce levelén (Fotó: Nagy Géza)

A gomba vetőmagvakkal és a növénymaradványokon marad fenn. Kezdetben a szikleveleket fertőzi, ahonnan a lomblevelekre, majd a szárra, gyökérnyaki részre, végül a becőkre és a magvakra terjed. A védekezés agrotechnikai elemei a legalább 4 éves vetésforgó betartása és a növényi maradványok mély alászántása. Genetikai védelmet a kevésbé fogékony fajták (pl. Exagone, ES Danube) megválasztásával érhetünk el. Vetéskor fertőzésmentes, lehetőség szerint csávázott vetőmagot használjunk. A gombaölő szeres védekezést még ősszel, állományvizsgálatra alapozva érdemes elvégezni. Ha a fertőzés gyakorisága 10–20%, indokolt a permetezés egy-két alkalommal. A gombaölő szerek közül ebben az időszakban a termesztők szívesen részesítik előnyben a regulátor hatással is rendelkező hatóanyagokat (pl. ciprokonazol, metkonazol) tartalmazó készítményeket.

Szintén az őszi, bőséges csapadék vezethet savanyú kémhatású talajokon a plazmodiofórás gyökérgolyva fellépéséhez. A tünetek a talaj feletti növényrészeken nem feltűnők. Az állományban, különösen a mélyebb fekvésű részeken tápanyaghiányra emlékeztető, sárguló, fejlődésben visszamaradt növényeket tartalmazó foltok látszanak (4. ábra).

4. ábra. Plazmodiofórás betegség tünete állományban (Fotó: Tüh Annamária)

A gyökereken a tünetek látványosak, a rendellenes sejtnagyobbodás és túlzott mértékű sejtszaporodás következtében golyvásodás, rendellenes szövetvastagodás alakul ki (5. ábra).

5. ábra. Plazmodiofórás betegség tünete repce gyökerén (Fotó: Tüh Annamária)

A golyvásodás mértéke annál erősebb, minél korábban következik be a fertőzés. A súlyosan károsodott gyökerű állományokban nagymértékű a termésveszteség. A kései fertőzés növényekre gyakorolt hatása kevésbé számottevő. A kórokozó a keresztesvirágú termesztett és gyomnövényeket képes fertőzni. A talajban található szabad vízben mozgó sporangiospórákkal terjed. A gyökerekbe a gyökérszőrökön keresztül bejutva okozza a szövetek rendellenes elváltozását. A talajban rendkívül ellenálló kitartóspórákkal marad fenn, amelyek több, mint 10 évig megőrzik életképességüket. A fertőzés feltétele a talaj savanyú kémhatása, és a nagy vízkapacitás, amely, a 2017-es példa alapján, leginkább a számottevő őszi csapadék következtében alakul ki. Súlyosabb kártételre a mélyfekvésű területeken számíthatunk. A monokultúrás termesztés, a talajforgatás nélküli művelésmód, valamint a zöldítő programokban gyakran használt mustár és olajretek jelenléte fokozza a kártétel veszélyét. A védekezés lehetősége a megfelelő vízelvezetést biztosító talajművelés, a helyes vetésforgó, valamint az ellenálló fajták termesztése. Korábban a talajok savas kémhatását meszezéssel semlegesítették.

Tavasszal a csapadékos időjárás a szárba indulás időszakában a leptoszfériás betegség kórokozójának további felszaporodásához vezethet. A szklerotíniás betegség tekintetében kritikus a virágzás időszaka. Meleg, csapadékos időjárásban számítani kell a fellépésére. A védekezés szempontjából nehézséget jelent, hogy a kórokozó rendkívül polifág, és kitartóképletei, a szkleróciumok a talajban hosszú ideig életképesek. A szkeróciumok kétféle módon indíthatják el a fertőzést.

A talajban micéliumot fejlesztve a növények szártövi részét fertőzik. A száralap kifehéredik, rajta megnyúlt, világosbarna foltok keletkeznek. A növények lankadnak, hervadnak, majd elszáradnak. A száron ritkábban, a szártövi részen gyakrabban jelenik meg a kórokozó fehér, vattaszerű micéliuma. A szár belsejében fekete, talajrögökre emlékeztető szkeróciumok fejlődnek. A talajfelszín közelében elhelyezkedő szkleróciumok a környezeti feltételek megfelelő együttállásakor ivaros képleteket, tölcsér alakú apotéciumokat képeznek, amelyekből ivaros spórák szabadulnak ki nagy tömegben. Ezek először a sziromleveleket fertőzik, amelyek lehullva más növényrészek (pl. szárelágazás, levélnyél-ízesülés) megbetegedéséhez vezetnek. A száron, különösen az elágazásoknál megnyúlt, kivilágosodó, gyakran zónázott foltok jelennek meg. A szár gyakran eltörik. A fertőzött becők kifehérednek.

A kórokozó elleni hatékony védelem csak komplex módon, a különböző védekezési eljárások együttes alkalmazásával érhető el, amelynek alapja a legalább 5–6 éves vetésforgó, a kevésbé fogékony (sziromnélküli) fajták termesztése, valamint a szkleróciummaradványoktól mentes vetőmagtétel használata. A gombaölő szeres védekezéseket virágzás kezdetén javasolt elvégezni. A fertőzésre hajlamosító időjárásban szükségessé válhat a kezelés megismétlése. A védekezések egyúttal hatásosak a szürkepenészes rothadás ellen is. Biológiai védekezésként jöhet számításba a talaj kezelése hiperparazita szervezetekkel.

A betakarítás előtti időszakban a betegségek ellen védekezni már nem tudunk, esetleg az alternáriás betegség (becőrontó) okozta kártétel nagyságát mérsékelhetjük a defoliálással egy menetben kijuttatott ragasztóanyaggal. A betegség fellépése következtében a becők idő előtt felnyílnak, amely pergési veszteséget okoz. A ragasztóanyag (pl. karboxilát-sztirol) hátráltatja a becők felnyílását. Ugyanakkor, ha a repceállomány gyomoktól mentes, földi permetezőgéppel nem javasoljuk a kezelés elvégzését, mert a növényállomány bolygatása nagyobb terményveszteséget eredményezhet. A kártétel kialakulásának veszélye csökkenthető a kórokozó felszaporodásának megelőzésével, amit a vetőmagvak gombaölő szeres csávázásával, valamint a leptoszfériás, illetve szklerotíniás betegségek ellen alkalmazott állománypermetezésekkel érhetünk el.

A repcében tapasztalt fitoplazmás fertőzéseket az aster yellows phytoplasma okozza. A kórokozó több, mint 300 gazdanövénnyel rendelkezik, terjedésében elsősorban a kabócáknak van szerepük. A betegség jelenlétére a növények színelváltozásából és rendellenes fejlődéséből következtethetünk, amely leglátványosabban a generatív részeken látható. A csészelevelek gyakran túlfejlődnek, a virágzatnak salátaszerű kinézetet kölcsönözve. A virágok meddők maradnak. A sziromlevelek elhalványodnak, gyakran kizöldülnek. A bimbókon a pirosas, bíborszínű árnyalat szembetűnő. A becők megnyúltak és sterilek (6. ábra).

6. ábra. Fitoplazma okozta tünetek repce virágzatán (Fotó: Tüh Annamária)

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai