Bor és pálinka a turizmus középpontjában

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: h.gy., 2018/08/27

A bor mindig többet jelentett, mint erjesztett szőlőléből készült italt. A bor regénye, története hatezer évvel ezelőtt kezdődött íródni, hiszen az emberiség első nagy civilizációjának, a sumer civilizációnak a szent itala és jelképeket hordozó kommunikációs eszköze az istenekkel való kapcsolatok kialakításában a bor volt. A bortörténet írása addig folytatódik, amíg az emberiség él, és a szőlő megterem.

A bor a civilizáció leggazdagabb hagyományokkal rendelkező terméke, s azt is mondhatjuk, hogy elég korán felismerték a borász szakemberek, hogy a borban óriási szervezőerő is rejlik. Aki régóta utazik Magyarország bortermő vidékein, egyre gyakrabban találkozik a borvidékek, hegyközségek belseje felé mutató eligazító táblákkal, melyeken a „borút” szót találja. A Kárpát-medence szinte valamennyi bortermelő régiójában találkozhatunk már a borutakat jelző táblácskákkal, sőt, előfordulnak ezek az utak Európában is, talán a Kárpát-medenceitől egy kissé nagyobb gyakorisággal is.

Vidék és turizmus

A borútnak a borhoz és az úthoz is köze van, hiszen megjelenik a bor, mint áru, illetve az út, amelyen a bort szállítják az áru vevőjéhez, fogyasztójához, vagy fordítva: az út, amelyen a vevő, a mai fogyasztó, a turista elmegy a bor lelőhelyére, egészen a pincéig, hogy ott elfogyassza kedvenc nedűjét. Mindkettő, mindkét irány tekinthető borútnak. Máté Andrea mai értelmezésében jól összefoglalta a lényeget: „A borút olyan összetett turisztikai termék, amely széles körű élményt szolgáltat sajátos egyedi kínálatán keresztül. Akkor működtethető sikeresen, ha a résztvevők felismerik közös érdekeiket és képesek térségben gondolkodni. A borút jellemzője, hogy helyi összefogáson alapszik, szervezett egységben működik, és szolgáltatásai minősítettek. A borút termékeinek piacra jutását közösségi marketing segíti.” A borút tehát egyúttal turisztikai termék is.

Kétségtelen tény, hogy a borutak jellege, jelentősége sokat változott, formálódott az évezredek során. Ma már olyan vonzerő a bor és a hozzá kapcsolódó borkultúra, amely egyre népszerűbb a magyar és a külföldi turisták körében. A helyi agrár-ipari termékek bemutatására és eladására épülő agroturizmus egyik speciális ága a borturizmus, melynek fő értékesített termékei a borok, de más, a borokhoz kapcsolódó értékek is piacra kerülnek egy-egy bortúra során. Ilyenek a teljes gasztronómiai szolgáltatást, élvezeteket, kuriózumokat nyújtó vendéglátás, amelyben a helyi ételspecialitásoknak központi szerep jut, vagy egy-egy tájnak a borkultúrán keresztül történő részletesebb megismerése, népszokások, néprajzi ismeretek szerzésének lehetőségei.

Az alapvető turisztikai kínálatot egy-egy adott termelő vagy borászat alakítja ki, s ehhez a borkóstolás, a boreladás és az ehhez kapcsolódó vendéglátás is kötődik. A borászatok ma már bemutató utakat szerveznek borvidékük belsejébe, a borrégiók rejtettebb kincseinek a megismerésére is. És előtérbe kerül az egy-egy borvidék történelmének megismerése iránti ismeretszerzési igény is.

A borúttal a fogyasztó házhoz érkezik, így a termékek szállítási költség nélkül, közvetlenül értékesíthetők. A turisták elvárásai ösztönzően hatnak a településkép fejlesztésére is, hozzájárulva ezzel annak felzárkózásához, a hátrányos helyzetű kistelepülések fejlődéséhez. A borturizmus új munkahelyek létrejöttét eredményezi, ezáltal csökkenti a térség munkanélküliségét, elősegíti a lakosság helyben tartását, illetve kiegészítő jövedelmet biztosít például a családtagok számára. A tevékenység hatására környezettudatos szemlélet, regionális kooperáció és kapcsolatépítés alakul ki a helyi társadalom résztvevői között is.

A borút nem egyszerűen látogatható pincék füzére, hanem olyan igény szerint alakítható, sokszínűen szervezhető mobil program váza, amely a látogató kívánsága és érdeklődése szerint változtatva, alkalmazkodva képes egyedi élményt adni. Ezek a programok mind a magyar, mind a külföldi látogatókban a város, a borvidék kulturális és gasztronómiai jelentőségét tudatosítják.

Bőséges kínálat

A magyarországi borutak kialakulása tekintetében jelentős lépés volt a partnerség az uniós projektekben, és a borutak fejlesztésére 1994-ben elnyert Phare támogatás, aminek eredményeképpen életre hívták a Villány–Siklósi Borút Egyesületet, amely azóta is a hazai borturizmus egyik kiváló példája. Mára jelentős fejlődés szemtanúi lehetünk: a számos borút egyesület létrejötte után megalakult a Magyar Borutak Szövetsége, mely bizonyos fokig koordináló szerepet tölt be a hazai borutak, borturizmus szervezésében. Magyarországon ma 30-ra tehető a bejegyzett borút egyesületek száma. Több hónapos előkészítő munka után közülük húsz az ország különböző részein működő Borút Egyesület döntött úgy, hogy 2003-ban megalakítja a Magyar Borutak Szövetségét, a MABOSZ-t.

Magyarország 22 történelmi borvidékét hét régióra osztották: Pannon Borrégió, Balatoni Borrégió, Észak-dunántúli (Danubius) Borrégió, Felvidéki (Felső-magyarországi) Borrégió és Dunai Borrégió. Ma már szinte valamennyi régióban találunk jelentős borászati és turisztikai értékeket felmutató borutakat. Elég, ha az interneten beütjük a kívánt úticélt, máris annyi információt kapunk, hogy csak győzzünk a programok közül válogatni, választani. Itt ugyanis a vendéglátó borászatok kínálata, programjai, bemutatói is megjelennek, s akár az év minden napjára találhatunk invitáló bejegyzést.

A bor után a pálinka is

A pálinka hungarikum, nemzeti kincs. Történelme nem oly gazdag, mint a boré, mivel az ókori Egyiptomban sört főztek, a római korban bort ittak, vagyis már akkoriban ismerték az erjesztés technológiáját. Innen már csak „egy lépés” volt a desztilláció, a „rövid ital” előállítása. Hogy hol és ki volt az első, aki e bódító italt megkóstolta, arról megoszlanak a vélemények. Miután a XI. században Európa is megismerte a desztillációs eljárást, Magyarország területén a szeszfőzést sokáig a bor lepárlása és a gabonaszesz előállítása jelentette. A XVIII. század közepén Magyarországon a mai értelemben vett pálinkát főztek, méghozzá egyre több fajta gyümölcsből.

A pálinkafőzés állami privilégium volt. Magyarországon 1850. szeptember 29-én vezették be a pálinkaadót, a pálinkafőzéssel kapcsolatban ettől az évtől megbízhatóak a feljegyzések és az azokban szereplő adatok. Eszerint a XX. század elején, 1913-ban 860 szeszgyár működött, 30 volt ipari méretű. A magyar szeszgyártás ekkor lett először világszerte elismert. 1934-re már úgy emlegették a barackpálinkát, mint a „világhírű magyar” italt.

1980 után az állam maga szüntette meg szeszmonopóliumát, ugyanis az 1982. évi 36. sz. törvényerejű rendelet kimondta: „Gyümölcsből készült pálinka előállításával magánszemély is foglalkozhat.”. A rendszerváltás idejére az 1965-ben nyilvántartott 1141 főzdével szemben már csak 880 üzemelt, közülük 202 volt magánszemély birtokában. Az üzemek technikai felszereltsége, a szakemberek hiánya, és a gyenge alapanyag miatt lehetetlen volt kiváló pálinkákat készíteni. Emiatt aztán az itthoni és a külföldi piacokról eltűnt a gyümölcspálinka. Helyét átvette a hideg úton, finomszeszből, vízből és aromából előállított szeszes ital, amit pálinkaként értékesítettek. Mielőtt azonban végleg elnyelte volna a süllyesztő ezt a csodálatos italt, megjelentek azok az emberek, akik ma a csúcspálinkákat főzik. Küzdöttek, harcoltak, a pálinka újra nemzeti büszkeségünk lett, és újra világhírről álmodunk.

A Pálinka Nemzeti Tanács – amely a pálinkatörvény hatására 2009. április 23-án alakult meg – a pálinkatársadalom országos szakmai egyeztető fóruma. Közreműködik a Pálinkatörvény végrehajtásában, szakmai véleményt ad és javaslatokat tesz a Kormány részére a pálinkát érintő kérdésekben. Segíti továbbá a pálinka előállításának, származásának, minőségének és eredetvédelmének egységes szabályozását, és az annak végrehajtásához fűződő közös magyar érdekek előmozdítását. A borutakhoz hasonlóan ma már a pálinkakóstolók, versenyek is elterjedtek, s immár hagyományosnak mondható az Országos Pálinka- és Törkölypálinka verseny. A Pálinka Nemzeti Tanács 5 különdíjat, 62 arany-, 107 ezüst- és 91 bronzminősítést osztott ki a július elején megrendezett versenyen. A versenyre idén 48 pálinkaház 309 tétellel nevezett, amelyből 25 szakértő bírálata alapján választották ki a legjobbat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai