„A gazdálkodók bizalma nekem is sok erőt ad”

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2018/10/01

Nagy István,
agrárminiszter

– Miniszter úr, 4 hónapja Ön vezeti az Agrárminisztériumot. Szinte minden nap van egy esemény, amelyen Ön is részt vesz. Hogy bírja? Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

– Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok. Őszintén szólva a programokon mindig feltöltődöm. Az agrárium élete természetesen nem Budapest főterén zajlik. Nekem az a jó, ha én látogatom meg őket. Egy-egy falusi gazda töretlen hite, jókedve és elszántsága bevallom, nekem is sok erőt ad. Hiába a rendszeres küzdelmük az időjárással, a felvásárlási árakkal, ők mégis új terveket szőnek és várják a holnapot. Elismerésre méltó az a munka, amit végeznek.

– „Nem folytatni fogjuk a kormányzást, hanem egy új kormány jön létre, nem az előző ciklust szándékozzuk meghosszabbítani, hanem egy új ciklust fogunk megnyitni. Ebből fakadóan jelentős változások és módosítások is várhatóak” – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök úr a választási győzelem után. Hogyan érintette a miniszterelnök úr bejelentése az Ön munkáját?

– A tárca neve Agrárminisztériumra változott, és módosult a struktúra is. A vidékfejlesztési államtitkárság visszakerült hozzánk, ennek köszönhetően egységesen tudjuk kezelni a vidék ügyeit, pénzügyeit. A környezetvédelem is hangsúlyosabb szerepet kap. Megalakult a környezetvédelmi államtitkárság, amely kifejezetten a természeti és a környezeti üggyel foglalkozik. Meggyőződésem, hogy a 21. században úgy kell gazdálkodnunk, hogy óvjuk-védjük azt a környezetet, ami a jövőnk egyik záloga.

– Nőtt-e a kormányzaton belül az ágazat érdekérvényesítő szerepe?

– Az ágazat mindennapokban betöltött szerepe jóval hangsúlyosabbá vált. Az élelmiszeripar stratégiai ágazat, az állategészségügy, az állatjólét kiemelt társadalmi kérdés. Megnőtt a jelentősége azoknak az ügyeknek, amelyek az Agrárminisztérium feladatkörébe tartoznak. Azok a kérdések, amelyek a jövőt érintik – például az erdőkkel, nemzeti parkokkal, környezetvédelemmel kapcsolatosak –, mind az érdeklődés középpontjában állnak.

– Milyen kitörési pontokat lát az ágazatban? Hol tart a digitális forradalom az agráriumban?

– Készítjük az agrárdigitalizációs programot, amely stratégia is egyben. A precíziós gazdálkodás előretörése nem hagyható figyelmen kívül, a drónok, a műholdas technika, az informatikai eszközök használata ma már a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlen. A munkáskezek hiánya is arra ösztönöz bennünket, hogy azt a munkafolyamatot, ami gépekkel kiváltható, érdemes automatizálni. A precíziós gazdálkodás és a környezetvédelem miatt fontos, hogy csak ott használjunk vegyszert, talajtápanyag-kiegészítőt, ahol erre valóban szükség van. Kitörési pontként tekintünk az öntözésre is, hiszen ez az egyik alapfeltétele az eredményes mezőgazdaságnak. Hazánk nettó vízkibocsátó, hiszen kevesebb víz érkezik Magyarországra felszíni vizekben, mint amennyi távozik. Erkölcsi kötelezettségünk és érdekünk is a távozó víz felhasználása. Jelenleg 80 ezer hektáron öntözünk, pedig a csatornáink nyomvonalai 200 ezer hektárra elegendő öntözhető területet tudnának biztosítani. Ha csak a felszíni vizeket és a kiépített csatornanyomvonalakat használnánk, már akkor megháromszorozhatnánk az öntözött területek nagyságát. Már ez is csodálatos eredményre vezetne.

Emellett a felszín alatti vizekkel, a kutak kérdésével is foglalkoznunk kell. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ivóvízbázisunk féltett kincsünk. Így olyan megoldást kell találni, amely a jövő generációja számára megóvja az ivóvízbázist, ugyanakkor a gazdálkodók öntözési tevékenységét is segíti. Jelenleg ezen dolgozunk a minisztériumban.

– Van-e ezen a téren a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködésük?

– Hogyne lenne! Az Agrárkamarával, a MAGOSZ-szal, a Belügyminisztériummal és számos kutató szervezettel dolgozunk közösen a fent leírt célok megvalósításáért. Össze kell hangolnunk a gazdák jogos elvárásait és a feltételrendszereket. A NAK felmérése szerint 450 ezer hektárnyi öntözési területre fogalmazódott meg igény. A Belügyminisztérium vízügyi szakembereivel azt vizsgáljuk, hogy ez a 450 ezer hektár hogyan esik egybe a csatornázási nyomvonalainkkal. A használható csatornákat kell először üzembe helyezni. Azt is áttekintjük, hol van olyan terület, ahol tározótóval biztosítható az öntözés, és azt is felmérjük, hol lehet kutakat fúrni az ivóvízbázis veszélyeztetése nélkül. A minisztériumban létrehozzuk az Öntözési Ügynökséget, így koordinálni tudjuk, hogy a vízügyi szakemberek által a föld széléig vezetett víz hogyan használható öntözésre.

– Miután Ön is gazdálkodói családból származik, a saját bőrén érzi a magyar gazdák legnagyobb problémáját, ez pedig a versenyképesség alacsony foka. Hogyan képzelhető el a versenyképesség javítása? Úgy tűnik, nem elegendő a támogatás. A klímaváltozás hatásainak leküzdésére fel tud-e készülni a gazdatársadalom?

– A versenyképesség javítása az egyik kitörési pontja lehet az ágazatnak. A mezőgazdaság termékkibocsátása az elmúlt hét évben megnövekedett. Ám amikor azt vizsgáljuk, hogy az egy hektáron termelhető jövedelem mennyiségében hogyan állunk az Európai Unió 28 tagországának ranglistáján, akkor az 59 százalékos eredményünk nem a legjobb. A jelenlegi és a jövőbeni uniós forrásokat úgy kell felhasználnunk, hogy leküzdhessük a hátrányunkat. Fontos célunk az is, hogy a mezőgazdaság ne csak alapanyagot és nyersanyagot termeljen, hanem minél több feldolgozott termékkel jelenjünk meg a piacon. A feldolgozóüzemek korszerűsítése, építése, hűtőházak és raktárak létesítése is mind-mind a versenyképességet növeli. Emellett a kutatási eredményeket naprakészen kell az innovációban megjeleníteni. A generációváltás ügyét is kiemelten kezeljük. Meg kell szólítanunk a fiatalokat, hogy a szüleik helyére tudjanak lépni. Ha az előbb említett területeken sikeresekké válunk, akkor a fiatalok is könnyebben veszik át a stafétabotot, és vonzó lesz számukra az agrárium. A precíziós gazdálkodás, a digitalizáció azt is sugallja, hogy az ágazatban nélkülözhetetlenek a változások. A megújulásra most alkalmas az időpont, hiszen a korszerűsítéshez, a fejlesztéshez az uniós és a hazai támogatási források is rendelkezésre állnak. Úgy vélem, hogy ezeknek köszönhetően jelentős változások lesznek az ágazatban az elkövetkező két évben.

– Mindez összefügg a klímaváltozásra való felkészüléssel is…

– Természetesen. Az idei év jól példázza, hogy mivel kell számolnunk a klímát illetően. A szélsőséges időjárási körülmények között értékelődik fel igazán a tudás szerepe. Lényeges szempont, hogy ki milyen technológiát alkalmaz. A szélsőséges időjárás egyformán kihat két gazdaságra, az egyik termelő mégis eredményesen tud gazdálkodni, a másik pedig nem. Óriási szerepe van a kutatási eredmények felhasználásának. Például, ha valaki vízőr technológiát alkalmaz, akkor 60 százalékkal több vizet spórol meg, mint ha a hagyományos módszerrel öntözne, miközben egy hektárnál csupán 6–7 ezer forintot tesz ki ennek a technológiának az alkalmazása. Ez hatalmas eredménynek számít, annál is inkább, mert magyar találmányról van szó. Ha ilyen és ehhez hasonló innovációkat alkalmazunk, akkor sikeresen védekezhetünk a szélsőséges időjárás ellen. Ha időben megtörténik a talajhántás, ha időben lezárjuk a párolgást, ha megfelelő talajfedettséget biztosítunk, akkor eredményesen gazdálkodunk.

– Ugyancsak kritikus helyzetben van az állattenyésztés. Hogyan lehet ezt az ágazatot fellendíteni?

– Fontos kérdés, hogy mikor éri meg egy beruházás egy állattartó telep esetén. Ha folyamatosan önköltségi áron, vagy az alatt lehet a terméket előállítani, akkor azt megelégeli az ember, ezért meg kell nézni, hogy a jövedelmezőségi szint hogyan biztosítható. Olyan technológiák alkalmazása szükséges, amelyek az emberi munkát megkönnyítik, s amelyek az állatoknak is nagyobb komfortérzetet adnak. Emellett természetesen a megfelelő piac megléte is elengedhetetlen, ugyanis csak így éri meg a bankhitel felvétele, a beruházások megvalósítása. Az Agrárminisztérium feladata, hogy biztosítsa a gazdálkodóknak a fajtakorszerűsítést, a legmodernebb hibrideket. Lényeges, hogy a takarmányipar is felzárkózzon a korszerű állattartás igényeihez. Az állattenyésztés felfutásával a feldolgozóipar kapacitásának is lépést kell tartania, csak akkor lesz ugyanis nagyobb bevétele a termelőknek, ha a feldolgozóipar, a kereskedelem is jól teljesít. S itt visszautalok a feldolgozóipar fejlesztésének fontosságára, vagyis összetett fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy az állatlétszám megnövekedjen.

– Ön is említi a piac fontosságát. Viszont a piaci árak az idén is rendkívül hektikusan alakultak. A magyar gazda eléggé kitett a piaci ármozgásoknak…

– Ezért szeretnénk, hogy a termelői összefogások minél előbb megvalósuljanak. Amíg a feldolgozóüzemek multinacionális cégek tulajdonában vannak, s a kereskedelem globális szinten zajlik, addig a termelők atomizáltan jelennek meg a piaci versenyben. Amíg sokszereplős termelői csoport küzd egy-egy felvásárlóüzemmel, addig ebben a csatában mindig a gazdák veszítenek. Olyan volumenű termékkel kell a feldolgozókkal, felvásárlókkal szemben állni, amellyel az érdekérvényesítés megvalósítható. A termékpálya szereplői egymásra utaltak, de amíg egyetlen gazda is olcsón adja el a termékét, addig az alacsony ár lesz az érvényes. Ha a gazdák összefognak, akkor az érdekérvényesítés az árra vonatkozóan is megvalósul, tehát ebben az esetben az integráció kulcskérdés. A feldolgozók integrációjaként keletkezett plusz jövedelemből pedig akár a kereskedelmi lánc is megvehető. Ez a folyamat 20–25 éves periódusban valósítható meg, de csak akkor, ha a gazdák képesek az összefogásra.

– Elégedett-e a kutatás-fejlesztési tevékenység innovációs eredményeivel, s az oktatás-képzés színvonalával?

– Azzal a küzdelemmel vagyok elégedett, amit ezen a téren a kollégák megtesznek. Számos nagyra becsült, kiváló kutatóval büszkélkedhetünk. Össze kell hangolni a kutatásokat, hogy az eredmények az innovációkban testesüljenek meg. Az agrár-felsőoktatás pedig teljes megújulást igényel. Arra a kihívásra, ami előtt állunk – miszerint 2050-re 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség, 30 százalékkal csökken a földterület nagysága, és 40 százalékkal kisebb lesz az édesvízkészlet a Földön – nincs tisztán agrártárgyú válasz. Ezért az agrártudományi egyetemeken más tudományterületek ismeretanyagait is integrálni kell a tananyagba. Gondoljuk végig: műholdról nézzük a táblákat, de ehhez be kell programozni a drónt, és meg kell határozni a pontos területet. Ugyancsak műholdról állapíthatjuk meg, hogy hol kell a talaj ásványianyag-hiányát pótolni. Itt máris több tudományos eredmény találkozik. De említhetném az élelmiszeripar technológiai korszerűsítését, a nemesítést, amivel az ellenállóbb fajtákat fejlesztik ki, amelyekkel nagyobb hozamokat érhetünk el. A takarmányiparban is le kell számolnunk azzal a nézettel, hogy az emészthető nyersfehérje-tartalom alapján kondicionáljuk a takarmányadatokat. Sokkal korszerűbb az, ha aminosavbázison állítjuk össze a takarmányt, mert ebben az esetben akár 15 százalékkal kevesebb fehérjetakarmány is elegendő, és nem etetjük túl az állományt. A tudománynak tehát meghatározó szerepe van abban, hogy a magyar agrárium is belépjen a 21. században zajló versenybe. Minden tiszteletet, hálát megérdemelnek azok a kutatók, akik eddig kitartottak és eredményeket tettek le az asztalra. Arra törekszünk, hogy a munkájukat nagyobb elismerés övezze.

– Változik-e a földügyi politika? Megszűnhet az osztatlan közös tulajdon. Hogyan?

– A minisztérium fontos célkitűzése többek között a versenyképesség fokozása miatt, hogy ne legyenek a földtulajdonosok gúzsba kötve. Amíg nincs tiszta birtokpolitika, amíg a tulajdonviszonyok nem rendezettek – mert például 2 hektáron 800 tulajdonos egyezkedik –, addig nem lesz előrelépés. Ezt a törvényi béklyót meg kell szüntetni, és ezt a tulajdonformát ki kell vezetni a rendszerből ahhoz, hogy életképes birtokméretek alakuljanak ki. A tárca októberben tervezi benyújtani az Országgyűlésnek a nemzeti birtokrendezésről szóló törvényjavaslatot. Ebben részletesen szabályozzuk majd mindazon egységeket, amelyekkel elkezdhetjük e tulajdonforma kivezetését, ugyanis több évtizedig is tarthat majd a folyamat lezárása, amelyben 1,5 millió hektár földről és 3,5 millió érintettről van szó.

– Égető probléma a munkaerőhiány. Ön 50 ezer új munkaerő közmunkából történő bevonását tervezi. Hol tart ez az ügy?

– Az agráriumnak óriási a szezonális munkaigénye, de azzal küzdünk, hogy a közmunkások nem rendelkeznek szakmai gyakorlattal, így 1–2 hónapos képzésre van szükség. Azon dolgozunk, hogy a gazdák olyan támogatást kaphassanak, amelynek segítségével nemcsak szezonálisan, hanem egész évben foglalkoztatott munkaerőt tudnak alkalmazni, ezáltal növekedne a vidék népességmegtartó ereje is. Célunk, hogy a jelenlegi közmunkásállomány harmadát, 50 ezer embert „áthívjuk” a mezőgazdaságba, teljes körű foglalkoztatásba.

– Elégedett-e az uniós támogatási programok végrehajtásának menetével? Felgyorsul-e a kérelmek elbírálása és a kifizetések menete?

– A kérelmek 98 százalékát már elbírálták. Az Európai Unió az előző kormányzati ciklusban a pályázati rendszerrel szemben kifogásokat emelt, ezért a kormány úgy döntött, hogy új pályázati elbírálási rendszert állít fel. Ma már egy-egy pályázat meghirdetése után néhány hét alatt értesül a gazda a pályázati eredményről.

– Végezetül nem kerülhetjük meg a kérdést: Hogyan alakul a 2020 utáni uniós támogatáspolitika? Milyen esélyeket lát a magyar agrárágazat számára? Milyen tervekkel ülnek le a tárgyalóasztalhoz?
– Az elején szögezzük le, hogy minden eurócenthez ragaszkodunk, ami a magyar gazdáknak jár. Nem szeretnénk más célokat finanszírozni a Közös Agrárpolitika pénzügyi alapjából, csak azt, ami a vidék fejlesztését és a gazdatársadalom életét segíti. Ezért elutasítjuk azt, hogy a gazdák terhére finanszírozzák más célok megvalósítását. Komoly problémával küzdünk, mivel a Brexittel egy nagy „befizető” ország távozott, tehát kevesebb pénzt lehet elosztani. Azért lobbizunk, hogy van olyan fontos az Európai Unió agrárgazdasága, hogy ne csökkenjenek ezek a támogatások. Szeretnénk elérni, hogy a kifizetések összege minél kevésbé csökkenjen. A terveinkkel kapcsolatban az a cél, hogy a támogatáspolitika segítse a megújulást, a generációváltást, a vidéken való megmaradást, a vidéki területek megművelését. Segítse továbbá azt, hogy a kisgazdaságok életképesek maradjanak, amire külön terveink vannak. Ami az esélyeket illeti: terveinkkel, gondolatainkkal az EU-tagországok többsége egyetért. A jelenlegi bizottsági anyagot egyetlen uniós tagország sem támogatja, ezért mindenki új javaslatokkal áll elő. Új szövetségek is alakulnak, Magyarország a V4 országokkal, a Baltikummal és a déli uniós tagországokkal kiegészülve elég erős közösséget alkot, jól haladnak azok a tárgyalások, ahol az érdekeinket érvényesíteni tudjuk. Ezen dolgozunk nap mint nap, hiszen a következő időszak sikerének egyik titka, hogyan alakul az uniós agrárpolitika.

– Miniszter úr, köszönöm a beszélgetést. Ön egy fenntartható mezőgazdaság jövőképét rajzolta meg olvasóink számára.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai