Hobbilovak tartása

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Novotni Péter, 2018/10/19

Az otthoni lótartás szűk keresztmetszete nem a költsége, hanem a tér- és időigénye! Ha a tartáshoz szükséges technológiát már kialakítottuk, akkor egy lónak az éves tartásköltsége nem több, mint egy-két nagy testű kutyáé.
Nagyon fontos, hogy annyi lónak a tartására vállalkozzunk, amennyinek megfelelő férőhelyet tudunk biztosítani, amennyire megfelelő időt tudunk szánni, és persze amennyinek a közvetlen költségeit viselni tudjuk. Ilyenek a kezdeti beruházások után a takarmányszükséglet, az alomszükséglet, a kovács és az állatorvosi költségek. Családi viszonylatban ez megítélésem szerint 1–4 ló.

Helyigény

Az otthoni lótartás helyének kialakítása során arra kell törekedni, hogy a ló és az ember igényeit a lehető leginkább hozzuk közös nevezőre. Például: az emberek többsége nap közben aktív, míg a lovak hajnalban és alkonyatkor. Az ember komfort hőmérséklete kb. 20–25 fok, a lóé ennél lényegesen kevesebb; az ember minél kisebb helyen szeretné megoldani a lótartást, a ló minél nagyobb teret szeretne maga körül…

Vázlatosan, mire is van szüksége annak, aki otthon vagy a privát gazdaságában lovat szeretne tartani:

• területre, minimum 1000 m2 karámnak;
• megfelelő „épület”, ami lehet egyszerű megoldás is;
• a takarmány és szalma tárolására alkalmas szénatároló;
• abrakos;
• egy kis helyiség a lószerszámoknak;
• trágyatároló;
• elegendő szabadidő és némi pénz.

Ami a konkrét tartástechnológiát illeti, több lehetőség közül is választhatunk.

A szabadtartás, ridegtartás hobbilovak esetében nem elterjedt. Ebben az esetben a lovak szabadon vannak, legelőn, normális esetben igen nagy területen. Az időjárás ellen természetes menedék áll rendelkezésükre, például facsoportok. Ilyen módon igénytelen fajták tenyészállatait, növendék csikóit szokták tartani.

Félrideg tartás esetén a lovak számára egy három oldalról zárt beállót építenek, többnyire fából, ahol meghúzódhatnak az időjárás viszontagságai elől. Ezek a viszontagságok azonban nem a hideget, hanem a nagy meleget, a tűző napot jelentik! Ebbe a beállóba szokás szalmával bealmozni, de van, ahol ez is elmarad. Célszerű, hogy a beálló nyitott része dél felé nézzen, és az uralkodó szélirány felé legyen egy zárt fal. Ez a technológia „családi méretben” már elég gyakori, és praktikus is. A ló is jól érzi magát benne, és megfelelő kialakítás mellett a lovasnak is jó. Természetesen ha a lovat nem tenyészállatnak tartjuk, hanem rendszeresen használjuk lovaglásra/hajtásra, akkor szükség van néhány kiegészítő „létesítményre” is. Ilyen egy a lóápolásra, körmözésre, nyergelésre megfelelő hely. Ez legyen száraz, könnyen tisztán tartható, szilárd padozatú, vagy olyan talajú, ahol nem képződik folyamatosan sár, és legyen a ló megkötésére alkalmas koplalófa, karika a falban, vagy más megoldás.

A futóistállós tartás az istálló méretéből adódóan szintén nem a hobbilótartók megoldása, hanem nagyobb állományok (tenyészkancák, évjárati csikók) elhelyezésére szolgál.

Manapság a legelterjedtebb tartás a bokszos tartás. Ebben az esetben a ló egy 3×3 – 4×4 m-es alapterületű bokszban van elhelyezve, ahol idejének nagy részét tölti. Vagyis a nap 24 órájából 16–23 órát itt tölt, attól függően, hogy van-e lehetőség karámozni, illetve hogy milyen hosszú ideig van munkában. Éppen ezért ez a rendkívül kis terület úgy legyen kialakítva, hogy a ló a lehető legjobban érezze magát, pontosabban elviselje ezt a helyzetet.

A lóistálló legyen mindig világos, ne sötét kis zug, kis ablakokkal, netán ablak nélkül! A másik a megfelelő légtér, szellőzés. Ennek egyik feltétele az istálló nagy belső légtere (megfelelő belmagasság), illetve a szellőzés. Ez utóbbi nagy nyílászárókkal és jól kialakított szellőzőkürtőkkel érhető el. (Az angol bokszos tartásnál ez természetesen magától adott.) A következő fontos dolog, hogy a ló ne legyen ingerszegény környezetben. Nagyon jó, ha látja a fajtársait, akár bizonyos mértékben érintkezni is tud velük (rácson keresztül, karámon keresztül), illetve ha a külvilág egyéb dolgaiból is minél többet lát, hall, szagol. Erre szolgál a bokszon elhelyezett kitekintő ablak. Nagyon fontos a ló számára, hogy a pihenés idejére, amikor lefekszik, a padozat száraz legyen, és puha. Ezt ugye almozással (szalma, faforgács) és rendszeres trágyázással érjük el.

A bokszos tartásnak két alapvető megoldása van. Az egyik esetben a bokszok egy istállón belül vannak (belső boksz), és az ajtajuk egy vezetőfolyosóra nyílik. Jó esetben az istálló hátsó falán ablak is van, amin fény jöhet be, és a ló kifelé nézegethet. Egy-egy ilyen istállóban lehet igen kevés (2), vagy meglehetősen sok (akár 20) boksz is, egy vagy két sorban. Egy ilyen istállónak szintén része kell legyen az ápolásra, nyergelésre, esetleges állatorvosi kezelésre szükséges hely, patamosó, valamint takarmány-előkészítő, ahol a napi vagy néhány napra való takarmányt tárolni tudjuk. Többnyire nyerges és öltöző is található az épületben. Ez a tartástechnológia már megfelel nemcsak az otthoni lótartás igényeinek is, de lovasiskoláknak is.

A bokszos tartás másik módja az angol boksz. Hazánkban néhány évtizeddel ezelőtt kezdett elterjedni, mára általánossá vált. Ebben az esetben a boksz/bokszok nem egy épületen belül vannak, hanem egymás mellett sorban, de ajtajuk a szabadba nyílik, a karámra vagy az udvarra. A lovak így sokkal ingerdúsabb környezetben vannak, mint egy zárt istállóban. Az időjárástól nem kell tartani, hazánk klímáján is tökéletesen bevált az angolboksz, hiszen a ló rendkívül jól bírja a hideget. Mínusz 20 Celsius fokig még többlettakarmányozást sem igényel. Természetesen ez akkor igaz, ha a ló egészséges, és jó kondícióban, fokozatosan megy bele a télbe. Az angol boksz, bokszsor előtt szokták kialakítani a nyergelő-ápoló helyet, hasonló módon, mint ahogyan fentebb leírtam.

Egykor elterjedt volt az állásban való tartás, de mára elmondhatjuk, hogy idejét múlt technológia. Ilyenkor a ló megkötve állt az állásban, nagyjából félboksznyi területen, ahol finoman szólva be voltak korlátozva a lehetőségei a mozgást illetően. Ennek rossz szokások kialakulása lesz következménye, a karórágás, a szitálás.

Összességében úgy gondolom, hogy ha valaki otthon vagy a magángazdaságában akar lovat tartani, akkor a legmegfelelőbb a félrideg vagy angol bokszos tartás kialakítása úgy, hogy a ló lehetőleg minél több időt töltsön a szabadban (karám, legelő) akkor is, amikor éppen nem használjuk

Amikor a ló helyét kialakítjuk, az anyagok kiválasztásánál azt kell szem előtt tartanunk, hogy megfelelően tartós legyen, a ló számára megfelelő komfortérzetet biztosítson, megfizethető és esztétikus legyen. Az istálló padozata számára általánosan elterjedt a beton, viszonylag olcsó, tartós, de rideg, hideg, bőségesen kell almozni rá, és ha nagyon el van simítva, akkor csúszós. Az aszfalt sokkal drágább, de kevésbé csúszik, puhább érzetet ad és melegebb, elég tartós is. A fakocka és a tégla nagyon szép, kényelmes a lónak, nem csúszik, viszont elég nehéz a tisztán tartása a kockák/téglák között lévő rések miatt. A döngölt agyag egy hagyományos padozat, a lónak nagyon kellemes, természetes érzést nyújt, viszont a ló ki tudja kapálni, illetve a vizelettel feláztatja, ezért rendszeres karbantartást igényel. A természetes talaj nagyon praktikus mélyalmos tartás esetén, mert mindig száraz, puha, kellemes a lónak – és elég olcsó.

Az istálló fala lehet tégla, vályog vagy fa, nagyon ritkán kő. Az első a legelterjedtebb, megfelelő anyag a célnak. A vályoggal az a baj, hogy nem elég ellenálló, a ló szét tudja rúgni, ha elég kitartó. A kő nagyon kemény, ellenálló, de nyilván csak hegyvidéken jön szóba. A deszka kiválóan megfelel lóistálló építésére, de szigorúan csak keményfa jöhet szóba, elsősorban akác vagy tölgy. Vastágsága lehet colos–kétcolos deszka (a két colost már nemigen tudja a lórúgás eltörni, a colost még igen), lehetőleg 1 m körüli gerendatávolsággal. Ha lónak építünk tartási helyet, a fenyő (és egyéb puha fák) szóba sem jöhetnek ott, ahol a ló azt eléri, mert nagyon gyorsan szétrágja. A tető lehet cserép, pala, lemez, zsindely vagy nádtető. A cserép nyilván jó, de nem olcsó, a pala megfelel, a lemeztető nem szerencsés, mert nagyon fel tud melegedni, a zsindely nagyon szép, a nád szép és kiváló hőszigetelő, de elég tűzveszélyes. A karám készülhet fából, vascsőből vagy lehet villanypásztor. Ez utóbbi nagyon jól bevált ott, ahol nem jár nagyvad.

Ha mindezekkel a feltételekkel meg tudunk birkózni, akkor át kell gondolni, hogy van-e évi 365 napon reggel és este megfelelő időnk (10 perctől egy óráig) ellátni a lovunkat, lovainkat. Meg tudjuk-e oldani a saját helyettesítésünket, ha elmegyünk nyaralni, vagy bármilyen okból kifolyólag több napig távol vagyunk. Ha igen, akkor kívánok hozzá nagyon sok örömöt mindenkinek!

Ajánlott kiadványokDr. Mihók Sándor:
Szempontok lóvásárláshozDr. Szajkó István - Dr. Kertészné Győrffy Eszter - Dr. Mentes Katalin:
A lovak tenyésztése, takarmányozása és betegségeiDr. Mentes Katalin–Molnár Szecső Dr. Pongrácz László–Dr. Szajkó István–Török Miklós:
A mesterlovász könyveDr. Mentes Katalin:
Lovak jólléte és egészségvédelmeVígh Attila - Török Miklós:
Lovas viselkedéskultúra, a lótartás biztonságtechnikája

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai