Gasztronómia és hagyományok a falusi turizmusban

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: SZB, 2018/08/28

Frankó Pál

Frankó Pál vidékfejlesztési szakember, és maga is vidéken, Békés megyében él és falusi szállásadással foglalkozik. Így került az országos szövetség vérkeringésébe, ahol a tavalyi tisztújítás óta az első valóban gyakorló falusi szállásadóként viszi az elnöki tisztséget. Mint beszélgetésünk elején elmondta, a gazdaságtudományi elméletet és a gyakorlatot is ismerve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy olyan dolgokat próbáljon elnöksége alatt megvalósítani, ami segítséget jelent a gyakorló kollégák számára, ami megkönnyíti a mindennapi munkájukat.

– Elnök úr, hol tart ma a magyar falusi turizmus szervezetileg, gazdaságilag és tartalmilag is?

– Minden megyében van egy erős szervezet, egy falusi turizmus egyesület, amit a megyei tagok tartanak egyben, amely az egész megyében igyekszik a falusi turizmust párfogásában tartani. Ez a 19 megyei szervezet hozta létre mintegy 20 éve a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségét, amelynek az elnöke lettem. A szövetség pedig a 19 megyén keresztül próbálja a szakmát segíteni érdekképviselettel, marketinglehetőségekkel, tudományos munkával. Így épül fel és működik tehát a szervezet, amely ugyanakkor folyamatosan változik is, hiszen a világ is változik, s abban a turizmus az egyik leggyorsabban változó iparág. A turista ugyanis pillanatok alatt dönthet úgy, hogy máshová utazik, amint ahová addig szokott, nagyon gyorsan kell tehát mindenre reagálniuk a szolgáltató kollégáinknak.

A szövetség mintegy 1300–1400 tagot számlál, míg a KSH adatai alapján Magyarországon 2400 körül van a falusi szálláshelyek száma. Nagyon sok olyan kollégánk van tehát, aki egymaga több vendégházat is üzemeltet.

Mint tevékenység, a falusi turizmus a hagyományokra épül, tehát a gyors változásoknak alapvetően nem lenne szabad benne érvényesülniük. Ugyanakkor persze mégis jelen vannak a változások, hiszen ma már a falusi szálláshelyeknek is nyitottaknak kell lenniük bizonyos változásokra, egyfajta fejlődésre. Gondoljunk csak a mostani hőségre! Jó szigetelés, légkondicionálás, esetenként egy kisebb medence nélkül nem lehet pihenni vágyóknak szálláshelyet eladni. Vagy hogy ma már szinte kivétel nélkül csak kétágyas szobákra van igény a falusi turizmusban is.

Ami még inkább változik, azok a szolgáltatások. Egyre inkább igénylik például a vendégek, hogy gasztronómiai szolgáltatásokkal tudjuk őket várni. És itt nemcsak az étel feltálalásáról van szó, hanem hogy meg szeretnék ismerni a receptet, az elkészítés módját is, hogy honnan származik az alapanyag. Szerencsére elmondható, hogy a falusi turizmusra jellemző az összetartás, az összefogás: sok helyen például nem lehetséges állatot tartani, de ha a környékben, a szomszédban van, a kollégák összedolgoznak, hogy a vendégeiknek megmutathassák. Ugyanígy a gyümölcsöst, a szőlőt vagy bármi más helyi érdekességet is.

A mezőgazdasághoz pedig olyannyira kötődik a falusi turizmus, hogy a támogatási források mind a Vidékfejlesztési Programból hívhatóak le. Az úgynevezett diverzifikációs pályázat keretében például sok milliárd forint került kihelyezésre falusi szálláshelyek fejlesztésére. Ezek nagyon sok kolléga munkáját fogják megkönnyíteni, azaz a turisták, a vendégek igényeit kiszolgálni tartalmas, színvonalas szolgáltatásokkal.

– A mai modern korban mekkora a valódi kereslet a falusi turizmus iránt?

– Elmondhatjuk, hogy egyre nagyobb, egyre növekvő, bár ezen a téren némi kihívással mindig küszködünk, mivel a KSH adatgyűjtésének kötelezően nem része a falusi szállásadásról való információszerzés, a hiteles információkkal tehát kicsit mindig hadilábon állunk. De bízunk benne, hogy ez majd változni fog. Egyre többen vágynak a vidéki, nyugodt hangulatra, az autentikus falusi környezetre. A vendégeink döntő többsége nagyvárosi ember, de sokan vannak köztük, akik vidékről származnak, és van bennük egyfajta küldetéstudat, hogy újra ellátogassanak vidékre. Vannak olyan részei az országnak, ahol a nyári főszezonban kellő időben el kell kezdeni keresgélni, hogy szabad szálláshelyet találjunk. Egyre igényesebbek a szálláshelyeink, amit a napraforgós minősítési rendszer is segít. A négy napraforgós falusi szálláshelyek már igen színvonalas szálláshelyeknek számítanak, komolyan vetekszenek az igényes panziók vagy szállodák szolgáltatásaival.

– Mekkora szerepe van a gasztronómiának a falusi turizmusban?

– A falusi vendéglátás két fő iránya a regionalitás és a szezonalitás, amelyek az adott település hagyományain alapulnak. A gasztronómiára is a regionalitás a jellemző. Tehát a helyi, a helyben előállított termékeket, a helyi módon elkészíthető recepteket kedvelik a vendégek, erre van igény. De nagyon fontos a szezonalitás is: amikor valaminek a szezonja van, amikor egy gyümölcs friss, amikor levágják az állatot, akkor szeretnék a vendégek elkészíttetni, elfogyasztani, illetve vásárolni belőle.
Tágabb értelemben is sokat segít, ha a helyi termékeket az emberek fogyasztják és kedvelik. Így remélni lehet, hogy amikor például egy budapesti biopiacon vásárolnak majd, akkor már ismernek és tudatosan választanak bizonyos termékeket, mert korábban már megkóstolták, és tudják, hogy a békési tót kolbásznál vagy a szabolcsi almánál, szilvánál, bizonyos borvidékeink borainál nincs jobb.

– Korábban sok gond és vita folyt a falusi vendégasztal körül…

– Ez sajnos a mai napig sem oldódott meg teljesen. A problémát az jelentette, hogy a szálláshelyeken milyen módon lehet ezeket a szolgáltatásokat nyújtani a szállásadással együtt, szállásadói jogon. Történt némi előrelépés, de még mindig nem tudtuk ezt a dolgot megnyugtatóan, végérvényesen lerendezni. Pedig nagyon sok olyan térsége van az országnak, aprófalvas, tanyás térségek, ahol a vendégnek bizony nincs más választása, mint a helyi ételeket elfogyasztani, hiszen nincs étterem, nincs bolt. Ha a házigazdát megkéri, hogy szolgálja ki, akkor lesz vacsora, ha nem szolgálja ki, nem lesz. Az a lehetőség van még, hogy maga főz, de a pihenés alatt nagyon sokan nem akarnak főzőcskézéssel foglalkozni. Hozzáférhető ugyan a Jó higiéniai gyakorlat a falusi vendégasztal szolgáltatók számára, de a falusi szállásadók ételkészítési gyakorlata kicsit még várat magára. Inkább úgy mondanám, hogy „finomhangolni” kell még a dolgot.

– Mik a falusi turizmus továbblépési lehetőségei?

– A fejlesztés iránya mindenképpen a minőség felé kell, hogy mutasson. Minél szélesebb körű szolgáltatások szükségesek, a szállásadás mellett megfelelő szintű gasztronómiai és programkínálatra van igény és szükség. Ez sokszor alapul az összefogáson. Nem feltétlenül az kell, hogy egy településen öt szálláshely helyett tíz legyen, hanem hogy az az öt egyre színvonalasabb szolgáltatást tudjon nyújtani. Ezzel lehetne egyébként biztosítani azt is, hogy a most még igen jelentős szezonalitást némiképp csökkenteni lehessen.

A szabályozások, jogszabályok terén nagyon sok teendőnk van. A szakmában nagyon sokan várják a turizmus törvényt, ami azonban várat magára. A jogszabályok terén már a fogalommeghatározással is bajok vannak, nem egységes bizonyos dolgok fogalmi meghatározása, kétértelműségeket találunk.

Nagyon sok 10–15–20 éves jogszabállyal kell dolgoznunk, amelyeken az élet már túlhaladt. Ha ezeket jóhiszeműen alkalmazzák, akkor nincs probléma, de ha betű szerint vagy nem kellő rugalmassággal alkalmazzák őket a hatóságok – és azért ez is jelen van –, tudnak problémákat okozni. Szeretnénk elérni, hogy a turizmus szabályozásában a falusi turizmus megkapja megfelelő helyet. Hiszen a falusi turizmus nemcsak egy gazdasági tevékenység, nagyon sok helyen a vidék megtartó ereje azon múlik, hogy jönnek-e turisták. Ahol nincs ipar, nincs jelentősebb élelmiszergazdaság, ott az emberek sok esetben csak a falusi turizmusból tudnak kiegészítő jövedelemre, vagy akár jövedelemre szert tenni. Nagyon sok helyen azt látjuk, hogy olyan kapacitások nőttek ki, amelyek már nemcsak kiegészítőjövedelem-szerző tevékenységek, hanem valós jövedelmet, fő megélhetést biztosítanak. Egy 8 szobás 16 férőhelyes szállás, ami még falusi szálláshelynek számít, az, ha nemcsak szezonálisan működik, bizony szép bevételt tud biztosítani.

Nagyon fontos lenne azt elérni – és elnökként célomul is tűztem ki –, hogy a falusi turizmus méltó helyre kerüljön a turizmus és vidékgazdaság rendszerében. Hiszen nagyon sok olyan vidéki térség van, ahol a falusi turizmus léte, nem léte szinte élet-halál kérdése. Sok olyan szép tájunk van, amely turisták által látogatható, de más megélhetés nem igazán van.

Az is fontos szempont, hogy aki falusi turizmussal foglalkozik, az nem akarja elhagyni azt a vidéket, ahol él és dolgozik. Akkor értelmesnek érzi azt a tevékenységet, amit ő maga, a szülei, a nagyszülei is végeztek, legyen az mezőgazdászkodás vagy valamilyen hagyományos élelmiszer-előállítás, és ugyanezt át fogja venni tőle az ő környezete is. Így nem elnéptelenedő falvakkal meg vidékekkel, elhagyott tanyákkal találkoznánk, hanem aktív, élő, mozgásban lévő közösségekkel a falun és vidéken. Erre pedig nagy szükség van, hiszen a vidék népességszáma csökken. Ezért is fontos, hogy a turizmus rendszerében a falusi turizmust ne csak gazdasági tevékenységnek tekintsük, és ehhez illeszkedve határozzuk meg a jogszabályokat, a működési feltételeket.

Fontos, hogy ezt kimondjuk, elismerjük, és ehhez igazítsuk a működés feltételeit. Ebben pedig óriási szerep hárul a szövetségre, még ha sokszor úgy is érezzük, hogy szélmalomharcot folytatunk, de nem adhatjuk fel, mert természetesen érünk azért el eredményeket is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai