Szaporítóanyag előállítását támogató alapkutatások

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Dobránszki Judit, tudományos főmunkatárs Debreceni Egyetem ATK Nyíregyházi Kutatóintézet Növénybiotechnológiai Laboratórium, 2014/07/10
Címkék: szaporítóanyagok előállítása, klónozás, alanyok, gyümölcsfajták, kutatás

A mikroszaporítás, mely egy laboratóriumi klónozási technika, alkalmazása biztosítja, hogy egységes, nagy mennyiségű növényanyagot állítsunk elő – a hagyományos klónozási eljáráshoz képest – rövid idő alatt, a világ bármely pontján, klímától és évszaktól függetlenül, szabályozott, laboratóriumi körülmények között. Az így előállított növények egészségi állapota kiváló, hiszen csak a szabadföldön károsító baktériumoktól, gombáktól és vírusoktól mentes növényanyag felszaporítása és kiültetése történik meg az eljárás során. Az új fajták előállítása, nemesítése során is nagy fontosságúak a biotechnológiai, ezen belül a szövettenyésztési módszerek, hiszen a nemesítés hagyományos úton hosszadalmas és jelentős költségekkel jár. A nemesítést gyorsító biotechnológiai módszerek alkalmazásának feltétele, hogy adott faj adott genotípusára (fajta, klón) megfelelő, stabil mikro­szaporítási és hajtás-, illetve növényregenerációs módszerekkel rendelkezzünk.

Ma már viszonylag hatékony, fajtákra adaptált in vitro szaporítási eljárások, mikroszaporítási és hajtás-, illetve növényregenerációs módszerek állnak rendelkezésre számos gyümölcsfaj (alma, szilva, cseresznye, kajszi stb.) esetében. Az eljárás során mesterséges, steril körülmények között, táptalajon indukáljuk a szervfejlődést; először a hajtások fejlődését és növekedését, illetve azok sokszorozódását a kívánt mennyiségben, majd az így előállított hajtásokat szintén laboratóriumi körülmények között gyökereztetjük meg, mielőtt a növények kikerülnek a természetes környezetbe (üvegház, fóliasátor, szabadföld).

A szervfejlődés irányítását a táptalajhoz adott mesterséges vagy természetes növényi hormonokkal érhetjük el. A hajtások indukciójában, fejlődésében és növekedésében kulcsszerepet játszanak a táptalajhoz adott citokininek. A citokininek befolyásolhatják az előállított hajtásoknak nemcsak a mennyiségét, de a minőségét is, és utóhatást gyakorolhatnak a következő szaporítási fázisban fejlődő hajtások mennyiségére és minőségére is. Ezért szükséges az alapmódszerek folyamatos továbbfejlesztése olyan alapkutatási eredményekre alapozva, amelyek a táptalajkomponenseknek az előállított növények szöveti szerkezetére és funkcionalitására irányulnak.

A Debreceni Egyetem ATK Nyíregyházi Kutató Intézetében jelenleg is folyó kutatások során célunk, hogy alma modell növény esetén megvizsgáljuk, hogyan befolyásolják szövettenyészetekben a levelek fotoszintetikus és transpirációs rendszerének fejlődését és működését a táptalajhoz adott különböző típusú és koncentrációjú citokininek, és milyen utóhatást gyakorolnak a későbbi hajtásregenerációra. A kutatások részeként kimutattuk, hogy a növényi hormonok, elsősorban a citokininek befolyásolják az alma szövettenyészetekben a levelek fotoszintetikus apparátusának funkcionális fejlettségét, a fejlődő levelek sztómáinak fejlettségét és működését, valamint olyan biokémiai változásokat okoznak, melyek befolyásolják az in vitro szaporítás következő fázisaiban a hajtásfejlődést.

„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program” – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósul meg.”

Ajánlott kiadványokBába Éva, Berde Csaba:
Az idő - A XXI. század erőforrásáról vezetőknek

Ez is érdekelhetiIntegrált agrár-kutatóbázis a mezőgazdaság fejlesztéséért