Korszerű rozs- és tritikálészilázsok

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr.Kruppa József, Dr.Orosz Szilvia, Dr.Futó Zoltán, Dr.Hoffmann Richárd, Iván Ferenc, Dr.Kruppa Klaudia, ifj.Kruppa József , 2018/08/17

A klímaváltozás következtében várható kevesebb csapadék, valamint a száraz időszakok hosszának növekedése és a hőmérséklet emelkedése miatt a tenyészidőszakban még tovább fokozódik a vízhiány, ami öntözetlen körülmények között egyre kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növények (pl. silókukorica) termesztését. Az éghajlatváltozás következtében tömegtakarmány-termesztésünket jelenleg és a jövőben nagyobb biztonsággal alapozhatjuk a kis vízigényű őszi kalászos gabonafélékre – elsősorban a rozsra és tritikáléra –, amelyek a téli csapadékot hasznosítva kora tavasszal már nagy zöldhozamra (szilázs) képesek. Biológiai alapjaink (fajta és vetőmag) ehhez kiválóak!

A termésre (mennyiség, minőség) ható tényezők – előnyök (erősségek) és kockázatok

• Ökológiai tényezők (éghajlat és talaj). A kalászos gabonafélék tömegtakarmány-termesztéséhez az éghajlatunk és talajadottságaink kiválóak és a közeljövőben ezt a klímaváltozás sem veszélyezteti!
• Biológiai tényezők (biológiai alapok: fajta és vetőmag). A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő – elsősorban magyar nemesítésű rozs- és tritikáléfajták – és az abból itthon előállított vetőmagvak kiváló biológiai alapokat biztosítanak a tömegtakarmány-termesztéshez. A külföldön nemesített – főként a Magyarországon hivatalos fajtakísérletekben sem vizsgált – fajtákban nagy lehet a kockázat télállóság, betegség-ellenállóság és termésmennyiség, minőség vonatkozásában is!
• Termesztési tényezők (agrotechnika, technológia). Ezt lehet jól és rosszul is csinálni. Ilyen műveletek: vetésforgó kialakítása, talajművelés, tápanyagellátás, növényápolás, betakarítás (kaszálás, rendkezelés stb.) és a post-harvest technológia (silózás).

Biológiai alapok a rozs és tritikálé tömegtakarmány termesztéséhez

A Nemzeti Fajtajegyzékben (1. és 2. táblázat) szereplő magyar nemesítésű fajták és az abból itthon előállított vetőmagvak kiváló biológiai alapokat biztosítanak a gabona (rozs és tritikálé) tömegtakarmány-termesztéséhez, és az ezekből előállított fémzárolt vetőmagvak kielégítik a hazai keresletet.

1. táblázat. Tritikálé Nemzeti Fajtajegyzék (2018)

2. táblázat. Rozs Nemzeti Fajtajegyzék (2018)

A kisvárdai magánnemesítés legnagyobb jelentőségű eredménye a Hungaro fajta előállítása volt (lásd 1. ábra), amely áttörést jelentett nemcsak a humán felhasználás területén, de újabban a szilázs-előállításban is.

1. ábra. A Hungaro tritikálé fajta nemesítési ábrája

Az 1. képen a Hungaro tritikálé kromoszómái láthatók. A martonvásári (MTA ATK) GISH vizsgálat során a rozs kromoszómák világoszölden jelöltek, míg a búza A és B genomjához tartozó kromoszómák jelöletlenek maradtak. Tehát hexaploid, 42 kromoszómával rendelkező tritikáléfajta, amely egyesíti magában a rozs és a búza (AB genom) génállományát, de a szülőktől eltérő, új, kedvező tulajdonságokat is hordoz.

1. kép. A rekombinációs hexaploid Hungaro tritikálé fajta kromoszómái

Magyarországon a rozsot a régi tájfajták (pl. Nyíri rozs) termesztését követően Fleischmann Rudolf, Horn Miklós, Papp Zsigmond, Teichmann Vilmos, Bauer Ferenc és Vágó Mihály nemesítették. Tájfajták: Lovászpatonai a Dunántúlon (de jelenleg már nincs a Nemzeti Fajtajegyzékben), Varda (Kisvárdai 1) a Nyírségben. A mai igényeket (szilázs is!) kielégítő, korszerű populációs fajta: a Ryefood.

Szilázskísérletek eredményei 2017-ben

A kaszáláskor a parcellákon mért zöldtermések tömegét (a mért szárazanyag-tartalmuk alapján) – egységesen 30% szárazanyag-tartalomra számítottuk át (szilázshozam), és így hasonlítottuk össze. A 2 kísérleti hely (Szarvas, Iregszemcse) közel azonos időpontjaiban betakarított zöldterméseket összehasonlítva megállapítható, hogy hasonló jó termésszintek voltak mérhetők. Jelen vizsgálatunk célja a téli csapadék által leginkább meghatározó kora tavaszi (áprilisi) zöldtermések értékelése. Az eddigi kísérleti eredményekből – a közelmúltban közölt írásainkkal összhangban – megállapítható, hogy a vizsgált hazai rozs- és tritikáléfajták (genotípusok) 2017-ben is nagy zöld (15–22 t/ha szilázs) hozamot produkáltak. Az eredmények alapján – a jelen cikkünkben nem közölt takarmányérték-adatok szerint is – tisztán (nem keverékekben) vetve adják a legjobb eredményt – hozamban egyértelműen, de takarmányértékben sincs lényegi (szignifikáns) különbség –, további előnye a rozs és/vagy tritikálé önmagában történő vetésének, hogy egyszerűbb az agrotechnika is. Megállapítható, hogy már kora tavasszal (áprilisban) jelentős zöldhozamot produkáló, kis vízigényű őszi kultúrák, amelyeknek eredményes és biztonságos termesztését a klímaváltozás sem veszélyezteti.

A rozs és tritikálé tömegtakarmány (szilázs) termesztés kritikus pontjai

• Talajművelésnél legjobb megoldás a szántással történő mag­ágy­készítés (szármaradványok leforgatása) – majd a vetést követő hengerezés (sima talajfelszín) –, mert így a zöldtermés kaszálásakor nem lesznek a felszínen szármaradványok és rögök, és kevésbé szennyeződik földdel a zöldnövény (szilázsminőség, hamutartalom!).
• Tápanyagellátásnál fontos, hogy a N 70%-át (80–120 kg/ha hatóanyag) ősszel (a többit tél végén, korán tavasszal) juttassuk ki – főként ha ez szilárd (granulált) N-műtrágyával történik –, annak érdekében, hogy korán tavasszal a gyökérzónában felvehető formában ott legyen a nitrogén – a korai (április) nagy zöldhozam és a magas fehérjetartalom eléréséhez!
• Vetésidő korábban, mint szemesabrak-termesztés esetén, optimális: a Ryefood fajtánál: szeptember 10. és 25. között, a Hungaro fajtánál: szeptember 20. és október 5. között!
• Vetési paraméterek: fajta- és termőhely-specifikusan: Ryefood rozsnál 5 millió csíra/ha (190 kg/ha) vetőmaggal, a Hungaro tritikálé fajtánál 4,5 millió csíra/ha (190 kg/ha) vetőmag, gabona sortávra, 3–5 cm mélyre.
• Növényápolás, gyomirtás: ezek a magyar fajták jó gyomelnyomó képességűek, ezért nem kell gyomirtás. Kórokozók ellen nem kell permetezni (a Ryefood és a Hungaro fajta lisztharmatrezisztens, csak vetőmagcsávázás javasolt). Agrotechnikai védekezés: fuzáriummal fertőzött elővetemények kerülése. Kártevők: kaszálásig nincs probléma, nem kell védekezni!
• Betakarítás (kaszálás): A rozskaszálás időpontja évjárattól, időjárástól függően: április 5–15. között, a tritikálé kaszálása közvetlenül a rozs kaszálása után (április 15–25. között) – amikor a kalász még hasban van –, mert így állítható elő a legjobb takarmányértékű gabonaszilázs – elsősorban a nagytejű tehenek részére.

Összefoglalás

A klímaváltozás következtében várható kevesebb csapadék, a száraz időszakok hosszának növekedése és a hőmérséklet emelkedése miatt a tenyészidőszakban még tovább fokozódik a vízhiány, ami öntözetlen körülmények között egyre kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növények (pl. silókukorica) termesztését. A kalászos gabonafélék tömegtakarmány-termesztéséhez az éghajlatunk és talajadottságaink (ökológiai adottságok) kiválóak, és a közeljövőben ezt a klímaváltozás sem veszélyezteti! Tömegtakarmány-termesztésünket (szilázs) ezért nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel alapozhatjuk a többi gabonafélénél igénytelenebb és szárazságtűrőbb magyar nemesítésű rozs- és tritikáléfajtákra. Ezek a kis vízigényű növényfajok (fajták) a téli félév csapadékával – az áprilisi kaszálásig – növényvédő szerek felhasználása nélkül, környezetbarát technológiával (a leírtak szerint!) és biztonságosan termeszthetők. A télen lehullott csapadék – megfelelő tápanyagellátás mellett – fedezi az április eleje-vége között már nagy zöldtömeget adó (15–22 t/ha szilázs, 30% szárazanyag tartalommal) rozs és tritikálé vízigényét.

A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő – elsősorban magyar nemesítésű – fajták és az abból itthon előállított vetőmagvak (biológiai alapok) magas szinten kielégítik a hazai keresletet és kiváló biológiai alapokat biztosítanak a rozs és tritikálé tömegtakarmány termesztéséhez. A szakszerűen elvégzett agrotechnika (termesztési tényező) és silózási technológia (post-harvest technológia) pedig lehetővé teszi kiváló minőségű tömegtakarmányok (szilázs) előállítását – ennek érdekében célszerű specialista szaktanácsadó igénybevétele!

A rozs – logikus döntés, ezt kiegészítve: a tritikálé – az új nagy lehetőség kitűnő minőségű gabonaszilázsok előállítására – gazdaságosan, nagy termésbiztonsággal és egyben környezetbarát módon.

Dr. Kruppa József PhD, címzetes egyetemi tanár,
ügyvezető (Kruppa-Mag Kutató Kft.)
Dr. Orosz Szilvia PhD, címzetes egyetemi docens,
takarmányozási igazgató
(Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.)
Dr. Futó Zoltán PhD, egyetemi docens, dékán
(SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar,
Tessedik Campus, Szarvas)
Dr. Hoffmann Richárd PhD, egyetemi adjunktus
(Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar)
Iván Ferenc, agrármérnök, takarmánygazdálkodási
szakmérnök (E.V. szaktanácsadó)
Dr. Kruppa Klaudia PhD, biológus, tudományos munkatárs,
(MTA, Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár)
Ifj. Kruppa József, agrármérnök, vetőmag-gazdálkodási
szakmérnök, PhD-hallgató (Kruppa-Mag Kutató Kft.)

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai