Mezőgazdaságunk gépállománya

Kategória: Fenntartható gazdálkodás | Szerző: Dr. Hajdú József, 2018/10/04

A magyar mezőgazdaság egységnyi területre vetített termelő kibocsájtása (euró/ha) az EU átlagához képest 70,2%-on, az EU legfejlettebb 15 országához (EU-15) képest pedig 59,5%-on alakul. Ez 2016-ban 1573 euro/ha (487 630 Ft/ha) volt, az EU-s 2241 euró/ha-ral (694 710 Ft/ha-ral) szemben. Azoknak az országoknak a mezőgazdasága termel hatékonyabban és termékeivel versenyképesebb a nemzetközi piacokon, ahol a gépellátottság és a gépesítési színvonal is magasabb. A magyar mezőgazdaságnak e-tekintetben van behozni valója.

Birtokszerkezet és gépesítés

A termelést és az ahhoz szükséges gépellátottságot a birtokstruktúra és a termelési szerkezet is befolyásolja. A kisebb, elaprózottabb birtoktesteken a gépek kevésbé képesek hatékonyan és jó kapacitáskihasználással termelni, mint a nagyobb tábla- és birtokméretek esetén. Ez utóbbiaknál a gazdálkodás eredményei is magasabbak, ami lehetővé teszi a gépesítési színvonal gyorsabb emelését is. Magyarországon a statisztika 427 732 gazdaságot tart nyilván (2017), amelyeknél az átlagos birtoknagyság 12,8 ha/gazdaság. Az elmúlt nyolc évben a gazdaságok száma 25%-kal csökkent, az átlagos birtokméret 47%-kal nőtt. Összehasonlításképpen a mérsékelt égövön termelő, hasonló nagyságrendű, a miénknél fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező európai országokban, Belgiumban 37 800, Dániában 38 300, Hollandiában 67 500 a gazdaságok száma, de a lényegesen nagyobb földterülettel és mezőgazdasággal rendelkező Németországban is csak 285 000. A magyarországi 424 732 statisztikai gazdaság közül, csak 365 000 rendelkezik földterülettel. Ezeknek is 57,5%-a, 244 200 gazdaság 1 ha alatti területen gazdálkodik, amelyek zömének a gépesítés szempontjából kisebb a jelentősége vagy speciális gépesítést igényel. A gépesítés szempontjából a többi 120 800 gazdasággal, ezen belül is a 10 ha feletti 60 700 db gazdasággal lehet komolyan számolni.

A gépesítésre kihatással van a gazdálkodási forma is. A magyarországi 4 670 000 ha mezőgazdasági termőterületen a 357 000 egyéni gazdaság és 7850 gazdasági szervezet osztozik 58,3–41,7 százalékos arányban, azaz az egyéni gazdaságok 2 724 000 ha-on, a gazdasági szervezetek pedig 1 946 000 hektáron gazdálkodnak. Az állattartásban fordított a helyzet, az állatállomány 61,6%-ával (1 496 188 állategységgel) a gazdasági szervezetek, 38,4%-ával (934 243 állategységgel) az egyéni gazdaságok rendelkeznek. Vagyis az egyéni gazdaságok átlagos birtokmérete 7,56 ha/gazdaság, a gazdasági szervezeteké pedig 253,2 ha/gazdaság, és ez utóbbiaknak az állattartásuk is jelentősebb, amely azt tételezi fel, hogy a gazdasági szervezetek nagyobb termelési volumennel, árbevétellel és gépesítésfejlesztési forrásokkal rendelkeznek, amelyet az AKI tesztüzemi adatgyűjtése is igazolni látszik. Az egy hektárra vetített bruttó termelési érték 75,6%-kal magasabb a gazdasági szervezeteknél, mint az egyéni gazdaságoknál.

Traktor- és erőgép- ellátottság

A magyar mezőgazdaságot napjainkban 159 000 db saját motoros erőgép szolgálja, ezek közül 120 160 db a traktorok és 10 770 db a gabonakombájnok száma. Az utóbbi években a traktorok és kombájnok száma is csökkent, de a motorteljesítményük és a kapacitásuk növekedett. Az összes erőgéppark összesített, motorteljesítménye 11 010 300 kW. A mezőgazdasági termőterületre vetített teljesítményellátottság 2,4 kW/ha, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok ezen mutatója két-, két- és félszerese a magyarországinak. A termelést szolgáló 120 160 db-os traktorpark 82,4%-a üzemel az egyéni gazdaságokban, ahol egy 56 kW/76 LE átlagos motorteljesítményű traktorral átlagban 24,6 ha területet művelnek meg. A traktorpark kisebbik része 17,6%-a található a gazdasági szervezeteknél, ahol az átlag traktor motorteljesítménye 90 kW/122 LE, és egy traktorra 102 ha terület megművelése jut. A magyar mezőgazdaságban a traktorsűrűség 2,62 db traktor/100 ha, ezen belül az egyéni gazdaságokban 4,06 db/100 ha, a gazdasági szervezeteknél 0,98 db/100 ha. Ezek a mutatók nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számítanak, a fejlett európai mezőgazdasággal rendelkező országok mutatója ennek két-, két és félszerese.

Magyarországon éves átlagban 3200 db új beszerzésű traktor áll munkába, a reprodukció csupán csak 2,66%-os, ami alacsonynak mondható. Ilyen megújulási intenzitás mellett 37,5 év szükséges a teljes állomány cseréjéhez. A traktorok 40,4%-a az egyéni gazdaságokban és 21,7%-a gazdasági szervezetekben 20 évnél idősebb. A traktorpark technikai korszerűsítése tekintetében az is kedvezőtlen, hogy az évente beszerzésre kerülő új traktoroknak, mintegy 50%-a alacsony árfekvésű, de kevésbé korszerűnek mondható MTZ/Belorusz modellekből áll. Még mindig kisebb számban szerepelnek az újonnan vásárolt traktorok között a környezetkímélő, energiatakarékos és precíziós gazdálkodási rendszereknek is megfelelő, korszerű traktorkonstrukciók. A hazai traktorválaszték ugyanakkor európai szintű, amelyből a választásnál a hosszabb élettartamú, a jövőbeni környezeti normákat teljesítő, alacsony fajlagos üzemanyag-fogyasztású, automatikus kormányzású ISOBUS munkagép kommunikációval rendelkező traktormodelleket érdemes előnyben részesíteni.

1. táblázat. A hazai traktorpark teljesítmény szerinti megoszlása (2013)

Gabonakombájn-ellátottság

A magyar mezőgazdaságban az alapvető energiaszolgáltató traktorok mellett a második legfontosabb kulcsgépek a gabonakombájnok, amelyeknek jobb években 3 millió hektár területről akár 17 millió tonna szemes terményt (kenyér- és takarmánygabonát, olajos magokat stb.) kell betakarítani. Jelenleg 10 770 gabonakombájn végzi az aratandó növények betakarítását az országban. Ezeknek 68,8%-a egyéni gazdaságokban, 31,2%-a a gazdasági szervezetekben üzemel. Az egy gabonakombájn által éves átlagban betakarítandó terület 279 ha/gép, amely az egyéni gazdaságokban 236 ha/gép, a gazdasági szervezetekben pedig 372 ha/gép. Eltérő az átlagos motorteljesítményük is, az előzőeknél 190 LE, az utóbbiaknál 273 LE átlagosan. A nagyobb teljesítményű gabonakombájnok a gazdasági szervezeteknél találhatók. A hazai kombájnsűrűség csak fele a nyugat-európai átlagnak, azaz egy gabonakombájnnak kétszer akkora területen kell elvégeznie a betakarítást, mint a nyugati szomszédainknál. Az évente beszerzésre kerülő új kombájnok (285 db) a legkorszerűbb európai színvonalat képviselik. A kombájnpark életkora fiatalabb, mint a traktoroké. A hazai kombájnpark korszerűsítésének folyamatát folytatni kell. A beszerzéseknél az alacsony hajtóanyag-fogyasztású, környezetkímélő motorokkal felszerelt, kis (0,5–1,0%) veszteséggel dolgozó, tisztább gabonát betakarító, automata kormányzású, hozammérővel felszerelt, hosszú élettartamú, robotizálható kombájnok beszerzését célszerű előnyben részesíteni.

A mezőgazdaság magajáró rakodó- és tehergépkocsi parkja

A magyar mezőgazdaságban egyszeri mozgatással évente mintegy 45 millió tonna inputanyagot és outputterményt, illetve mellékterméket kell megmozgatni. Az anyagmozgatási többszöröst is figyelembe véve (azaz egyes inputanyagokat, terményeket stb. többször is rakodni és kiállítani kell) az anyagmozgatási volumen eléri a 75 millió tonnát is. Ennek csak kisebbik része jut a magajáró gépekre és a tehergépkocsikra, mivel a darabszámuk az elmúlt időszakban számottevően csökkent. Feladatuk jelentős részét a traktoros homlokrakodók és a traktoros pótkocsiszállítások vették át. A KSH felmérése szerint 5000 db magajáró rakodógép dolgozik a mezőgazdaságban, ennek 40%-a az egyéni gazdaságokban, 60%-a pedig a gazdasági szervezetekben. A kisebb, 3 tonna alatti emelőképességű változatok vannak többségében, kedvező ugyanakkor, hogy évente átlagosan 8–10%-os a megújulási rátájuk, és 73%-ban a mezőgazdaságban jobban kihasználható, sokoldalúbb teleszkópos változatok kerülnek beszerzésre. A tehergépkocsi park a rendszerváltás után drasztikusan (felére) csökkent, az utóbbi időben 15 600–15 800 db körül stabilizálódni látszik. Ezeknek mintegy egyharmada üzemel a gazdasági szervezetekben, kétharmada az egyéni gazdaságokban. A 3,7 tonna átlagos teherbírásuk arra utal, hogy a kisebb (árubeszerző, kiszolgáló) tehergépkocsik vannak köztük többségben. Ennek oka lehet az is, hogy a nagyobb teherbírású terepjáró tehergépkocsik ára igen magas, ezért is részesítik előnyben a gazdaságok a traktoros-pótkocsis szállításokat.

A termeléstechnológiák gépesítési színvonala

A magyar mezőgazdaságban a talajművelésben dolgozik a legtöbb gép a termeléstechnológiákon belül. Évente átlagban 5200 db új talajművelő gép áll munkába, ez mintegy 10%-os megújulási rátát jelent. A kombinált tárcsás talajművelőkből, ekékből, magágykészítőkből, középmély lazítókból és szántóföldi kultivátorokból vásárolnak legtöbbet a gazdák. Ez arra is utal, hogy technológiai váltás zajlik a talajműveléses területén. A szántást részben felváltotta (50/50%-ban) az energia- és költségmegtakarítással járó, forgatás nélküli alapművelés. Ez utóbbit nagyobb arányban alkalmazzák a gazdasági szervezetek, míg a szántásos művelés részaránya magasabb az egyéni gazdaságoknál.

2. táblázat. A magyar mezőgazdaság fontosabb teljesítmény- és gépellátottsági mutatói
(2013/2016)

3. táblázat. Az új gépbeszerzések főbb gépféleségenként, az elmúlt öt év átlagában

A tápanyag-kijuttató és növényvédő gépek a növénytermesztő gazdaságokban nélkülözhetetlenek. Ezeket nagy számban (1000–1200 db) vásárolják évről évre a gazdaságok, igaz, a fizikailag leggyorsabban amortizálódó gépek közé tartoznak. Ezen gépállomány megújulása rátája is 12–13% körül alakul. A gépek számottevő többségét az egyéni gazdaságok üzemeltetik, jellemzően a kisebb kapacitású traktorra függeszthető kivitelűeket, a vontatott és a magajáró változatok a gazdasági szervezeteknél jellemzőek. Az új beszerzésekkel a gépállomány technikai korszerűsítése is zajlik. A gépek jelentős része automatikus szórásszabályozással, automata szórófejelzáró szakaszolókkal rendelkezik, és egyre környezetkímélőbb helyspecifikus precíziós kijuttatás megvalósítására is alkalmas.

A vetési technika korszerűsítése és a kapacitások bővülése figyelhető meg az éves új beszerzések során. A gépi kapacitások közelítenek az optimális vetési időszakok teljesítéséhez. Az évente munkába álló 1000–1100 db új vetőgépnek a fele sűrű soros gabona, a másik fél szemenként vető (kukorica, napraforgó, cukorrépa, szója) konstrukció. Ezek zöme ma már pontosabban vető pneumatikus konstrukciók, a legkorszerűbbek pedig elektromos meghajtású, jobban szabályozható adagolóval rendelkeznek és pontos magszámlálóval is. Ez utóbbiak 50–60%-kal nagyobb (15–16 km/h) sebességgel is dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az évente munkába állt új vetőgépek a vetésterület 8–12%-án korszerűsítik a vetési technológiákat. Növekvő a talajművelő géppel kombinált vetőgépek alkalmazása is, amelyekkel munkamenetek és üzemanyag takarítható meg. Az egyéni gazdaságok a 3–4 m, a gazdasági társaságok a 6–9 m munkaszélességű változatokat részesítik előnyben.

A kérődző állatállomány csökkenésével a szálastakarmány-termelő területek is csökkentek, így a betakarítógéppark is zsugorodott. A számottevő évi 800–1000 db rotációs kasza, 500–600 vezérelt villás rendkezelő gép, illetve 420–460 db bálázógép beszerzése mellett az állomány szintén fiatalodott és korszerűsödött is. A bálázógépekből – amelyek fontos szerepet kapnak a szalma betakarításában is – növekszik a korszerű, nagyobb teljesítményű, tömörebb bálákat készítő, minimális veszteséggel dolgozó hengeres és szögletesnagybála-készítő gépek beszerzése és használata. A szilázskészítés a legkorszerűbb magajáró szecskázókra épül, amelyek éves utánpótlása biztosított.

Ahol a legnagyobb szükség lenne a műszaki fejlesztésre és a beruházások növelésére, az az öntözés. Az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének csak 1,5%-át öntözik a gazdaságok. Ez mintegy 80 ezer hektár területet jelent, a jelenleg is öntözhető 360 ezer hektárból. A meglévő – főleg a nagyobb teljesítményű – öntözőberendezések elöregedtek, gyorsított cserére szorulnak. Az évi 120–160 db-os új beszerzésű öntözőberendezés 85%-a a kisebb táblákon rugalmasan használható csévélődobos kivitelű, amely igen széles mérettartományban érhető el, így az egyéni gazdaságokban és a gazdasági szervezeteknél is alkalmazható. Az új beszerzéseknek kisebbik része a magajáró (lineár vagy körforgó), egyszerre nagy felületet beöntözni képes berendezés, amelyeket főleg a gazdasági szervezetek vagy társult egyéni gazdaságok tudnak jól kihasználni. Mivel az öntözővíz is egyre nagyobb értéket képvisel, az új öntözőberendezések beszerzésénél is a jól szabályozható automatizálható berendezéseket célszerű előnyben részesíteni.

Precíziós gazdálkodás és digitalizáció

A mezőgazdaság jövőbeni technikai és informatikai fejlesztése a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás (Precision Farming, Smart Farming) irányába mutat. Ez érinti a gépek konstrukciós felépítését és kommunikációs képességeit, a gép- és termelésirányítást, a műszaki és egyéb szolgáltatásokat a termelés valamennyi fázisában. A jelenlegi automatikus műholdas helyzetmeghatározáson alapuló, a gép- és az irányító, illetve szervizközpontok közötti vezeték nélküli kommunikáció hamarosan a gépek közötti közvetlen kommunikációval bővül. Egyre inkább optimalizálható lesz a gépküldés és a géphasználat, ami jelentős megtakarításokat hozhat. Az AKI magyar viszonyokra elvégzett számításai szerint a precíziós gazdálkodással a gazdaság ágazati eredménye 20–60%-kal növekedhet, a termelés önköltségénél pedig 8–17%-os megtakarítások érhetők el. Jövőbe mutató megoldásként számos autonóm – vezető nélküli – traktor- és kombájnmegoldást tesztelnek világszerte. Farmszintű autonómiai kísérletek is zajlanak. Egyre több mezőgazdasági robot jut szerephez a szántóföldön, a kertészetekben és az állattenyésztésben.

4. táblázat. A mezőgazdaságigép-beruházások alakulása az elmúlt öt évben

Számuk napról napra növekszik. Ezek nemcsak a munkaerő kiváltását eredményezik, hanem termelékenyebben végzik el a feladatokat és megtakarításokat is eredményeznek. Felgyorsult a mezőgazdaságban a digitális jövő térnyerése, és ebből a magyar mezőgazdaságnak sem szabad kimaradnia.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai