A magyar mezőgazdaság gépesítési színvonala

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Hajdú József, 2018/09/10
Címkék: Gépesítés

A magyar mezőgazdaság egységnyi területre vetített termelő kibocsájtása (euró/ha) az EU átlagához képest 70,2 %-on, az EU legfejlettebb 15 országához (EU-15) képest pedig 59,5 %-on alakul. Ez 2016-ban 1.573 Euro/ha (487.630 HUF/ha) volt, az EU-s 2.241 Euró/ha-ral (694.710 HUF/ha-ral) szemben. A mezőgazdaságban foglalkoztatott éves munkaerőegységre vetítve pedig 19.119 Euró/ÉME, amely 44,8 %-a az EU átlagának és csak 27,8 %-a a fejlettebb EU-15-öknek. Mindezekhez hozzátartozik az is, hogy az elmúlt öt évben a területegységre vetített termelőkibocsájtás (Euró/ha) 12 %-os, az éves foglalkoztatottakra vetített (Euró/ÉME) pedig 10 %-os növekedést mutat. Azoknak az országoknak a mezőgazdasága termel hatékonyabban és termékeivel versenyképesebb a nemzetközi piacokon, ahol a gépellátottság és a gépesítési színvonal is magasabb. A magyar mezőgazdaságnak e-tekintetben is van behozni valója.

 Bírtokszerkezet és gépesítés

A termelést és az ahhoz szükséges gépellátottságot a birtokstruktúra és a termelési szerkezet is befolyásolja. A kisebb, elaprózottabb birtoktesteken a gépek kevésbé képesek hatékonyan és jó kapacitáskihasználással termelni, mint a nagyobb tábla és birtokméretek esetén. Ez utóbbiaknál a gazdálkodás eredményei is magasabbak, amely lehetővé teszi a gépesítési színvonal gyorsabb emelését is. Magyarországon a statisztika 427.732 db gazdaságot tart nyilván (2017), amelyeknél az átlagos birtoknagyság 12,8 ha/gazdaság. Az elmúlt nyolc évben a gazdaságok száma 25 %-kal csökkent az átlagos birtokméret 47 %-kal nőtt. Összehasonlításképpen, a mérsékelt égövön termelő hasonló nagyságrendű, a miénknél fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező európai országokban, Belgiumban 37.800 db, Dániában 38.300 db, Hollandiában 67.500 db a gazdaságok száma, de a lényegesen nagyobb földterülettel és mezőgazdasággal rendelkező Németországban is csak 285.000 db. A magyarországi 424.732 statisztikai gazdaság közül, csak 365.000 rendelkezik földterülettel. Ezeknek is 57,5 %-a 244.200 gazdaság 1 ha alatti területen gazdálkodik, amelyek zömének a gépesítés szempontjából kisebb a jelentősége, vagy speciálisgépesítést igényel. A gépesítés szempontjából a többi 120.800 db gazdasággal, ezen belül is a 10 ha feletti 60.700 db gazdasággal lehet komolyan számolni. A másik megközelítése a gépesítésre érdemes gazdaságoknak az EU STE (Standard Termelési Érték) szerinti besorolása. E szerint a gazdaságok 81,4 %-a (345.732 gazdaság) 400 Euró (1,3 millió HUF) alatti STE-vel rendelkezik, amely nem tartalmaz elég forrást, a gépesítés fejlesztéséhez. Ezek átlagos birtokmérete 1,4 ha/gazdaság. A gépesítés fejlesztés szempontjából a 4000 Euró feletti STE-vel rendelkező gazdaságok vehetők figyelembe. Ezek száma 79.000 db (az összes gazdaság 18,6 %), amelyek átlagos birtokmérete 61,4 ha/gazdaság. A gépestésre kihatással van a gazdálkodási forma is. A magyarországi 4.670.000 ha mezőgazdasági termőterületen a 357.000 egyéni gazdaság és 7.850 gazdasági szervezet osztozik 58,3/41,7 %-os arányban, azaz az egyéni gazdaságok 2.724.000 ha-on, a gazdasági szervezetek pedig 1.946.000 hektáron gazdálkodnak. Az állattartásban fordított a helyzet, az állatállomány 61,6 %-ával (1.496.188 állategységgel) a gazdasági szervezetek, 38,4 %-ával (934.243 db állategységgel) az egyéni gazdaságok rendelkeznek. Azaz egyéni gazdaságok átlagos birtokmérete 7,56 ha/gazdaság, a gazdasági szervezeteké pedig 253,2 ha/gazdaság, és ez utóbbiaknak az állattartásuk is jelentősebb, amely azt tételezi fel, hogy a gazdasági szervezetek nagyobb termelési volumennel, árbevétellel és gépesítésfejlesztési forrásokkal rendelkeznek, amelyet az AKI tesztüzemi adatgyűjtése is igazolni látszik. Az egy hektárra vetített bruttó termelési érték 75,6 %-kal magasabb a gazdasági szervezeteknél, mint az egyéni gazdaságoknál. 

Traktor- és erőgép-ellátottság

A magyar mezőgazdaságot napjainkban 159.000 db saját motoros erőgép szolgálja, ezek közül 120.160 db a traktorok és 10.770 db a gabonakombájnok száma. Az utóbbi években a traktorok és kombájnok száma is csökkent, de a motorteljesítményük és a kapacitásuk növekedett. Az összes erőgéppark összesített, motorteljesítménye 11.010.300 kW. A mezőgazdasági termőterületre vetített teljesítményellátottság 2,4 kW/ha, amely nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok ezen mutatója két-, két- és félszerese a magyarországinak. A magyarországi átlag mutatón belül az egyéni gazdaságok teljesítményellátottsága közel kétszerese 3,1 kW/ha, a gazdasági szervezetekének, amely 1,5 kW/ha. A termelést szolgáló 120.160 db-os traktorpark 82,4 %-a üzemel az egyéni gazdaságokban, ahol egy 56 kW/76 LE átlagos motorteljesítményű traktorral átlagban 24,6 ha területet művelnek meg. A traktorpark kisebbik része 17,6 %-a található a gazdasági szervezeteknél, ahol az átlag traktor motorteljesítménye 90 kW/122 LE és egy traktorral 102 ha terület megművelése jut. A számokból következik, hogy a magyar mezőgazdaságban a traktorsűrűség 2,62 db traktor/100 ha, ezen belül az egyéni gazdaságokban 4,06 db/100 ha, a gazdasági szervezeteknél 0,98 db/ha. Ezek a mutatók nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számítanak, a fejlett európai mezőgazdasággal rendelkező országok mutatója ennek két-, két és félszerese. Magyarországon éves átlagban 3200 db új beszerzésű traktor áll munkába, a reprodukció csupán csak 2,66 %-os, amely alacsonynak mondható. Ilyen megújulási intenzitás mellett 37,5 év szükséges a teljes állomány cseréjéhez. Az is mutatja az alacsony reprodukciót, hogy traktorok 40,4 %-a az egyéni gazdaságokban és 21,7 %-a gazdasági szervezetekben 20 évnél idősebb. A traktorpark technikai korszerűsítése tekintetében az is kedvezőtlen, hogy az évente beszerzésre kerülő új traktoroknak, mintegy 50 %-a alacsony árfekvésű, de kevésbé korszerűnek mondható MTZ/Belorusz modellekből áll. Még mindig kisebb számban szerepelnek az újonnan vásárolt traktorok között, a környezetkímélő, energiatakarékos és precíziós gazdálkodási rendszereknek is megfelelő korszerű traktorkonstrukciók. A hazai traktorválaszték ugyanakkor európai szintű, amely gazdaságok a technológiai és üzemeltetési igényeiknek, valamint a rendelkezésre álló pénzügyi forrásaik szerint választhatnak. A választásnál a hosszabb élettartamú, a jövőbeni környezeti normákat teljesítő, alacsony fajlagos üzemanyag-fogyasztású, automatikus kormányzású ISOBUS munkagép kommunikációval rendelkező traktormodelleket érdemes előnybe részesíteni.

 Gabonakombájn-ellátottság

A magyar mezőgazdaságban az alapvető energiaszolgáltató traktorok mellett a második legfontosabb kulcsgépek a gabonakombájnok, amelyeknek jobb években 3 millió hektár területről, akár 17 millió tonna szemesterményt (kenyér- és takarmánygabonát, olajos magokat stb.) kell betakarítani. Jelenleg 10.770 gabonakombájn végzi az aratandó növények betakarítását az országban. Ezeknek 68,8 %-a egyéni gazdaságokban, 31,2 %-a a gazdasági szervezetekben üzemel. Egy gabonakombájn által éves átlagban betakarítandó terület 279 ha/gép, amely az egyéni gazdaságokban 236 ha/gép, a gazdasági szervezetekben pedig 372 ha/gép. Eltérő az átlagos motorteljesítményük is, az előzőeknél 190 LE, az utóbbiaknál 273 LE átlagosan. A nagyobb teljesítményű gabonakombájnok a gazdasági szervezeteknél találhatók. A hazai kombájnsűrűség csak fele a nyugat-európai átlagnak, azaz egy gabonakombájnok kétszer akkora területen kell elvégeznie a betakarítást, mint a nyugati szomszédainknál. Az utóbbi időben a magyarországi kombájnállomány darabszámban csökkenő tendenciájú kapacitásában és átlagos motorteljesítményében pedig növekvő. Ez annak is köszönhető, hogy a több év átlagában évente átlagosan beszerzésre kerülő 285 db gabona arató-cséplőgép 67 %-ának a motorteljesítménye meghaladja a 300 LE-t. Az évente beszerzésre kerülő új kombájnok a legkorszerűbb európai színvonalat képviselik. A kombájnpark életkora fiatalabb, mint a traktoroké. Az egyéni gazdaságokban a kombájnok 30,2 %-a, a gazdasági szervezeteknél 11,0 % idősebb csak 20 évesnél. Az elegendő arató-cséplőgép kapacitást látszik igazolni, hogy a kritikus nyári (kalászosok és repce) kombájnolási időszak gyakorlatilag egy hónapra rövidült már le (az időjárási kieső napokat nem számolva) a korábbi több mint másfél-, két hónapról. A hazai kombájnpark korszerűsítésének folyamatát folytatni kell. A beszerzéseknél az alacsony hajtóanyagfogyasztású, környezetkímélő motorokkal felszerelt, kis (0,5-1,0 %) veszteséggel dolgozó, tisztább gabonát betakarító, automata kormányzású, hozammérővel felszerelt, hosszú élettartamú, robotizálható kombájnok beszerzését célszerű előnyben részesíteni.

 A mezőgazdaság magajáró rakodó- és tehergépkocsi parkja

A magyar mezőgazdaságban évente mintegy egyszeri mozgatással 45 millió tonna input anyagot és autput terményt, ill. mellékterméket kell megmozgatni évente. Az anyagmozgatási többszöröst is figyelembe véve (azaz egyes inputanyagokat, terményeket stb. többször is rakodni és kiállítani kell) az anyagmozgatási volumen eléri a 75 millió tonnát is. Ennek csak kisebbik része jut a magajáró gépekre és a tehergépkocsikra, azért mert a darabszámuk az elmúlt időszakban számottevően csökkent. Feladatuk jelentős részét a traktoros homlokrakodók és a traktoros pótkocsiszállítások vették át. A KSH felmérése szerint 5.000 db magajáró rakodógép dolgozik a mezőgazdaságban, ennek 40 %-a az egyéni gazdaságokban 60 %-a pedig a gazdasági szervezetekben. Az átlagos motorteljesítményük az előző esetben 63, az utóbbi esetben 75 LE. Ez azt jelenti, hogy a kisebb 3 tonna alatti emelőképességű változatok vannak többségében, kedvező ugyanakkor, hogy évente átlagosan 8-10 %-os a megújulási rátájuk és 73 %-ban a mezőgazdaságban jobban kihasználható, sokoldalúbb teleszkópos változatok kerülnek beszerzésre. A tehergépkocsi park a rendszerváltás után drasztikusan (felére) csökkent az utóbbi időben 15.600-15.800 db körül stabilizálódni látszik. Ezeknek mintegy egyharmada üzemel a gazdasági szervezetekben, kétharmada az egyéni gazdaságokban. A 3,7 tonna átlagos teherbírásuk arra utal, hogy a kisebb (árubeszerző, kiszolgáló) tehergépkocsik vannak köztük többségben. Ennek oka lehet az is, hogy a nagyobb teherbírású terepjáró tehergépkocsik ára igen magas, ezért is részesítik előnybe a gazdaságok a traktoros-pótkocsis szállításokat. Ezért a traktoros homlokrakodókból és traktorvontatású szállítójárművekből is az utóbbi években többet szereztek be a gazdaságok, az állományok megújulása, ha lassan is, de folyamatos. A korszerűsítési folyamatot lassítja, hogy mint a traktoroknál, itt is a keleti relációkat részesítik előnybe.

 A termelés technológiák gépellátottsága és gépesítési színvonala

A talajművelésben dolgozik a legtöbb gép a termelés technológiákon belül a magyar mezőgazdaságban. Évente átlagban 5.200 db új talajművelőgép áll munkába, ez mintegy 10 %-os megújulási rátát jelent. A kombinált tárcsás talajművelőkből, ekékből, magágykészítőkből, középmély lazítókból és szántóföldi kultivátorokból vásárolnak legtöbbet a gazdák. Ez arra is utal, hogy technológiai váltás zajlik a talajműveléses területen. A szántást részben felváltotta (50/50 %-ban) az energia- és költségmegtakarítással járó, forgatás nélküli alapművelés. Ez utóbbit nagyobb arányban alkalmazzák a gazdasági szervezetek, míg a szántásos művelés részaránya magasabb az egyéni gazdaságoknál. Tápanyagkijuttató és a növényvédő gépek a növénytermesztő gazdaságokban nélkülözhetetlenek. Ezeket nagy számban (1000-1200 db) vásárolják évről-évre a gazdaságok, igaz az egyik fizikailag leggyorsabban amortizálódó gépek közé tartoznak. Ezen gépállomány megújulása rátája is 12-13 % körül alakul. A gépek számottevő többségét az egyéni gazdaságok üzemeltetik, jellemzően a kisebb kapacitású traktorra függeszthető kivitelűeket, a vontatott és a magajáró változatok a gazdasági szervezeteknél jellemzőek. Az új beszerzésekkel a gépállomány technikai korszerűsítése is zajlik. A gépek jelentős része automatikus szórásszabályozással automata szórófej elzáró szakaszolókkal rendelkezik és egyre környezetkímélőbb helyspecifikus precíziós kijuttatás megvalósítására is alkalmas. A vetési technika korszerűsítése és a kapacitások bővülése figyelhető meg, az éves új beszerzések során. A gépi kapacitások közelítenek az optimális vetési időszakok teljesítéséhez. Az évente munkába álló 1000-1100 db új vetőgépnek a fele sűrű soros gabona, a másik félszemenként vető (kukorica, napraforgó, cukorrépa, szója) konstrukció. Ezek zöme ma már pontosabban vető pneumatikus konstrukciók, a legkorszerűbbek pedig elektromos meghajtású, jobban szabályozható adagolóval rendelkeznek és pontos megszámlálóval is. Ez utóbbiak 50-60 %-kal nagyobb (15-16 km/h) sebességgel is dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az évente munkába állt új vetőgépek a vetésterület 8-12 %-án korszerűsítik a vetési technológiákat. Növekvő a talajművelőgéppel kombinált vetőgépek alkalmazása is, amelyekkel munkamenetek és üzemanyag takarítható meg. Az egyéni gazdaságok a 3-4 m, a gazdasági társaságok a 6-9 m munkaszélességű változatokat részesítik előnyben. A kérődző állatállomány csökkenésével a szálastakarmány termelő területek is csökkentek, így a betakarítógéppark is zsugorodott. A számottevő évi 800-1000 db rotációs kasza, 500-600 vezérelt villás rendkezelőgép, ill. 420-460 db bálázógép beszerzése mellett az állomány szintén fiatalodott és korszerűsödött is. A bálázógépekből – amelyek fontos szerepet kapnak a szalma betakarításában is – növekszik a korszerű, nagyobb teljesítményű, tömörebb bálákat készítő minimális veszteséggel dolgozó hengeres és szögletes nagybála készítő gépek beszerzése és használata. A szilázskészítés a legkorszerűbb magajáró szecskázókra épül, amelyek éves utánpótlása biztosított. Ahol a legnagyobb szükség lenne a műszaki fejlesztésre és a beruházások növelésére, az az öntözés. Az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének csak 1,5 %-át öntözik a gazdaságok. Ez mintegy 80 ezer hektár területet jelent, a jelenleg is öntözhető 360 ezer hektárból. Nem kell különösebben hangsúlyozni, az öntözésnek, a termelési biztonságra, a hozamokra és a termés minőségére gyakorolt hatását, ráadásul úgy, hogy az ehhez szükséges vízkészletek az országban rendelkezésre állnak. Ehhez a víz hozzáférését biztosító csatornák és műtrágyák építésére, a meglévők felújítására és az öntözőgép beszerzések bővítésére van szükség. A meglévő – főleg a nagyobb teljesítményű – öntöző berendezések elöregedtek, gyorsított cserére szorulnak. Az évi 120-160 db-os új beszerzésű öntözőberendezés 85 %-a a kisebb táblákon rugalmasan használható csévélődobos kivitelű, amely igen széles mérettartományban érhető el és így az egyéni gazdaságoknak és a gazdasági szervezeteknél is alkalmazható. Az új beszerzéseknek kisebbik része a magajáró (lineár, vagy körforgó) egyszerre nagy felületet beöntözni képes berendezés, amelyeket főleg a gazdasági szervezetek, vagy társult egyéni gazdaságok tudnak jól kihasználni. Mivel az öntöző víz is egyre nagyobb értéket képvisel az új öntözőberendezések beszerzésénél is a jól szabályozható automatizálható berendezéseket célszerű előnyben részesíteni. A mezőgazdaság technikai és informatikai jövőbeni fejlesztése a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás (Precision Farming, Smart Farming) irányába mutat. Ez érinti a gépek konstrukciós felépítését és kommunikációs képességeit, a gép- és termelésirányítást, a műszaki és egyéb szolgáltatásokat a termelés valamennyi fázisában. A jelenlegi automatikus műholdas helyzet meghatározásán alapuló gép- és az irányító, ill. szervizközpontok közötti vezeték nélküli kommunikáció, hamarosan a gépek közötti közvetlen kommunikációval bővül. Egyre inkább optimalizálhatóak lesznek a gépküldés és géphasználat, amely jelentős megtakarításokat hozhat. Az AKI magyar viszonyokra elvégzett számításai szerint a precíziós gazdálkodással, a gazdaság ágazati eredménye 20-60 %-kal növekedhet, a termelés önköltségénél pedig 8-17 %-os megtakarítások érhetők el. Jövőbe mutató megoldásként számos autonóm – vezető nélküli – traktor és kombájn megoldást tesztelnek világszerte. Farm szintű autonómiai kísérletek is zajlanak. Egyre több mezőgazdasági robot jut szerephez a szántóföldön, a kertészetekben és az állattenyésztésben. Számuk napról-napra növekszik. Ezek nem csak a munkaerő kiváltását eredményezik, hanem termelékenyebben végzik el a feladatokat és megtakarításokat is eredményeznek. Felgyorsult a mezőgazdaságban a digitális jövő és ebből a agyar mezőgazdaságnak sem szabad kimaradni.

Dr. Hajdú József

1. táblázat. A mezőgazdasági gép beruházások alakulása az elmúlt öt évben 

 Megjegyzés: az adatok forrása KSH, AKI

*Erőgépek= traktorok és magajáró saját motoros egyéb gépek

2. táblázat. A magyar mezőgazdaság fontosabb teljesítmény és gépellátottsági mutatói (2013/2016) 

 Megjegyzés: az adatok forrása KSH, GSZÖ

          *a KSH adatgyűjtés alapján kalkulált

3. táblázat. A hazai traktorpark teljesítmény szerinti megoszlása (2013)

 Megjegyzés: az adatok forrása KSH, GSZÖ

 4. táblázat. Az új gépbeszerzések főbb gépféleségenként, az elmúlt öt év átlagában 

 Megjegyzés: az adatok forrása: AKI és saját gyűjtés

Ajánlott kiadványokDr. Wallendums Árpád (szerk.):
Az agrárgazdálkodás alapjaiDr. Kántor Béla:
Mezőgazdasági gépi beruházásokDimitrievits György – Gulyás Zoltán:
A növényvédelem gépesítéseHerdovics Mihály – Komka Gyula – Tóth László:
A sertéstartás és -takarmányozás gépesítése

Ez is érdekelhetiMezőgazdasági gépek fejlesztési irányaiAz erdészeti csemetekertek júliusig még pályázhatnak gépbeszerzésreMegújult kiállítási területen várja a kiállítókat és a látogatókat az AGROmashEXPO